Bácsmegyei Napló, 1926. szeptember (27. évfolyam, 241-270. szám)

1926-09-08 / 248. szám

9 BÁCSMEGYEI NAPLÓ láttam, (hogy Schwartzmüller mesés for­mában van és minden el van veszve. Azon gondolkpdtam, hogy lehet megmen­teni a bajnokságot. És végre eszembe jutott egy mentőakció.- ?? — Telefonáltam az öcsémnek, aki vi­­zimentő s megkértem, hogy riválisomat mentse ki a vízből. A mentőakció jól si­került. Azzal, hogy őt kiemelték a szá­razra, ime — én künn vagyok a víz­ből... Stella Bűnös merénylet a leiferlei vasúti katasztrófát Két csavargó meglazította a síneket s tizenkét utas halálát okozta 6. oldal. CIRKUSZ —aa—­Nagyszabású mentőakció Budapest, szeptember Ünnepélyes formák között a vízre bo­csátották a második számú dunai mentő­csónakot, amely a »Búd János« nevet viseli. Nagyon helyesen. Nem volt ugyanis igazságos, hogy a belügymi­niszter nevéről elkeresztelnek egy men­tőcsónakot, de a pénzügyminiszteréről nem. Elvégre mégis csak többen ugra­nak bele a vízbe a pénzügyeik miatt, mint a belügyeik miatt. * A csónak vizrebocsátásánál számos felköszöntő hangzott el. Egyik szónok igy beszélt: — Kívánom, hogy eljöjjön az az idő, amikor a Duna egész felületét ellepik a mentőcsónakok. Remélem, hogy akkor ném akad egyetlen olyan vakmerő ön­gyilkosjelölt se, aki leugorni merészel­jen és kitegye magát annak, hogy a pu­ha viz helyett a kemény csónakra esik. Utána kioktatták a legénységet az életmentés alapelveire. — Az a fő — mondta a vizi mentők vezető admirálisa — hogy hidegvérrel menjen a mentési munka. Ha meglátják a vízben kalapálózó embert, azt erélyesen ki kell huzni. Különösen nem szabad ügyet vetni arra, ha az illető elkezd or­dítani, hogy »hagyjanak neki békét!« Minden öngyilkos ezt kiabálja. Neki jo­ga van kiabálni, nekünk kötelességünk cselekedni. * Igen ám, de az öngyilkosok is meg­­neszelték a dolgot. Vagy nem ugrottak be egyáltalán, vagy pedig a vasúti ösz­­szekötő hidat keresték fel. Az uj mentő­flottát óriási kudarc érte. A parancsnok már-már öngyilkossági szándékkal fpg­­lalkozott és be akart ugrani a vizbef de attól félt, hogy a nagy izgalomban elfe­lejtik kimenteni. Egy szép vasárnap délután végre el­kiáltotta magát az inspekciós vizimentő: — Öngyilkos úszik a vizen! Egyszerre riadót fújtak és »Búd Já­nos« teljes gőzzel vágott neki a habok­nak. Pár perc múlva elérték az úszó férfiút, aki valóban kétségbeesetten küz­dött a tajtékzó hullámokkal. Két mentő megragadta. Az öngyilkosjelölt kiabálni kezdett: — Hagyjanak nekem békét! Hagyja­nak nekem békét! De a vizmentők jól ki voltak tanítva. Nem engedték a halálba menni az ön­gyilkost. Hiába ordított, megragadták és feltették a csónakra. — Nagyon szegény ember lehet — mondta az egyik mentő — még rendes ruhája sincs... Valóban egyszerű úszónadrág volt raj­ta és semmi más... Vannak emberek, akik egyáltalán nem adnak a külsőre, még akkor se, mikor a Halálba készül­nek. * Az uszónadrágos ember, .amint szóhoz jutott, teletorokkal kezdett kiabálni: — Óvást jelentek be az egész dolog ellen! Ez mégis csak hallatlan! Megaka­dályozzák az embert a munkájában... A főmentő ridegen kérdezte: — Kicsoda maga? Az uszónadrágos szinte sírva mondta: — Hát nem ismer? Én vagyok a Schwartzmüller Jónás, a hires távuszó... Éppen a folyambajnokságban versenyez­tem és 100 méterrel vezettem, amikor az ön emberei erőszakkal kiemeltek a vízből. Rettenetes! A Stiglicz elhalászta előlem a folyambajnokságot. Kedvem volna öngyilkos lenni. A sportklubban melegen ünnepelték Stigliczet, aki elhóditotta Schwartzmül­­lertől a folyambajnokságot. Esernyői K. Ulászló, az ismert sporthirlapiró megin­­terjuolta a hőst. — Hogy csinálta mester? — kér-Berlinből jelentik: Három héttel ezelőtt, mint már jelentettük. Lei­­ferle állomás mellett vasúti szeren­csétlenség történt. Éjjel a személy­­vonat kisiklott és a szerencsétlenség alkalmával tizenkét utas életét vesz­tette. A nyomozó hatóságok nyom­ban a szerencsétlenség után megál­lapították, hogy a katasztrófát bűnös merénylet okozta, mert a vasúti sí­nekből ki voltak szedve a srófok, meg voltak lazítva maguk a sínek. Tanuk jelentkeztek, akik a szeren­csétlenség színhelye közelében ván­dor mesterembereket láttak, akik a katasztrófa után eltűntek. A tanuk által adott személyleirás alapján a nyomozó hatóságok gyanúja Weber Vilmos technikusra és Schlesinger Ottó zenetanitóra irányult, akiket le is tartóztattak. Mindkét letartóztatott eleinte tagadta, hogy része lett volna a katasztrófa előidézésében. Kedden délelőtt azonban jelentkezett Schle­singer a berlini rendőrfőnök előtt és kijelentette, hogy könnyíteni kíván a lelkiismeretén és bevallotta, hogy Weberrel együtt ő követte el a me­rényletet a leiferlei vonat ellen. Az volt a céljuk, hogy vasúti katasztró­fát idézzenek elő, hogy a zűrzavar­ban kifosszák az utasokat. Mikor a Qenfből jelentik: A népszövetségi közgyűlés kedden délelőtt csak egé­szen rövid ülést tartott, amelyen az alelnököket választották meg. A Népszövetség VII. ülésszakának al­­elnökeivé a következőket választot­ták meg: Chamberlain, Briand, Ishy, Scialoja, Fignera (Guatemala) és Schmann (Liberia). A^ megválasztot­takon kívül hivatalból alelnökei a Népszövetségnek a főbizottságok al­elnökei: Motta, Fitgerold (Írország), Willegas (Chile), Titalescu (Romá­nia), Mensdorf (Ausztria) és Brec­­queres (Belgium). A tizenkét alelnök, Nincsics elnök és sir Erik Drumond főtitkár a vá­lasztás után megalakították az ügy­vezető bizottságot, amely kedden délután 3 órakor már meg is tartotta első ülését. Az ügyvezető bizottság a közgyűlés napirendjének tizen­egyedik és tizenkettedik pontját tár­gyalta, amelyeket tudvalevőleg hét­főn a bizottsághoz utaltak. A II. pont Németország felvé­telére, a 12-ik az állandó ta­nács-tagságok kibővítésére vo­natkozik. A bizottság részletesen megtárgyalja azokat a módozatokat, amelyek mel­lett Németország felvétele megtör­ténhetik. y Jelentés Ausztria pénzügyi helyzetéről A Népszövetségi Tanács keddi ülé­sén elfogadta a pénzügyi bizottság­­jelentését Ausztria pénzügyi helyze­téről. _ A jelentés három kérdést tárgyal: Első pont a kincstári jegyek kibo­­csájtása. Erre vonatkozólag a jelen­szerencsétlenség megtörtént, nem volt bátorságuk közelebb menni. Schlesinger jó családból származó fiatalember. Apja magasrangu álla­mi tisztviselő volt, de meghalt, anyja még él. Ö maga zeneakadémiára járt, megszerezte a zenetanitói ok­levelet, azonban elzüllött, rossz tár­saságba keveredett s többek között szoros barátságot kötött Weber Vil­mos technikussal, akisvei együtt jár­ták be Közép- és Délnémetországot. Az volt a tervük, hogy éjszaka au­tókat lesnek ki és azokat kirabolják. Egyizben meg is próbálkoztak ezzel, de menekülni voltak kénytelenek. Vándorlás közben egy srófkulcsot találtak, aminőt a vasúti munkások használnak. Ez adta a gondolatot arra, hogy merényletet kövessenek el a vonat ellen. Közvetlen a leiferlei személyvonat beérkezése előtt meg­lazították a síneket, ami előidézte a katasztrófát. Az utasok halálhörgése azonban Schlesingert annyira meg­rémítette, hogy nem engedte Webert sem a katasztrófa színhelyére és igy csak messziről nézték a mentési munkálatokat. Schlesinger büntása, Weber még mindig tagadja, hogy része volna a katasztrófa előidézésében. a pénzügyi bizottság az osztrák kormány javaslatát minimális változásokkal elfogadta. Második pont a költségvetés kérdé­se. A bizottság részletesen foglalko­zott azzal, hogy a köztisztviselők fi­zetésének felemelésére a kormány 56 millió shillinget engedélyezett. Bár a bizottság nem emel ez ellen kifogást, megjegyzi, hogy ez az emelés csak az adóterhek, illetve -a beruházási költségvetés kárára tör­ténhetik. A bizottság ugyanis leszögezi, hogy Ausztria szanálása után az osztrák kormány önállóan intézi a pénzügyeket is, minthogy a kor­mány véleménye az, hogy a kiadási többletre megtalálja a megfelelő fe­dezetet, a fizetésemelésnek nem le­het akadálya. Felemlíti a jelentés azt is, hogy az osztrák kormány a beruházásokat és az adóterhek csök­kentését is fontosnak tartja. A harmadik pont a szanálási köl­csön maradványának felhasználása, amihez a bizottság elvben hozzá­járult azzal a feltétellel, hogy Ausz­tria a decemberi ülésszakra a fel­­használásra részletes programot ter­jeszt be. A bizottság tehát Ausztria vala­mennyi kívánságát teljesítette. Németország helyet kér a tangeri bizottságban Az állandó tanácstagságok megál­lapítása után Németország kívánsá­gára azonnal megválasztják a nem állandó tanácstagokat. Népszövetsé­gi körökben elterjedt hirek szerint Németország igényt tart arra, hogy a tangeri konferencián is képviselve legyen. Ez a kívánság előreláthatólag súlyos komplikációkat fog okozni, mert már a háború előtt is kizárták az érdekelt államok kívánságára a tangeri kon­ferenciáról Németország és Ausztria delegátusait. Stresemann már részivel az újságírók bankettjén A Népszövetség ülésére összegyűlt újságírók szokás szerint a népszö­vetségi ülés első hetében most is megtartják bankettjüket, amelyen a Népszövetség elnöksége és a leg­előkelőbb delegátusok meg szoktak jelenni. Remélik, hogy pénteken az újságírók bankett­jén már Stresemann német kül­ügyminiszter is részt vesz, mert Németországot addig fel veszik a Népszövetségbe. 1926. szeptember 8. Szélhámos urilán q Megszokott dúsgazdag beogradi szüleitől és Zagrebban csalásokat követett el Zagrebból jelentik: A zagrebi rendőr­ség vasárnap letartóztatott egy feltűnően szép fiatal urilányt, akit két zagrebi fia­talember csalás miatt feljelentett. A tó ány kihallgatása alkalmával először azt vallotta, hogy orosz származású és kö­zeli rokona a meghalt orosz cárnak. Újabb vallomásában aztán előadta, hogy egy előkelő beogradi család gyermeke és egy hónappal ezelőtt megszökött ha­zulról, mert valamiért megdorgálták a szülei. Kiderült, hogy a fiatal lány minden­hol mint orosz menekült és a cári csa­lád közeli rokona mutatkozott be. így többektől nagyobb összegű kölcsönt vett fel, amit nem fizetett vissza. Egy zagrebi kávés feleségétől kölcsön kérte nagyértékü brilliáns gyűrűjét, amit' nem adott vissza, hanem potomáron el­adta. A nyomozó hatóságok a leány ne­vét nem hozták nyilvánosságra. A rend­őrség értesítette a szélhámos leány szü­leit, akik dúsgazdag emberek. 'I .-ií v** Akisebbségi kongresszus főtitkára az európai kisebb­ségek mozgalmáról A kisebbségek ellenségei a sze­paratizmusnak Prágából jelentik: A nemzeti szocia­lista Ceske Slovo feltűnően tárgyilagos kommentár kíséretében közli genfi mun­katársának Amende Ewald dr.-rat, a kongresszus főtitkárával folytatott be­szélgetését. Amende dr. többek között ezeket mondotta: — A mi mozgalmunkban csak Eu­rópa .nemzeti kisebbségei vehetnek részt. Továbbá csakis azokat a kisebbsé­geket vesszük fel, akiknek saját államuk parlamentjében alkalmuk nyílik kitűzött céljaikért dolgozni és azonkívül biztosí­tékot kérünk arra vonatkozólag is, hogy az illető kisebbségi csoport tényleg nemzetiségének a többségét képviseli. — Mi azt követeljük, hogy a kisebb­ségi kérdést mindenütt az illető állam keretén belül rendezzék.. Ellene vagyunk tehát bármilyen szeparatizmusnak. Nem türjtik magunk között a támadásokat és éles kritikákat. Tárgyalásainkból ki­zárjuk azt, ami bennünket szétválaszt és csakis azokról a kérdésekről tárgya­lunk, amelyek bennünket közelebb hoz­nak egymáshoz. — Azt kívánjuk a népszövetségtől, hogy a nemzetközi szerződésben lefek­tetett jogelveket, igy elsősorban a nem­zeti k'sebbségek jogvédelmét megvaló­sítsa. Meg vagyok győződve afelől, hogy mozgalmunk befolyással lesz a kormá­nyokra és megváltoztatja a nemzetek pszichológiáját. Örömmel ál1 lapíthatom meg, hogy törekvéseinknek már meg­van az első eredménye is. Észtország követendő példát, nyújtott a többi álla­moknak, amikor nemzeti kisebbségeinek megadta a kulturális autonómiát. Ez az első siker reményt nyújt céljaink meg­valósítására. dezte. — Bizony ez nehéz volt — felelt az uidöösült bajnok, Mac a ii&un&hen lés leszögezi hogjs Megválasztották a Népszövetség alelnokeit Az ügyvezető bizottság megkezdte Németország felvételének tárgyalását — A pénzügyi bizottság hozzájárult Ausztria kívánságaihoz ]

Next

/
Thumbnails
Contents