Bácsmegyei Napló, 1926. szeptember (27. évfolyam, 241-270. szám)
1926-09-26 / 266. szám
24 OLDAL A 3 DINAR Poštarina plaććna u gotovom! BAGSMEGYEI XX¥íf. évfolyam Szubotica, 1926 VASÁRNAP szeptember 26. 266. szám Megjelenik minden reggel, ünnep útin és hétfőn délben Telefon: Kiadóhivatal 8—58 Szerkesztőség 5—10, 8—52 Höfizetési ár negyedévre 150 dia. Szerkesztőségi Zmaj Jovin trg 3. szám (Riinerva-paiota) Kiadóhivatah Subotisa, Zmaj ’cv'r. trg 3. (Minerva palota) Százötvenezer néző Százötvenezren gyűltek össze a philadelphiai stadionban Dempsey és Tunney boxmérkőzése alkalmából. Két millió dollár volt a bevétel — olyan összeg, amiből Szubotica valamennyi városfejlesztési tervét meg lehetne valósítani — és három millió dollárra rúgtak a viadal kimenetelére tett fogadások. Charles Chaplin, aki groteszk lábtartásával többet keres, mint amennyit ezer fejmunkás együttvéve el tud érni, különvonatot füttetett be Hollywoodban, hogy az ott állomásozó filmsztárok tanúi lehessenek a nagy sporteseménynek. Milyen aprók az európai életberendezkedés méretei azokhoz a grandiózus arányokhoz képest, amelyek az óceánon túl, a munka és jövedelmi formák korlátlan lehetőségeinek földjén kibontakoznak. Mi csak harci formációként tudunk elképzelni százötvenezer embert egy tagban, de hogy egy boxmeccsre ekkora tömeget lehessen összetoborozni, az a mi fogalmaink szerint a fantasztikummal határos. Viszont az amerikai mentalitás természetesnek találja, hogy a termelés milliós hadseregeiből ilyen tekintélyes számú nézőközönség telik egy-egy. népmulatságra és az ember- és értékpusztitásnak azokat a dimenzióit tartja érthetetlennek, amelyek Európában a négy esztendős világháború alatt föltárultak. Mi, kultúránkra büszke és humanizmusunkkal hivalkodó európaiak, valamikor méltatlankodva hangoztattuk, hogy Amerika az emberi élet értékét a technikai fejlődés hajszolásában milyen alacsonyra taksálja. A folytonos autó-gázolások és a Pacific-vasutakon sűrűn előforduló katasztrófák kapcsán morális felháborodással mutattunk rá arra, hogy a gépek teljesítőképességének mohó tökéletesítése az emberi élet biztonságát ássa alá. Most pedig meakulpázva kérdezzük: hány évszázadra van szükség, amig a műszaki haladást erőszakoló yankee-merészség emberáldozatainak száma utoléri az öldöklésnek azt a mértékét, amellyel Európa a világtörténelem legnagyobb háborúját megvívta? ^Mialatt mi a legszélesebb néprétegeket ágyutöltelékül mozgósítottuk és a munka minden gyümölcsét a rombolás molochjának hordtuk össze, addig Amerika a dolgozó kezek millióit a termelés ütemének olyan szédületes gyorsítására vezényelte, amely lehetővé teszi, hogy például a Fordgyárban öt percenként e^y teljesen felszerelt uj autó készüljön el. így lett Amerika Európa anyag- és áruraktára, hitelezője és — erkölcsprédikátora. Amikor a háború kitört, Amerika eleinte a semlegesség páholyából szemlélte a népek összecsapását, mint valami ökölvívást, amely bus hasznot hajt — neki. Mihelyt azonban a német buvárhaj óharc üzletei lebonyolításának szabadságát veszélyeztette. kilépett a neutralitásból és a kereskedelmi érdekek szentségének jelszavával csatlakozott az antanthoz. Ám az emberállományát ezután is kímélte és alig küldött több katonát az európai hadszíntérre, mint ahány nézője volt a philadelphiai boxversenynek. Inkább gépeket, hadiszert és pénzt adott — váljtóxa. A vérontásban éppen csak anynyira vett részt, amenyire a business elkerülhetetlenné tette. Olyan volt a háborús lelkesedése, mint annak az építőmesternek a vallásossága, aki azért megy el az istentiszteletre és hányja magára buzgón a keresztet, mert pályázik: az uj templom felépítésére. Amerika magatartását ez a céltudatos üzleti szellem irányítja a háború befejezése óta is. Csak a béke intézményes, megszilárdításával térhet magáho>z gazdaságilag Európa és felelhet írneg fizetési kötelezettségeinek bankárjával szemben. Ezért sürgeti Amerika az általános leszerelést és ezért ragaszkodik követelései behajtásához arra való hivatkozással, hogy a fegyverkezésre fordított pénznek jobb helye volna a hitelező zsebében. A genfi események arra vallanak, hogy Amerikának ez a kétségtelenül önző álláspontja európai szempontból is egészségesebbnek bizonyult* mint a bizalmatlanságnak az a vészes politikája, amely minden rekonstrukciós törekvést nyolc éven át meghiúsított és a gazdasági élet sebeit egyre újabb és újabb mesterséges infekcióval mérgesítette el. A fiatal Amerika tanítómestere lett a vén Európának és az ifjú magiszter szemléltető példával illusztrálja tanítványának, hogy százötvenezer ember együttese egy cirkuszi mutatvány szórakozó közönsége is lehet, nem csupán halálba induló sokaság. Ennek előfeltétele azonban, hogy az emberek millióit alkotó munkára konzerválják és ne a vérengzés szolgálatába állítsák. Megrendült a Baldwin-korm az angol bányászsztrájk megoldhatatlansága miatt A kormányt nem tartják alkalmasnak a további közvetítésre, mert a bányatulaj dono ok támogatásával letért a tárgyilagosság útjáról Londonból jelentik: Az Evening Standard' jelentése szerint a Batíwin-kcrmány állása megrendüli a bányamunkások bérharcáwak megoldhatatlansága miatt. Valószínű, hogy a konzervatív párt más tagja kerül kormányra, de az sincs kizárva, hogy Llyd George veszi át a kermánv vezetését. A b.nnyászsztrájk megoldhatatlansága pénteken vált nyilvánvalóvá, mert kiitíint, hogy a 'bányatulajdonosok a bányamunkások legmérsékeííebb követeléseit sem hajlandók teljesíteni. A bányamunkások tizenhárom százalékos bércsökkentésre hajlandók, vagyis elfogadják az 1921. évi béreket, azonban követelik a hét órai munkaidő ientartását és a bérkérdésnek az egész országra való egységes megállapítását. Ezvfl szemben a bányatulajáono.ognimsent sának az 1921. évi berekről es eh. zik a munkások másik két követelését is. A helyzet elmérgesedését a kormánynak tulajdonítják, mert a szakszervezeti reform bejelentésével Baldwin a bányatulajdonosok pártjára állt. Ezért magában a konzervatív pártban is az a felfogás dominál, hogy a kormány letért a kőtelező pártatlanság útjáról, miért is nem alkalmas arra, hogy tovább is közvetítsen ebben a kénves kérdésben. A konzervatív párom belül azonban Baldxvinnek megbízható csoportja van és a helyzet csak akkor fog tisztázódni, ha a párton belül az erőviszonyok is tisztázódnak. Radios vasárnap érkezik vissza Genfből A közeljövőben nem vrrhafó forda-at a belpolitikában — Makszimovics belügyminiszter tanácskozásai Uzunovics miniszterelnökkel Beogradból jelentik: A szombati nap semmi változást nem hozott a politikai életben. Radics Pavle az esti órákban visszautazott Zagrebba, hogy találkozzék Radics Istvánnal. aki vasárnap hajnalban tér haza Genfből, a Népszövetség üléséről. Az újságíróknak Radics Pavle kijelentette, hogy informálni fogja Radics Istvánt <l távolléte alatt történt politikai eseményekről. Valószínű, hogy Radics még vasárnap folyamán nyilatkozatban ismertetni fogja a genfi tanácskozásod részleteit és egyúttal kitér a belpolitikai kérdésekre is. Bizonyos azonban, hogy Radics nyilatkozatai nem fognak komolyabb bonyodalmakat előidézni és a kormány helyzetét nem fogják még jobban megnehezíteni. A Patícs-csoport csak közömbös szemlélőié egyelőre az eseményeknek és nincs szándékában beleavatkozni a politikai helyzetbe, úgyhogy a közeljövőben meglepetésekre nem lehet számítani. Pribicsev'cs Baszni :ban Pribicsevics Szvetozár vasárnap Boszniában több riépgyülést tart, amelyen előreláthatólag heves támadást intéz a kormány ellen azért is, mert a hatóságok az utóbbi napokban betiltottak néhány Pribicsevics-párti népgyülést. A demokrata-párt vasárnap Muraközben tart agitációs népgyüléseket, amelyeken Davidovics Ljuba is résztvesz. Az adóegységesitő bizottság ülésé Az adóegységesitő bizottság szombati ülésén a javaslat 135. szakaszát a 141-ig elfogadta. Ezek a szakaszok techniki kérdéseket tárgyalnak. Az ország sőellatása a pénzügyi bizottság előtt A pénzügyi bizottság szombati ülésén az ország sótermelésével és ellátásával foglalkoztak. Todorovics, a monopoligazgatóság főnöke részletes jelentést olvasott föl, melyben ismertette a sótermelés helyzetét. Az egyesülés után az országnak több sóte’epe működött: Boszniában a kreki és sminhai, azonkívül Dalmáciában több kisebb sóüzem. Jugoszlávia évenkint százharmincezer tonna sót fogyaszt, m elvnek csak 20 százaléka kerül ki belföldi sóbányákból: 80 száza éket importálni kénytelen a monopoJinazgatóság Romániából és Törökországból. Nagyobb sóraktár van Szerbiában 10. Vajdaságban 2, Horvátországban 10. Dalmáriában 6. Boszniában 2, Montenegróban és Szlovénban evy-egy. A sóbevétel 19'9—1920- ban lő millió dinár volt, a kiadás 9 millió. 19°0—21-ben 74 ruin'ó hevétől. ?7 millió kiadás; i(pz_uen i ] i miliő bevétel. 31 millió kiadás: 192? -23-ban 202 millió bevétel, 87 millió kiadás; 1923—24-ben 224 millió bevétel, 69 millió kiadás; 1924—25- faen 351 millió bevétel, 88 millió kiadás; 1925—26-ban 359 millió bevétel 11 millió kiadás. A só ára Noviszadon 3.25 dinár, Zagrebben 4, Szkopljeben 3.20, Ljubljanában 2.75, Szarajevóban 2.80 dinár. A jelentés fölötti vitában többen résztvettek. a kik valamennyien követelték, hogy a só árát csökkenteni kell. Setverov hangoztatta, hogy az állam elégedjék meg tiz százalék has2ónnal, az elárusítóknak pedig húsz százalék nyereséget engedélyezzen. Több bizottsági tag követelte, hogy beruházásokkal fokozzák a hazai sótelepek termelését. A pénzügyi bizottság hétfőn Kragujevácra utazik és felülvizsgálja az ottani arzenált Fantasztikus hir Makszimov'es, Marinkovics Vaja és N k cs közös pártalakitasáról A zagrebi Jutarnji List beogradi jelentést közöl uj pártalakitási tervről, amelyet a lap maga is utópisztikus kombinációnak nevez. A jelentés szerint politikai körökben komoly formába'n tartia magát az a hir. hogv az uj pártba a radikálisok közül Makszimovics Bózsó és Srskies miniszter hivei lépnének be, ezenkívül a Nikics-csoport valamint Jovanovics Ljuba klubjának tagjai és Preca horvát parasztpárti képviselő csatlakoznának. A párt vezére-
