Bácsmegyei Napló, 1926. október (27. évfolyam, 271-301. szám)
1926-10-10 / 280. szám
1026. október 10. 5. oldal. TINTA Nyílt levél a szellemláncról, vagy a biivölőbájoló amerikai tisztről Tisztelt közönség, elég terjedelmes napi postámban a sorsjegyekkel, a tagdijhátralékokra való figyelmeztetésekkel meg az újabb nyomatékos fölszólitásokkal egyetemben évek óta gépirt névtelen leveleket is kapok, melyeket egy amerikai tiszt kezdett meg s hívei továbbítanak hozzám azzal a szives kérelemmel, hogy félretéve munkámat, másoljam le kilencszer, küldjem el kilenc ismerősömnek, hogy a szellemlánc meg ne szakadjon, akkor kilenc napon belül valami nagy szerencse fog érni. Az első ily levelet mosolyogva vettem kezembe, mint csodabogarat. Csodálkoztam, hogy nálunk is gyökeret ver a tengerentúli babona. Elolvastam a szöveget, melyet le kellett volna Írnom. Meglehetősen laposnak, bárgyúnak találtam. Nyomban papírkosaramba sülyesztettem. Úgy gondolkoztam, hogy jó lenne ugyan, ha kilenc napon belül valami nagy szerencse érne, de nagyobb szerencse ér, még pedig mindjárt az első napon, ha nem megyek bele ebbe az unalmas és sötét kis társasjátékba s megkímélem magam részint a fáradságtól, részint a bélyegköltségtől. Általában rendkívül nagyrabecsíilöm az amerikai tiszteket, kik charleston-1 táncolnak, boxolódnak és vallásos szektákat alapítanak, de amerikai tisztektől inkább pénzes leveleket várok, dollárokkal kibélelve. Bocsánat, de ez a szellemlánc nekem kissé szellemtelennek látszik. Ezennel töredelmesen bevallom, hogy éveken át én voltam az, ki a szellemtelenség e láncát, mely az egész világot volt hivatva körülláncolni, öntudatosan és állandóan megszakítottam. Egyik legnagyobb szellemlánctépő vagyok. Nem szeretném, ha félreértenének. Magam sem tartom az életet holmi átlátszó, elintézett folyamatnak, valóban titokzatos folyamat az, melyet sem a tudomány, sem egyéb nem oldhat meg soha, valóban csoda is, melyben mi mindnyájan, kik a földön élünk, öszsze vagyunk bogozva, fölbonthatatlanul. Nyilván azért is irok. Nem ilyen névtelen leveleket, hanem egyebeket. De jóhiszemű, vagy rosszhiszemű ködösködők szélhámoskodása nem tudta figyelmemet elterelni az igaz rejtélyről, nem tudott soha egy pillanatra sem gondolkodóba ejteni. Az én kisérteteim napfényben járnak és tapinthatók. Nálam nemcsak az asztalok táncolnak, hanem az egész világ. És meg vagyok győződve, hogy az én szerencsém csak önmagámtól függ, attól, vájjon becsületes és jó vagyok-e önmagámmal és másokkal szemben, szóval hogy teljesitem-e az élet titokzatos parancsát. Úgy rémlik, ezt a fölfogásomat megsajditották az amerikai tiszt körzetében élő augurok, vagy yészkémek, vagy minek nevezzem őket és sértőnek érezték, hogy írásukat még arra sem érdemesítem, hogy legalább átadjam a gépirókisaszszonyomnak és lekopogtattassam. Az, aki leveleimet felbontja, figyelmeztet, hogy újabban egyre erélyesebb. határozottabb fölszólitásokat kapok onnan túlról a ködből, ahol semmi sincs, még csak egy gondolat, egy érzés sem. Sőt minap egy ádázkodó, átkozódó levelet is kézbesítettek. Ebben a kegyes szekta egyik tagja keresztény szeretettel ugyan, de szigorúan közli velem, hogy amennyiben a szövetséget nem irom le és nem továbbítom, én, valamint föl- és lemenő ági rokonaim kilenc napon belül egytől-egyig megvakulnak, amit ő a maga részéről teljes szivéből kíván is. Mit tehettem? A levelet ezúttal nem « a szemétkosárba dobtam, ha-. BÁCSMEGYEI NAPLÓ nem máshová, hogy a szellemlánc még alaposabban megszakadjon. És vártam kilenc napig. A kilenc nap letelte után megirom a levelet, nem azt, hanem ezt itt a nyilvánosság előtt, tudatva a fölvilágosodott, jóakaratu emberekkel, hogy én, valamint föl- és lemenő ági rokonaim még mindig látnak. Tanácsolom tehát, hogy mások is hajítsák ezeket a járványos leveleket oda, ahova valók. Az ő Istenkéjük mégsem vakított meg sem engem, sem hozzátartozóimat, az ő jó kis Istenkéjük, akihez kilenc napon át buzgón imádkoztak ebben az irányban, még sem tudott megvakitani. El is mondom, hogy miért nem. Nekem tudniillik van egy másik Istenkém, egy másik jó kis Istenkém, akihez én a kilenc napon át szintén buzgón imádkoztam. Hogy kicsoda az, azt ily egyszerűen nem árulhatom el. De megtudhatják, ha ezt a levelet kilencezerszer sajátkezüleg lemásolják s elküldik kilencvenezer ismerősüknek, csak, azért, hogy a szellemlánc valahogy meg ne szakadjon, akkor aztán kilencszáz év múlva őket is, az amerikai tisztet is valami nagyon-nagy szerencse éri. Próbálják meg: majd meglátják. Kosztolányi Dezső Gyorgyevics Dragoszláv főispánt kinevezték polgármesterré Őfelsége aláírta a főispán! nyugdíjazásról és a polgármesteri kinevezésről szóló ukázt Sztipics Károly dr.-t később nevezik ki Beogradból jelentik: A szuboticai polgármesterválság szombat este félhét órakor, közvetlenül a királyi pár elutazása előtt véglegesen megoldódott, őfelsége két ukázt irt alá, melyek közül az egyik arról szól, hogy Gyorgyevics Dragoszláv szuboticai főispánt a király kerületi föispáni rangba helyezi és azonnal nyugdi. jazza, a másik ukáz pedig Gyorgyevics Dragoszláv szuboticai polgármesterré való kinevezését tartalmazza. Mint illetékes helyről értesülünk, Sztipics Károly dr. szuboticai főügyésznek föispáni kinevezése egy későbbi időpontban fog megtörténni és az erre vonatkozó aktákat el is küldték őfelségének Topolára. A polgármester-kérdésnek ez a megoldása Szuboticán általános megelégedést kelt, mert a közvélemény Gyorgyevics Dragoszlávot minden tekintetben rátermettnek találja az állás betöltésére. Magyarország kiutat kap az adriai tengerhez Elvben megvan a döntőbírósági szerződésről szóló megállapodás Jugoszlávia és Magyarország között — A külügyminiszter a jugoszláv-magyar viszonyról Nincsics külügyi expozéja a sajtó számára Beogradból jelentik: Nincsics külügyminiszter szombat délután hat órakor fogadta elsöizben a s^jfcó - Géniből való visszaérkezése óta, A megbeszélés elején Nincsics hangsúlyozta, hogy nem akar expozét adni, hanem csak barátságos megbeszélést akar folytatni az újságírókkal. Elsősorban a Népszövetség munkáját és jelentőségét méltatta Nincsics. Hangsúlyozta, hogy az ezévi ülésszaknak rendkívüli jelentősége van Németország felvételénél fogva. Ezzel az általános európai helyzetben lényeges javulás áll be és lehetővé vált a locarnói egyezmény végrehajtása, aminek jelentősége számunkra nemcsak abban van, hogy Németország és Franciaország közt természetes közeledés jött létre, hanem abban, hogy ezáltal egész Európa békéje a locarnói szellemben fejlődhetik tovább és a locarnói szellem azt fogja eredményezni. hogy Európa többi részében hasonló helyzetben, hasonló békepaktumok Jöjjenek létre. Akik azonban azt várják ettől, hogy máról-hónapra csodák fognak történni, azok csalódnak. Rátért ezután a külügyminiszter a jugoszláv delegáció munkájának méltatására és kijelentette, hogy az kétségkívül aktiv és sikeres volt. Úgy ,a bizottságokban, mint a plénumban felmerült kérdések megvitatásánál a jugoszláv delegáció hasznos közreműködést fejtett ki. Megemlékezett ezután Nincsics külügyminiszter arról a kérdésről, amelyről a jugoszláv közvéleményben a legtöbb szó esett, hogy miért engedte át a közgyűlési elnökség kedvéért a népszövetségi tanácstagsági helyet Romániának. Hangsúlyozta, hogy ilyen átengedésről szó sincs, mert a közgyűlés elnöki tisztsége nem volt semmiféle öszszefüggésben a tanácstagsági hellyel. A népszövetségi tanácsba Romániát a kisantant jelölte, mert rákerült a sor, mig őt az ülésszak elnökévé a közgyűlés többsége választotta. Románia korábbi megegyezés alapján volt a kisantant jelöltje, mert időrendben most Románián van a sor. Tehát semmiléle engedmény részünkről Románia javára nem történt. Nekünk egyáltalában nem lehet kellemetlen, ,Jit>gy Romániát három évre választották. be. A lolgár kölcsön ügyében intéztek ezután kérdést az újságírók. Nincsics utalt arra a kommünikére, amelyet szombaton este adott ki a külügyminisztérium és amelyben rámutat arra, hogy Jugoszlávia a bolgár kölcsön ellenőrzése ügyében tényleges sikereket ért el. Elsősorban kikötötték, hogy a határ mentén ötven kilométeres zónán nem lakhatnak menekültek, továbbá megakadályozták a Lagene-nevrokopi stratégiai vasútvonal építését. Az ellenőrzés tekintetében a szomszédállamok állandó bizottságot alapíthatnak Bulgária területén kívül, amely a Népszövetségtől és a népszövetségi biztostól minden kérdésben felvilágosítást kérhet és megjegyzéseket tehet, a Népszövetséghez leveleket intézhet, amelyeknek tárgyalásán a tanácsülésben teljes jogú tagokként vehetnek részt az illető államok. Ehhez a kommünikéhez Nincsics annyit fűzött hozzá, hogy a nemzetközi tárgyalásokon minden kérdésben csak kompromisszumot lehet elérni és száz százalékos eredmény híján még mindig nem jogosultak a támadások a külügyek vezetője ellen. Nem kell elfelejteni, hogy a másik fél is független szuverén állam. A továbbiakban rámutatott Nincsics arra, hogy a Népszövetség genfi ülésszaka abból a szempontból is jelentős, mert tizenhét európai ország külügyminisztereinek módot nyújt, hogy a szorosan vett tanácsi tárgyalásokon kívül is találkozzanak és megbeszéléseket folytassanak egymással. Ma már szabállyá vált, hogy minden európai • külügyminiszternek a szeptember hónapot Genfben kell töltenie. — Ami a Balkán-politikát illeti — folytatta Nincsics — Genfben találkoztam a bolgár és görög külügyminiszterekkel. A Burovval folytatott tanácskozás legutóbbi Jegyzékünk után, érdekes, hasznos és szükséges volt és jó eredményekkel is biztat. Görögországban többé-kevésbé ideiglenes jelegű választási kormány van. Hogy milyen lesz az uj kormány, az ai görög nép hangulatától függ. Az bizonyos, hogy nem tesz jó benyomást néhány görög államférfi nyilatkozata. Még szerencse, hogy a nyilatkozatok nem provokáltak nálunk ellennyilatko-! zatokat, bár mindenképen alkalmasak' arra, hogy erősítsék nálunk azt az irányzatot, mely nincs túlságosan elragadtatva a Görögországgal kötött konvencióktól. A francia-német közeledés, Nincsics külügyminiszter hangsúlyozta, hogy Franciaország politikája Jugoszláviával szemben továbbra is barátságos marad. Azokból a beszélgeté-i sekből, amelyeket Nincsics Genfben a tavasszal és most legutóbb is német po-. litikusokkal, különösen Strescmannal folytatott, azt a benyomást nyerte, hogy a németek részéről is szimpátiával kisérik a jugoszláv állam fejlődését. Ausztria tekintetében Nincsics kijelentette, hogy a most készülő döntőbírósági szerződés uj etapot jelent a két áfiam közötti barátságos viszony kiépítésében. A jugoszláv-maggar viszony — Magyarország tekintetében — mondotta Nincsics — kétségtelen, hogy a viszonyok mindkedvezőbben alakulnak és meg vagyok győződve arról, hogy az uj irány nem fog helytelenítéssel találkozni sem egyik, sem a másik nép közvéleményénél. Kétségtelen, hogy viszonyaink hasonlósága kedvező alapot nyújt a barátságos politika számára. Mi már eddig elvben megegyeztünk egy döntőbírósági szerződés és a konfliktusok békés elintézésére vonatkozó konvenció megkötésére. Ilyen konvenció megkötése nem kis jelentőségű lesz. A Magyarországgal való jóviszony megteremtése Prágában és Bukarestben is jó fogadtatásra talált. Az újságírók ezótán megkérdez ték-Nin-
