Bácsmegyei Napló, 1926. október (27. évfolyam, 271-301. szám)
1926-10-13 / 283. szám
2. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1925 október 13. ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után az el'nök felolvasta azt a táviratot, amelyet a parlament a trónörökös születésnapja alkalmából a királyi párhoz intézett, továbbá Őfelsége választáviratát. Felolvasta azokat a kiráfyi ukázokat is, amelyek szerint őfelsége külföldi távolléte alatt a kormányra ruházta a királyi hatalmat, N.ikics erdő- és bányaügyi minisztert felmentette állásától és Jovanovics Vásza közlekedésügyi minisztert bkcta meg az erdő- és bányaügyi tárca ügyeinek intézésével. A parlament tagjai az ukázokat állva hallgatták végig. Az elnök ezután bejelentette, hogy Sztakics Branlkó és Petkovics Milán radikális képviselők lemondtak mandátumukról és utódaik behívására vonatkozólag a.z igazolóbizottság intézkedni fog. Elejelentette továbbá, hogy Sibenik dr. agrárreformügyi miniszter törvényjavaslatot terjesztett be a dalmát agrárviszonyok likvidálásáról, Peri'cs Ninkó dr. pénzügyminiszter pedig az 1926—1927. évi költségvetéshez való utólagos hitelekről. Rátértek ezután Zagorac Josip Radics-párti és Markovics Pera demokrata javaslaté ra, amelyet az árvízkárosultak gyors segélyezése tárgyában terjesztettek be, a sürgősség kimondását kérve. Perics Ninkó dr. pénzügyminiszter kijelentette, hogy a kormány az árvízkárosultak segélyezését a legnagyobb körültekintéssel intézi és erre való tekintettel kérte a sürgősség elutasítását. Markovics Pera megindokolta javaslatát és rá mutatott arra, hogy a valjevói kerületet ezidén kilencszer öntötte el a viz. Jagatics Máta horvát föderálissá és Moskfv- Ijevics Milos földmivespárti a sürgősség mellett szólaltak fel, miközben Zsanics horvát födéralista és az elnök közt heves szóváltás támadt. A többség a sürgősségi indítványt elvetette, majd Jovano'vics Jován földmivespárti sürgősségű javaslatára tértek át. Zsanics a kormányokat tette felelőssé a Vajdaságba szakadt árvizszerencsétlenségért. Megemlítette, hogy a kormányok tizennyolc millió dinárt szedtek be iirmentesitési illetékek címén, de eat az őszszeget más célokra fordították. Hivatkozott az amerikai lapok támadásaira, amelyek szerint a,?, ország képtelen árvízvédelmi kötelességeinek teljesítésére és ezáltal az egész Középeurópát árvízveszélynek teszi ki. „A Vajdaságnak rend és jog kell“ Grol Milán beszélt ezután és megállapította, hogy a kormány ezt a kérdést úgy kezeli, mintha alamizsnaosztásról volna szó. A szuboticai kerület nevében visszautasítja a kérdésnek ilyen kezelését és rámutat arra, hogy a Vajdaságnak nem alamizsna, hanem rend és jog kell. A Vajdaság az ország legkulturáltabb vidéke, amely a legtöbb adót fizeti és nem tűri, hogy úgy kezeljék, mint a kéregetőt. Zsuljevics Aleksza radikális és Susnik szlovén néppárti szólaltak még fel, majd a többség a sürgősségi javaslatot elvetette. Az elnök felolvasta az igazolóbizottság jelentését, mely szeriüt az elhalt Gyurisics Márkó igazságügyminiszter hlyeit Bojics Milojét hívták be a parlamentbe, a lemondott Radojevics Dragoljub helyébe pedig Milenkovics Szvetiszlávot. Végül felolvasta az elnök a csehszlovák kép viselők üdvözlő levelét távozásuk al kalmából és fél egykor az ülést be zárta. A legközelebbi ülést szerda délelőtt tiz órára tűzte ki. A parlament alelmöke a zagrebi zászlóaf) érről Zagrebból jelentik: A jugoszláv parlament delegátusai, akik a csehszlovák képviselőket elkísérték a határig, Szubotics Nikola parlamenti alelnök vezetésével kedden vissza tértek Ljubljanából. A Bácsmegyei Napló zagrebi munkatársa a zagrebi pályaudvaron kérdést intézett Szubotics alelnökhöz a zagrebi incidensre vonatkozólag. Szubotics alelnök kijelentette, hogy az afférról nem nyilatkozhat, annyit azonban közölhet, hogy Radies István pályaudvari megjegyzései fájdalmas benyomást keltettek a csehszlovák képviselők körében. A cigány és a csempész Kedé yes tárgyalás a becs cereki törvényszéken A férj Irta-. Erdő dg Mihály I. A fanyar kórházi szag a torkára ült, amikor belépett. Lerázta magáról a havat és körülnézett. Szédülve állt meg a kórterem ajtaja előtt':. — Kit keres? Az ápolónő szelíd, kék szeme úgy tapadt rá, mint egy kötés a seben. Fellélegzett. — A feleségemet... Kis Andrásnét... kérem ... — Harmadik kórterem, hatodik ágy. — Köszönöm. Benyitott. A hervadt, sárga arc mosolyra frissült. És a két sovány kar felemelkedett. Kiss András lehajolt, hideg száját a beteg kicserepesedeté. ajkára nyomta. — Jobban vagy? — Igen. — Hálistennek. — Még... öt... hét... Kiss András keze az asszony forró homlokán reszketett. — Az a fő, hogy az operáció sikerült ... Majd csak elmúlik az az öt hét is valahogy ... II. Az első hét tompán, üresen telt el. Az irodában idegesen szívta cigarettáit, szórakozott volt, a munka lassan ment. Alig várta a délutánt. Nem is ebédelt, szaladt, hogy még idejében a kórházban legyen. Elsőnek érkezett és utolsónak hagyta el a térimét. Az ápoló meg is mondta: Becskerekről jelentik: A (becskereki törvényszék büntető tanácsa előtt a napokbán Radu Laci cigány állott vádlottként, aki ellen rablás miatt emelt vádat az államügyész, mert az aradáci határban megtámadta Pósa Gáspár öreg muzslyai napszámost' és a nála levő másfél kiló dohányt elrabolta.- — Hogy hívnak? — kérdezte tőle Bunics Ivó tanácselnök. — Cigányul Radu Laci, szerbül pedig Radu Andrija. — Bűnösnek érzed magad? — Kicsit bűnös vagyok, kezsit csókolom, de csak nagyon picikét. — Aztán elmondja rendre, hogy öreg Pósa bácsi notórius dohánycsempész és a csendőrök őt biz.ták meg, hogy kerítse kézre, mert ha meg nem fogja, nagyon ki fog kapni. Ki is kapott, mert nem tudta az öreget egyhamar kézrekeriteni. Egyszer aztán találkozott vele az utón, látta, hogy hóna alatt viszi a dohányt, hát, mint a csendőrség megbízottja, elkobozta tőle a csempészárut. Elnök: Hogyan vetted el tőle? Vádlott: Nagyon szépen, csöndesen. — Legjobb férj a világon. Tavaszodott. A nedves aszfalt fénylett a napon. Az Ollői-ut reménytelen házsora úgy feküdt a szivére, mint egy felvirágozott ravatal. — Tavasz van ... tavasz ... Átfütötte valami forróság, a vére zúgott és tekintetét az elhaladó nők arcára emelte. De gyorsan lekapta róluk a szemét. Torkában még reszelt a kórházi szag. III. A második hét elején találkozott Loncival. Első érzése az volt, hogy ez a nő még mindig érdekli őt. Valamikor házasságot is Ígért neki. Akkor még Lonci szininövendék volt. Kikacagta. Most, hogy a sors öszszehozta vele, rösíellte bevallani, hogy nős. Letagadta. — Magára ... vártam... Loncin átcsilingelt a nevetés. — Lekésett. Kiss András elvörösödött. A feleségére gondolt. Ijedten nyújtotta a kezét. — Isten vele, Lonci... És sietett haza. De másnap már a színháznál megtmdta a Lonci címét. És a kórházból e gyenesen a Bokréta-uccába ment. Odaüzte a vére. Ez a vér körülszaladt a testén és valahányszor a szívé re futott, heves szégyenkezést érzel.t. — Gazember vagyok. Be a vér átzakatolt rajta, keresztülrobogott, mint a vonat a kis őrház előtt: és már el is felejtett mindent. Lonci elé lépett. — Micsoda véletlen. — És mit csináltál vele. — Hazavittem, kezsit csókolom. — És elszívtad? — Én? Egy szálat se, hiszen én nem vagyok dohányos. Mindet a feleségem szívta el pipába, az isten nyugosztalja szegényt. — És mélrt nem vitted a dohányt a csendőrségre? — Féltem, hogy megint megvernek. Egyszer már a bajonettel is meg akartak szúrni. — Ki volt az? — A nevét nem tudom, csakhogy igen nagy volt a rangja, őrmester! Utána a tanukat hallgatják kL Az első tanú Jovanovics Dusán, szintén cigány. Az elnök külön figyelmezteti, hogy a tiszta igazat vallja. — Soha életemben n,em hazudtam — feleli Dusán — csukjanak be tiz esztendőre, ha egy hazug szót kimondok. — Mivel foglalkozik? — kérdi az elnök. — Kicsit dolgozok, kicsit kereskedek, ahogy jön. — Meg van esküdve a feleeségével? Lonci felhúzta szemöldökét. — Maga az? Együtt mentek gyalog a színházig. Lonci ugyan fiakkert ajánlott. De Kiss András lebes_zélte. — Olyan szép ez a tavaszi este... És egy kis séta nem árt. IV. Behunyt szemmel roskadt szájával a felesége ágya fölé, nem mert a beteg szeme közé nézni. — Még két hét... — Két hét... igen... A csontig lesoványodott vállak megremegtek. Az uj élet reménysége gyűlt ki az arcon. A kiszáradt kéz szoritásából vigasztaló melegség áradt. — Szegény kis uram ... Csütörtökön Kiss András még délben távozott az irodából. Hazasietett, átöltözött. Frissen borotvált arcán égett a szomjúság. Az uccán itta a fényt, a tavaszt. A virágüzlet előtt megállt. — Hitványság... — lázadozott a szive, de mégis csak bement. Kiválasztott három szál piros rózsát. Arcához emelte. Felszívta az illatot, Megborzongott. Mintha a kórház szaga kisértett volna a szirmokon. Fizetet és kiszédült az ajtón. Vitte a három szál rózsát Loncinak. Becsöngetett. Lonci ideges grimasszal vette át az egyszerű csokrot. Unottan dobta az asztalra. — Nagyon megerőltette magát, fiam... Kiss András fejébe szállt" a vér. — Tessék? — Már hogy tetszik rólam ilyet gondolni — mondja indignálódva. — Hát melyik cigány esküszik pap előtt? Mink minden fűzfa alatt esküszünk. Odatesszük a sót, kenyeret, aztán, hogy ettünk belőle, meg van a házasság. Gyerünk... — Rokonságban van a vádlottal? — Nem vagyok én, kérem alássan, csakis annyiban, hogy az ő anyja az én feleségem. Miután elmondta azt a keveset, amit a dologról tudott, a károsult Pósa Gábor kerül kihallgatásra. — Hány éves? — kérdi az elnök. — Hetven. — Nős? — Van egy beteg asszonyom odahaza. — Mivel foglalkozik? — Mindenfélével. Ami akad a» ilyen öregnek. — Rokonságban van a vádlottal? — Hát, hogy igy történt, most már rokonságba keveredtünk. — Hogyan történt az eset? —■ Hát megyek az utón Aradác felé, a dohány meg a hónami alatt bepakv kolva, ü mög möglát, oszt utánam veti magát, meglök, én térdre esek, de a dohányt szorítom erősen, ő meg huzza. Ekkor az öt körmével végigkarmolta a pofámat, hogy csupa vér lettem. Utóvégre is ő vöt az erősebb, elvette a dohányt. — Milyen volt az a dohány? — kiváncsi az elnök. — Hát bizony nem trafik, csak olyan magyar dohány. — Honnan szerezite? — Ahonnan lehetett Innen is, onnan is. — Hova vitte a dohányt? —• El akartam adni, mi csináljak, nagyságos ur, öreg vagyok már, dógozni nem igen bírok én már.., — Hát a csendőrök nem bántották a csempészett dohány miatt? — Nem bántottak azok, nem is szóltak, nem is ütöttek, látták, hogy szegény, öreg ember vagyok. Ezzel vége is van a tárgyalásnak. Pdrvdny államügyész mond rövid vádbeszédet, azután a bíróság kihirdeti az Ítéletet: rablás miatt hathfinapi börtönre Ítéli Radu Laci cigányt. Laci sokalja, felebbezi és a felebbezéshez csatlakozik mostohaapja is, az öreg cigány, pedig ő csak tanú. Azután mindketten sértődötten távoznak. — No, hallja? Három szál rózsát hoz nekem a névnapomra? Hát mit gondol...? — De hát... — Szót se. Felkapta a csokrot és feléje hajította. — Itt van. Tartsa meg. Kiss András lehajolt. Felszedte a három szál rózsát és izzó szégyenkezéssel tántorgott ki az ajtón. Még búcsúzni is elfelejtett. A fehér párna fölött már az ajtóból rámosolygott az asszony. Felkönyökölt az ágyon. Az öröm visszalopta arcára az élet színét. Tapsolt a kezével: — Édes... édes... Rózsát hozott ... nekem hozta... Kiss Andrásnak elszorult a torka: — Neked... Az asszony átvette a csokrot. Azután megcsókolta az urát: — Milyen drága ... Tekintetében a hála fénylett: — Hogy rámgondolt... Kiss András elfordult. A rózsák virító színe vakította a szemét. Ezt a három szál rózsát Lonci parfümös keze hajította el. És mintha minden szirma kést forgatott volna meg a szivében. Itt ajándék az, ami másnak nem kell, amit letapostak, amit eldobott a bűn... Kiss András szeme megnedvesedett. Égette a könny. Az asszony simogatta a rózsákat: — Köszönöm... Aztán az urára nézett. Csodálkozott : — Maga... sir?...
