Bácsmegyei Napló, 1926. október (27. évfolyam, 271-301. szám)
1926-10-17 / 287. szám
24. oldal ÖÁCSMEGYEI NAPLÓ 1926. október 17. hasé betegednek meg a dohánygyárakban, ellenben gyenge, vérszegény, kezdődő csucshuruttal felvett munkásnők állapota hamarosan rosszabbodott, sőt végzetessé vált a dohánypor állandó beszivása folytán. Az ipari megbetegedések körül — és ezt különösen alá 'kell huznunk — jelentős szerep jut az alkoholnak. Hogy csak egy példát említsünk: az amerikai »száraz« törvény az ipari megbetegedések számát, rövid két év leforgása alatt több mint ötven százalékkal csökkentette. t Dr. Műnk Arthur Leleplezem Szuboticát! Nem lehet szaxofonnal verebet fogni bjagy merészség, nagyon nagy merészség Szuboticári éjfélkor életet keresni, mert hiába keres ott az ember, »hol nincs. Ó szegény városom, be jámbor vagy, be csöndes vagy, de üres vagy, épen ezért sem Pacsérnak, de még csak Verusicsnak sem kell pirul nia. Közöttük igazán semmi különbség nincs, a két jazz-bandot igazán nem lehet oly nagy különbségnek tekinteni, habár a pesti jazz-band azzal a mindenesetre nemes és megbecsülendő szándékkal jött le Szuboticára, hogy ebből a lompos, lomha, parasztvárosból »várost«, nagy várost vagy csak — mondjuk — nagyobbacska várost csináljon, de hiába, uraim, mondjanak le, itt nem lehet dobbal verebet fogni, még szaxofonnal sem. Pedig Szuboticán jelenlég, az épülő színházat és az örökké üres városi könyvtárt kivéve, a jazzband az egyediüli kulturtényező. Nyugat Keleten, Páris, Szuboticán, de már unalmas kezd lenni, mint minden és ha ihár majd könyökünkön trillázik ki a Valencia és charleston, — olyan jó lesz megint szomorú, cigányzenét hallgatni — mint régen, mikor még meleg volt az ember szive. Bodrics Miska vonójában szunnyadnak a dalok. * Éjfél. Szubotica. Fájón szivenszur a csönd és a szétterjeszkedő, szétfogó unalom. Nem vagyok babonás, de direkt jól esne egy pár fehérlepedős kísértet, vagy seprünyélen lovagoló boszorkány, mert egy fess önkéntest és egy még fessebb frauleint, akik indiszkréten összekapaszkodva mászkálnak ebben a fogékony, százszázalékos némaságban,» még sem számíthatom kísértetnek. A Tri sesira felé haladnak, senkit sem vesznek tudomásul, a járókelőket sem, — igaz, hogy a senki is és a járókelő is én vagyok, de még is kellene respektálni fiatalságomat és a csókokat négy fal és négyszemközt is elintézhetnék. Az az illúzióm ebben a néptelen városban, hogy ők az első emberpár. Ádám és Éva. Csak a Paradicsom hiányzik — az is nekem. # A Beograd-szálló kapujában édesen alszik a cipőpucoló. Fütyül ? ’azz-ibandra. tőle ugyan lármázhat. Fejére huzza a kabátját és álmodik. Egy embert találok az uccán, ez is alszik. Aludj csak városom, én már régen megmondtam, hogy itt csak a temetők szépek. Tele vannak — szerelmes párokkal és félő hogy maholnap nem marad bennük hely — a halottaknak. # Szubotica éjszakai életének azonban vannak érdekes típusai. Első sorban a virágárus asszony, a Tekla néni. Mindenütt ott van, vörös, széles ábrázata klvirit a szegfűk és a késői rózsák közül és olyan, mint egy bíborba mártott napraforgó. Mosolyog, odaáll az asztalhoz és ellenállhatatlan naivsággal húsz dinárt kér egy szál szegfűért. Igazán kell tőle venni, nem lehet elutasítani, — mert úgyse megy el. Mindenkit a keresztnevén szólít, a hölgyeket pedig egyszerűen »letubarózsámozza.« Éjjel egykor még a Bárányban volt virággal, négy órakor a Rudicseva-uccai kiskocsmában borral. Két deci spriccer volt az 4 volt az «r. Tekla né’ szereti a jó bort, a sok jó bort. Két lánya van neki — és a mama immár harmadszor menyasszony. Meghívott a lakziba. Karácsonyra lesz — de kijelentette, hogy nem fogok ráismerni. — És miért Tekla néni? — Hát — és közelebb hajolt — levágatom a hajam pubira, úgy biz a’ pubisra, naccsága leszek én is, nem árulok. — Mi az ura? — — Böllér. Tekla néni elköszön és a szuboticai éjszakából eltűnik a virág és Tekla néni vigasztaló, vörös arca. * A park titokzatosan terpeszkedik a város szivében. A hervadó fák sejtelmesen összeölelkeznek a tiszta égbolt szelídsége alatt. A sarki palotában nyitva van egy ablak és forró muzsika permetezik le a parkra. — Simi — súgja a leány a mellette ülő szőke katonának.. — Az az —feleli előremeredve a legény. Egy darabig hallgatnak. Észre vesznek és arébb húzódnak egymástól. A bejáratnál megállók. Az ablakon kiszűrődő sárgafényt felissza a sötétség. Vigasztalómul szomorú minden és úgy érzem, csak egy jajszó kell, hogy kicsorduljon a csillagok kék szeméből a meleg könny. A palotában becsukták az ablakot. A gramofon zenéje pianissimóba halkul. Visszanézek a parkba. A kis cselédlány még ott ül lovagjával a pádon összesebzett szívvel, szerelmesen, megbabonázva a muzsikától, forróra tágult pupillákkal. # A kávéház nagy üvegablaka olyan, mint egy ólomtábla. Bent fény, kint a kék éjszaka. Jolié Süssy Wuielverg az egyedüli vigasztaló jelenség, a kávéházban fölállított négy szál deszkának az attrakciója. Táncosnő. Öreg — és csillag. A szuboticai Nacional-kabaré gyöngye. Álmosak szemei és a klasszikus tánc, amelyet lejt, még álmosabb. A pincértől megtudtam, hogy a táncosnőt civilben Varga Juliskának hívják — a francia hercegnő nevét csak a siker kedvéért vette fel. Egyetlen nő különben, ki nem a lábára, hanem a nevére büszke. Franciául kéri a feketekávét t tánc és a tányérozás után. Jolié, Süssy, Jujiska leül a sarokba és látom, hogy épen úgy unj,a és gyűlöli a világot, mint én. Hej Juliska, Juliska, jobb lett volna a Tisza-parton maradni, pántlikában a libák mellett, mint klasszikusan táncolni néhány, sovány öreg urnák! Szegedi Emil FILM ■ a* ® ■ Mik voltak a mozistarok ezelőtt? — Hány évesek akarnak lenni a mozicsillagok ? A »Leipziger Neuerte Nachrichten« hosszas kutatás után leleplezi a legismertebb mozisztarok múltját. A furcsa lista igy fest: Luciano Albertini — tornatanár. Fern Andra — kabaré-énekesnő. Alfred Abel — szobrász Max Adalbert — biztositő ügynök Kari Bechersachs — katonatiszt Kari Boese — mérnök. Kurt Bois — orvostanhallgató. Arsén Cserépi — autókereskedő. Paul Davidson — éjjeli őr. Xenia Desni — festőnő. Évi Éva — cigarettagyári munkásnő. Olaf Fjord — betegápoló. Donglas Fairbanks — ügyvédi írnok. Dr. Johannes Outer — földbirtokos. D. W. Griffith — ujságiró. Max Glass — művészettörténeti tanár. Otto Gebühr — utazó. H. K. Heiland — jókéi. Lilian Hawey — táncosnő. Thek Harbou — festőnő. . Emil Jannings — matróz. Erich Kaiser-Titz — kőműves. Harold Lloyd — kabaréénekes. Viggo Larsen —■ katonatiszt. Leopold Ledebour — bíró. Fritz Lang — festő. Paul Leni — festő. Max Landa — kereskedő. Mia May — énekesnő. Joe May — kereskedő. Helga Molander — nőgyógyász. Erna Moréna — betegápoló. Acil Mille — katonatiszt. May Murray — táncosnő. Paul Morgan — kabaré-szinész. Rudolf Meinert — banktisztviselő. Hans Mierendorf — könyvkereskedősegéd. Manfred Noa — festő. Ásta Nielsen — karénekesnö. Ossi Oswalda — táncosnő. Richard Oswaldd — banktisztviselő. Harry Piel — katonatiszt. Albert Paulig — tanító. Herbert Paulmüller — szobrász. Lya de Putti — táncosnő. Rolf Randolf — katonatiszt Artur Robinson — orvos. Erich Stroheim — katonatiszt. Gloria Swansson — festőnő. Reinhold Schünzel — utazó. Gunnar Tolnaes — orvos. Willi Wolf — fogorvo.s. Paul Wegener — ügyvéd. Friedrich .Zelnich — biró. Ebből a nem teljes és főként német sztárokból készült listából kiviláglik, hogy mozisztarrá való előléptetésnek alkalmas minden kereseti pálya — csak meg kell próbálni! Ugyancsak érdekesek egy németországi íilmalmanach adatai, melyek a legnépszerűbb mozicsillagok életkorára vonatkoznak. Jellemző, hogy a könyvben felsorolt primadonnák alig öt százaléka mellett áll a születési évszám és ezek a számok is meglehetős problematikusak, ha meggondoljuk, hogy hölgyekről van szó és hogy az adatok a saját bemondásukon alapszanak. Fern Andra és Lucie Doraine 32 évesek, Käthe Dorsch közeledik a 38-hoz, Évi Eva még az idén 26 lesz, Käthe Haach és Margarethe Sanner pedig nemrég múltak 30 évesek. Lya Mara már túl van a 29-en, Mia May pedig, a szerencsétlen végű Éva May anyja, azt állítja, hogy 42 éves. Hella Moja tizennyolcnak érzi magát, valóban azonban elmúlt 30, Erna Moréna pedig hat évvel fiatalabb nála. Mae Murray a napokban lépett 40. életévébe, Pola Negri pedig 29 akar lenni. Lotte Neumann nár a harmincasokhoz számit — állítása szerint csak néhány hét óta, Ásta Nielsen pedig saját bevallása szerint 43 éves. Ossy Oswalda 29 éve vándorol a siralomvölgyben, Lee Pary kerek negyedszázadot tölt már a földön, Henny Porten pedig azt mondja, hogy 38 éves, Lya de Putti válasza: alig múltam 26 éves. Hanna Ralph közel van a 39-hez, Dagni Servaes 33-as, ugyanannyi Hanni Weisse is, Hilde Wörner pedig 31 éves. Most nézzük a férficsillagokat. Itt is óvatossággal kell tudomásul venni az adatokat, bár a mozihősök az almanach adatai alpján, vlamivel őszintébbnek látszanak. Itt van például Kari Bechersachs 1866-ban született. A kis Jachie Coogan most lesz tizenkettő. Nemsokára megírhatja gyermekkori emlékiratait. Ernst Hofmann 1890-ben köszönteti be szülei házába. Jannings a legszebb férfikornak örvend:' 41 éves, az ö kortársa, Erich Kaiser-Titz. Bruno Kastnčr 35 éves, Rudolf Klein — Rogge Jannings korosztályába tartozik. Eugen Klopfer egy évvel fiatalabb. Harry Liedtke épp a napokban lesz 38 éves — állítólag. Paul Morgan pont október 1-én kétszer húszéves. Johannes Riemann negyedévvel idősebb, Schünzel félévvel fiatalabb Harry Liedtkénél. Gunnar Tolnaes 43 és* 44 között mozog, Hermann Valentin még tiz hónapot vár, mig 54 éves lesz, Conrad Veidt 36 éve látja a napvilágot s végül Friedrich Zelnih 1885-ben született. A film — mint tanú. A napokban érdekes tárgyalás folyt le a müncheni törvényszéken, ahol egy mozdonyvezetőt vontak felelősségre gondatlanságból okozott emberölés címén. A vonat vezetőjét már a bíróság két évi börtönre Ítélte, mert vonata egy kis fiút halálra gázolt. A védő nem nyugodott bele az ítéletbe és egy ottani filmvállalatot megbízott, hogy a szerencsétlenség előzményét -és annak megtörténtét a mozdonyvezető vallomása után filmre vigye. A mozdonyvezető ugyanis azzal védekezett, hogy a fekvő kis fiút egy fa árnyékának nézte. A film elkészült — hivatalos közegek segítségével és ellenőrzésével, az elgázoltat egy ugyanolyan nagyságú próbababa pótolta. *A felebbviteli tárgyaláson a film segítségével bebizonyitottnak vették a vonatvezető ártatlanságát és felmentő ítéletet hoztak. A szemforgatók a film hatását eddig csak rablóbravurok publikálásában és terjesztésében látták. Most ezeknek is meg kell gondolniok, hogy a társadalom hálával tartozik egy ártatlan ember megmentéséért. A film nemcsak börtönbe juttat, hanem ime, ki is szabadit embereket. * Operettek előtérben. Az /Universal Pictures Corporation rövid idővel ezelőtt megszerezte Nedbal »Lengyevér« cimü operettjének filmesitési jogát. A komponista késznek nyilatkozott a zenekiséretet is összeállítani és az operett zenéjét megfelelően átalakítani. A. követésre méltó példát Hollywoodban nagy örömmel fogadták. A film ellenségeinek kezéből erős fegyver esett ki: a zene stilszerütlensége mindenütt. Ldmmle eladja az Universal Picturest. A londoni »Variety« közlése szerint egy londoni társaság 11 millió dolláros ajánlatot tett Lámmlének az Universal Co. vételára fejében. Mint hírlik, Lämmle 14 millió dollárért hajlandó lenne megválni a világ egyik legnagyobb filmvállalatától és igy nem fog meglepetésként hatni ha az Universal Angol kézbe kerül — mindenesetre csak látszólag. Az angolok mögött az F. B. O. Pictures newyorki társaság áll, amelynek produkciója oly fényesen sikerült, hogy az Universal P. C. átvételét ilyen áron is jó üzletnek tartja. Európai látogatás. Tom Mix, Douglas Fairbanks stb. után most Harold Lloyd készül Európába. — Ugylátszik vigasztalásra szorul Európa. — Leghíresebb filmszínészei Amerikában filmeznek, viszont, hogy ezek nélkül ne maradjunk, az amerikaiak jönnek — ünnepeltetni magukat. Házassági szenzáció Hollywoodban. Hollywoodnak uj szenzációja van. Az első Rudolf Valentino halála óta. Ezután nem oly szomorú. Mae Murray a világhírű star sokak őszinte bánatára férjhez ment. A szerencsés férj David Pivani orosz herceg. König Mizzit (Mae Murray családi neve) ezentúl Divani hercegnőnek titulálják. A must Egy alkoholista dala Valami kádból kiöntenek valami barna lét, valami gyanúst — S ezt úgy hívják, hogy: must. A mustban sokszor szőlőmag és mindenféle más úszik. De azért némelyek az egy pohár mustot fölvíszik húszig. S a mustról a rossz nyelv bár sok vádat kohol: csak isszák, isszák, mondván: hisz nincs benne alkohol! Hát ami igaz, az igaz: alkohol, az nincs is benne sok! De ez még a mustivásra nem valami [súlyos ok! Mert — inkább lenne benne alkohol, akár száz százalék, mint az a sok-sok gyanús, barna mindenféle ázalék... Lyó.
