Bácsmegyei Napló, 1926. szeptember (27. évfolyam, 241-270. szám)
1926-09-19 / 259. szám
1Q26. szeptember 19._________________„BÁCSMEGYEI NAPLÓ 5. oldal. NRPRŰL NRPRR Táncosnő és masamód William Keneth nem más, mint egy amerikai egyetemi tanár, aki azáltal vergődött világhírnévre, hogy meggyülöltette magát az öt világrész . táncosnőivel és egyidejűleg megnyerte az összmasamódok rokonszenvét. William Keneth ugyanis érdekes vizsgálatokat végzett a mozicsillagok és a táncosnők szellemi képességeinek megállapítására. Ez még nem lett volna baj. Elvégre a mélyen tisztelt mozirajongókat az is érdekli, hogy a szőnyegen, illetve a lepedőn forgó mozistar e tekintetben hogy van elbocsájtva a jó istentől. A baj ott volt, hogy a professzor vizsgálódásának eredménye cseppet sem hízelgő, sem a görlökre, sem a mozistárokra. Tudományos bizonyossággal állapította meg Keneth tanár, hogy a »music-hall«-ók görljeinek az intelligenciája a legjobb esetben tizedrészakkora, mint például a nagy áruházak elárusító-kisasszonyainak szellemi színvonala. A filmművésznek azonban még jobban kétségbeeshetnek a tudós tanár szigorú vizsgálata miatt. Rájuk nézve még lesujtóbb az ítélet. A görlök és az összes ifjú táncosnők egyetlen vigasztalása lehet ugyanis, amint Keneth mondja, hogy az ő értelmi nívójuk még mindig toronymagasságban van a film hölgystárjainak szellemi színvonala felett. Ezek után elképzelhetjük, hogy például miképpen aránylik a mozistár szellemi képessége, mondjuk egy keztyüsbolt, vagy cipőáruház kiszolgáló kisasszonyának ragyogó intelligenciájához. Királyi levelezés Az angol udvari levéltárból most érdekes levelek kerültek nyilvánosságra, György angol királlyal kapcsolatban. A levelek közlési jogát a Guardian Manchester megszerezte és igy mi sem természetesebb, hogy mi is leközölhetjük. A levelek, amelyek még abból a korból származnak, amikor György király még kora ifjúságát élte, itt következnek: Kedves Nagymama! Láttam egy szép falovat tegnap délután egy játékkereskedésben, szerettem volna megvenni, de nem volt rá pénzem. Nagyon kérem, küldjön nekem pénzt, kedves jó Nagymama! Hálás unokája, György. Viktória angol királynő levele unokájához, György herceghez: Kedves Gyermekem! Nagy szomorúságot okoz nekem, hogy ön nem tud a pénzzel bánni. Édesanyja arról értesít, hogy zsebpénzét azonnal elkölti, mihelyt megkapja. Nagyon sok játékot vásárol, * pedig már elég idős ahhoz, hogy fogalma legyen a dolgok valódi értékéről. Kívánom, hogy okosabban viselkedjék. Az ön nagyanyja, Viktória. György herceg újabb levele Viktória királynőhöz: Kedves Nagymama! Az Ön levele nekem nagy örömet szerzett, nagyon köszönöm. Eladtam a levelet 25 fontért egy autogramkereskedőnek, amint látja, ismerem a dolgok valódi értékét. Az Ön hálás unokája, György. A jótékony rablóvezér Az olasz sajtó tele van Timoteó Oesipó nevével, aki nem egy államférfi, sem egy hegedűművész, hanem egy közönséges rablóvezér. Az az nem is olyan közönséges, mert épp attól különbözik szaktársától, hogy amit rabol, odaadja a szegényeknek. Jószívűségéről legendákat mesélnek a kék olasz ég alatt. Egy alkalommal az egyik városkában gyermekmenihelyet akartak építeni. Gyüjtöiveket bocsájtottak ki, de a szükséges összeg nem gyűlt össze. Hiányzott még tizennégyezer lira. Erről tudomást szerzett Oesipó. Levelet Irt az egyesületnek, hogy a pénz huszonnégy órán belül meglesz, majd bement egy bankba, ahol megfigyelte, amint az egyik pénztárnok a pénzt számolja. Egy alkalmas pillanatban revolvert szegezett a pénztárnok fejének és rákiáltott: — Egy szót se! Azután, mielőtt a halálra rémült pénztáros magához tért volna, felkapott egy csomó bankjegyet és eltűnt. Az igy szerzett pénzből tizennégyezer lírát elküldött a menhelynek, a többi pénzt pedig visszajuttatta a banknak, azzal a szigorú paranccsal, nehogy eszébe jusson a menhelytöl a pénzt elfogadni. Egy más alkalommal Oesipó az uccán járkált és beszélgetésbe elegyedett egy idősebb pappal. Ez elpanaszolta neki, hogy az árvaház vezetője, de szegény ápoltjai ugyancsak sovány koszton élnek. — No majd én gondoskodom arról, hogy ápoltjai húst is kapjanak — mondotta a papnak és azzal elköszönt. A pap nem sokat bízott az ígéretben. Másnap korán reggel azonban három nagy kosár jött a címére, teli szárnyasokkal. A mellékelt névjegyen csa'k anynyi állott: »Jó étvágyat kíván a szegény árváknak Timoteó Oesipó«. Az is bizonyos, hogy a nemes szivü ajándékozó nem a saját pénzéből vásárolta a szárnyasokat. (-) Nem irányul Jugoszlávia ellen az Olaszország és Románia között létrejött szerződés Grandi olasz külügyi államtitkár nyilatkozata Genfhen Grandi, Olaszország képviselője a népszövetség tanácsában nyilatkozott Genfben a beogradi Politika munkatársa előtt az olasz külpolitika legújabb törekvéseiről a Balkánon. Mindenekelőtt kijelentette, hogy Avarescu román miniszterelnök római látogatásának célja az összes Balkán-államokhoz való szívélyes viszony megszilárdítása. Ez is bizonyítja — mondotta Grandi — hogy külpolitikánk célja a közeledés. A világsajtó egy része úgy állítja be a dolgot, hogy a fasizmus viszályt akar szítani a balkáni országok között. Ez teljesen alaptalan és mindazok, akik igy írnak, a mai olasz rezsimnek ellenségei. Az említett rosszakaratú állításokkal ellentétben kész vagyok kijelenteni, hogy az olasz kormány hajlandó a legszorosabb kötelékekkel kapcsolódni Délkelet-Európa valamennyi államához. Ez vonatkozik különösen Jugoszláviára. — Románia őszinte barátja az S. H. S. királyságnak, ezenkívül szövetségese is, meri vele együtt tagja a kisantantnak, igy hát nem tételezhető fel semmi olyan paktum Róma és Bukarest között, amely jugoszláv szempontból káros volna. Mi a Balkán-államok tömörítésén dolgozunk, nem pedig a széthúzásukon. A jugoszláv-görög paktumra vonatkozólag Grandi a következőket mondotta: — Reméljük, hogy a paktumban semmi olyan sincs, ami megzavarná a jóviszonyt köztünk és Jugoszlávia között. A görög kormány épugy, mint a jugoszláv kormány megcáfolta az erről szóló híreket és mi hisszük, hogy a cáfolatok helyesek. Még egyszer ismétlem, hogy: az olasz kormány őszintén óhajtja a Róma és Beograd között meglévő baráti kapcsolatok megerősitését —• fejezte be őszinte nyilatkozatát Olaszország népszövetségi képviselője. Francia-német antant készül Briand és Stresemann megállapodtak Thoiryben, hogy csökkentik a megszálló csapatok létszámát és megszüntetik a katonai ellenőrzést Németország*anyági támogatást nyújt Franciaországnak Tfaoiryben kötötték meg az igazi német-francia békét Párisból jelentik: Azokból a kommentárokból, amellyel a francia sajtó Briand és Stresemann Thoiry-i találkozását kiséri, meg lehet állapítani, hogy Thoiry, ez a jelentéktelen kis francia városka örökre beleírta nevét a világtörténelembe, mert Franciaország és Németország itt kötötték meg igazán a békét. Briand és Stresemann pénteken déltájban a legnagyobb titokban indultak el a találkozóra, még a német delegáció köreiben sem tudták, hogy hova indul a külügyminiszter. Stresemann mindössze egy külügyminisztériumi szakértő tisztviselőt vitt magával, Briand pedig már jóval előbb egyedül indult el. A sajtó képviselői nem tudták, hogy Briand és Stresemann egy helyre rándultak ki, hogy tanácskozzanak, csak anynyit tudtak, hogy egyfelé indultak el a francia határ irányában északra. Thoiryben terített asztal várta a külügyminisztereket egy nyári vendéglő terasszán. Az asztalnál csak Briand, Stresemann és a német külügyminisztériumnak az a magasrangu tisztviselője foglalt helyet, aki tolmácsként szerepelt a tanácskozások során, mert a német külügyminiszter nem tud jól franciául. A tanácskozás délben egy óra tájban kezdődött és megszakítás nélkül hat óráig tartott. Visszafelé az országúton találkoztak _ a külügyminiszterek az újságírókkal. A Hotel Bergue-ba visszatérve Briand beszélgetett az ujságirókkal, azonban nagyon szűkszavúnak mutatkozott és kijelentette, hogy a villásreggeli pompás volt és soha kellemesebb kirándulást nem élt át. Nem tartaná ildomosnak, hogy ha a nyilvánossága gal többet közölne, mielőtt a kormány többi tagjai nem értesültek az eseményekről. A dolog lényegére vonatkozólag mindössze ennyit mondott Briand az újságíróknak: “^■'Legyenek meggyőződve, hogy amit Thoiryben megvitatunk, az Franciaországnak és Németországnak életbevágó érdeke: minden jól megy. A két birodalom nagy lépésekkel közeledik egymáshoz. Stresemann a Metropol szállóban beszélt az ujságirókkal, azonban még szófukarabbnak mutatkozott Briandnál és csak annyit mondott, hogy minden a legjobb utón halad. Nagyon megvagyok elégedve. A Petit Párisién a Thoiry-i tanácskozásról írva közli, hogy munkatársának sikerült kijátszani a külügyminiszterek mesterkedésein és Brianddal egyszerre ért Thoiryba, azonban a nyári vendéglő terasszára nem engedték fel. Kívülről leskelődött, de csak annyit tudott megállapítani, hogy a tárgyalások rendkívül komolyan folytak és a miniszterek arca inkább komoly, mint barátságos volt. Sauerwein a Matinban hosszú cikkben foglalkozik a tanácskozással és fejtegeti azt, hogy a konferencia kapcsán felmerülő első kérdés, hogy mit akar Németország Franciaországtól. Szerinte elsősorban természetesen Németország területének teljes kiürítése volna a német külügyminiszter célja, de tudomása szerint Stresemann egyelőre megelégedett a megszálló katonaság létszámának csökkentésével és a megszállás tartamának megrövidítésével. Kétségtelen — Írja Sauerwein — hogy Stresemann, aki a népszövetségi tanácsokban elnökölni fog, elő fog állni azzal a követeléssel, hogy a megszállást meg kell szüntetni, mert orrnak már nincsen semmi értelme. Franciaország szempontjából ehhez az állásponthoz szó fér, de kétségtelen, hogy Stresemann nem beszélhet máskép. Németország további kívánságai lehetnek a népszavazás sürgős elrendelése a Saar-tartományokban, egybekapcsolva gazdasági megegyezéssel, a katonai"*" ellenőrzés megszüntetése és a gyarmatokra vonatkozó gazdasági mandátumok. Még sok más német kívánság fog következni a mostani megállapodások, után. Mindent összevéve azokról ai szükséges intézkedésekről tanácskoztak, amelyekre a versaillesi békeszerződés is gondol és amelyeket legkésőbb 1935- ben létre kefll hozni. Azonban Versaillesben nem is' tételezhették fel, hogy Amerika a békeszerződést riem fogja( ratifikálni és hogy Európa képe teljesen] megváltozik, végül pedig, hogy Locarnóban Németország és Franciaország megegyezést kötnek. Megállapítja Sauerwein, hogy a kálium-iparban teljes egyezmény van Franciaország és Németország között és hasonló megegyezés várható a legközelebbi napokban a nehéz iparban is. Ezután következik a szénbányászatban való megegyezés ezek mind gazdasági Szövetségre vezethetnek Franciaország és Németország között, az Ilyet pedig könnyen politikai szövetség követheti. Hangsúlyozza a nagynevű francia publicista, hogy félmunka ezen a téren nem ér semmit és természetes, hogy ha egy ország gazdasági társat keres, akkor nem tarthatja tovább társa tulajdonát a kezében. El kell menni egészen a nemzetközi tartozások likvidálásáig és Németország nemcsak Jóakarattal állhat mellénk, hanem \ hitelét is Franciaország rendelkezésére bocsájthatja. Ott, ahol a két ország kfilön-külötl nem érhet célt, egyesülve sikeresen léphetnek fel. Amerika egészen uj helyzet előtt találja magát, ha egy szép napon Franciaország és Németország azzal lépnek A men ka kormánya elé hogy a két ország egyszersmlndenkorra véget vetett a viszálykodásnak, biztosították a békét és helyreállították
