Bácsmegyei Napló, 1926. szeptember (27. évfolyam, 241-270. szám)

1926-09-07 / 247. szám

12 OLDAL « Aka I'/, DINAR Poštarina plaćana a gotoWa r'; * h'i Xa évfolyam 1926 KEDD szeptember 7. 247. szám Megjelenik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben Telefon: Kiadóhivatal 8-58 S«rke«t5.ig 5-10, 8-52 Előfizetési ár negyedévre 150 din. Szerkesztőség: Zmaj Jovin trg 3. szám (Minerva-palota) Kiadóhivatal: Subotica, Zmaj Jovin trg 3. (Minerva palota) Politikai tanéi ^Ottlétén ... Ilyenkor gyűltünk /össze elő­ször a komorfalu, ismeretlen félel­meket keltő iskolában. Ilyenkor csíp­te meg először a dér kicsi gyerek­­lelkünkben a vakáció drága örömei­nek frisszagu csokrát. A csengetyü, a Veni Sancte-ra hivó, mintha a gye­rekkor minden boldog öröme felett csenditette volna meg a lélekharan­got... Vakáció után vagyunk megint, csak mintha kicsit túlságosan hosszú ideig tartott volna a kényszerpihe­nő s mintha ez a vakáció több fá­radtságot adott volna, mint pihenőt. Nagy diákoknak különös nyári szü­nete volt ez a hosszú tétlenség; a gyerekeink kinevetnének bennünket, ha tudnák: mi még a vakációban is elbuktunk. Ami eddig — nem történt, az volt a nagy gyerekek politikai vakációja, ami történt, az jószándé­­ku — önképzőköri ünnepély volt .csupán. Se Pestalozzink, se őrmes­­ter-tanitónk; bekerültünk a nagy is- > kólába s nekünk kell egymást taní­tanunk: a vaknak a világtalant s az irni-olvasni nem tudónak az analfa­bétát. Egyszer-másszor már azt gondol­tuk: az elemibe járunk s megszerez­zük az elemi állampolgári jogokat Amilyen volt a jogszerzés, olyan volt az iskolai végzettségünk is. Az élet iskolájának elemijét még nem végeztük el, öreg pajtások. Olykor már azt hittük, hogy készen va­gyunk a középiskolával is. Készen is voltunk, sokkal inkább készen, mint gondolhattuk. Az érettségin azon­ban megbuktunk. Mi csak elméleti ismereteket szereztünk, mi csak azt tudtuk: mi a jog és mi a kötelesség, mit rendel a törvény és mit paran­csol az alkotmány, mit tartalmaz a nemzetközi jog és mit diktál a köz­morál. Ezt mind tudtuk hibátlanul és könyv nélkül. Ám az élet megvál­tozott tanrendje nem ilyen tudást kívánt tőlünk, hanem gyakorlati is­mereteket. Olyanok voltunk s vall­juk be, olyanok vagyunk, mint az orvos, aki legkitűnőbben tudja ke­zelni a Röngten-apparátust. de — kopogtatni nem tud. Mi is rosszul kopogtattunk és rosszul kopogta­tunk, — nem nyílik meg előttünk ajtó. Vakáció és bukdácsolás volt eddig az életünk, nincs pótvizsga, amelyik felsőbb osztályra képesítene. Hol van még tőlünk az egyetem, a takti­kai tudományok egyeteme. Bennün­ket még akármelyik segédjegyző el tud buktatni a — a választói jogból, pedig arra kell felkészülve lennünk, hogy az összes politikai tudomá­nyok doktoraival is meg tudjunk mérkőzni. Mit érünk el a gyakorlati tudományok atyái között a mi elmé­leti képzettségünkkel? Mintha Lon­donban kellene élnünk és nem ango­lul tanulnánk, hanem a Fidsi-szige­­getek benszülötteinek anyanyelvén. Vagy megfordítva. Végre annyit már beláthatunk, annyi kényszervakáció és ennyi bu­kás után, hogy szót kell fogadnunk a klasszikus tanácsnak s ne az isko­lának, de az életnek tanuljunk. Az iskola azt tanítja: az erény megta­lálja jutalmát, a becsület a legna­gyobb kincs, a hűség a legnagyobb erény, nem férfi az, aki nem szóíar­­tó — az élet pedig azt tanítja: legi­­timacija, útlevél, iparjog, hivatal és az állampolgári megbízhatóság, mint tagilletmény.. Mindenki csak a saját számlájára lehet becsületes; a politikában nem az egyéni tisztes­ség, nem a társas élet moráljának törvényei szabják meg a helyes cse­lekvés irányát. Ha vigasztalni kellene magunkat, óh, találnánk mentséget. Mi előt­tünk is bezárták az iskola kapuit és egyik Pribicsevics után jött a má­sik — Pribicsevics: a program kü­lönbözött, de a cselekedet állandó maradt. Bennünket is Vegyelemez-Newyorkból jelentik: A Newyork American genfi jelentés alapján azt » feltűnést keltő hirt közli, hogy Románia és Lengyelország ka­tonai véd- és dacszövetséget kötöttek és Franciaország jóakaratu támo­gatását biztosította az uj szövetség­gel szemben. A szövetség megállapítja mind­azokat az eseteket, amelyekben Lengyelország és Románia egymás­nak kölcsönös segítséget nyújtanak. A beogradi Vreme vezércikkben foglalkozik a magyar kormányzó mohácsi beszédével és idézi a ma­gyar-jugoszláv viszonyra vonatkozó nevezetes kitételt, amelyet a követ­kező kommentárral kisér: — A magyar kormányzó beszédét egészen indokoltan úgy fogták fel, mint amaz óhaj kifejezését, hogy Magyar­­országnak a mi államunkhoz való viszo­nyában változás álljon be, korrektebb és barátságosabb viszony jöjjön létre. így fogta ezt fel nemcsak a magyar sajtó nagy része, hanem az európai közvéle­mény egy jelentős része is. Ha a hangu­lat valóban megfelel a szavaknak, akkor nekünk sincs okunk arra, hogy a ma­gyar államfő beszédének ezt a néhány mondatát másképen fogjuk fel. Annál is inkább, mert Horthy admirális beszéde sem nem véletlen, sem nem impro­vizáció és mert okvetlenül fel kell tételezni, hogy egy állam feje nem tehetett volna ilyen jelentőség­teljes enunciációt előzetes mély megfontolás néHküI és Magyaror­szág többi illetékes faktoraival való egyetértés nélkül. — őszintén megvalljuk, hogy a ma­gyar államfő kijelentéseit megelégedéssel fogadtuk*. Nekünk, akik szigorúan és követ­kezetesen a békés, valamint a jó és korrekt szomszédi viszony po­litikáját követjük, jól esik, hogy tek, közülünk is sokat átültettek más osztályba, jött az agrárreform s a nagybirtokos osztályt átültette a középbirtokos osztályba, csak a nincstelenek osztálya maradt válto­zatlanul népes. De akármilyen fáj­dalmasan nagy számban állna is rendelkezésünkre a mentő és eny­hítő körülmény, ilyen hosszú tétlen­ségre nincs mentség s nincs enyhítő körülmény arra, hogy még mindig nem változtattunk politikai iskolá-Az egyezmény szerint Románia teljes katonai erejével támogatja Lengyelországot né­met vagy orosz támadás ese­tén és ugyanígy Lengyelország is Románia támogatására siet, ha Bulgária vagy Magyarország megtámadnák. A román-lengyel katonai szövet­séget a két állam kormányai hir s/.-nn* már aláírták. Géniből jelentik: Lengyelország és Románia közti titkos katonai szö­iíyen jóakaratot a másik oldalon is konstatálhatunk. Amikor Magyarországról van szó, ne­künk ez annyival is kellemesebb, mert északi szomszédságunkban a háború után jóidéig jelentékenyen máskép gon­dolkoztak és mert úgy vélték, hogy Ma­gyarország és a magyar nép jólfelfogott érdekei nincsenek összhangban az irán­tunk való jóviszony és jószomszédság politikájával. Budapest ilyen nézeteinek a következménye volt a kisantant meg­alakítása, amelynek céljai eminensen pa­­cifisztikusak és amelynek akciója kizáró­lag a status quo biztosítására irányuk — Magyarországnak temérdek oka van arra, hogy elégedett legyen a dolgok mostani rendszerével a kontinensen és hogy maga is kiálljon ennek védélme­­zésére. Magyarország csak formaileg tarto­zik a legyőzőitek csoportjába; lé­nyegében a magyar nemzet győző volt. mert csak a nagy európai háború után jutott a maga teljesen önálló, független és tiszta nemzeti államához, amelynek keretébe sikerült befoglalnia az összes ethnikailag magyar származású eleme­ket. Amennyiben magyar elemek Ma­gyarország határain kívül maradtak, ez a más nemzetiségű elemekkel való ke­veredésnek és a magyarok tisztára ide­gen vidékekre való korábbi letelepitésé- I nek a következménye. Ilyen állapot mel­­• lett Magyarországnak teljes érdeke, hogy zotíságunk — tantervén. A Veni Cancte csengetyiiszava nemcsak a gyermekeinket hívja munkára, hanem bennünket, férfia­kat is. Uj tanéve kezdődik a politi­kának. Maradjunk ki végre az elmé­leti jog akadémiájából s iratkozzunk be a gyakorlati ismeretek inasisko­lájába. Uj tanév, uj munka kezdő­dik. Uj tömlőket az uj boroknak és uj iskolakönyveket, uj tanitókat, uj leckéket az öreg magyar diákoknak. vétség hire nem keltett nagy megTe­­petést Genfben a Népszövetség de­legátusai között, mert a két állam között már júniusban katonai kon­venció jött létre. A szerződést, ame­lyet Lengyelország és Románia most kötött, delenziv természetűnek tartják, amely nem irányul Németor­szág, hanem inkább Oroszország el­len. Valószínű, hogy a szerződést még ebben az ülésszakban bemutatják becikkelyezés végett a Népszövet­ségnek. szomszédaival jó viszonyt ápoljon. — Aijii bennünket illet, mi az északi szomszédunkkal való jóviszonyra irá­nyuló jóakaratunkat nem egyszer do­kumentáltuk. Valahányszor a Népszövetségben a mi véleményünktől függött, hogy Magyarországnak pénzügyi szaná­lása és gazdasági megújhodása te­kintetében kezére járjanak, mi tel­jes figyelmet tanúsítottunk tényle­ges érdekei Iránt. A közelmúltban lefolyt tárgyalások al­kalmával mi a konvenciók egész sorát létesítettük, kereskedelmi és egyéb köl­csönös viszonyainkra vonatkozólag. To­vábbi viszonyunk tekintetében a mi disz­­ponáltságunk semmiben sem különbözik a magyar állam fő óhajától. Csak arra van szükség, hogy északi szomszédunk részéről különféle helyzetekben teljes és tárgyi bizonyítékát adják a kölcsönös viszony reális megjavítására irányuló óhajnak. Ezt diktálja úgy az egyik, mint a másik nemzet érdeke. Csupán arról van szó, hogy ezt belássák és jól fogják fel. Horthy admirális legutóbbi beszédé­ből kitűnik, hegy ezt északi szom­szédságunkban is kezdik belátni. A Vreme vezércikkének jelentőse­gét az emeli, hogy ez a lap_ a külügy­minisztérium félhivatalosának szá­mit és Így a cikk figyelemreméltó visszhang- a magyar államfő közele­dést jelentő szavaira. Románia véd- és dacszövetséget kötött Lengyelországgal A két állam teljes haderejével kölcsönösen támogatja egymást támadás esetén — A szerződést bemutatják a Népszövetségnek Beogradban megelégedést keltett a magyar kormányzó mohácsi beszéde A félhivatalos Vreme vezércikkben foglalkozik Horthy Miklós kijelentéseivel „A magyar nemzet a valóságban nem legyőzött, hanem győző“ A jó szomszédi viszony óhajtásában nines különbség Jugoszlávia és Magyarország között 1

Next

/
Thumbnails
Contents