Bácsmegyei Napló, 1926. szeptember (27. évfolyam, 241-270. szám)
1926-09-30 / 270. szám
12 OLDAL » ÄRA I1/, DINAR Poštarina placéna n gotovom! B A G S M E G Y E 1 N A P L Ó XXVII. évfolyam Szubotica, 1926 CSÜTÖRTÖK szeptember 30. 270. szám Megjelenik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben Telefon: Kiadóhivatal 8—58 Szerkesztőség 5—10, 8—52 Előfizetési ár negyedévre 150 din. Szerkesztőség: Zmaj Jóvin trg 3. szám (I n. /-a-palota) Kiadóhivatal: Subotlca, Zmaj jovin trg 3. (Minerva palota) Nemzetiségek egységfrontja Itt a végeken a legnagyobb érdeklődéssel fogadjuk azokat a cikkeket, melyekben a Magyar és Német Párt vezetésében részesek a két párt együttműködésének szükségességét, sőt: egymásrautaltságának kényszerűségét kimutatják. Ez a felismerés, bízom benne, végre egy szilárd pont a sikertelen akciók sisifusi erőlködésében. Az egy állam határain belül élő kisebbségek egymásrautaltságának gondolata nem mai keletű. Akkor fogamzott meg először, amikor megszületett az állampolgárságunk. Csodálatos mégis, mennyi akadályon keresztül jutott el a konfessióig s a felismeréstől mily messze még az ut a — gyakorlati politikáig. A legelső akadályt —• legyünk objektivek — a németek gördítették a közös ösvényre. A múltak keserűségét állították közibénk s amikor az érdekek egy útra tereltek volna, az emlékek szétválasztottak bennünket. Reálpolitikára esküdtek a németek s esküdtünk mi magunk is s a reálpolitika első követelését azzal tagadtuk meg, hogy a történelem ködbevesző, a múltak ösvényébe bukó árnyképeit követtük a történelmi szükségszerűség delejtiije helyett. A németeknek sok keserű emlékük van még a magyar uralom idejéből — mondogatták — nem kezdhetik az uj hazában uj életüket azzal, hogy testvérkezet nyújtanak a tegnap »elnyomóinak«. De hová lett a tavalyi hó? Hol vannak a tegnap »elnyomói«, hová lettek a tegnap elnyomottai. Amikor sors, történelem, végzet fenekestül felforgatta erdőink avarját s az átalakulás sodró ereje megbontotta a társadalmi-nemzeti rétegeződést, lehet akkor tovább emlékek rabláncára fiizni az érdekek bestiáit? Felejtsük el. testvérek, Goethe és Arany János nyélvének koldiis-örökösei, a tegnap szétválasztó félreértéseit s lépjünk a közös célokért a közös útra. Igaztalanság volna azonban azt állítani, hogy a külön utakon járás bűnében a magyarságot nem lehet elmarasztalni. Nem akarunk beheggedt sebeket felszaggatni, csak a legújabb, szerencsétlen választás jelenségeire utalunk. Bizony-bizony — gondoljunk a szombori kerület agitáció jára — mellet verve kell bevallanunk: voltak idők, mikor mi is ellenfelet láttunk a barátban. Hiába való volt a bánáti magyarság és németség közös küzdelmének emléke, hiába volt a legzavartalanabb megértés a bánsági magyar és német vezetők között, nem tudták az emlékek törmelékeiből összekaparni az uj harcok fegyvertárát. Az emlék csak akadályozott, lefogta a karokat s elfogulttá mérgezte a gondolatot. S rombolt ott is, ahol építhetett volna. A nemzetiségek útja mindenütt az integrálódás felé vezet. Nemzetközi konferenciákra jöttek és jönnek öszsze az európai nemzeti kisebbségek képviselői s keresik a megegyezést azok is, akiket a kultúrának és nyelvnek ugyanolyan különbözősége választ el egymástól, mint egy állam határain belül az uralmon lévőket s a kisebbségeket. (Tanulságos példa ez annak dokumentálására, hogy nem a nyelvnek és kultúrának különbözősége yálasztja el egymástól a nemzeti csoportokat, hanem a hatalomban való részesedés különböző mértéke; a nyelvi különbség csak a hatalomban való részesedés mértékét szabja meg.) Keresnek és — jó órában legyen mondva — találnak is kapcsolatot egymással a különböző országokban élő, de egy nyelvet beszélő kisebbségek is. sőt — s éppen a jugoszláviai németek itt a kezdeményezők — közös akcióra szervezkednek a reciprok-kisebbségek is: a jugoszláviai németek az ausztriai szlávokkal. Német-Ausztria szlávjai a beogradi kormány előtt szállnak síkra a jugoszláviai németek kulturális igazságai mellett s az ausztriai szlávok a bécsi kormány előtt a jugoszláviai németekben találnak bátor és tekintélyes védelmezőt. Alig lehet kételkedni abban, hogy a különböző államokban élő nemzetiségeknek ez a nagy csereszerződése létre fog jönni minden nemzetiség között, melynek uralmi többségéről kisebbségi ágak szakadtak le. S mindaddig, amig a Népszövetség nem válik azzá, aminek kitervelte a nemzetközi szolidaritás világháborút megérő akarata, addig ezek a csereszerződések, mint pótnépszövetségi megállapodások, meg tudják védeni a kisebbségi jogoknak egy töredékét. A legtermészetesebb szövetség azonban az, amihez — ime — csak nemzetközi kapcsolatok kerülő utjain jutottunk el, amit az országhatáron belül élő nemzeti kisebbségek kötnek egymással. Nem kell ehhez írott megállapodás, nem kell paktum és nem kell vérszerződés — az élet realitásai diktálják minden pontját, a közös cél közös utat jelöl ki s a közös sors fegyvert ad a kezünkbe. A közös küzdelem szükségességének felismeréséig végre eljutottunk, most már csak arra van szükség, hogy az eszmék igazságát az élet valóságává mentsük át. (Prekomurjei) Visszavonultak a kantoni vörös csapatok A kínaiak tömegesen gyilkolják az európai lakosságot Londonból jelentik: Sanghaiból érkező jelentések szerint Csing-Cse városában irreguláris csapatok körülzárták az európai negyedet és a városrész ötszáz európai lakójáról hétfő óta nincsen semmi hir. Csung-Csin városban is megtámadták a kínaiak az európai negyedet, amelyet kifosztottak. A Chicago Tribune értesülése szerint Kínában angolellenes röpiratokat osztogatnak, amelyek elkeseredett küzdelemre hívják fel a kínaiakat az angol imperializmus ellen. A Daily Express legújabb jelentése szerint a kantoni csapatok és San- Csuan-Fan sanghaii fökormányzó csapatai között kedden heves ütközet fejlődött ki, amelyben a kantoniak kétezer embert vesztettek. Ezzel a harccal van összefüggésben a Timesnek az a jelentése, amely: szerint a kantoni vörös csapatok a Peking—hankaui vonalon megkezdték a visszavonulást ^ és a sanghaii főkormányzó csapatai 1 előrenyomulnak. A királyi család visszaérkezett Eledbe rr Őfelsége néhány nap múlva visszatér Beogradha Radios Pavle hoszszasan tanácskozott Üzimovics miniszterelnökkel — Január elsején lép életbe az egységes adótörvény Radicsék erélyesen követelik Nikics távozását Beogradból jelentik: A politikai világ érdeklődését szerdán a késő délutáni órákban Radics Pavlének özunovics miniszterelnökkel folytatott tanácskozása keltette fel. Radios Pavle délután hat órától egynegyed nyolcig tartózkodott a miniszterelnök kabinetjében, ahonnan meglehetősen jókedvűen távozott. Az újságírók kérdésére kijelentette, hogy a szkupstina összeülése előtt szokás’os megbeszélésekét folytatta a miniszterelnökkel. Arra a kérdésre, hogy a A%/cs-probléma szóba került-e, Radics Pavle gúnyosan válaszolt: — Ki beszél a Nikics-problémáról? Később Srskics Milánnal és Trifunovics Misa közoktatásügyi miniszterrel tanácskozott Radics Pavle és ezeket a tárgyalásokat szintén a parlament közeli összeülésével magyarázták az újságírók előtt. E semmitmondó felvilágosítások ellenére politikai körökben hire kelt annak, hogy Radics Pavle ismét szőnyegre hozta a Nikics-kérdést és követelte Uzunovics miniszterelnöktől ennek likvidálását. Uzunovics olyan választ adott, a mely lehetővé teszi ennek a kérdésnek további tárgyalását. A közeli napokban fel fog élénkülni a politikai helyzet, mert mint Blédből este jelentették, a királyi pár a trónörökössel az esti órákban megérkezett Blédbe. Őfelsége Beogradba való visszaérkezését október első napjaira várják és valószínűleg a csehszlovák parlamenti delegáció látogatása alkalmával a király már Beogradban fog tartózkodj'. Makszimovics belügyminiszter délután öt órakor felkereste Uzunovics miniszterelnököt, akivel egy óra hosszat tanácskozott. Az állami folyamhajózás számadatai a pénzügyi • bizottság előtt Szerdán délelőtt a pénzügyi bizottság az állami folyamhajózás kérdését tárgyalta. Milenkovics, az állami folyajnhajózási vállalat igazgatója terjesztett elő jelentést, amely részletesen beszámol az állami folyamhajózás állapotáról. 1925 december 25-ikén vette át az állam a folyami hajóparkot a hajózási szindikátustól és átvette a Ci'gányszigeten levő hajójavító műhelyt is. A szindikátus azonban megtartotta a tisztviselők nagy részét és ez megnehezítette az állami hajózási társaság íisztviselőkarának megszervezését. A szindikátus hét hajót és ötvennyolc uszályt tartott meg. Az állami folyamhajózási vállalatnak ez év januárjától júniusáig 56.444.000 dinár bevétele és 53.435.000 dinár kiadása volt. Ha tekintetbe vesszük, hogy a hajózási szindikátusnak 1924 első felében csak 46.000.000 bevétele volt és hogy a személytarifákat azóta 30—40 százalékig csökkentették, kétségtelenné válik az elért haladás. Az állami folyamhajózási vállalatnak 19 személyszállító hajója, 48 vontatója és 477 uszálya van, ami összesen 300.207 tonnát képvisel. A jelentés meghallgatása után a pénzügyi bizottság szerdai ülése végeiért. Az adóegységcsitő bízott-ág befejezte munkáját Az adóegységesítési törvényt tárgyaló bizottság befejezte munkáját. A bizottság a törvényjavaslat 153. szakaszát tárgyalta le, 50 paragrafus még függőben maradt, mért ezekre nézve a pénzügyminiszter még tárgyalásokat kíván folytatni a pénzügyi bizottság tagjaival és a szakértőkkel. Az adóegységesítési törvény 1927 január elsején fog életbe lépni. Az ankáfbizottság ülése Az ankétbizottság szerdai ülésén Kukovec Jekoszláv volt demokratapárti minisztert hallgatták ki a benzin-ügyben. Kukovec kijelentette, hogy a részletkérdésekre már nem emlékszik és érdemleges válaszát az akták tanulmányozása után írásban fogja előterjeszteni. Csütörtökön az ankétbizotts^g a szuboticai vágóhidtársaság ügyét fogja tárgyalni, amelyben a radikálisok tudvalevőleg vádat emeltek
