Bácsmegyei Napló, 1926. szeptember (27. évfolyam, 241-270. szám)

1926-09-24 / 264. szám

4. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1Q26. szeptember 24. Apa és fiú halálos párbaja A szaboticai törvényszék felmentett egy kőművesmestert, aki önvédelemből agyonütötte a fiát A szubotiai törvényszéken csütörtö­kön tárgyalta Pavlovlcs István tör­vényszéki elnök büntetőtanácsa Fekete Béla szuboticai kőmivesmester bűn­ügyét, aki erős felindulásban elkövetett emberöléssel volt vádolva. A vád sze­rint Fékét Bála 192.3 évi junius 17-én hajnali öt órakor tizenkilenc éves Sán­dor fiát ásóval úgy fejbe vágta, hogy a fiú ott a helyszínen nyomban meg­halt. A főtárgyaláson a vádlott előadta, hogy hat gyermeke van. Az elhalt Sán­dor volt a legidősebb. A fiú, aki cipész volt, de soff őrséggel is foglalkozott, munkakerülő, iszákos, rossz természetű gyerek volt. Folytonosan zaklatta szü­leit, hogy adjanak neki pénzt, ha nem adtak megöléssel fenyegette őket. A végzetes vasárnap éjjel négy óra táj­ban ittasan jött haza. Az anyjától kért tiz dinárt és amikor azt megkapta, el­ment hazulról Egy óra múlva ismét megjelent. Az anyja akkor már elment hazulról a piacra, ahol gyümölcsöt árult. Sándor ia szobában alvó tizenhét éves öccsét Józsefet felköltötte és öt dinárt kért tőle. József nem adott neki pénzt, mire Sándor fenyegetőzött, hogy ki­megy az udvarra és kitekeri a József galambjainak a nyakát. Az apa erre fel­kelt és igy szólt Sándor fiához: — Eredj be, feküdjél le. Ha kijózano­­dotl, kapsz pénzt. — Menjen előlem, mert leszúrom, mint egy kutyát — válaszolta Sándor, majd az apjára rohant és egy suszter­­késsel négy helyen megszurta. Az apa erre felemelte az udvaron heverő ásót és a fia felé sújtott. A vádlott után Fekete József — a vádlott fia, az elhalt öccse mint első tanú jelent meg a ;birásá®vetőtt, de tör­vényadta jogánál fogva, miután 'édes­apja ült a vádlottak padján, megta­gadta a vallomást.,, ,, .... A következő tanú, Fekete Bóláné, a vádlott felesége, a férjével egybehan­­zóan adta elő az eseményeket. Karip János tanú elmondta, hogy az elhalt az ő leányával közös háztartásban élt, de olyan durván bánt vele, hogy el­ment tőle. A gyilkosság éjszakáján két-három óra között hozzá is betört a lakásba és halálos fenyegetések között pénzt ké;rt. — Megöllek, mint egy disznót, ha nem adsz pénzt — mondta, A tanú és leánya csa« úgy menekül­tek meg, hogy becsaptak a szoba aj­taját és egész testtel nekifeküdtek, hogy a garázda fiú be ne nyomhassa. A tanú emelt hangon a következő kijelentést tette: — Tekintetes Törvényszék! A Sán­dor olyan ember volt, hogy Szubotica városában ilyen több nem létezett. Párisból jelentik: Vulaine vasút­állomás közelében szerdán este a lyoni gyors összeütközött egy sze­mélyvonattal. A vasúti kocsik ron­csai alól eddig hat halottat és har­minc sebesültet húztak ki, félő azon­ban, hogy a katasztrófának még több áldozata van a nehezen eltaka­rítható romok alatt. Tokiói jelentés szerint a Simono­­seki és Tokió közt közlekedő gyors-A szuboticai radikális párt helyi választmánya vasárnapra rendkívüli ülést hivott össze. Az ülésen kizáró­lag a szuboticai polgármesteri kér­dés megoldásáról fognak tanácskoz­ni. A régóta húzódó és még mindig az érdeklődés központjában álló ügyben eszerint vasárnap fog a párt végleges döntést hozni. A radikális párt jelölését felterjesztik a belügy­minisztériumhoz, , amely rendszerint a jelölés figyelembevételével nevezi ki a polgármestert. Természetesen a radikális párt választmányának határozata még nem kinevezés, a ■belügyminisztérium belátása szerint jár el, de ebben az esetben aligha kerül sor arra, hogy a belügyminisz­ter ne vegye figyelembe a helyi párt kívánságát. Illetékes helyen nyert értesülé­sünk szerint a polgármesteri kér­dést kompromisszummal fogják el­intézni és pedig úgy, hogy. Györ­gy evics Dragoszláv főispán lesz a polgármester és dr. Sztipics Károly Az utolsó tanú, Karip József kegyet­len, vad, erőszakos enroernek ismerte az elhaltat. A bizonyítási eljárás ezzel véget ért és a bíróság rövid tanácskozás után meghozta az ítéletet, mely szerint a vádlottat felmenti a vad és következ­ményei alól. Az Ítélet indokolásában ki­mondotta a bíróság, hogy a vádlott jo­gos önvédelemből cselekedett. Az Ítélet jogerős. vonat kisiklott. A katasztrófának hu­szonnyolc halott és ötven sebesült áldozata van. Még egy súlyos vasúti szerencsét­lenség történt Japánban. A Tokióból Szibéria felé haladó express kisik­lott és az utasok közül húszán meg­haltak, tizenhatan megsebesültek. A vasúti szerencsétlenségek oká­nak megállapítására megindult az erélyes nyomozás. városi főügyészt, aki a legkomolyabb jelölt volt a polgármesteri állásra, szuboticai főispánná nevezik ki. AZ első kombináció szerint úgy akarták megoldani a polgármesteri kérdést, hogy Gyorgyevics Drago­­yláv főispánnak fogják felajánlani a polgármesteri széket is, ez azon­ban nem történt meg, mert Juries Márkó szuboticai képviselő kijelen­tette, hogy ő pártjával csak bnnye­­vác jelöltet fog támogatni. Erre ujább tanácskozások és tárgyalások kezdődtek a párt vezetői között és abban .állapodtak meg, hogy kom­promisszummal intézik el a polgár­­mesteri kérdést. A radikális pártban ezt is sokan ellenezték, de remény van rá, hogy a. választmány egy­hangúlag fogja magáévá tenni ezt az indítványt. Gyorgyevics Jugo­szláv főispán, valamint dr. Sztipics Károly mindketten elfogadják a je­lölést. Ezekután csak az a kérdés, hogy a belügyminiszter milyen ál­láspontra fog helyezkedni. Egynapi razzia Hetvenkilenc büntető feljelentés Az árdrágitási rendelet elfelejtett intézkedése alapján élj :rnak a szu­boticai kereskedők ellen A szuboticai rendőrség szerdán dél­után és csütörtökön délelőtt általános razziát tartott a városban az élelmiszer­­üzletekben, kávéházakban, vendéglőkben és azokon a helyeken, ahol élelmiszere­ket és közszükségleti cikkeket árusíta­nak. A razziának nem várt eredménye volt, amennyiben á rendőrség közegei hetvenkilenc helyen találtak szabályta­lanságot. A szuboticai rendőrség, hivatkozással egy belügyminiszteri rendeletre, néhány hónappal ezelőtt a drágaság letörése el­len irányuló törvény alapján rendeletet adott ki, amely szerint a kávéházakban, élelmiszerüzletekben . és mindazokon a helyeken, ahol közszükségleti cikkeket árusítanak, ki kell függeszteni az ár­jegyzéket és a kirakatokban az egyes áru­cikkeken is meg kell jelölni az árucikkek árait. A kereskedők és a többi érdekeltek eleinte szigorúan betartották a rendőr­ség intézkedéseit, de később teljesen el­hanyagolták. A rendőrség kihágási osz­tályának vezetője, Cankovics Miodrág rendőrkapitány is tudomást szerzett ar­ról, hogy a kereskedők nem tartják be a rendeletet és általános razziát rendelt el, aminek szomorú eredménye: hetven­kilenc büntető feljelentés a kereskedők és kávésok ellen. Legtöbb szabálytalan­ságot a rendőrség a vendéglőkben, ká­véházakban és éttermekben talált, ahol sok helyen nem voltak kifüggesztve az árjegyzékek, ahol pedig ki voltak füg­gesztve, mindent drágábban árusítottak, mint amennyi az árjegyzékekben fel volt tüntetve. így többek között a fekete kávéért, aminek az árjegyzékben három dinár az ára. négy-öt dinárt kértek, a tejes kávét pedig négy'dinár helyett hét dinárral fizettették meg a kávéházak a közönséggel. Hasonló kihágásokat állapítottak meg a rendőrség a mészárosoknál . és más helyeken is. A rendőrség a feljelentéseket pénte­ken fogja elkészíteni és azokat szom­baton küldi meg a szuboticai járásbíró­ságnak, amely az árdrágitási ügyekben illetékes ítélkezni. A járásbíróság az árdrágitási porokét már a legközelebb le fogja tárgyalni. A rendőrség felhívja a kereskedőket, hogy a jövőben a legszigorúbban tartsák be a rendőrség árdrágítás elleni rende­letéit is, mert azok megszegői ellen a legnagyobb eréllyel fognak eljárni. Alágy vasúti szerencsétlenségek Franciaországban és Japánban A japán vasúti katasztrófának negyvennyolc halott és hatvanhat sebesült áldozata van Ki lesz a szuboticai polgármester? Kompromisszum jött létre a két legkomolyabb jelolt közt Örült? Irta: Diószeghy Tibor — Tanár ur, én őrült vagyok. Az ideggyógyász mosolygott. Nézte a férfit, aki mint egy feldúlt rénszarvas, vagy mint egy harapós isten, vagy mit tudom én mi ágált előtte, azzal a szét­­nyomoritott képével, amit laposra és hosszúkásra kalapált egy srapnell még a nagy háborúban. És gépiesen darálta a választ, talán kissé énekelve, de nem kellemetlen fölénnyel: — Mindenki őrült. Legyen nyugodt, báró ur, én is az vagyok. Nem lehet az embereket úgy megkülönböztetni, hogy ez őrült, ez meg normális. Ma már min­den orvos tudja, hogy a legegészsége­sebb emberben is megvan egy kis szik­rája a tébolynak és hogy a legsúlyo­sabb elmebeteg sem százpercentes őrült. A két véglet csak papíron létezik és mi köztük helyezkedünk el, ki az egyik pó­lushoz közelebb, ki a másikhoz. A páciens türelmetlenül félbeszakí­totta: — Ezek smoncák — jelentette ki ke­véssé arisztokratikusan —• mondjuk, hogy nincsenek százpercentes őrültek, csak kilencvennyolc percentesek, vagy kilencvenhatpercentesek. Hát nem mind­egy? Akkor én egy ilyen kilencvenhat­százalékos, denaturált- elmebajnok va­gyok. — Mondjuk, hogy ötvenhatszázalé­kos — nevetett a doktor. — Jó, ötvenhatszázalékos. De min­denesetre túl azon a demarkációs vo­nalon, amit a józanság és az őrültség közt meg lehet huzni. — Nézze, báró ur,.. — Én nem vagyok báró — kiabált a beteg — én egyszerűen Biringstinger vagyok. ’ Fogtechnikus. Rovottmultu, ka­bátlopásért büntetve. Az orvos most már csakugyan meg­hökkent. Ismerte báró Redlichet privá­­tim is. Miért mondja'magát rovottmultu Biringstingernek? Hát mégis van va­lami ,..? A beteg olvasott az arcáról. — Most már elhiszi, hogy, őrült va­gyok, mi? — Mindenesetre nagyon ideges és jó lenne... — Jellemző az orvostudományra — rázta meg kisértet-fejét a páciens. — Pedig ez nem fixa idea. Én Biringstin­ger vagyok tényleg. Biringstinger. — Tudom, rovottmultu, kabátlopásért büntetve — hagyta rá enyhe gúnnyal az orvos, kissé magához térve, még mo­solygott is megint. — Ugratni akar — gondolta. A páciens azonban gyónt tovább: — Báró Redlich meghalt Szibériában, amikor a fogolytáborból megszöktünk ketten. Magamhoz vettem a papirjait. Azóta én vagyok báró Redlich. Hat éve. — És nem ismerték fel? — Ezzel a pónernmel? Hát hasonlit ez valakihez? Talán Biringstingerre? Mért ne lehetnék éppúgy Redlich, mint Bi­ringstinger? A tanár most már maga sem tudta, hányadán áll ezzel az emberrel. Csak hallgatta, mit beszél összevissza. Hazajöttem. Leutaztam egyenesen a birtokára. Illetve most már az én birtokomra. Tudtam, hal van... ne fe­lejtse el tanár ur, három esztendeig minden áldott nap reggeltőLestig együtt éltem a báróval, csak ketten voltunk magyarok a hadifoglyok közt. És a három év alatt folyton ő beszélt, az Otthoni életéről, a családjáról, a gaz­daságáról, mindig ő... Én csak nem me­sélhettem el a kabátlopást! Az alispánt, aki kijött elém a vonahoz és sírni kez­dett, amikor meglátta a hibás fejemet, a nevén szólítottam, Csajkásnak hívják A lányát, Veronikát, feleségül vette egy pesti ügyvéd, még' erre is emlékeztem. Úgy ment minden, mint a karikacsa­pás. Csak a zsidó szavakkal volt egy kis baj. Nem tehetek róla, nagyon sze­retek zsargon-kifejezéseket használni. Pedig nem is vagyok zsidó. De ezt is kimagyaráztam, elmeséltem, hogy foly­ton egy Biringstinger nevű fogásszal voltam együtt, arról ragadt rám. Azt elhallgattam, hogy kabátot lopott. Na ja. Biringstinger meghalt, vagy jót róla, vagy semmit. — És Redlichné? — A feleségem? Nem mondhatnám, hogy örült volna, amikor meglátott. A báró nem lehetett jó férj azelőtt. De a hadifogságban megjavult. Nem iszik, rendbeszedte a birtokát, az asszony boldog.. Imádom. Nem a lelkifurdalásba őrültem bele. Szélhámos vagyok, de ezzel a csalással mindenkinek csak használtam. A gyerekek rég koldus­botra jutottak volna, ha én nem va­gyok. — Gyerekek is vannak? — Kettő volt, most van három. — Az utolsó már az öné? — Az utolsó, meg az első, csak a középső nem. Az orvos felkapta a fejét. — Hogy érti ezt? — A másodiknak egy földbirtokos az apja. Rájöttem. Az asszony megcsalt. — Magát? Talán Redlichet? A páciens idegesen dobolt lábával. — Tudtam, hogy nem fog megérteni. Én most már Redlich vagyok. Az ő ba­rátai az én barátaim, az ő ellenségei az én ellenségeim, az ő élete az én életem az ő szégyene az én szégyenem, az ő.. —• Nézze :— vágott közbe a tanár ha valaki szeret egy asszonyt és fá neki, hogy az mielőtt megismerték cg - mást, másé volt, ezt értem. Értelmet' t dolog ugyan, de értem. A legtöbb emN ; nem tudja tultenni magát ezen. H. most csalná meg magái az asszony é: emiatt lenne féltékeny, azt is megérte ném, még könnyebben. De az mért n. mindegy magának, hogy hn már asszony másé volt, kié ‘ volt. O -'i vagy egy harmadiké? — ez merő!: foghatatlan. —, Ezért vagyok őrült — szög flegmatikusán, szinte megdöbbeni;' galommal a beteg — mert én utál , a kölyköí, gyűlölöm és meg fogom tani az anyjával együtt. A bestia! V. csalt a nyomorult! A tanár maga elé húzta a hamutar­tót. Aztán piszkálni kezdte a körmeit. Gondolkozott.

Next

/
Thumbnails
Contents