Bácsmegyei Napló, 1926. október (27. évfolyam, 271-301. szám)
1926-10-24 / 294. szám
T926. október 24. BÁCSMEGYEI NAPLÖ 5. oldal. CIRKUSZ Mondja, ügyvéd ur, ez nem váló-ok ? Mottó : — Érdekes, Brabarics ur, mennytre hasonin maga a feleségemre, Jeszámiiva persze a szakallát. — Nekem nincs is szakáilám. r Dea feleségemnek van. Kedves ügyvéd ur, * el akarok válni a feleségemtől és erre Vonatkozólag szeretném kikérni becses tanácsát. Feleségemmel négy évvel ezelőtt ismerkedtem meg a vurstliban. Meglátni őt és megszeretni egy pillanatnak müve volt és — minthogy szorosan a tárgyra tartozik — őszintén be kell vallanom: a szakállába szerettem bele. Anikó ugyanis lánykorában lengő, fekete szakállt viselt. ö volt a szakállas hölgy a legelőkelőbb mutatványos bódéban. Már a plakáton megtetszett, amit a bódé vászonfalára pingált egy ligeti Munkácsy. Szó sincs róla, remekműnek kissé kezdetleges volt ez a festmény, a Pitti-palotában lógnak jobbak is, de mit törődöm ezzel, amikor a művész remekül eltalálta rajta későbbi nőm hasig érő, gyönyörű szakállát. Ez a selymes, puha, illatos szőrzet, ez igézett meg! A megismerkedés nem ment nehezen. A bódé háta mögött, amikor kijött az előadásról megszólitottam a régi anekdota felhasználásával: — Mondja, kisasszony, ha lefekszik este aludni, hova teszi a szakállát, a paplan alá, vagy a paplan fölé? Nevetett és azt felelte, hogy már ismeri ezt a viccet. — Nem baj — válaszoltam — mert most már én is ismerem kegyedet. Gyorsan bemutatkoztam neki és három nap múlva oltár elé vezettem. Zavartalan boldogságban éltünk másfél esztendeig. Egész nap csókolózitunk, mint két galamb. Illetve, egyrészt mint egy galamb, másrészt mint egy szakállas keselyű. Nőm szeretett engem, én pedig egyszerűen őrültje voltam a szakállának. Nem tudom, megérti-e, ügyvéd, ur, ezt a szenvedélyemet? Ha nem, olvassa el Szász Zoltánnak, a kitűnő zseb-polihisztornak »Prémvarázs« cimü tanulmányát, amely szerint a nőknek a különböző boák, muffok, bundák és egyéb szőrmék iránti előszeretete annak az ösztönös i megérzéséből fakad, hogy a férfiak atavisztikusan vonzódnak az ősi emlékeket felidéző szőrökhöz,. Bár ez a ragyogó dialektikai készséggel megirt essay nem világit rá a nőknek a brilliánsók, gyöngyök és egyéb ékszerek iránti — szerintem analóg természetű — vonzódásnak rz okára, magam is azt hiszem, hajdani majomszüleinktől nyert örökség az, hogy a különböző valódi és nem valódi szőrmék nemi képzeteket idéznek elő nálunk. Nekem, ugylátszik, a köteles résznél nagyobb jutott ebből az örökségből, mással nem magyarázhatom azt a ha>tást, amelyet feleségém szakálla rám gyakorolt. órákig eljátszadoztam vele, simogattam, turkáltam benne, fésülgettem. Ha nem csókolóztunk, ápoltam, viszont, ha csókolóztunk, eltakart. Ilyen körülmények közt képzelheti megrökönyödésemet és kétségbeesésemet, ügyvéd ur, amikor egy napon hitvesem hazajön délben nyulfarku szakálllal az álián. Lenyiratta bubisra. A kezemet tördeltem, ordítottam, elájultam. Nem használt. Anikó kijelentette, hogy nem hajlandó szakállát újból megnöveszteni. Mit tehettem egyebet? Beletörődtem a megváltoztathatatlanba. Végül is szerettem a feleségemet, ha többé nem is azzal a lángoló odaadással, mint azelőtt, amíg nem volt megfosztva a legszebb ékétől, mellét verdeső szakállá*ól. így ment ez egy esztendeig. Képzelheti megrökönyödésemet és kétségbeesésemet, ügyvéd ur, amikor egy napon nejem beállít este alig tizednyulfarknyi szakáll-muradékkal az állán. Levágatta etonra. A kezemet tördeltem stb. Mit tehettem egyebet? Beletörődtem ezúttal is a megváltoztathatatlanba. Végül is szerettem a feleségemet, már amennyire az ember egy kecskeszakállu asszonyt szerethet . . . így ment ez újabb háromnegyed évig. Akkor beütött a katasztrófa. Feleségem teljesen levétette a szakállát. Nem tördeltem a kezemet, nem ordítottam, nem ájultam el. Nem szerettem többé a feleségemet. Ennek a nőnemű Sámsonnak a szakállábán volt az ereje... Válni azért eredetileg nem akartam. Végül is — igy gondolkoztam — anynyi férj él szakálltalan asszonnyal, ha azok kibírják, én se. fogok belehalni. A szándék tehát megvolt bennem. Nem tehetek róla azonban, hogy nem birom tovább. Nőm ugyanis könyörgésem ellenére csak minden harmadik-negyedik nap borot válkozik, pedig olyan erős a szakálla, hogy naponta ■ kétszer kellene legalább elővennie a zsilettét. Állandóan sörtés és ennélfogva szerelmi hevületében — minthogy az érzelmei nem változtak irányomban s továbbra is folyton csókolózni akar — rettentően összeszurkálja borostás arcával a képemet. Háromnegyed évig tűrtem, de végül most megsokalltám. Nekem ebből elég volt ... Ha a feleségemnek van szakálla, akkor miért nincs? Ha a feleségemnek nincs szakálla, akkor miért van? Legyen szives, ügyvéd ur, közölje velem postafordultával, nem válóok-e az a perrendtartás értelmében, ha az embernek a felesége nem beretválkozik rendesen? Kiváló tisztelettel dió Éhínség és járvány az amerikai ciklon nyomában Havannában kétszáz a halott és ezerhétszáz a sebesült Newyorkból jelentik: Havannából érkező jelentésekből még pontosan nem lehet megállapítani, hogy menynyi áldozata van a ciklonnak. Bizonyosnak tartják azonban, hogy 200 halottnál és 1700 sebesültnél többre nem lehet számitani. Havannában a ciklon nyomán tífuszjárvány tört ki, mely százával szedi az áldozatokat. A városban nincs iható viz, mert a vízmüvek teljesen tönkrementek. A romok alatt még mindig találnak holttesteket,' akiket alig tudnak agnoszkálni. Az elpusztított vidékeken katasztróíális élelmiszerhiány uralkodik, ami csak elősegíti a járvány terjedését. A hatóságok óriási erőfeszítést tesznek, hogy az éhínséget megakadályozzák. Rodics érsek V árady Imrét vádolja a becskereki viszály elmérgesítésével „Az egyház szabályait a püspö ölt teremtik meg és nem a Eéptrlbimok" A beogradi érsek nyilatkozata a Hácsmegyei Napló számára Beqgradból jelentik: Vasárnap szentelik föl az uj beogradi katholikus templomot és annak harangjait. A templomot a volt osztrák-magyar követség palotájában lévő kápolna felhasználásával építették fel. A felszentelés! szertartást Rodics Rafael beogradi érsek fogja elvégezni, akinek a volt követségi palotában állandó lakosztályt rendeztek be. A Bácsmegyei Napló beogradi munkatársa felkereste az érseket és megkérte, hogy fejtse ki álláspontját a becskereki katholikus hitközségben dúló harcról. Rodics érsek a következőket mondotta : — Huzamosabb ideig távol voltam a püspöki adminisztratura székhelyétől és igy nem ismerem pontosan a dolgok fejlődését. Egyébként véleményemet kifejtettem pásztorlevelemben. Az egész szomorú dolognak tulajdonképen Várady Imre dr. az okozója. — Várady Imre dr. fiskális, aki kitünően beszél és kitünően ir. ö és | hívei olyan állapotot akartak előidézni, amely ellenkezik az egyházi felfogással és az egyházi törvényekkel. A katolikus egyházi életben a püspök ad rendszabályokat, ő teremt intézményeket és statútumokat, nem pedig a nép, a hogy Váradyék gondolják. — Egy és háromnegyed évig dolgoztunk az egyházszervezeti szabályokon, amelyeket tehát nem lehet elhamarkodott alkotásoknak nevezni. Ezeknek a szabályoknak kidolgozásában Várady Imre dr. is résztvett. 1924-ben, amikor Várady elnök volt, az egyházszervezeti szabályzat értelmében prolongáltuk az egyházközségi tanács mandátumát. Ennek az egyházszervezeti szabályzatnak alapján akartunk mi tovább dolgoz- i ni és Várady Imre dr. egyszerre I csak állástfoglalt ez ellen. Várady makacssága fejlesztette ilyen meszszire a viszályt. Csak nem gondolja Várady ur, hogy a Bánát 220.000 hívője beleszólhat az egyház ügyeinek intézésébe, amikor az egyház szabályait a püspök teremti meg és nem a néptribunok. Én sokáig szimpatizáltam Váradyval, de az utóbbi évben a viszony megromlott köztünk. Bizonyítékaim vannak rá, hogy Várady Imre dr. szabadkömives. már pedig a szabadkőmivesség ellenkezik az egyházi törvényekkel. Végül kijelentette az érsek, hogy ebben az ügyben a sajtó nem volt elég lojális, mert csak az ellenfél álláspontjának adott nyilvánosságot. A magunk részéről hangsúlyozzuk, hogy ez a megállapitás nem vonatkozhatik ránk, mert a Bácsmegyei Napló * a becskereki egyházközségben folyó harcok ismertetése alkalmával súlyt helyezett arra, hogy tudósításaiban mindkét felfogás kifejezésre jusson. Hangsúlyozottan rá kell mutatnunk arra is, hogy Rodics érsek pásztorlevele, amely a hivatalos egyházi álláspontot tartalmazza, máig sem jutott el hozzánk s igy annak közlése nem állott módunkban. Kiséri a Somogyi—Bacsó-ügy A szociáldemokraták újból szóváteszik a pótnyomozás hé.adósságát a magyar nemzetgyűlésen Budapestről jelentik: A szociáldemokrata párt megbízásából Györki Imre dr. nemzetgyűlési képviselő a legközelebbi napokban újból szóváteszi a nemzetgyűlésen a Somogyi— Bacsó-ügyet, mert ü szociáldemokrata párt úgy találja, hogy az ügyben elrendelt újabb vizsgálat is hézagos. Az üggyel kapcsolatban az újságírók kérdést intéztek Csáky Károly gróf hadügyminiszterhez, aki a következőképpen nyilatkozott: — A vizsgálat a Somogyi—Bacsóügyben a legapróbb részletekre is kiterjed, azonban a vizsgálat mai stádiumában nem kívánatos, hogy az üggyel a nyilvánosság elé lépjünk. Addig kerülni akarom a kérdésnek a nyilvánosásg előtt való tárgyalását, amíg az ügy a parlament elé nem kerül. A honvédelmi miniszter nyilatkozatával kapcsolatban Györki Imre a következőképpen nyilatkozott: — Ha áll az, hogy a nyomozás még mindig folyamatban van, akkor mindenesetre meg kell állapítani, hogy valami hibának kell lenni a nyomozás körül. Ennek a hibának a felderítését a honvédelmi minisztertől várom és ha ő olyan álláspontra helyezkedik, hogy folyamatban levő ügyről nem hajlandó nyilatkozni, akkor rövidesen olyan adatokat tárok fel, amelyek mégis, nyilatkozattételre kényszerítik. Az Esti Kurír értesülése szerint a jövő héten a Somogyi—Bacsó-ügyben rendkívül érdekes adatok kerülnek a nemzetgyűlés elé. Arról van ugyanis szó. hogy 1919-ben Somogyi Béla temetéséről filmfelvételt készítettek és ezen olyan egyének szerepeltek, akik a nyomozás megfelelő irányítása esetén a hatóságokat nyomravezették volna. Az ellenzék most arra akarja feiszólitani Csáky honvédelmi minisztert, adja magyarázatát annak, hogy a két év előtt elrendelt uj nyomozás miért nem produkált eredményt, mert olyan nyom is van, mint épp ez a filmfelvétel, amelyen a nyomozó hatóság elindulhatott volna.
