Bácsmegyei Napló, 1926. október (27. évfolyam, 271-301. szám)
1926-10-10 / 280. szám
20. oldal BÄCSMEÄYEI napló 1926. október 10. A szerkesztőségi íróasztaltól — az egyiptomi márványpalotáig Gyomai Imre volt szuboticai újságíró ma többszörös milliomos Kairóban és beérkezett iró Párisban Szuboticai újságíró és egyiptomi hercegnő szerelmi regénye — Legtöbben idegeseik, sietnek, mindig rendkívül sürgős dolguk van, de mikor lekaparom őket, elolvassák az öszszes lapokat. — És mig dolgozik rajtuk, mit müveinek? — Gyönyörködnek magukban. Némelyiknek kevés ez a két tükör itt, még a kézitükrét is előveszi, abban bámulja az arcát, elcsücsöriti száját, folyton izeg-mozog. — Halottat borotvált? — Egyszer, vidéken, de többen nem tenném. — Hát nőket? — Egy öreg nagyságának a szakállát és bajuszát. A nöszakállat és nöbajuszt szárazon kell borotválni, különben annál dusabban sarjad. — Sok nő jár ide? — A vendégek egy negyedrésze. Furcsa kérem ez. Tiz évvel ezelőtt egy uriasszony világért se tette volna lábát az üzletbe, az uráért is csak a járda széléről szólt be. Ma közös a borbélyüzlet, mint az uszoda. — Hogy történik a hosszú haj levágása? .— Tréfából megkérdezzük, hogy van-e engedélye az urától, mire azt mondja a hölgy, hogy ő maga rendelkezik a fejével. — Itt hagyják a hajukat? —Mindegyik haza viszi, nyilván arra számit, hogy megváltozik a divat és akkor majd egy hajágat készíttet belőle. — Mi lesz ezzel a sok hajnyiradékkal? — A szemétre kerül, még tüzelni se lehet vele, rettenetes bűzt terjeszt. Párnákat próbáltak vele tömni, de az emberhaj olyan, hogy kibújik a legsűrűbb szöveten, a legkisebb résen is. Haszontalan portéka. — Az ember általában haszontalan portéka. Nézze: a húsa nem ehető, a bőre még a könyvkötésre sem alkalmas, mert nagyon szakadós, csontjaiból egyesek makarónit készítettek, de' a finyásabbak tiltakoztak ellene. Csak eleven állapotban élvezhető, akkor se mindig. Parókát keresnek még? —• Már évek óta nem. Mióta a nők nyiratkoznak, az öregurak sem szégyellik a kopaszságukat. Csak a színházak vásárolnak még parókákat a történelmi darabokhoz. De már azokat se írnak. Miért nem tetszik egyet Írni? . — Mingyárt, csak haza menjek. És a szakáll? — Kihalóban. Száz vendég közül, ha egy hord, az iS öreges ur. A Kossuthszakáll, a kecskeszakáll, a légy, a barkó majdnem egészen eltűnt, csak a Boulanger-t viselik még, de az is egyre ritkább. (Veszedelmes jelenség. Minden istennek, minden fejedelemnek szakálla volt. Ez a kor úgy látszik nem tiszteli a tek) Mlyeket.) — És a bajusszal hogy állunk? — Legtöbb az angol, nyirt bajusz. Már a békében kezdődött a csupaszszáj divatja. — Ami előjele volt a mai divatnak. Előbb a férfiak nőiesedtek el, must meg a nők férfiasodtak el: egymás elé mentek, félúton. (A borbély szesszel permetez, rizsporral hint meg, olajoz, fésül, aztán 'mosolyogva köszöni meg, hogy megborotválhatott. Ép igy mosolyog a kővetkező vendégre is. Mindenkire mosolyog, ezzel a szalon mosollyal. Caligula császár egyszer, mikor végigtekintett szenátorain elmosolyodott, mert eszébe villant, hogy mindnyájuknak akkor vághatju le a fejét, amikor kedve tartja. Nyilván a borbély is ezért mosolyog.) Kosztolányi Dezső PATKÁMNPATAÁNYÍ RIÓ SZER doboza 15 dinár, kapha'ó minden gyógyszertárban és drogériában továbbá a Torontáli Agrarbanknál Veliki-Bečkereken. iu3bt> CHARLESTON teasütemény kilogrammonként 70 i dinárért kapható a STEINER cukrászdában Subotica, je ać ćeva ul. 8. Telefon 2 6 »Az élet regénye«. Ez lenne a legstilszarübb cim ehhez a riporthoz, iha a Beniczkyné Bajza Lenke és az a Crocker már nem Írták volna el előlem. Karriér és Szuboticai Mi ez? Egy lókereskedő, aki kezdi két beteg csikóval és végzi élete delén négy delelő ménessel. Vagy gabonával spekulál egész a gutaütésig, hogy az unokái már ne legyenek kénytelenek egy rongyos Forddal szégyenkezni a vajdasági nagykereskedelem előtt... Ez Szubotica, .hogy Bajmokról ne is beszéljünk. Ám a végzetnek néha vannak egyéni szempontjai is. Ki emlékszik még az otthoniak közül egy feketehaju, cigányképű, mosolygósszemü magyar újságíróra, aki a Bácsmegyei Napló Íróasztala mellett rótta napról-napra a betűket az anyámasszony ellopott tyúkjáról, a kutbaugrott cselédkéről, vonatkisiklásról és néha melegen, színesen a sivár szuboticai éjszakáról, amely a torkát szorongatta az embernek, akár a borgőz és megrikatott, mint a csípős tormásvirsli. Talán még lesznek néhányan, akik ha behunyják erősen a szemüket, maguk elé tudják idézni Gyomai Imre örökké nevető arcát. Több mint egy évig élt Szuboticán. Úgy előttem van a közös hónaposszoba minden nyomorúsága, a vetetlen ágy, a rozoga dívány és a minden legénylakások örök purgatóriuma: a lyukas fenekű mozsdólál. Volt egy szmokingja, egy szeretője és volt elpusztíthatatlan jókedve, amely a legválságosabb hely'-* zetekben sem hagyta cserben. Az alacsony küszöböt csak lehajtott fővel léphettük át, hogy be ne verjük fejünket az ajtófélfába és legégetőbb problémánk az volt, ha a mosónő nem hozta haza szombat estére a fehérneműt. Az én 37-es gallérom őrülten szorongatta az ő 38-as nyakát. Impozáns ádámcsutkáját ilyenkor kénytelen volt száműzni természetes pozíciójából és a szegény ádámcsutka, amely folyton vissza szeretett volna bújni a meghitt gödörbe, szánalmasan libegett ide-oda a kacér masli fölött, mint egy eltévedt léggömb. Aztán Kolozsvárra .került Gyomai Imre, ahol az »Ellenzék« cimü napilapnak lett a munkatársa. Innen jött ki Párisba. Művészek és milliomosok Mekkája, Párisi Nyomor és szenvedés. Az otthoni lapoknak küld szines riportokat és igy él máról-holnapra a modern Bábelben. Egy szobrász barátjának modellt ül napi tiz frankért. Itt ismerkedett meg R. Ddriával, egy feltűnő szépségű, fiatal és tehetséges szobrásznővel. Gyomainak érdekes, jellegzetes feje van és a szobrásznő csakhamar mintázni kezdte. Két hét. Meleg barátság. Újabb két hét. Halálos szerelem. A fiú újságíró és szegény. A leány intelligens, nyolc nyelvet beszél, de egyelőre csak négyet vall be, nehogy a fiú megsokallja. Ennyit tudtak mindössze egymásról. Mire a szobor elkészült, megtörtént a házasság is. Az esküvői vacsorával már némi bajok voltak, az újdonsült férj kétségbeesetten kapkodott fiihöz-fához.’hogy előteremtse a szegény lakoma költségeit. Másnap a felesége igy szólt hozzá: — Költözzünk át a Grand Hotelbe! Gyomai csak nézett álmélkodva, hogy tréfál vele az asszony. A Grand Hotel egyike a legelegánsabb és legdrágább szállodáknak. Dária aztán bevallotta: — Eladtam a szobrodat ötezer frankért. Boldogan és könnyelműen éltek. Időközben Gyomainak megjelent francia nyelven a verskötete, amely szokatlanul nagy sikert aratott, a legfélelmetesebb kritikusok is melegen foglalkoztak az »uj francia költő« verseivel és Párisban az erkölcsi siker mögött nem marad el az anyagi sem. Gyomait meghívták a modern fiatal francia írók folyóiratának, a Montparnassenak az élére és beválasztották a háromtagú szerkesztőbizottságba. Miután igy sikerült egzisztenciát teremteni magának, ez év májusában egy I egyiptomi ut tervét vetette fel előtte a felesége. Gyomai nyomban beleegyezett: — Jó, menjünk Egyiptomba. Másnap összecsomagoltak és már indultak is. Megérkeztek Kairóba, elbámészkodtak Kelet szépségein és amint mentek mendegéltek — mint a mesékben — egyszer csak egy gyönyörű márványpalota termett előttük. Illetve ők termettek a palota előtt, de ez elvégre mindegy, mert hisz a palota valódi márványból volt, ritka szép és kápráztató. Ahogy ott álldogáltak és gyönyörködtek az egyiptomi építészet remekén, a fiatalasszony hirtelen sírva fakadt. — Te — zokogta Dária az ura vállán — egy szörnyű titok van az életemben, amit most be kell vallanom neked! Szegény Gyomainak elállt a lélegzete. Már a legrosszabbra gondolt, amikor az asszony elszepegte: — Ez a palota... a miénk... A... papámé,.. Azt nem is kell mondani, hogy Gyomai nyomban megbocsátott. De mielőtt még a kTmagyafázkodás megtörténhetett vólna, a palota ajtaján kirohant egy feldúlt arcú, gazdagon öltözött uriaszszony, aki egyenesen Dária nyakába borult. — Édes lányom! — kiáltotta és már vitte is befelé magával. A magyar újságíróra rá se nézett. — Az uramat is! — mondta Dária és belékarolt. Minek részletezzük a jó egyiptomi nő megrökönyödését és felháborodását? És azt a kétségbeesett haragot, amely — mikor a házasság kitudódott a ^saladban — az ifjú férj nyakába zúdult? Az csak természetes, hogy a milliárdos egyiptomi cigarettakirály más vőről álmodozott és jobb partit kívánt egyetlen leányának, mint a Tiszamentéről Párisba szabadult magyar újságírót? Az átkokról és becsületsértésekről, amit az Öregur veje fejére szórt, Gyomai azonban nem volt köteles tudomást venni, mert hisz nem értett az egyiptomi nyelven. A fiatalasszony később megmagyarázta: — Nem akartam, hogy a pénzemért Vegyenek el! Az urammal szegényen ösmerkedtünk össze és tudom, hogy magamért szeret, nem pedig ezért a cigarettagyárért! A vén cigarettakirály a végén persze kiengesztelödött. De a kibékülés főfeltétele az ^olt, hogy Gyomai keresztelkedjen ki. — Az én famíliám régi urulkodó dinasztiából származik. A családunk minden tagja katholikus. Egy egyiptomi hercegnő csak nem lehet egy zsidónak a felesége! Az öreg egyiptomi rettentő büszke volt a királyi családfára és hogy a jó Tuthankámen megnyugodjon, Gyomai áttért a római katholikus hitre. Noha előbb hangoztatta, hogy ősei révén őt is régi kötelékek fűzik Egyiptomhoz, ősei ott építészek voltaik. Gúlákat és piramisokat építettek — robotba. Az após gyára azonban háromezer munkást foglalkoztat. Gyomai márólholnapra egyike lett Európa leggazdagabb embereinek. Nem sokat okoskodott tehát — megkeresztelkedett. Talán nem haragszik meg érte, ha megírom, hogy szebb Dolly-Royce van, mint otthon akárkinek. Most itt él Párisban a munka, a pénz és a szerelem veröfényében sütkérezve és mondani se kell, hogy állandóan a legfinomabb egyiptomi cigarettákat szívja. Garantált valódi. Az apósa gyárából. Tamás István Angol hajók a dalmáciai kikötőkben A „Royal Mail Line“ rendszeresíti a Jugoszlávia kiránduló-járatokat Néhány napja a dalmáciai kikötőnek vendége a »Royal mail Line« hajóstársaság legnagyobb hajója, az »Oragjunaya« amely a Földközi tengeri utján 242 an-' goi vendéggel érkezett hozzánk. Az »Araguaya« először Spliíben kötött ki. A vendégek megtekintették a várost, autókirándulásokat tettek Solinba és Trogirdba. A kiránduló utazások, amelyeket a »Royal mail Line« rendszeresíteni akar, nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a külföld megismerje Dalmácia természeti szépségeit. Ma azonban még, amikor ezek a látogatások nincsenek kellőképen megszervezve, érezhetők a szervezetlenség egyes hibái is. Ma a helyzet az, hogy Splitben nem áll elegendő autó rendelkezésre, hogy ily nagyszámú vendégnek a környéket meg lehessen, mutatni és igy nem lehet alkalmat adni az idegeneknek a világhírű Marjanésaz u. n. Kaštelanska Obala megtekintésére. A »Royal mail Line« hajói közül az »Araguaya« az első, amely kikötőinkbe ellátogatott. A hajó kapitánya, Mt. Parker, a hajó fedélzetén ünnepi ebédet adott, amelyen Split város, a polgári és katonai hatóságok, a kivándorlási biztosság, a turistaszövetség beogradi, zagrebi, sibeniki és spliti képviselői. vettek részt. A vendégeket a hajó kapitánya és a hajóstársaság helyettes vezérigazgatója, Mr. Allsop fogadta. Parker kapitány üdvözölte a vendégeket, örömének adott kifejezést, hogy sikerült ezt a gyönyörű vidéket megismernie és Allsop vezérigazgató arra kérte, hogy tegye lehetővé azt, hogy a társaság hajói minél nagyobb számban keressék fel a dalmáciai kikötőket. A vendégeket ezután a hajó nagy luxussal berendezett gyönyörű éttermébe vezették le, ahol részükre a hajóstársaság elegáns dinét rendezett. A kikötő hatóságok . képviseletében Vucscb'cs kikötőparancsnok üdvözölte az angol kereskedelmi tengerészet képviselőit a következő beszéddel: »Végtelen örömmel tölt el, hogy a világhírű angol tengerészet dicsőséges lobogóját kikötőnkben üdvözölhetem, de még szerencsésebb leszek akkor, ha módomban áll az angol hajókat minél gyakrabban nálunk üdvözölni.« A diné után a vendégek a hajóstársaság zagrebi ügynökségének igazgatója, Mr. Hydmana és a spliti képviselők vezetőjének kíséretében megtekintették a hajó gyönyörű berendezését. A hajó kiránduló utazásokra megfelelően van átalakítva. A hajón 600 utasnak és 400 főnyi személyzetnek van hely. A berendezés az elképzelhető legszebb és legkényelmesebb. A hajó luxuskabinjai semmiben sem különböznek a legelegánsabb szálloda luxus lakosztályaitól. Október 4-én már meg is érkezett Splitbe a »Royal mail Line« másik nagy hajója az »Arcadian« is, amely 2000 tonnával nagyobb, mint az »Aiaguaya« és minden valószínűség szerint a tavasszal hazai kikötőnkbe érkezik a világ egyik legnagyobb személyszállító hajója, az »Ohio«, amely s-zlntén a Royal mail Line tulajdona. Az est beálltával a lialóledélzetén á hajó legénységének zenekara gyönyörű koncertet rendezett. A város és a környék lakossága két napon át nagy számban kereste fel a hajót, hogy alkal ma legyen a berendezést megcsodálni. A hajók tegnap hagyták el a kikötőt, az egybegyült polgáTi és katonai hatóságok szívélyes üdvözlése közben.
