Bácsmegyei Napló, 1926. szeptember (27. évfolyam, 241-270. szám)

1926-09-02 / 242. szám

*926. szeptember 2. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 5. oldal. CIRKUSZ ——H®-—­Egy szalmaözvegy naplójából Hétfő. Drága jó feleségem ma hosszú házasságunk után végre Marienbadba utazott. Nagyon nehezen határozta el magát arra, hagy először egyedül hagy­jon. Tudja, hogy nem vagyok hozzá­szokva az egyedülléthez. Nem tudok le­mondani gyöngédségéről, kedvességének ezernyi megnyilatkozásáról. Természe­tesen elkísértem a pályaudvarra, lefog­laltam számára egy sarokülést az ablak mellett, elhelyeztem négy kofferjét és két kézitáskáját, ami persze nem ment simán és anélkül, hogy az utasokkal ösz­­sze ne vesztem volna. Persze kötelessé­gemnek tartottam, hogy a vonat indulá­sát bevárjam. Remélhetőleg jól fog utaz­ni. Ahogyan megérdemli. Nagyon jó asz­­szony. Csak kissé meghízott az utóbbi években. Bucsuzásnál tréfásan megfe­nyegetett: — Aztán jól viseld magad, kölyök! Ha különösképen szeret, akkor »kö­lyök«-nek nevez. A tréfás figyelmezte­tés felesleges volt. Hiszen ismerem ma­gam. A legnagyobb tisztelettel lehet csak szólni jellemem szilárdságáról. Nem vagyok olyan, mint a többi férj, akiket szeretett hitvesük távolléte csú­nya ballépésekre csábit. Nem is tudom megérteni, hogy lehet valaki ilyen gyen­­gejellemü? Kedd. Évek óta először vagyok egye­dül itthon. Van időm és nyugalmam a gondolkodáshoz. Ha »Ö« itt van, soha­sem tudok ennyire magamba szállni." Te­hát egyedül vagyok a családi otthon­ban. A legitim kötelesség üresen maradt üzemében. A bútorok nappal is hálóin­get viselnek, nz egész otthonom elvisel­hetetlenül kámfor- és naftalin-szagu. Olyan, mint egy szőnyegmegóvó, sző­nyegek nélkül. Egyedül barangolok a szobákban. »Ö« nincs itt. Szinte hallom még a hangját, látom a mozdulatait Már az első napon olyan elhagyottnak érzem magam! Mi lesz a jövő héten? Kell valamit kezdenem, máskülönben még buskomor leszek. Szerda. Hangulatom változatlanul rossz. Valamivel vigasztalódnom kell. A muzsika... ez talán jó lesz Chopin né­hány fájó nocturnéjába beleönthetem szi­vem fájdalmát. A zongora azonban be van zárva és a kulcsot nem találom Nálunk nem lehet semmiféle kulcsot meg találni. Olvasni szeretnék. De a könyv­­szekrény kulcsa is valahol a kis kulcs szekrénykébe van zárva a zongorakulcs­­csal együtt. A kis kulcs-szekrény kul­csát pedig elvitte magával a feleségem, Csak nem követhetek el önbetörést? Ta Ián a sors figyelmeztetése ez. Talán a fátum úgy akarja, hogy más módon ta­láljak vigaszt. Csütörtök. Egész rendkívül eset tör­tént veem. Gépirónőmnek levelet akar­tam diktálni feleségem részére. De már az első mondatok után megszakított és szemrehányóhangon, pirulva mondta: — Azt hiszem főnök ur, mégsem illő, hogy épen én Írjak olyasmit a nagysá­gos asszonynak, hogy a főnök ur telké­ben betöltetlen ür van a távoúléte óta és hogy nincs a világon nő, aiki pótolni tudná a nagyságos asszonyt... A kis nő hűségesen nézett rám és szemei könnytől voltak fátyolosak. Ma nem folytatjuk a levélírást. Péntek. A főnöknek szociálisan keil gondolkodni. Ma nem olyan időket élünk, mint valamikor. Ezért, elhatároz­tam, hogy a gépirókisasszony sorra iránt érdeklődöm. Hiszen felelős vagyok azért, hogy ez a csinos teremtés a pénztelenség miatt ne legyen kitéve a bűnös kisértésnek. Szombat. Szöszi — igy becézik a gépi iróktsasszonyt a barátnői — elmondta élete történetét. Sohasem voltak szülei. Egyetlen gyermeke nagybátyjának és tantijának. Otthon nagyon szigorúan tartják. Sohasem volt még tánclokálban. Ma este elviszem. Hadd ismerje meg a szórakozóhelyeket, nehogy később tá­jékozatlanul ilyen helyre csbbitsák. Szö­sz! okos leány, ügyes kifogással! fog ha­zulról szabadulni. Azt fogja mondani, hogy, egyik volt iskoiatársnöjéiicz megy. Vasárnap. Bárban és más tánclokálok­­ban voltunk. Autó várt ránk mindenütt. A jegygyűrűm a mellényzsebemben bujt meg... Óh! Szöszi nagyon drága ány, aranyos kedélye van és a kacagása olyan, mint a gyermeké. M lyen pajkos tud lenni! Holnap este újból találkozunk és akkor ... talán ... Szinte szédülöík a gyönyörűségtől, hacsak rágondolok... Hétfő. A ta álka a vizbeesett. Szöszi­­től lemondólevelet kaptam, amelyben zat írja, hogy váratlanul hazaérkezett a vőlegénye, akiiről eddig nem is tett emlí­tést. A vőlegény szörnyen féltékeny. Csak ez ke lett. Kis íeCeségem, légy nyugodt, szalmaözvegyed hü marad!... A zelragadó kis vörös bársonykalap, a mivel ma -akartam meglepni Szöszit, jó lesz a feleségemnek. A fényképemmel ellátott kis medaillont is ö kapja. A mo­nogramm is megfeel. »S« betilt gravi­­roztattam bele Szöszinek. A feleségemet Sárának hívják. A jegygyűrűt ismét az ujjamon vise­lem, ahogyan illik. (-) hémia cikke Budapesten is nagy. feltűnést keltett, Magyar kormány­körökben úgy nyilatkoznak, hogy a cikk következtetései túlságosan messzemenők és a magyar-jugo­­szláv-olasz szövetkezés hírével szemben a legnagyobb óvatosságot ajánlják. Lopással vádolják Megtalálták a villájuban a volt görög kiró y bútorait Athénből jelentik: Pangalosz ellen megindult a büntető eljárás. Az a bi­zottság, amely a volt miniszterelnök Eleuzisban levő nyaralójában házku­tatást tartott, meglepő felfedezést tett. A nyaralóban megtalálták azok­nak a bútoroknak egy részét, a melyeket a száműzött görög ki­rályi család takoni kastélyából vitetett el Pangalosz. A bútorok több részét, valamint a királyi család régiségeit és dísztárgyait Pangalosz nővérénél találták meg, aki azokat a diktátortól ajándékba kapta. Abban a kastélyban, ahol Pangalosz utoljára tartózkodott, bőröndökben ráakadtak azokra az értéktárgyakra, amelyeket Pangalosz diktátorsága alatt magánosoktól kapott. Az értéktárgyak úgy voltak ösz­­szecsomagolva, hogy menekülés esetén azokat Pangalosz magá­val vihesse. A görög hivatalos lapban csütör­tökön jelenik meg annak az alkot­mánytervezetnek a szövege, amelyet Kondyiisz életbe akar léptetni. Kon­­dylisznak az a terve, hogy két hetet ad a nemzetgyűlésnek az alkot­mánytervezet megvitatására és azt azután életbelépteti. Az uj görög kormány jegyzéket küldött Londonba, amelyben azt kéri, hogy a görög haditengerészet újjászervezése érdekében küldjék vissza azokat az angol tengerész­tiszteket, akiket annak idején Pan­galosz eltávólitott Görögországból. Amerika hajlandó elengedni az európai államok tartozását? Mellon tárgyalásai Párisban Párisból jelentik: A francia sajtó a legnagyobb optimizmussal nyilat­kozik Mellon amerikai pénzügyi ál­lamtitkár és Briand keddi tárgyalá­sának eredményéről. A tárgyalások mindössze tiz percig tartottak és bár hivatalosan mindkét részről úgy nyilatkoznak, hogy azoknak tisztán udvariassági jellegük volt, a francia sajtó a tárgyalásoknak nagy jelentő­séget tulajdonit a pénzügyi szanálás szempontjából. A Petit Párisién sze­rint a tárgyalások fontosságát emeli, hogy az amerikai államtitkár szer­dán Poincaréval tárgyal. Az Echo de Paris, amely eddig nem fűzött vérmes reményeket az amerikai se­gítséghez, most optimista hangot üt meg és azt Írja, hogy Amerika lé­nyegesen engedett álláspontjából, Clemenceau levele megtette jóté­kony hatását és most Franciaorszá­gon a sor, hogy megértse az ameri­kai kezdeményezést és tapasztalt nagykövetet küldjön Washingtonba. Az összes párisi lapok feltűnő he­lyen washingtoni szikratáviratot kö­zölnek, amely szerint a Fehér Ház illetékes tényezője, nyilván Coolidge felhatalmazásával, kijelentette, hogy Amerika valamennyi adós állammal kötött egyezményt hajlandó revi­deálni és a tartozások törlésétől sem zárkózik el. Az amerikai cáfolat da­cára a frank kurzusa emelkedett. Ezzel szemben newyorki jelentés szerint politikai körökben úgy tud­ják, hogy Coolidge elnöknek az a nézete, hogy semmi ok sem forog fenn arra, hogy a kormány bármi­lyen módon is megváltoztassa politi­káját külföldi államoknak Ameriká­val szemben fennálló hadiadósságaik ügyében. A numerus clausus nem kerül a Népszövetség elé Apponyi nem fogadta el a magyar fődelegátnsi tisztséget Budapestről jelentik: Most állították össze azt a magyar delegációt, amely Magyarországot képviseli a Népszövet­ség közgyűlésén. A kormány újból Ap­­ponyinak ajánlotta fel, hogy Magyaror­szágot mint fődelegátus képviselje. Ap­ponyi azonban elhárította magától a megtiszteltetést. Minthogy Bethlen mi­niszterelnök sem tartotta fontosnak, hogy személyesen vegyen részt a Nép­­szövetség közgyűlésén, a mostani ülés­szakon Magyarországot Valkó külügy­miniszter és Táncos Gábor tábornok képviseli, mint födelegátus, akik mellé Hevessy Pál,, a Népszövetség mellett működő magyar titkárság vezetője és dr. Barta György, a külügyminisztéri­um politikai osztályának vezetője vesz­nek részt, mint delegátusok. Ebben az ülésszakban csak egy Magyarországot érdeklő ügy kerül tárgyalás alá: Smith főbiztos utolsó jelentése. A numerus clasus kérdését nem tűzték ki a Népszövetség közgyűlésének napi­rendiére és igy ezt csak akkor lehetne tárgyalni, ha a napirendet megállapító bizottság utólag felvenné. A magyar delegátusok csütörtökön utaznak el Genfbe. Jugoszláv-olasz-magyar szövetség ? Prágai lap messzemenő követ eztetései a magyar kormányzó beszédével kapcsolatban a kisantant bomlásáról Prágából jelentik: A magyar kor­mányzó mohácsi beszédével kap­csolatban a prágai Bohemia cimü lap, amely a csehszlovákiai német agráriusok lapja és összeköttetés­ben áll a kormánykoalícióvá', feltű­nést keltő cikket közöl. A Bohémia cikke szerint messzemenő olasz-jugosziáv ak­cióról van szó, amely akkor kez­dődött. amikor Olaszország és Jugoszlávia megegyezett egy­mással. Az akció célja a kisan­­tant felrobbantása és jugoszláv­­olasz-magyar szövetség megte­remtése, amelyhez Románia is csatlakoznék. A cikk a következőket írja: A magvar kormányzó beszéde elsza­kítja azt a hurkot, amelyet Magyar­­ország nyaka köré a békeszerződé­sek fogtak. Nyilatkozatával bezárul a kör. amelyet az olasz diplomácia igyekezett megvonni oly célból, hogy Jugoszlávia. Magyarország és Románia Olaszország égisze alatt érdekközösségbe lépjenek és szö­vetséget kössenek. Hogy ebből a kombinációból a kisantant kimarad, az első pillanatban látható, mert ak­kor, amikor Jugoszláviáról és Romá­niáról annyi szó esik, Csehszlo­vákia megemlítése is hiányzik, Olaszországnak nincs semmi olyan érdeke, amely érdemessé tenné, hogy fáradságot fejtsen ki, Cseh­szlovákia érdekében. De ha Cseh­szlovákia csatlakozik is, ez egyértelmű a kisantant likvidá­lásával és az, ha Csehszlovákia nem csat­lakozik. ez szintén a kisantant fel­bomlására vezet. Az utóbbi napok eseményei különben is azt mutat­ják. hogy a kisantant felbomlóban van. Az az elszigeteltség, amely eddig Magyarországot sújtotta, most tel­jes veszedelmével Csehszlovákiát fenyegeti. Mint Budapestről jelentik, a Bo-ÉLETVESZÉLYES SZERELEM A KIKOSARAZOTT UDVARLÓ BOSSZÚJA Budapestről jelentik: Különös ügy foglalkoztatja kedd dél óta a buda­pesti rendőrséget, ahol életveszélyes fenyegetés és emberölés kísérlete miatt feljelentést tettek ifjú Sárbo­gárdi Németh Sándor volt huszár­­főhadnagy, festőművész ellen, mert megtámadta és életveszélyesen meg­fenyegette Wiesinger Viktória cu­­korkaárusnőt. Németh Sándor hét­főn délután beállított a József-körut 41. szám alatti cukorkaüzletébe, ahol hosszabb ideig beszélgetett Wiesin­­ger Viktóriával, majd amikor egye­dül maradt a lánnyal, megragadta és fojtogatni kezdte, mindaddig, a mig a lány eszméletlenül összeesett. Németh ezután eltávozott az üzletből. A volt huszárfőhadnagy már ré­gebben udvarolt Wiesinger Viktóriá­nak, akit feleségül is akart venni, a lány azonban kikosarazta. Németh Sándor ezért többször megfenyeget­te a lányt, hogy egész családját ki fogja irtani. Hétfőn délután a cukor­kaüzletben újból kérte a lányt, hogy legyen a felesége és mivel az kéré­sét ismét megtagadta, követte el tá­madását. A merénylet után este tiz órakor Németh Sándor elment Wie­­singer Viktória szüleihez, akiknek elmondta, hogy leszámol lányukkal. A szülők csak ekkor kezdtek érdek­lődni lányuk holléte iránt, mire meg­tudták, hogy súlyos állapotban a Ró­­kus-kórházban fekszik. Tiszta ruhához tiszta cipő kell Férfi 99.“ Női 65*­Gyermek 49*-

Next

/
Thumbnails
Contents