Bácsmegyei Napló, 1926. október (27. évfolyam, 271-301. szám)

1926-10-22 / 292. szám

4. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ T926 október 22. Doktorátus a fogházban Csalt a gyermek rontó detektív Furfangos csalást leplezett le a szu­­boticai államügyész>ség. Radivojovics Alekszandar, a beogradi Uprava Qrada volt detektivje, aki két napja letartóztatásban volt a szubo#cai ügyészség fogházában, ahonnan csak kedden szabadult ki, szerdán a legrava­szabb módon csalt ki háromezer dinárt Szántó József nótóL, a moli kasszarablás­sal gyanúsított Szántó József moli ga­bonakereskedő feleségétől. Radivojovics néhány hónappal ezelőtt Szuboticán volt alkalmazásban és itt megismerkedett egy beteg, nyomorék öreg asszonnyal, akinek többször adott pénzt. A »mecénás« lakásán is felkeres­te az asszonyt, akinek egy nvolc éves kislánya volt. A kislányt két hónappal ezelőtt egy napon eszméletlenül talál­ták meg az uccán. Beszállították a kór­házba, ahol az orvosi vizsgálat megál­lapította, hogy a fejletlen gyermek ellen merényletet követtek el. A kislány hosszas faggatás után bevallotta, hogy a jótékony Radirvojovics volt a merény­lő, aki egy alkalommal a kis Katicáék lakásán, egyszer pedig az uccán köve­tett el erőszakot rajta. A szuboticai rendőrség megkeresésére Beogradban letartóztatták Radivojovi­­csot, aki akkor az Uprava Grada detek­­tivje volt. Radivofovicsei a szuboticai ügyészség fogházába szállították és az ügyészség vádiratot készített ellene. A vádirat ellen Radivojovics kifogással élt, de a vádtanács kedden elutasította a felifolyamodást, azonban a főtárgyalá­sig szabadlábrahelyezte Radivoiovicset. Radivojovics a fogházban egy cellában volt a moli kasszarablással gyanúsított Szántó Józseffel és kiszabadulása után első dolga volt, hogy Mólra utazott, ott felkereste Szántónét és dr. Radivoiovics Alekszandar ügyészségi jegyzőnek mu­tatkozott be. Az ál-jegyző kijelentette, hogy hatezer dinárért ki tudja szabadí­tani Szántót. A pénz felét előre követel­te, a másik felét pedig akkor, ha Szántó kiszabadult. Szántóné kifizette a három ezer dinárt és csütörtökön boldogan jött be Szuboticára,'azt'remélve, högy férje kiszabadul. Szántóné meglátogatta a fogházban férjét és természetesen elmondotta, hogy járt nála dr. Radivojovics és rövidesen ki fogjia őt szabadítani. Szántó azonnal látta, hogy volt fogolytársa becsapta feleségét. Szántó elmondotta az ügyet a börtönfelügyelőnek, aki jelentést tett az ügyészségen. Azonnal felhívták az ügyészségre az asszonyt és jegyzőköny­vet vettek fel az ügyröv Az ügyészség úgy értesült, hogy Ra­divojovics Mólról Szomborba ment és telefonon utasította a szombori rendőr séget, hogy a furfangos szélhámost tar­tóztassák le és szállítsák a szuboticai ügyészség fogházába. Tűz a parlamentben Kigyulladt egy fal a Radics-párt és a radikálisok klubhelyiségében Beogradból jelentik: A parlament épületében csütörtök délután tűz ütött ki, amely, ha negyedórán belül nem veszik észre, az egész parla­mentet elhamvasztotta volna. Délután háromnegyedháromkor a Radics-klubban takarító asszonyok észrevették, hogy a klubhelyiséget a klub elnöki szobájától elválasztó gyenge fal tüzet fogott. Ugyanakkor a klubhelyiség alatt levő radikális klubnak hasonló válaszfala is kigyul­ladt, mint megállapítást nyert, a fal mellett levő kályhától. A takarító­­asszonyok fellármázták a szolgákat, akik azután vödrökben vizet hordtak az égő falhoz. Időközben megérke­zett a tűzoltóság is és a falat szét­verve megakadályozták a tűz to­vábbterjedését. A tűz által okozott kár jelentéktelen. A tűz idején a kép­viselők közül senki sem tartózkodott a parlamentben és igy a veszély nem idézett elő pánikot. Vallanak a noviszadi kasszafurók A Noviszadon le artőztatott nemzetközi kasszafurók egyike beismerte, hogy ö fosztotta ki a ptuji adóhivatalt A noviszadi rendőrség a zagrebi rend­őrség megkeresésére nyomban előállí­totta Heitert, aki azonban alibit igazolt. Hefter hosszú faggatás után beismerte, hogy pár nappal a zagrebi betörés előtt egy ismert noviszadi futballista két előt­te ismeretien budapesti embert hozott el hozzá és ezek rábeszélésére igazolóok­­mányat néhány száz dinárért eladta ne­kik. Ilyen módon kerülhettek okmányai a betörők birtokába. A két ismeretlenről a futballista csak annyit tudott mondani,f hogy azokat a futballpályáról ismeri, ahol az egyik klubszolgánál rejtőztek napokon át. Kedden este Hefter Ernő felkereste Malencsics Rodoljub rendőrkapitányt és közölte vele, hogy úgy rémlik előtte, mintha a két keresett idegent ,a novisza­di Szloboda-szállóban látta volna. Ma-A noviszadi rendőrség két veszedel­mes, hónapok óta keresett nemzetközi betörőt fogott el. A rendőrség meg van győződve, hogy a két elfogott betörőben a zagrebi műegyetem, a bjelovári reál­­gimnázium, az oszijeki főispáni hivatal, a petuji adóhivatal és a becskereki és ki­­kindai nagy betörések tettesei kerültek kézre. A zagrebi műegyetem palotájában márciusban követtek el tíetörést. A be­törők behatoltak a műegyetem rektori szobájába, megfúrták az Arnheim-rend­­szerü páncélszekrényt és onnan 25.000 dinár készpénzt vittek el. A zagrebi rendőrség a megindított nyomozás alkalmával a műegyetemen a Déoztárszobában Hefter Jenő noviszadi lakos nevére szóló igazolóiratokat ta­lált. lencsics nyomban magához vette az egyik betörő fényképét, majd bement a SzJobodába, ahol a két idegent domi­nózva találta. Odaült az asztalukhoz ki­­bicelni és amikor meggyőződött sze­mélyazonosságukról, igazolásra szólí­totta fel őket. Az illetők magyar útle­véllel igazolták magukat, mire Malen­csics rendőrkapitány azzai az ürügy­gyei, hogy az elmulasztott jelentkezést sürgősen pótolni kell. átment velük a városházára^ ahol a két betörőt azonnal őrizetbe vették. Az egyik betörő kezé­ben tartott sárga aktatáskában féli mé­teres erős vasvésőt, zsebében pedig egy hatlövetű töltött revolvert találtak. Mihalázsics Sztanoje rendőrfőkapitány és Rákics Rádenkó helyettes rendőrfő­kapitány, a bűnügyi osztály vezetője, kezdték meg a két idegen kihallgatását. Az egyik útlevél Ihring József buda­pesti kereskedő nevére, a másik Szabó István budapesti kereskedő nevére volt kiállítva. Kihallgatásuk alkalmával előadták, hogy kereskedők, tojást és szilvát akar­nak vásárolni. Amikor a rendőrség elé­jük tartotta a náluk talált vasvésőt, pil­lanatnyi gondolkodás után Ihring, aki kettőjük közül a veszedelmesebb és fur­fangosabb, azt válaszolta: — Megvallom, hogy azért jöttünk ide, mert egy gazdag beogradi utastól elakartuk lopni a pénztárcáját, de ez nem sikerült Ennél többet nem voltak hajlandók vallani, de a rendőrség teljesen meg­van győződve, hogy a zagrebi műegye­tem betörőit és több más betörés tette­seit fogta el. A rendőrség táviratilag értesítette az összes érdekelt rendőrségeket a szen­zációs fogásróll A letartóztatott Ihring József csütör­tökön reggel szenzációs beismerő val­lomást tett Rakics Radenkó főkapitány­helyettes, a bűnügyi rendőrség vezetője előtt. Elmondotta, hogy a ptuji adóhivatal és a járásbíróság épületében elkövetett betöréseknek ő és Szabó a tettesei és kétszáztizezer dinárt vittek el. Szabó tagadta, hogy résztvett a betörésben és kijelentette, hogy sohasem volt Ptuj­­ban. Ezzel szemben kiderült, hogy a ptuji rendőrség annakidején kinyomozta, Kohinoor irta: Karinthy Frig es Lihegtem, erőlködtem: valami tompa kábulat ült rajtam — végre megmoz­dult a kemény szikla, mint ahogy az összeszoritott fog kettéválik a szájpe­cektől, vagy még inkább a kagyló, mi­kor elpattan a szívós izomszalag belse­jében. A kerek, kemény tárgy kiszaba­dult, tengett— még egy ránditás és ki­emeltem és fölemeltem. Ez volt a gyémánt Akkora, mint a fejem. Hozzádörzsöltem a kvarc-sziklát­­hoz, hogy meggyőződjem, nem téved­­tera-e. Nem — a kvarc szétmorzsoló­dott és levált. Leültem, sipitva tört utat tüdőmben az első korty üde levegő. Felálltam, visszaestem. Talán már el is tudtam volna indulni, de a gyémánt... Hát akkor várunk, mig bírom. Sok­szor telt meg és fogyott el a hold — tornáztam, erőlködtem, fejlesztettem az izmaimat. Perzselt fü, görcsös gyökér, ami a szikla körül termett, darabig fu­totta ebédre — mégis a gyomrom volt az oka, hogy időnekelőtte kényszerül­tem az útra, jól tudva már akkor, hogy még gyönge a lábam * — Mit beszél, kérem... — mondta a kereskedő mosolyogva és közelebb ha­jolt szájamhoz, mert még mindig li­hegtem az úttól. — Hogy ez . . . — Hát nézze meg, győződjön meg róla . . . hát próbálja kj, ha . . . — makacskodtam, máris elkeseredve. És nyújtogattam. De ő nem volt haj­landó a kezébe venni. Szelíden, de ha­tározottan tolta visszafelé. — Na ne bolondozzon, fiam. A világ legnagyobb gyémántját Londonban őr­zik. Ugjy hívják, hogy Koh-i-noor. Tud­ja mekkora? Mint egy tyúktojás. — Hiszen éppen ezért . . . Hát tehe­tek én róla ... Ez meg ekkora . . . — Na kérem, nekem nincs időm. Vi­gye innen, vagy tegye le. Esetleg a kertbe, üveggolyó helyett, átveszem. Akar ebédelni? — Nem köszönöm. Később, később már akartam volna... de visszamenni ugyanoda?! . . . Nem, mégse — legalább igy nem! Valami ürügy mégis csak kell — igen, a fém­jelzés, hogy mondhassam: — Lássa kérem, hát nem bánom, vigye, oda;­­adom, csak azért, mert nem bírom ci­pelni . . . odaadom . . . egy ebédért... akármiért ... de legalább tudja, hogy mit kapott . . . * Az ötvös sokáig forgatta. Lámpákat gyújtott, fel meg letolta szemüvegét, apró brilliánsokat szedett elő a fiókból, mércsikélte, hasonlitgatta. Megint csak a Koh-i-noor-ról kezdett mekegni va­lamit. — Hagyjon már azzal az átkozott Koh-i-noorral, — kiáltottam indulatosan — meg ezekkel a forgyácsokkal is . . . mit akar velük? . . . Csak igy tud ér­tékelni, hasonlítani ... és ha soha nem látott volna gyémántot — akkor nem ismerné fel?! . . . Hát miről ismerte fel az elsőt, amit látott? — Az elsőt?! ... az régen volt . . . Az apámtól örököltem, ön kissé türel­metlen. — Dehát a keménység . . . — Jaj, kérem ezi lehet más is . . . Egy vékony réteg gyémántpor, belül közönséges földpát . . . Ha megenged­né, hogy szétmorzsoljam az egészet. —. Nem, -köszönöm. Adja ide. A bolt előtt sokáig sétáltam. Nem, csak azért se. Inkább ... Az ám, csak volna valami egyebem is! Késő este szántam rá magam, belép­tem a zálogházba. — Kérem . . . Ezt az izé . . . tárr gyat . . . inkáb elhelyezni . . . majd érte- jövök . . . adhat, amennyit akar, mindegy . . . csak egy félórára, úgy­is .. . úgyis érte jövök. — Mi az, kérem, hogy tárgy? Tes­sék megnevezni. Meghökkentem. — Hát izé . . . olyan izé . . . súly­zó .. . nehezék . . . levélnyomó . . , asztaldísz . . . — Anyaga? Kinyitottam a számat, megint be­csuktam. Elölről kezdjem? Ingerült let­tem: — Nem mindegy az? Nem bizony. Nekünk lajstromozni kell. — Hát akkor adja ide. * A város végén, még a vámon innen, sokáig ácsorogtam, nézelődtem. Riká­csolva toltak félre a bőrkupecek, egy tengelyrud mellbevágott, nekiestem a mézeskalácsos sátornak. Valaki szidott. Éreztem, nem birom tovább, kivert a veríték. Még vártam azért, csak .szür­kületkor osontam be az ócskáshoz. — Vész üveget? Oldalt sandított. Aztán megkopig­­tatta. — Nagyon zavaros. És tulkemény .. hogy olvasszák be?... Reze van? Ka­zánkővel is jó, lepucoljuk . . . — Nincs. Hát akkor hadd tegyem le . . . fáradt vagyok . . . szeretnék aludni ... — Letenni? . . . Á, úgyis tele van a bolt. * A temetőkapunál, miután óvatosan körülnéztem, lassan lehajoltam, odagu­­ritottam a falhoz. Aztán, előbb néhány közömbös lépés, zsebredugott kezekkel — usgyi, futni kezdtem. Hiába — az őr már kiáltott! — Hé! . . . itthagytál valamit, gaz­ember! . . . Viszed innen? . . . Majd én takarítok utánatok! A lány illegett, majd megpukkadt a kitörő nevetéstől. — Hagyjon mi, ne bolondozzon . .. hásze nem tud, ha akar se . . . mi az a vacak? Hásze nem tud mozogni tüle... — Semmi . . . Máriaüveg ...: kell? — Kell a fenének . . » Hová akasz­­szam? Később, a hosszú ájulás egy derengő pillanatában, véletlenül oldaltfordulva, cipónak, vagy anyamellnek nézhettem^ belé akartam harapni. Letört a fogam. Csúnyán káromkodtam. Aztán. Arra emlékeztem még, hogy valaki utánam hajította, mert menekül­tem előle . . . nagyot koppant a válla­mon . . . Aztán . . . már látszik . magától . . . mert ember már nem volt ... át akartam ugrani . . . vala­mi .. . valami szakadékot ... és köz­ben . . . még a levegőben . . . rámugt­­rott ... és együtt gurultunk ... és én löktem ... és acsarkodtam . . . éís pró­báltam a kövekhez csapni . . . hogy szétzúzzam ... de keményebb volt. . Aztán . . . valami viz ... a tenger­­hullámok . . . úszni próbáltam . . . hö­rögtem . . . emelni ... a mellem . . . de a nyakamról . . . lógott! . . . lefe­lé .. . nem tudom . . . hogyan . . . ka­paszkodott . . . húzott . . . aztán . . . én . . . már nem voltam . . . csak ő volt . . . óceán . . . fenekén . . . ahon­nan nem . . . kerültünk elő . . . soha többé . . . soha többé . . .

Next

/
Thumbnails
Contents