Bácsmegyei Napló, 1926. október (27. évfolyam, 271-301. szám)

1926-10-22 / 292. szám

6. oldal, T926 október 22. BÁCSMEGYE3 NAPLÓ Lenkeffy Ica válik Hollywoodba készül Beszélgetés a világhírű Jilmprimadon­­nával és az anyóssal, tüti kijelentette, hogy mindennek ő az oka Pdris, október hó Csak nemrég röppent világgá a hir, hogy báró Mannheim Lajos párisi ban­kár felesége, a magyar származású Lenkeffy Ica súlyosan megbetegedett, úgy hogy orvosai már lemondtak az éle­téről. Az ptofeó pillanatban vérátömlesz­téssel kísérleteztek, amelyhez a férj, báró Mannheim Lajos a salát véréből engedett át egy féllitert. A műtét szeren­csésen végződött és a fiatalasszonyt si­került is megmenteni az életnek. Most, hogy Mannheim báróné felgyó­gyult, egész Páris meglepetéssel fogadta a legfrissebb Mannheim-szenzációt, hogy a bankár válókeresetet adott be a felesé­ge ellen. Felkerestem a bárónőt, hogy megin­terjúvoljam. Az elegáns Champs Ely­­sée-i palotában azonban kijelentették, hogy a bárónő már nem lakik itten, édes anyjával együtt a Hotel Clarídgebe köl­tözött. A Hotel Claridge, Páris legdrágább luxushajója szintén a Champs Elysée-n van, úgyszólván pár lépésnyire a Mannheim báróék palotájától, amellyel farkasszemet néz. — Kérem, a válóperemre nézve meg­tagadok minden felvilágosítást — mond­ta indignálódva Lenkeffy Ica — igazán tűrhetetlen, hogy az újságok igy bele­­válkálianak a magánéletembe! Siettünk megnyugtatni, hogy nem a válóperes bárónő érdekel bennünket, ha­nem a moziszinésznő Lenkeffy Ica. Erre elmosolyodott és most már lényegesen barátságosabb hangon folytatta: — Botrányos, hogy mennyi rosszat és tücsköt-bogarat firkáltak össze rólam a francia és a magyar lapok! Mintha én egy vámpír lennék, aki kiszívtam az uram vérét és most elhagyom. — Pardon, nagyságos asszony — ve­tettük közbe — de hiszen nem a váló­perről ... — Igaz, igaz — nevette el magát — de úgy felháborít ez a kárörvendő kam­pány, amely most összefogott ellenem. Én imádom az uramat, ő is engem, a legboldogabban éltünk hármasban, mert az édesanyám is velünk volt. És csak emiatt kezdődtek a nézeteltérések... *— Az örök anyóstragédia? — Ó, az én édesanyám egyáltalán nem az a vígjátéki anyós figura, aminek a történtek után gondolná! Áldott jó asz­­szony, nem árt a légynek se, egész nap ül az ablak előtt és nézi az uccát, vagy horgol. Egy anya, aki imádja a gyerme­két. Egy anya, akit imád a gyermeke. Az uram... ő kicsit furcsa ember. Neki ez túl diszharmonikus volt hármasban és többször felajánlotta, hogy vesz az anyámnak egy villát Budapesten, vagy a francia Riviérán. Minél messzebb. De anyus nem akart. És én se engedtem volna. Mig beszélt, mi addig szemügyre vet­tük a valamikor annyira népszerű ma- . gyár filmprimadonnát, az V-ik osztály és más nagysikerű darabok főszereplő­jét. Bizony egy kicsit meghízott a báró­­nésága alatt, de szőke haja még most is aranyosan csillog, csöpp, diszkrét toká­ja hol elővillan, hol eltűnik az álla mö­gött, derqkban is »megerősödött«, ám azért még mindig nagyon bájos, tempe­ramentumos . — Szóval — folytatta — legutóbb már igy tette fel a kérdést az uram: — Válassz köztem és az anyád között! — Én az édesanyámat választottam. Megjegyzem, Lajos nagyon tiszteli az anyámat, de ő olyan ember, hogyha va­lamit a fejébe vesz... na és most be­adta ellenem a válópert. Rendben van, én meg megyek Hollywoodba moziszi­­nésznőnek! Ezt úgy mondta, hogy már nem is ne­künk szólt, hanem a Lajosnak, aki az anyós miatt elűzte a feleségét is, hogy hadd fájjon annak a bárónak a kőszive! — A moziközönség mindenesetre bol­dog lesz — mondtuk udvariasan — ha viszontláthatja kedvencét a vásznon. — Igen, nagy terveim vannak a film­mel. Azóta sokat fejlődött a filmtechnika és sok olyan uj eszköz áll a színész ren-I detkezésére, amelynek hijján eddig lé­nyegesen kevesebbet és müvészietíenftb­­bet produkált. Ekkor nyílt a szemközti ajtó és egy ezüstöshaju, öreg uriasszony lépett be a szobába. Alig hallotta meg, hogy miről van szó, nyomban kétségbeesett arcot öltött és sopánkodni kezdett: Jaj istenem, mindennek én vagyok az oka! Feldúltam az édes gyerekem boldogságát! Mannheimné csittitgatta: Bécsből jelentik: Titokzatos betöré­sek ügyében interpellált a nemzetgyűlé­sen Witternigg szocialista képviselő, olyan betörésekről, amelyeknek tetteseit az interpelláló szerint nem szabad kéz­­rekeriteni. Witternigg képviselő elmon­dotta, hogy Neuhaus környékén Henrik Ferdinánd Habsburg-Lotharingiai főher­ceg kastélyát titokzatos betörők kifosz­tották és röviddel utóbb Handel volt mi­niszter villáját is kirabolták. Mindkét helyről milliárdos értékek tűntek el és a legfeltűnőbb az volt, hogy a betörése­ket nem hivatásos betörők követték el, hanem a helyi viszonyokat ismerő em­berek, akik betörőszerszámokat sem használtak, hanem mindenütt rendes kul­­csoíkkal nyitották fel a treszorokat és kasszákat. Párisból jelentik: A nagyköveti konferenciának a legközelebb ismét kényes ügyben kell döntést hozni. Lengyelország kéri a döntést Litvá­nia éllen, amely most újból követeli a maga részére Vilnát, bár azt a nagykövetek tanácsa már 1923-ban végleg Lengyelországnak Ítélte. Nem régen Litvánia tudvalevőleg szerződést kötött Szovjetoroszor­­szdggal, amelynek, éle Lengyelor­Széditö számok a „Newyork Time “ jubileumán A Newyork Times, Amerika egyik legnagyobb lapja, hetvenöt éves. Leg­utóbb ideérkezett, szeptember IS-iki szá­mához egy hatalmas, 64 oldalas, gyö­nyörű kiállítású, mélynyomásu album van mellékelve: a Newyork Times 75 éves története. 1851 szeptember 18-án jelent meg el­ső száma ennek a lapnak és azóta — mint a jubileumi beszámoló mondja — a lap együtt fejlődött az Egyesült-Álla­mokkal, anyagi és erkölcsi előrehaladá­sa mintegy szimbóluma a nemzet fejlő­désének. Amerikai nyíltsággal, semmit nem titkoló őszinteséggel van megírva en­nek a hetvenöt évnek a története. Egy­forma őszintén a legragyogóbb és a szomorúbb korszakok, a hanyatlások és az emelkedések. Végül hatalmas méretű emelkedés alakul ki a statisztikák gör­béiből. A világ képe ezalatt a 75 év alatt egypárszor megváltozott: a lap 75 éves története röviden felsorolja azokat a nagy eseményeket, amelyekről a lap min­dig beszámolt. ... Kaliforniában aranyat találnak, vasutakat építenek, távíró vonalakat húznak, lefektetik az első kábelt Európa és Amerika között. Felszabadítják a rab­szolgákat... Ezekkel kezdődik a tör­ténet. Az amerikai politika nagy esemé­nyeiről számol be ezután a történet, közli a jubileumi album annak a szám­nak a fakszimiléjét, amely Lincoln Áb­­rahám meggyilkolásáról számol be. — De ugyan anya, te nem tehetsz semmiről. Tudom én jói, hogy mit csi­nálok. A szimpátikus öreg asszony azonban nem hagyta magát Folyton beszélt, mi­közben csendesen sirdogált is: — Tessék elhinni, hogy anyósnak len ni a leghálátlanabb szerep a világon! Mire Lenkeffy Ica igy vigasztalta: — Kiviszem anyát is Hollywoodba, ott majd jobb szerepeket kap ő is, én is... Az interpelláló képviselő szerint a ha­tóságok a nyomozást abbahagyták, mert óriási botrány lett volna abból, ha a be­törések tetteseit kézrekeritették volna. Nyílt titok azonban Salzburgban, hogy a betörések főtettese a legmagasabb arisztokrácia egyik tagja, akinek erei­ben fejedelmi vér folyik és társai is le­­züllött főúri csemeték. A betörők által okozott kár az elvitt értékek- művészi és történelmi jelentőségénél fogva felbe­csülhetetlen és ezért azt a kérdést in­tézte a szocialista képviselő Seipel kan­cellárhoz, nem rettenetes-e, hogy ilyen közönséges betörés esetén a nyomozást hivatalosan állítják meg csak azért, mert a nyomozás szálai a Thurn-Taxis her­cegi család egyik rossz útra tért fiatal sarjához vezetnek. szág ellen irányul és a szerződés megkötése óta kiéleződött a helyzet Litvánia és Lengyelország között. A litván kormány a szovjettel kötött szerződést elég erős kényszerítő eszköznek gondolja arra, hogy Vil­­nára vonatkozó igényét most kielé­gítse, valószínű azonban, hogy a nagykövetek tanácsa nem lesz haj­landó újabb lengyel-litván határren­dezésre. 1896 augusztusában súlyos válságba kerül a lap. Napi ezer dollár veszteség­gel dolgozott. 19.000 példányban nyom­ták és ebből csak 9000 példányt tudtak eladni augusztus 18-ikán. A Newyork Times ma, hétköznapokon 360.000, vasárnapokon 609.000 példány­ban jelenik meg. A lapvállalat évi bevé­tele 25 millió dollár, évenkint 90.373 ton­na papirost fogyaszt, amelynek értéke 6.965.421 dollár, 3,667.960 font festéket használ el évente. A szerkesztőség tagjainak száma 458. A kp kiadóhivatalában 801 ember dol­gozik, a nyomdában 1697. Az alkalma­zottak összes száma 3025, akiknek he­tenként 135.000, évenkint kerekszámban 7 millió dollárt fizetnek ki. A Newyork Timés-nek egy vasárnapi száma átlag 217 oldal, az elmúlt évben 11.057,677,112 oldalon jelent meg. Naponta egyszerű és kábeltáviratak­­ban Európából és Amerikából átlago­san 100.000 szót kap a szerkesztőség és ennek a távirószolgálatnaik a költsége évente „500.000 dollár. A szerkesztőség egy nap átlag 6150 telefonbeszélgetést bonyolít le és 5000 levelet kap. Apró­­hirdetéseire naponta átlagosan 15.000, hétfőn 35.008 válasz érkezik. A lap hirdetéseinek ezt az óriási si­kerét természetesen ki is használják a hirdetők és éppen ezért rendkívül ér­dekes számokat mutat az a statisztika, amely a lap hirdetéseiről számol be. 1896 óta számottevő a lap hirdetési ro­vata. Ekkor jöttek rá az amerikai ke­reskedőik először arra, milyen óriási je­lentősége van a hirdetésnek. 189'-on körülbelül két millió sor hirdetés jelent jneg egy évben a Newyork Times-htn. Azóta a statisztika görbéje állandó emelkedést mutat és az elmúlt évben nem kevesebb, mint 30 millió sor hirde­tés jelent meg a lap hasábjain. Ez az elképzelhetetlen mennyiségű hirdetés természetesen nemcsak a lap jövedel­meit emeli, hanem még nagyobb mér­tékben válik hasznára azoknak a hir­detőknek. akiknek üzlete és vállalata az itt elhelyezett hirdetések révén len­dült fel. Szivenlötték a megszökött fegyencet Izgalmas hajsza egy szerémségi községben Beogradból jelentik: Tapics Jovan tizenkét évre ítélt rablógyilkos néhány héttel ezelőtt megszökött a mitrovicai fogházból és nyomtalanul eltűnt. Hét­főn tudomására jutott a beogradi rend­őrségnek, hogy & Tegszökött fegyenc a szerémségi Vrn.,»«óra menekült, ahol több lopást követett el. A rendőrség nyomban megindította a nyomozást és Sztipics Márk detektívet kiküldte Vrnye­­vó községbe, hogy Tapicsot felkutassa. Sztipics leutazott Vrnyevó községbe, ahol rá is bukkant Tapicsra, akit fel­szólított, hogy adja meg magái A rab­lógyilkos azonban futásnak eredt és a detektív többszöri felszólítására sem állt meg. Izgalmas hajsza keletkezett, majd a detektív látva, hogy Tapics egyre nagyobb előnyhöz jut, revolvert rántott és utána lőtt. A golyó a mene­külő szivét fúrta át és azonnali halált idézett elő. Véletlen szerencsétlenség áldozata lett a djeletovcii állomásfőnök Zagrebból jelentik: A titokzatos djeletovcii rablógyilkosság ügyében csütörtökön érdekes fordulat ál­lott be. A nyomozás megállapította, hogy Vastag Pál állomásfőnököt nem gyil­kolták meg, hanem az állomásfőnök véletlen szerencsétlenség áldozata. Több tanú egybehangzó vallomása szerint Vastag, amikor a raktár felől gyanús zajt hallott, egyik kezében lámpát, másik kezében revolvert tartva az ajtóhoz ment, amelyet kö­nyökével akart kinyitni. Eközben magafelé fordította a fegyvert, mely elsült és a golyó az állomásfőnököt megölte. Az első pillanat izgalmában merényletre gondoltak, de bebizo­nyosodott. hogy a raktárból semmi sem hiányzik és ott senki sem járt. Telefonszámlákkal csalt egy zagrebi postatisziviselő Hamis számlákat inkasszált, ami­kor házkutatást tartottak lakásán Zagrebból jelentik: A zagrebi főpos­tán nagyarányú csalásnak jöttek nyo­mára. Pelcz Ferenc, a zagrebi főposta tele­­fonosztályának tisztviselője hamisított interurbán számlákat állított ki és egy éven keresztül több, mint ötvenezer di­nárral károsította meg a közönséget. Pelcz a hamisított számlajegyzékeken nagyobb összeget tüntetett fel, a pénzt felvette és a többletet megtartotta ma­gának. A postafőnökség, amint a csalásról értesült, azonnal jelentést tett a rend­őrségen, amely rajtaütésszerűen megje­lent Pelcz lakásán, de a csaló tisztvise­lőt nem találta ott. Kiderült, hogy mi­alatt a rendőrség házkutatást tartott Pelcz lakásán, a.csaló postatisztviselő éppen inkasszálta a pénzt és mikor meg­­neszelte a bajt, eltűnt Zagrebból és min­den valószínűség szerint Olaszország felé vette útját. A zagrebi rendőrség értesítette a ha­tármenti őrségeket, hogy Pelczet tartóz­tassák föl, egyben pedig elrendelte kö­rözését. Titokzatos főúri betörők Salzburgban Szocialista interpelláció az osztrák nemzetgyűlésen a nyomozás beszüntetése miatt A lengyel-litván a nagykövetek tanácsa előtt Litvánia újból a maga számára követeli Vilnát NAPROL-NAPRA — a íb —

Next

/
Thumbnails
Contents