Bácsmegyei Napló, 1926. szeptember (27. évfolyam, 241-270. szám)
1926-09-22 / 262. szám
Poštarina piacén« n gotovoiri! 12 OLDAL » ARfl 1'/, DINAR Megjelenik minden reggel, ünnep ntán ég hétfőn délben Telefon: Kiadóhivatal 8-58 Szerkesztőség 5-10, 8-52 Előfizetési ár negyedévre 150 dia. Szerkesztőség: Zmsj Jovin trg 3. szám (Linerva-paíota) Kiadóhivatal: Suboiica, Zmaj 'ov'n trg 3. (Minerva pa’ota) És fen? a foM Mi csak a távoli morajt halljuk. De szemünkben ijedten ragyog a kérdés: mi történik? Az angol-flotta vágtatva rohan a kínai vizekre — valami nagy baj lehet, London nem egykönnyen ijed meg a maga árnyékától. A véres színjáték igen messzi folyik, bent, mélyen a sötét Ázsiában, a gondolat is csak tévelyegve ér hozzá, a fantázia is üreseit kullog az események előtt. Valamit már értünk az egészből: Európa mumusa, az óriás-rab veri a börtönajtót — szabadulni akar. Ami a kolóniákon jelszó, harci dal a kínaiaknak, életkérdés, amiért szívesen áldoznak vért és türelmet. Az imperializmus, ami bilincsbe verte a sárga birodalmat, dreadnoughtokat küld a kínai kikötőkbe, ágyukat —- a szivek ellen. De a nyugtalanság nem akar megszűnni, az ágyuk nem tudják megállítani az időt és a kínai szegény szeme elől nem zárják el a napot. Ehhez kevés a dreadnought, kevés a rágalom és túlságosan vaksi a diplomácia. Anglia és társai: Japán és Amerika megpróbáltak már mindent: pénzzel, szóval, hiuságvásárral szereztek generálisokat, kormányokat és mandarinokat. Japán még tartja a mandzsuriai kalózt, Csang-Cso-Lint, de Anglia’ már belül elvesztette a játszmát. Vu-Pej- Fu, aki egész tartományokat adott el kulistul, mindenestül angol nagyiparosoknak és szerencsevadászoknak, maholnap katona nélkül marad. A kantornak, a kínai szabadságharc rohamcsapata, szétverték az angolbarát tábornok hadseregét és bevették Hankaut. Ebben a hatalmas városban, mely a világ egyik legnagyobb metropolisa, már vége a szerencsének: a koncesszió egyszerű papirrongy, amiért Peking sem állhat jót, a főváros, ahol pedig a kínai latifundiumosok és ijedt sárga siberek az urak. Mert a vörös Kantonnak, mely legindusztriáltabb része a birodalomnak, északon, északkeleten is vannak rajongói és fegyvertársai. Minden kuli, aki rizsföldeken és gabonatáblákon verejtékezik angol, vagy amerikai tőkéseknek, Sut-Jan- Sen országától várja a megváltást: a robot eltörlését és az idegenek hatalomvesztését. De minden diák, minden kínai kispolgár,, munkás- is mellette áll a harcban — Kantonra tette föl reményeit és illúzióit. Peking idegen nekik, a központi kormány nem ur a birodalom portáján, mert megalkudott. A kantoniak azt mondják: elárulta a forradalmat, elárulta Kina szabadságát. Pedig csak annyit tett, hogy zöld asztal mellett próbálta az ország testéről lefejteni a vám-bilim cseket, amiket Japán, Anglia és Amerika vert rá még a boxerlázadás letörése idején. Az eredmény: amit nyert a vámon, azt elvesztette a réven. Az európai és tengerentúli kapitalizmus körömszakadtig védi pozicióit. mert ha Kina elveszett — száz gyár kerül rovásra és ezrek mehetnek vissza az anyaországba — munkanélkülieknek. Kínában ma minden gazdasági hatalom a hármas-antanté; a kínai élet csak addig érhet, ameddig az ágyuk, vámok és koncessziók engedik. Ha tovább akar menni: nincs más ut, mint a fegyver ellen fegyvert állítani, nincs más ut, mint a forradalom. Kina már rájött erre az igazságra, már nem éri be a csöndes tiltakozással. — Kina a kínaiaké — harsogja háromszázmillió kuli, háromszázmillió rabszojga-torok. Anglia fenyegethet csatahajókkal, btintetőexpediciókkal, a lélek fészket vert Kínában, a vágy színezi az álmot és a siker —, lázit. A kantoni csapatok már nyertek néhány csatát; nem Vu-Pej-Fu, hanem Anglia ellen, a többi magától jön. Csang-Cso-Lin kaj-batett kézzel nézi a viaskodást — most még lábhoz tett fegyverrel, de holnap talán Mandzsúria is csatlakozik a kórushoz és Peking is átveszi a kantóni dalt. És akkor tiszta lesz a számadás: Kína, az egységes Kina áll szemben Európával és Amerikával. A harc nem testvérharc lesz, hanem élet-halálviaskodás a menynyei birodalom szabadságáért. Még minden az elején tart, ám az események gyorsan követik egymást. A távoli moraj: a föld megingott Ázsiában —- Európa alatt. A kantoni vörös csa elönyom ulésukat Tom gesen me ékül le: Kínából az európaiak Londonból jelentik: Pekingből érkező jelentések szerint Vu-Pej-Fu csapatai Ho-Nan tartományban folytatják visszavonulásukat és Feng- Fau városáig vonták vissza frontjukat. A kantoni kormány csapatai és Sanghai főkormányzójának, Sun- Csuan-Fdugnak osztagai harcban állnak, amelynek eredményéről még nincsenek hiteles hírek. A kínaiak ellenséges magatartása folytán az európaiak tömegesed hagyják el a hadiszintér« hez tartozó városokat. A kantoni csávátok főparancsnoka ultimátumot intézett a Jangcekiangon horgonyozó hajók kapitányaihoz, hogy Hankau környékét haladéktalanul hagyják el. Az angol konzulátus ezzel szemben utasította az angol hadihajókat, hogy minden körülmények közt maradjanak meg Hankauban és védjék meg az európaiakat. A vörös csapatok parancsnoka megtiltotta a Jangcekiangon levő idegen hajók parancsnokainak, hogy a helyzet veszélyességére való tekintettel napközben hajóikat elhagyják. Nem mond 1© a líormány Uznnovics misitszterelsitS'k erélyesen cáfolja a ltorményválságról szóló híreket — A lumkidit «tykoalield» két pórija közt teljes az egyetértés és a kormány to írj a a koroia bizalmát — A Nikiesügytoen nines nézetei térés a radikálisok és Madiesék között A sMiMüsstereliiöIc nyilatkozata a sajtó számára Beogradból jelentik: Uzunovles miniszterelnök kedden este fogadta a sajtó képviselőit és a következő nyilatkozatot tette előttük: — Úgy látom, hogy a sajtóban és népgyüléseken olyan híreket terjesztenek, mintha közeli kormányváltozással kellene számolni. Ezzel szemben tény az, hogy annak a politikának alapjai, a mely a radikálisok és a Ijorvát parasztpárí együttműködésében jut kifejezésre, változatlanok és semmi ok nincs bármiféle átcsoportosítás végrehajtására. A két politikai pártban teljes egyetértés uralkodik minden fontos kérdésben és igy a jelenlegi kormánykoalíció felbontására semmiféle szükség nirics. Az egyes pártvezérek azt hangoztatják, hogy a Kormány részéről felszólítást kaptak az együttműködésre. Én a magam részéről senkit sem hívtam meg, hogy a kor» mány-koaiició kiszélesítéséről ' tárgyaljak. A két párt harmonikus együttműködése feleslegessé teszi, hogy a kormányzatba más erőket is bevonjunk. Az újságíróknak arra a közbevetett kérdésére, hogy mi van a Ni* kies-üggyel, a miniszterelnök a következő kitérő választ adta: — Önök szem elől tévesztik, hogy Nikicsnek pártja van, amely ugyanazt a poli ikát akarja folytatni, mint a horvát parasztpárt. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban mindenféle alaptalan szenzációkat gyártanak, de ismétlem, a kormány helyzete stabil és elvégzi a reá háruló kötelességét. A parlament összehívása után az ellenzéknek módjában lesz megkérdezni tőlünk, hogy mit végeztünk. Kijelentem, hogy semmi változás nem lesz. Ilyen változáshoz mértékadó faktorok elhatározására volna szükség, ilyen elhatározás azonban nincs, de különben is minden törekvés a mai helyzet teljes felbontására vezetne és igy természetesen ellenkeznék a megegyezés politikájával. A radikális-párt a Radics-párttal együttműködik mindaddig, .mig bírja az alkotmányos tényezők " bizalmát. A mai kormány élvezi ezt a bizalmat. Nem akarom megvádolni a sajtót, hogy a forgalomba hozott verziók nélkülözték a komoly alapot, mert könnyen lehet, hogy a közvélemény komoly eshetőségeknek tekintette azokat a megbeszéléseket, amelyeket egyesek, vagy politikai csoportok folytattak egymással, amelyeknek azonban semmi befolyásuk nem lehet a helyzetre. Ezeket a verziókat mi azért nem cáfoltuk meg. mert úgy láttuk, hogy az a leghelyesebb, ha az időre bízzuk a cáfoajtot. A kormány elnöke teljes mértékben bírja a másik alkotmányos tényező bizalmát. A kormány a legstabilabb és a helyén marad. Igaz, hogy nem nagy élvezet olvasni azokat a híreket, hogy a kormányt meg fogják buktatni, én azonban tudom, hogy milyen nehézségekkel küzdők, amikor a feladatomat kell teljesiteni. Ezt a munkát én nem dicsőségvágyból vállaltam. Egyébként könnyen teszem túl magam az ilyen jóslatokon. Az újságírók ezután kérdést intéztek a miniszterelnökhöz, hogy merültek-e fel ellentétek a kormányban Krajacs kereskedelmi miniszter gazdasági programja tekintetében. A miniszterelnök a következőképpen válaszolt: —• Krajacs miniszter mellett, aki a gazdasági program előkészítésén dolgozik, egy bizottság működik. A bizottság tagjai a minisztertanács két ülésén ismertették a kormánnyal munkájuk eredményét. Hogy be van-e fejezve a munka és a javaslat megszövegezése készen van-e, azt kérdezzék meg a bizottság tagjaitól, vagy a kereskedelmi minisztertől. — Mi lesz a parlament munkaprogramja? — kérdezte a Bácsmegyei Napló munkatársa. — A parlament október 4-ikén ül össze és először fogadja a csehszlovák képviselőket. Az érdemleges tanácskozásokra csak 10-ikén kerül a sor. Ezután ismét a Nikics-kérdésről beszélt a miniszterelnök és kijelen-, tette, hogy ez a pártvezéreket és a kormány tagjait sokat foglalkoztatja, azonban a radikálisok és a Radics-párt között ebben a kérdésben is teljes összhang uralkodik. Az újságíróknak arra a kérdésére,
