Bácsmegyei Napló, 1926. október (27. évfolyam, 271-301. szám)
1926-10-23 / 293. szám
4. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1926 október 23. Federzoni olasz belügyminiszter aktuális kérdésekről nyilatkozik a Bácsmegyei Naplónak Róma, október. Federzoni Luigi olasz belügyminiszter egyike a fasiszta-rezsim legrégibb embereinek. Neve mint politikusé még tizenötéve tűnt fel, amikor Maraviglia Maurizioval, Coppelaval és Forges Davanzatival megalapította a nacionalista pártot. A nacionalisták, azaz a kékingesek voltak az egyedüliek, akik a nagy világégés előtt a németek oldalán akarták végigküzdeni a háborút s ezen szándékukban csupán Salandra s a hitehagyott szocialisták, akikből később a fasiszták lettek és Albertini szenátor, a Corriere della Sera szerkesztője akadályozták meg őket, akik viszont a franciák pártjára álltak. Federzoni akkor harmincöt éves volt. Azelőtt nem Federzoninak hívták. Ez választott álnév volt csupán. Mint Luigi Frenzi-1 ismerték huszéve. Frenzinek igen nagy neve volt. Frenzi, a nagy újságíró! — Így emlegették egy évtizeden keresztül. Hírlapi cikkei Olaszországban, ahol mindig a leghatalmasabb szerepet játszotta a sajtó, szenzációszámba mentek. Később azonban Frenzi megelégelte a dicsőségnek ezt a formáját és irói babérokra pályázott. Itt bukott el. ö maga vallotta be ezt nekem. Csúf bukás volt ez. A versei még sikert értek, a novellás-könyvei sem maradtak teljesen hatás nélkül — de a színpad a nyakát szegte. Rendszerint mint »társas-cég« dolgozott, javarészt egyfetvonásosokkal kísérletezett, teljes estét betöltő darab alig kettö-háiom ke rült ki a keze alól, de többre talán nem is lett volna módja, mert a közönség annyira nem rokonszenvezett alkotásaival, hogy a szerzőt utolsó Ízben már nemcsak kifütyülte, hanem meg is akarta lincselni... Frenzi ezen a kritikus ponton elhagyta nevét s áttért a politikára, abcl rövidesen akkora sikerei lettek, amire annakidején áz'ok, akik Féderzoniban csak Frenzit ismerték, Tiem is mertek volna gondolni. Federzoni Lúigi-t Olaszországban rha a fasiszták, mint politikust, az ellenzék pedig, mint embert igen nagyrabecsüli. A Bácsmegyei Napló római munkatársa a közelnapokban felkereste és néhány aktuális kérdésre a legnagyobb szívélyességgel a következőkben válaszolt: — Mi a belügyi kormány legközelebbi programja? — A fasizmus, mint tudjuk, két princípiumon épült fel, az egyik az örök haladás elve nemzeti alapon, a másik a lefektetett alapokon való továbbépítés, az uj rendszer organizálása.s megszilárdítása mindaddig, amig a fasizmus nem talál uj utakat, melyeken hogy haladhasson, céljául tűzze ki egyszersmind a régi elpusztítását. A fasizmus első és legfontosabb ténykedéseihez tartozott — belügyi téren — a munka folytatólagos biztosítása. Ezt elértük azzal, hogy megszerveztük a munkások és a munkaadók szindikátusát, felállítottuk a munkaügyi bíróságot. Azaz egy testületbe tömöritettük Olaszország összes munkásait és ugyancsak egybe az összes gyárosokat, munkaadókat. Ez a szervezettség anynyiban lett előnyös, hogy ezentúl csak egy fél állt szemben mindig eggyel, nem úgy, mint régen, amikor tízezer harcolt tízezer ellen. A két testület tagjainak panaszát most mint a sajátját vitte egy mindentől független, de mindkét testület által elfogadott úgynevezett munkaügyi bíróság elé, melynek Ítéleteit feltétlen engedelmességgel tartozott elfogadni. így történhetett csakis, hogy amióta ez az intézmény fennáll, Olaszországban sztrájk nem volt. Jelenleg természetesen még mindig folynak a megfelelő szervezési munkálatok, nemkülönben a bírósági hatáskör teljes kiépítése. Sok mást is végeztünk: így például Itália összes kerületeit organizáltuk, a hivatalnoksereget apasztottuk, a városokat modernizáltuk, harcot vívunk a takarékoskodás érdekében minden vonalon, hogy Valutánkat emelve, az ország gazdasági helyzetét teljesen szanáljuk. — Nem jelent túlságos megterheltetést az állampénztárra nézve a fekete milicia — Ennek az újszerű intézménynek a fentartását fontos érdek követeli. Kizárólag az ellenzék vádol bennünket azzal, hogy viseljük az egész hadsereg költségeit, de elfelejtik, hogy erre a hadseregre nem lenne szükség, hogy ettől a kiadástól bennünket, illetve saját magukat kímélnék meg, ha örökös ellenkezéseikkel nem veszélyeztetnék Olaszországnak már-már egyensúlyba lendült létét. Ez a hadsereg biztosítja csak ma a szindikátusi szervezést, a munkaügyi bíróságot, tehát a munkát Olaszországban — ami nem volt itt hosszú éveken keresztül s aminek most Olaszország --------------II iMMimüiMBmi az egészségét és jövőjét köszönheti. A fekete milicia tagjai különben nincsenek állandó szolgálatban, csak szükség esetén gyorsan toborozhatok. Sokan folytatják közülük közben rendes mesterségüket, némely helyen, mint például Nápolyban is, a rendőrséget helyettesítik s végeredményben pedig kitűnő katonai előképzőnek bizonyul, amire addig, amig Páneurópa nincs, mindig szükség lesz. — Mi a véleménye excellenciádnak a páneuróp-kérdésről? — Erre válaszolni — hivatalból — nem áll módomban. Nem tartozik reszortomba. Mint magánember igen helyesnek találom, hogy akadnak, akik propagálják ezt az eszmét, amely hivatva van egy ilyen ötéves véres összetűzés után a nemzeteket egymáshoz közelebb hozni — ha csak papíron is — mert különben nem hiszek érvényesülésében. Legalább is még sokáig nem. Pionír, A vasúti forgalom megkönnyítéséről tárgyal a magyar delegátus Beogradban Uj vonalakat nyitnak meg és gyorsabbá teszik a határforgalmat Szubo'icán % Nicki A fréd dr. nyit tkozala beográdi tárgyalásairól Beogradból jelentik: Nicki Alfréd dr. magyar követségi tanácsos, a magyar külügyminisztérium gazdaság-politikai osztályának a vezetője, mint ismeretes, néhány nap óta Beogradban tartózkodik. Nicki dr. beográdi tartózkodásáról a belföldi és külföldi sajtóban különféle hírek terjedtek el. Nicki Alfréd az újságírók előtt beográdi tartózkodásáról a következő nyilatkozatot tette - — A magyar-csehszlovák gazdasági tárgyalások menetében a csehszlovák kormányválság miatt rövid kényszerű szünet állott be. Én ez* a szünetet felhasználtam.,arra, hogy rseogradba jöjjek és dr. Ribarzs Ottokárral, az SHS külü^yrÁ'iVfráítérlrnn nemzetközi szerződési osztályának a vezetőjével egynéhány olyan kérdést tisztázzunk, amelyek a űívMyi magyar és jugoszláv tárgyalások alatt függőben maradtak. Mindössze három-négy kérdésről van szó; Ezek a kérdések a vasúti forgalom körébe vágnak, azonkívül szó volt egyes határforgalmi kérdésekről és vasúti csatlakozásokról, különösen pedig néhány határmenti vasútvonal megnyitásáról. — A tárgyaláson szóiba került a szuboticai határállomás kérdése. Mindkét részről az a törekvés, hogy a forgalomba nagyobb időmegtakarítást lehessen elérni. A mostani megbeszéléseken a Ferenc-csatornáról is szó volt, mert a Ferenc-csatorna tápcsatornáin Bajánál kezdődik.-r- A jugoszláv-magyar kereskedelmi szerződés általános része ratifikálás céljából a legközelebb a magyar parlament elé kerül és jugoszláv részről is meg tesznek mindent, hogy a ratifikálás elé nagyobb akadályok ne gördüljenek. — A kereskedelmi szerződés tarifális részének megkötésére jelenleg nem kerül sor, erre nincsen szükség, mert a l^ét ország között fennáll iá legtöbb kedvezmény elve am ás országokkal szemben fennálló kedvezményes tarifák Magyarország és Jugoszlávia között is érvényesek lesznek. — Ami a spliti kikötőben létesítendő szabadzóna kérdését illeti, arra vonatkozólag a két kormány között még semmiféle tárgyalások sem indultak meg, — mondotta nyilatkozata végén Nicki. Támadás a Habsburgok és a magyar arisztokrácia ellen Ar egyetemi zavargásod a magyar nem~c'gyűlés eJő't Budapestről jelentik: A nemzetgyűlés pénteki ülésén Pakots József napirend előtti felszólalásban szóvdtette a legutóbbi, egyetemi zavargásokat. Kifejtette, hogy nem lehet csodálkozni a történtek felett, mert a kultuszminiszter egyenrangú tárgyalófélként kezeli az egyetemi ifjúságot, amelynek képviselőivel leült tárgyalni arról, hogy helyes-e a numerus clausus ügyében kiadott újabb rendelete és Ádám Lajos professzor kinevezése. Ebben a metódusban rejlik a legnagyobb veszedelem, mert az ifjúságban elhintették azt a hiedelmet, hogy az egyetemi hallgatók parancsolni tudnak a kultuszminiszternek is. Foglalkozott ezután részletesen a legutóbbi egyetemi verekedésekkel és azokkal a támadásokkal, amelyeket szerinte himpellér módon követtek el és hangsúlyozta, hogy a professzorok is különösen viselkednek és a legnagyobb kímélettel járnak el a rendzavarokkal szemben. Ezen azonban nem is lehet csodálkozni, mert maguk az egyetemi tanárok a bajtársi szövetségek élén állnak. Emlékeztetett arra, hogy a Pázmány Péter tudományegyetem rektora a napokban azt mondotta, hogy pénzért felbérelt emberek verekedtek az egyetemen és kérdezte a kormánytól, hol a rendőrség, a mely ezeket a verekedéseket kinyomozná. Ki kell vetni az ifjúság kebeléből azokat, akik pénzszerzésre használják egyetemi hallgatói mivoltukat. Annak a gyanújának adott végül kifejezést, hogy az egyetemi zavargásokkal meg akarják félemliteni a polgári társadalmat és közelfekvő az a feltevés, hogy az egyetemi zavargások nem előkészületei-e a nagy választási leszámolásnak, hogy nem politikusok akarják-e ez által megnyerni bizonyos körök támogatását. Hangsúlyozta, hogy az egyetemen történtek a miniszterelnök és kultuszminiszter tekintélyét is megrendítik, mert a tüntetések az ő ténykedéseik és az általuk történt tanári kinevezés ellen szólnak. Felhívta a kormányt, hogy a legszigorúbban járjon el a zavargásokban résztvevő egyetemi hallgatók ellen és végső esetben fossza meg őket annak a lehetőségétől, hogy tanulmányaikat folytathassák. A beteg Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter helyett Petry Pál államtitkár válaszában kijelentette, hogy megtörténtek már az intézkedések a további zavargások megakadályozására. Mindazok ellen, akik az Ádám tanár elleni tüntetés alkalmával megfeledkeztek magukról, « legszigorúbb megtorlással jognak élni és a büntetés nagysága arányban lesz az elkövetett bűnnel. Bejelentette egyben az államtitkár, hogy megtörtént az intézkedés, hogy az egyetemi hallgatók bottal és esernyővel ne léphessenek be az egyetem épületébe, majd hangsúlyozta. hogy a bajtársi szövetségek nem vettek részt a legutóbbi zavargásokban, az egyetemi tanárok magatartása pedig teljesen korrekt volt. Szerinte az ifjúság maga ítéli el a legerélyesebben a tüntetéseket és verekedéseket, amelyekben az ifjúsági egyesületek nem vettek részt. A miniszter egyébként elhatározta, hogy ha mégegyszer előfordulnak hasonló események, egyszerűen bezárják az egyetem kapuit. Vihar a Habsburgok és az arisztokrácia megsértése miatt A nemzetgyűlés ezután rátért a felsőházi javaslat tárgyalására, a mely meglehetős viharos külsőségek közt folyt le, mert a javaslat ellen felszólaló Dénes István igen élesen megtámadta a Habsburgokat és a magyar arisztokráciát. Bethlen azonnal válaszolt a felszólalásra és a baloldal viharos közbeszólásai közben utasította vissza Dénes István támadásait. Dénes István hangsúlyozta felszólalásában, hogy szabad népképviseleten alapuló néppartlamentre volna szükség, nem pedig antidemokratikus felsőházra. Az erre vonatkozó javaslatot nem tartja időszerűnek. A magyar kormány azt érti jogfolytonosság alatt — mondotta — hogy a Habsburg főhercegeket és a grófokat visszahozza a törvényhozásba, mintha Magyarország még mindig a régi osztrák-magyar monarchia egyik része volna. Az ország kétszázhetvenhárom mágnása közül száztizenhárom a honosított idegen. Kérdi a nemzetgyűlést, akadt-e négyszáz év alatt József főhercegen kívül egyetlen Habsburg, aki ne lett volna ellensége a magyar nemzetnek? A Habsburgok most már Ausztriának sem kellenek és Bethlen arra vállalkozik, hogy osztrákabb legyen az osztrákoknál. A hercegi és grófi családok legtöbbje azért lett főrend, mert a magyar szabadság ellen tört Felsorolta végül azokat az arisztokrata családokat, akik a magyar nemzet elleni árulás jutalmazásául kaptak földbirtokokat. Bethlen István gróf miniszterelnök azonnal válaszolt Dénes Istvánnak és sajnálatát fejezte ki, hogy Dénes olyan hangon és olyan modorban tárgyalt a felsőházi javaslatról, a mely alkalmas arra, hogy a társadalmi osztályok közt ellentétet szítson. A képviselő beszédében a magyar arisztokratákat mint hazaárulókat állította be. óriási zaj és ellentmondás tört ki Bethlen e szavaira az ellenzéken. — Nem ezt mondta! — kiáltják mindenünnen és Dénes István maga is felháborodva kiáltotta Bethlen felé: — Ezt nem mondtam. Bethlen miniszterelnök hangsúlyozta ezután, hogyha voltak is hazaárulók az arisztokrácia tagjai között, azért nem szabad a hazaárulás bélyegét az egész arisztokráciára rásütni. Tény, hogy az arisztokraták közt is voltak hazaárulók, például Károlyi Mihály gróf. A miniszterelnök e szavaira óriási zaj tört ki ismét az ellenzéken. A jobboldal tapsolt, az ellenzéki képviselők pedig a padokat verve kiabáltak a kormánypárt felé: — Muszkavezető grófok! Percekig tartó zaj után tudta csak Bethlen befejezni beszédét, amelynek végén tiltakozott a Dénes István beszédében foglalt általánosítás ellen. A hadiözvegyek és a leventeoktatás A napirendi vita során Fábián Béla a leventeoktatást tette szóvá és elmondotta, hogy szegény hadiözvegyek utolsó ingóságait árverezik el azért, mert gyermekeiket nem enge-
