Bácsmegyei Napló, 1926. szeptember (27. évfolyam, 241-270. szám)
1926-09-23 / 263. szám
♦ 1026. szeptember 23. BÁCSMEGYEI NAPLÓ CIRKUSZ Fintor Nem, abban az időben nem lehetett nevetni rajta. Az orvosok tic-nek nevezték ezt a betegséget, amivel a harctérről megérkezett — az idegsokknak egy fajtája volt, gránátrobbanástól szerezte. Különös, rángó mozdulata a szájnak és balfülnek, egyszerre, amitől a szeme is elhúzódott, mintha hunyorítana, vagy tréfásan intene valakinek — torz nevetés, amit csak a véletlen produkálhat, soha komikus színész vagy torzképrajzoíó ki nem tudott volna mesterkedni. Akkor még tudták, mitől származott *— a poklot, ahonnan előkerült, mindenki jól ismerte, mindenki tudta, hogy a földöntúli rémület és szenvedés szörhyü fintora ez. Eleinte próbálták gyógyítani, villannyal, . rábeszéléssel — ugylátszik azonban, mélyebben ette bele magát a rémület az idegekbe, mint egyéb esetekben. Az idegsokkosok nagyrésze lassanként meggyógyult, elfelejtette a borzalmakat s uj erővel vetette magát ama harcokba, amikre születünk. Rajta nem lehetett segíteni. A fintor megmaradt, rögzítődött arcán, mint egy milliószor lejátszódott mozgókép, amitől nincs mód szabadulni. Az első években valahogy meg tudott élni azért — részvét és kegyelet szalmaszálába kapaszkodva viselte a bajt, mint római harcos a forradást. Aztán forradalmak jöttek, minden felfordult — az életért való tülekedésben lassanként elvérzett, kikopott, lezül(ött a szenvedés arisztokráciája. Eljött a nap, amikor nem volt immár jó ajánlólevél a kiállott szenvedés — a törtető polgár * vállat vont s eleinte csak magában, később — látván, hogy nincs már divatban a részvét — nyíltan is kimondta, hogy a szenvedés életképtelenség — miért nem tudta elkerülni a bajt? A szenvedés nem érdem, lustaság és gyengeség jele — nem jutalom jár érte, hanem büntetés. ' Néhány év alatt rájött, hogy jobb, ha hallgat a rémes éjszakáról, mikor a fintor megszületett' — akiktől élete függött, jobb szerették a vidám történeteket. Később előfordult már, hogy le is tagadta — még később, egy küzdelmes óráján a megélhetésért való ver^nynek, sarokbaszoritva, dühösen eskiidözni kezdett, hogy a grimasz veleszületett betegség, az apjától örökölte — hogy soha katona nem volt, éppen a baja miatt. Az uj országhatár azonban elszakította őt azoktól, akiktől még remélhetett valamit. Menekülnie kellett — Svájcban bujdokolt darabig, aztán London külvárosaiban. Aztán egy óceánjáró széllkamráiban Amerikába jutott, Newyork kidobta magából — egy másik hajón Rio de Janelroba került. Itt várta őt a megváltás és megoldás, a Eöld túlsó felén — a megváltás, ami mindenki számára el van rejtve valahol, csak kevesen találják meg. De Juarez, a milliárdos ólomkirály, aki tiz éve járta a világot, hogy rosszkedvére gyógyulást keressen, néhány nap g éppen otthon tartózkodott. Ez az ember arról volt nevezetes, hogy nem tudott a világháborúról. Meg volt tiltva a környezetének, hogy bajról és szenvedésről beszéljen neki — újságot nem olvasott, emberekkel nem érint’.ezett csak a mulatóhelyeket, cirkuszt, tornaversenyeket látogatta. De Juarez látta meg őt — ott esett össze, az erkélye előtt: már szinte boldogan. hogy megszabadul a fintortól, mert ezek már az utolsók — az éhhalál utolsó rángásai. Ekkor inár-már halálos álomba boruló eszméletét hatalmas hahota rázta fci. — Még egyszer, barátom! Remek volt! Hol tanulta ezt? De Juarez nézett az arcába — a könnye csurgóit nevedében. — Becsületemre, bejártam a világ valamennyi cirkuszát, sok bohócot láttam — de ilyet egyik se tudott csinálni. Az istenre kérem, csinálja mégegyszer! De úgy, ahogy az előbb — hogy a fülét is mozgassa hozzá! És ugyanekkor a boldogtalan arca újra megrándult. De Juarez tombolt az elragadtatástól. — Fickó! Hiszen te lángész vagy! Esrt a pofát nem csinsria utánad se Chaplin, se Buster Keaton! Nem tudom, mennyi a fizetésed annál a cirkusznál, ahol alkalmazva vagy — de a tízszeresét adom, kéretlenül, ha három hónapig a környezetemben maradsz! Hogy azután mi lesz veled, arra se legyen gondod — erre a grimaszra Cord barátom, a filmkirály, külön gyárat alapit, hogy kiaknázza — én veszem 5. oldal. meg a részvényeket, fia kell, egymagám! És igy született meg a világ egyik legünnepeltebb udvari bolondja: a nagy komikus színész. A magyar kormánypárt a jugoszláv orientációért Egységespárti képviselők tanácskozása Vass József miniszterelnökhelyettessel Budapestről jelentik: Szerdán délelőtt több kormánypárti képviselő felkereste a népjóléti minisztériumban Vass József miniszterelnökhelyettest, akivel hosszabb tanácskozást folytattak. A kormánypárti képviselők a miniszterelnökhelyettessel megvitatták az aktuális politikai kérdéseket és ez alkalommal sok szó esett a jugoszláv-magyar orientációról is. A tervvel kapcsolatban Mozer Ernő, az egységespárt egyik tekintélyes képviselője kijelentette, hogy az egységespárt teljes egészében helyesli a magyar-jugoszláv orientáció gondolatát. A kormánypárt egész biztosra veszi, hogy a tárgyalások Jugoszláviával gazdasági téren teljesen kielégítő eredményre fognak vezetni és ennek politikai téren is következményei lesznek. Perlaky György kormánypárti képviselő a jugoszláv-magyar közeledésről a következőképpen nyilatkozott: Az egységes párt nagy örömmel ii^ ;'"M a jugoszláv-magyar .dés gondolatát és éppen ezért nagy fontosságot tulajdonit a Szamouprava ismeretes cikkének és Radics István genfi nyilatkozatának is. Kívánatos volna, hogy a nyilatkozatnak kétségkívül helyes szempontjai mielőbb érvényesülnének a gyakorlatban is. Megvagyok arról -győződve, hogy Horthy kormányzó mohácsi beszédének most már hamarosan igen messzemenő következményei lesznek, úgy gazdasági, mint politikai téren. Hasonlóképpen nyilatkoztak a többi egységespárti képviselők is. Tovább folynak a francia-német tárgyalások Francia jogi és gazdasági szakértők tanulmányozzák a thoiry-i s zerződés tervezetét — Loucheur kijelentette, hogy a német-francia közeledés nem je enti Franciaországnak régi szövetségeseitől való eltávolodását , Stresemann bejelentette Németor zág igényeit volt gyarmataira és a teljes szuverénülsra . Parisból jelentik: Briand külügyminiszter a keddi minisztertanács után vidéki; nyaralójába, Normandiába utazott. Á legközelebbi minisztertanács, október 11-ikén lesz és addig jogi és gazdasági szakértők tanulmányozzák azt a szerződéstervezetet, amit Briand és Stresemann Thoiryban megállapított. A Petit Párisién szerdai számában érdekes részleteket közöl a kedd esti minisztertanácsról. Amikor Briand kül ügymfniszter befejezte ismertetését a thoiry-i megállapodásokról, Barthou szükségesnek találta, hogy az illetéktelen sajtóhadiáratról megemlékezzék és hangsúlyozta, hogy semmiféle nézeteltérés nincs a kormányon belül Briand megállapodásainak helyességére nézve. Briand beszámolójában kiemelte, hogy minél hosszabbra nyújtanak el valamit, annál nehezebb a megegyezés, másrészt pedig azok az engedmények, amelyeket Franciaország ma még felajánlhat és amelyek ma még értékesek, annál inkább vesztenek jelentőségükből, minél inkább közeledik a Versailles'! békeszerződésben megállapított határidő. Ezért feltétlenül előnyös már most ke resni a megegyezést Németországgal, annál is inkább, mert a német kormány nem kíván lehetetlent és eltemette a reváns gondolatát és Stresemann részéről hasonló jólndu lat volt tapasztalható a tárgyalások folyamán. Hangsúlyozta végül Briand, hogy a megállapodásokkal nem kötötte le a francia kormány politikáját és diplomáciai szabadságát. Briand beszámolója után egyes miniszterek, akik már Locarno óta teljesen azonosítják magukat Briand külpolitikájával!, élénken helyeselték a külügyminiszter fejtegetéseit, mások jelentéktelen ellenvetéseket tettek, amelyek azonban csak technikai természetűek. Eddig, még nincs megállapítva pontosan, hogy mikor folytatják a francianémet tárgyalásokat. Egyelőre diplomáciai utón folytatják a tárgyalásokat, később Briand és Stresemann találkozni fognak, hogy a megállapodásokat véglegesítsék. „Franciaországnak a háború és a toéke között kellett választania“ Géniből jelentik: A genfi francia delegáció vezetője, Loucheur kedden este fogadta az újságírókat és nyilatkozott előttük Európa pénzügyi, ipari és kereskedelmi szanálásáról. Kijelentette Loucheur, hogy most, hogy Németország tagja a Népszövetségnek, a gazdasági szanálás minden előfeltétele adva van. Megcáfolta ezután Loucheur azokat a híreszteléseket,, amelyek szerint az angol-szász ipari termelés ellensúlyozására írancia-német-flengyel gazdasági blokk van készülőben, mint ahogy azt Angliában és Amerikában tudni véliik. Ezek a híresztelések csak azt bizonyítják. hogy Angliában és Amerikában éppúgy nincsenek informálva a legutóbbi eseményekről, mint ahogy Párizsban sem tudják, hogy tulajdonképpen mi megy végbe. Hangsúlyozta végül Loucheur, hogy téves az a hir, hogy Franciaország Németország kedvéért elejti régi barátjait, a német-francia közeledés Franciaországnak régi szövetségeseivel való baráti viszonyát nem befolyásolja. Franciaországnak béke és háború között kellett választania és Franciaország a békét választotta, — fejezte be érdekes nyilatkozatát Loucheur. Anglia szívesen látja a német-francia megegyezést Londonból jelentik: Briand és Stresemann tárgyalásaival a Times szerdai száma vezércikkben foglalkozik és történelmi visszapillantást vet a németfrancia közeledés előzményeire. A Times ezután élesen szembeszáll azzal a feltevéssel, mintha Angliának kellemetlen lenne, ha Franciaország békésen egyeznék meg Németországgal. Stresemann a francia megi szállás jogtalanságáról Géniből jelentik: A svájci német kolónia kedden este összejövetelt rendezett a német delegáció tiszteletére és ezen az összejövetelen Stresemann külügyminiszter beszédet mondott, amelyben nagyfontosságu politikai kijelentéseket tett. Hangsúlyozta, hogy Németország nem ismerheti el azt * a felfogást helyesnek, amely külömbséget tesz olyan államok, illetve népek között, amelyeknek joguk van arra, hogy gyarmatuk legyen és olyanokra, amelyek gyarmatokra nem tarthatnak igényt. Most azonban ez a kérdés nem időszerű. Németország fokozatosan tér magához. A .világháború nyomán bekövetkezett gazdasági nyomorúságban elsősorban nem gyarmatokra van Németországnak szüksége, hanem minden erejét szu-> verénitásfnak helyreállítására kell fordítani. Nem az a kérdés, hogy csökkenteni kell a francia megszálló csapatok létszámát, hanem az, hogy egyáltalán összeegyeztethetö-e német területeik megszállása Népmetországnak a Népszövetségben való odaadó közreműködésével. Kérdés, hogy a Saar-terület megmaradhat-e francia uralom alatt, hogy német terület el lehet-e vágva a német biro-: dalomtól. Ha Németországnak a jogokat pénzügyi áldozatokkal, súlyos anyagi terhekkel kell megváltani — mondotta Stresemann — ez nem játszhat szerepet, hiszen a politikai szabadság visszanyerése a fő. Most csak arról van szó, hogy német területen visszanyerjük a teljes szuverénitást, ezentúl pedig az okos politika feladata megtalálni az utat, amelyen haladva és más népekkel válvetve Európa szivében biztosíthatjuk a népek önrendelkezési jogát. A ’beszédet nagy tapssal fogadták.
