Bácsmegyei Napló, 1926. szeptember (27. évfolyam, 241-270. szám)

1926-09-29 / 269. szám

1926. szeptember 29._________________ BÁCSMEGYEI NAPLÓ

5. oldal.

HHPRÓL NfTPRR

—«a—

Tristan Bernard tüzet olt

Tristan Bernardról, a kitűnő francia bohóza túróról kedves történetet mesélnek a francia lapok. Az író, aki különösen a magánéletben népszerű szellemes mondásairól és csípős megjegyzéseiről, egy kis bretagnei faluban töltötte a nyarat, de közben ide-oda barangolt Bretagneban. Egyszer megszállt egy kis ven• dégfogadóban, ahol nem valami fényűző berendezés várta. Különösen kifogásolta Tristan Bemard, hogy nemcsak, hogy vízvezeték nem volt a szobában, de még egy kancsóban sem talált vizet.

— Mit csináljak, ha szükségem van vízre? ,

— Tessék kérni a konyhából, mindig szívesen adunk vizet.

Tristan Bemard belenyugodott ebbe a kiszolgálásba is és ebéd után poharával megjelent a tulajdonosnál, mondván:

— Kérek szépen egy kis vizet.

A tulajdonos megtöltötte a poharat, Tristan Bemard felment a szobájába, de egy perc múlva ismét lement egy pohár vízért. A nyolcadik pohárnál végre megkérdezte a tulajdonos:

— De uram, máért jön ön annyiszor vízért?

A népszerű vigjátékiró ránézett a pohárra és kedélyesen így szólt:

— Szükségem van rá. Tűz ütött ki a szobában...

A tolvaj irodalom

Érdekes kis könyv jelent meg mostanában Parisban a következő címmel: »A szellemes betörők.« A könyv írója felsorol benne egy csomó mulatságos esetet az eredeti és szellemes tolvajokról és betörőkről. íme egy kis történet belőle: Egy többszörös tolvaj jó útra tér. Egy

falusi gazdánál béres lesz._Nincs ellene

semmi kifogás. Egy napon jön egy paraszt és egy bárányt akar venni a gazdától. Megkötik a vásárt. A paraszt fizet, a bárányt a nyakába veszi és elmegy. A volt tolvajt megkísérti a múlt. A paraszt vevő típusa annak, akitől lopni lehet. Azt mondja a gazdának: — Fogadjunk, hogy viisszalopom a bárányt. Fogadnak. A tolvaj magához vesz egy pár cipőt és elibe kerül a parasztnak. Leteszi az ut közepére az egyik cipőt és jó távolságra tőle a másikat. Jön a paraszt a báránnyal és észreveszi az első cipőt. A cipő jó, de hát mit ér, ha nincs párja. Megy tovább. Elér a másik cipőhöz. Itt a párja. Leteszi a bárányt és visszamegy a másikért. A tolvaj ezalatt felkapja a bárányt és hazaviszi, az ottmaradt félpár cipővel együtt. Egy félóra múlva viszszajön a paraszt a másik cipővel, amit most már felszedett és keresi a bárányt. Nem jött-e vissza mert elvesztette.

— Dehogy jött vissza.

Sopánkodik, de hát nincs más hátra

vesz egy újabb bárányt.

Azt mondja most a tolvaj:

— Ellopom én tőle ezt a bárányt is, mert ez a paraszt nagyon buta.

— No ezt már bajosan — mondja a gazdája.

Elibe kerül megint a tolvaj a parasztnak és az utmenti bokrok mögül utánozza a báránybégetést.

Megáll a paraszt és felvidul az arca. Megvan az elveszettnek hitt bárány, az első. Megy a bokrok közé, de a tolvaj hol itt, hol ott béget, hogy megzavarja a parasztot, aki végül megint csak leteszi a bárányt, hogy könnyebben kereshessen. A tolvaj pedig ellopja tőle most a másikat is.

Az áruló taktus

Különös kalandja volt egy európai tudósnak Mekkában, a Bajram-ünnepek alkalmával. A Bajram-ünnepeknek az a tetőpontja, hogy az igazhivők felsorakoznak s zene és tánc kíséretében elvonulnak a Kaaba szent köve elé. Az a mohamedán, aki ezt az aktust elvégezte, jogosan illesztheti a neve mellé a Hadsi szót. Ez azonban csak akkor érvényes, ha az aktusnál csupán csak igazhitüek voltak jelen, mihelyt egy hitetlen funakodott be oda, az aktus érvénytelenné válik s a' Hadsi elönevet szintén nem szabad azoknak viselniük, akik akkor a Kaaba körül jártak.

Legutóbb minden rendben volt, a tömegek szabályszerűen vonultak el a Kaaba előtt, amikor egyszerre csak éktelen lárma és orditozás töltötte be a levegőt:

— Kutyahitii, kutyahitü — kiabálták mindéiig felől — öljétek meg, megszentségtelenitett bennünket.

A tömeg egy őszszakállu férfit vett körül, akinek á testét kelet: ruha fedte.

Szerencsére néhány rendőr közbelépett, aki az idegenhitüt a Kádi el'é kisérte A Kádi végignézett rajta s csodálkozvá jegyezte meg:

— Nem értelek benneteket. Ez az ember, az én véleményem szerint, igazhitű.

Az illető, néhány szóval elmondotta, hogy angol származású, azelőtt Horace Hill-nek hívták, Vámbéry Árminnak, a nagy magyar orientalistának volt a tanítványa.

— Az én mesterem — mondotta — azt tanácsolta nekem, ha a Keletet alaposan akarom tanulmányozni, bele kell élnem magam teljesen a szokásaikba, sőt még attól sem szabad esetleg idegenkednem, hogy a mohamedán vallást vegyem fel. Én ezt meg is tettem.

A Kádi, aki literatus ember volt, ismerte a tudós nevét, tudta azt is, hogy áttért a mohamedán vallásra és nyomban tisztelettel, hellyel kínálta meg. A tömeg szintén mélyen meghajolt a tudós előtt s az az ember, aki az imént

még a legjobban cibálta, földre borult előtte és úgy kért tőle bocsánatot.

A tudós mosolyogva intett a kezével:

— Szót sem érdemel a dolog, de arra kérlek benneteket, mondjátok meg nekem, miről ismertétek meg, hogy nem vagyok született mohamedán?

Az, aki eddig földreborult arccal hevert a tudós előtt, felállott s igy szólt*

— Allah borítsa fényét az arcodra... Éppen olyan voltál te, ó, kiváló férfin, mint a többi becsületes igazhitű. A mozdulatod, a járásod, a pillantásod mind olyan volt, mint az igazhitűé, hanem a mikor a Kaaba felé jöttek a zenészek,' te elkezted a lábaddal a taktust ütni... Ilyesmit csak európai ember tesz. A keleti emberben jsokkal nagyobb az önuralom, hogy ennyire megfeledkezzék maga roll

A bécsi Páneurópa-kongresszuson a Népszövetség is képviseltetni fogja magát

A köngresizusra hatszáz delegátust várnak

Bécsből jelentik: Az október 3-ikán megnyiló Páneurópa-kongreszszusra nagyban folynak az előkészületek. A kongresszusra közel hatszáz delegátust várnak a világ minden országából. A legtöbb delegátus Németországból érkezik Loebe, a birodalmi gyűlés elnökének vezetésével. A kongresszuson képviselteti magát a Népszövetség is.

A kongresszus, mely egy hétig fog tartani, számos aktuális euró>pai kérdésen kivül a kisebbségi problémát is napirendre hozza, mint olyat, melynek okos rendezése nélkül Európa békéje és nyugalma nem biztosítható. A kongresszus tagjai ausztria vendégei lesznek.

Válság fenyegeti a francia kormányt

a közigazgatási reform végrehajtása miatt

A francia és an^o? sajtó nincs megelégedve Poincaré beszédének pénzügyi részével — A francia közvéleményben csalódé t kelt, hogy Poincaré még most sem állapította meg végleges stabilizálási programját — A sajtó véleménye szerint Poincaré nem áll útjában a

német-francia megegyezésnek

Párisból jelentik: Poincaré miniszterelnök hétfőn Bar-le-Duc-ben elmondott beszédével kapcsolatban a francia sajtó véleménye nem egységes. A lapok nagyrésze inkább a beszéd pénzügyi részeivel foglalkozik és több lap annak a véleményének ad kifejezést, hogy Poincarének az a bejelentése, hogy a közigazgatási reformot okvetlenül végrehajtja, a parlament októberi ülésszakán súlyos viharokat fog előidézni, a melyek könnyen kritikus helyzetbe sodorhatják a kormánvt. Poincaré beszédének pénzügyi részére vonatkozólag és a beszédben jelzett pénzügyi reformok tekintetében a sajtó megállapítja, hogy Poincaré még most sem állapította meg végleges stabilizálási programját, ami a francia közvéleményben főleg azért kelt csalódást, mert Poincaré kormánya éppen a pénzügyi krízis megoldására alakult meg.

A német-francia közeledésre vonatkozó kijelentéseket a francia sajtó úgy értelmezi, hogy

Poincaré elvben nem ellensége a kibékülésnek, hanem feladta eddigi rideg álláspontját és hajlandó revidiálni a Németországgal szemben követendő politikája alapelveit.

A Figaro azt a hasonlatot használja, hogy Poincaré hétfői beszédét európai nyelven mondotta el, azonban erősen francia tájszólással, amiért senki sem tehet neki Franciaországban szemrehányást. A Gaulois szerint

Poincaré beszéde annak a leszögezése, hogy a békeszerződések sérthetetlenek és azoknak megváltoztatásáról szó sem lehet.

Az Avenier megállapítja, hogy a miniszterelnök bar-le-duc-i beszéde óriási haladást jelent és bizonyitéka annak, hogy a Németországgal való békés együttműködésnek Franciaországban ma már senkisem ellensége. Az Ere Nouvelle azt a végső következtetést vonja le a beszédből, hogy Poincaré erélyesen a kezében tartja a kormánygyeplőt, jó hazafi és mindenekelőtt jó republikánus.

Londoni jelentés szerint Poincaré hétfői beszédével a Times egyelőre még csak rendkívül óvatosan foglalkozik és nem bocsátkozik azzal részletes polémiába, nehogy — mint a lap cikkének első soraiban hangsúlyozza — bármilyen irányban befolyásolja a Németország és Franciaország közt megindult tárgyalásokat. A lap inkább a beszéd pénzügyi részével foglalkozik és megállapítja, hogy azzal koránt sem ért egyet. A Times csodálkozását fejezi ki, hogy

még mindig nincsen szó a frank árfolyamának végleges stabilizálásáról és a francia államháztartás egyensúlyának helyreállításáról.

Az, amit Poincaré a háborús adósságokról mondott, a lap szerint homályos és a frank árfolyamának néhány napja tartó újabb zuhanásában minden bizonnyal nemcsak a francia pénzügyi defetistáknak van részük, hanem annak a teljes bizonytalanságnak is, amely a háborús adósságok rendezését takarja. Poincarénak a francia-német viszonyról tett kijelentéseivel kapcsolatban a Times megáilapitja, hogy az erkölcsi leszerelés érdekében hathatósabb lett volna, ha Poincaré nem tér ki erre a kérdésre ilyen részletesen, mert evvel csupán veszélyeztette azt a ió viszonyt, amely a két ország között kialakulóban van.

A lap szerint eredménynek tekinthető már az is, hogy a háborús felelősség tekintetében tisztái, csak az egykori középeurópai császárságra és nem a mai német köztársaságra vonatkoztatta Poincaré azt a kijelentést, hogy Németországnak a háború felidézésében való felelősség az erkölcsi alapja a versaillesi szerződés több súlyos feltételének. A

lap szerint Poincarénak ez a kijelentése inkább a francia közvélemény megnyugtatását célozta.

A Daily Chronicle véleménye szerint

Poincaré beszédéből nem hiányzott a baráti kéznyujtás gesztusa

és ugyanezt állitja a Westminster Gazette is, amely szerint Poincaré beszéde alkalmas arra, hogy fokozza a francia-német jóviszonyt és egyáltalán nem támaszt akadályt a kibékülés utján.

Mint Berlinből jelentik, a Deutsche Allgemeine Zeitung Poincaré beszédéről a következőket írja:

— Poincaré háborús beszédei csendülnek meg bizonyos mértékben megváltozott légkörben, amelylyel a francia miniszterelnöknek akarva, nemakarva számot kell vetni. Természetesen oktalanság lenne tőlünk, ha lebecsülnők azt a befolyást, amit Poincaré a német-francia tárgyalások menetére gyakorolni fog.

A Berliner Tagblatt a következőket Írja:

— A beszéd legnagyobb része azokat az erőfeszítéseket részletezi, amelyeket Poincaré a frank megmentése és a francia pénzügyek helyreállítása érdekében kifejtett. Ezek azonban csak akkor vezethetnek megfelelő eredményre, ha a békés légkört minél kevésbé rontják meg a háborús haragtól heves beszédekkel.

A Vorwärts a következőkben foglalja össze véleményét Poincaré beszédéről: Sikernek és szerencsének kell tekinteni, hogy Poincaré két beszédében nem tett mindent tönkre. Szerencsére azonban a tárgyalások során nem Poincaréval lesz dolgunk, hanem Briand külügyminiszterrel, akit vérmérséklet tekintetében egész, világ választ el miniszter elnökéit'. Briandot nem. fütik ellenséges indulatok és Vele Németország meg tuc|* ja értetni, hogy mit kíván és, miért keresi szomszédaival a barátságot*