Bácsmegyei Napló, 1926. szeptember (27. évfolyam, 241-270. szám)
1926-09-12 / 252. szám
1926. szeptember 12. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 5. oldal. Átalakulok részvénytársasággá Kedves Szerkesztő Ur, engedje meg, hogy — elérkezettnek látván az időt — nyiilt levél formájában vessek véget azoknak a határozatlan suttogásoknak, amikre több oldalról figyelmeztettek, illetve konkretizáljam azokat a pénzügyi körökben elterjedt kósza híreket, melyek szerény személyemmel kapcsolatban egy uj gazdaságos esemény bekövetkezését jósolgatják. Nos tehát: ez az esemény meg fog történni és azt óhajtom, hogy a kereslet és kínálat útvesztőjében bukdácsoló közönség ne folyosói és zugpiaci mende-mondákbóí alkosson képet magának erről az eseményről — hanem lásson tisztán és világosan. Arról van szó, igenis, hogy írói és újság ról üzelmem kibővítése és a modern gazdasági verseny szellemének megfelelő beállítása céljából átalakulok részvénytársasággá. Ez a részvénytársaság, mely szellemi termékeim hatékonyabb kitermelés sét és kiaknázását tűzi ki feladatul, később (minél később) meghatározott alaptőkével részvényeket bocsát ki az üzem nagyságának megfelelő névértékkel. A részvénytársaság igazgatását vállaló szindikátust a részvényesek többsége nevezi ki oly célból, hogy ez minél hatásosabb tevékenységgel az üzemi termelés minél élénkebb fokozásával képviselje a részvényesek érdekeit — értve ezalatt, hogy (később meghatározandó) és (remélem már meghatározott) erkölcsi tőkéjét nem kiméivé, engem állandóan olyan hangulatban tartani, hogy nekem kedvem legyen minél több és minél jobb színdarabokat, verseket és regényeket, filozófiai müveket írni, kifejteni nézeteimet magamról, az emberekről, nőkről és férfiakról, társadalomról és irodalomról, a szellemi és leiki örömök szépségéről, az anyagiasság és vagyonszerzési mohóság hiúságáról, a tőkeuralom és bankokracia és részvénytársaságok veszedelméről, ,a nyerészkedési viszketeg utálatosságáról, a munkanélküli meggazdagodás és szellemi javak kizsákmányolásának csúnyaságáról stb. stb. Ennyit magáról a részvénytársaságról. A nagyközönséget azonban talán jobban fogja érdekelni azon szilárd elhatározásom, hogy a »K. F. szellemi értékeit kiaknázó Részvénytársaság« papírjait a megalakulás után bizonyos idő múlva szándékom van bevezetni a tőzsdén is. Tisztában vagyok vele mit jelent ez. A részvénytársaság működésének eredményét ezzel a lépéssel kiteszem a spekuláció árhullámzásaiból kialakuló bizalom és bizalmatlanság esélyeinek. De az ügyre nézve ebből csak jó jöhet ki, Mert mire jó az nekem, hogy a K. papírokat jegyzik a tőzsdén? Mert, hogy én állandóan tudhassam és ellenőrizhessem azt, amit semmiféle író nem ellenőrizhetett eddig — hogy működése mennyiben és milyen vonatkozásban számíthat sikerre a közönség körében. Mint egy szeizmográf, oly érzékenyen fog működni a K. papírok árhullámzásából látható bizalom és bizalmatlanság grafikonja. Ha például hire megy, hogy regényt Írok — felmennek a papírok. 11a a regény megjelenik és kezdik olvasni, lemennek a papírok. Ha merengenek látnak az uccán, nekimegyek a villamosnak, megbotlom az ajtóba s ebből látható, hogy verset fogok írni — lemennek, Ha operettémát találok: felmennek. Ha Pintér Jenőnek nem tetszik valami, amit Írtam — őrültem kiugratlak a K. részvények —■ ha Császár Elemér megdicséri egy cikkemet: pánikszerű árhanyatlás, esetleg ha jó írónak talál nevezni, valódi krach következhetik. Ha kiderül, hogy szerelmes vagyok, árhanyatlás, színésznővel sétálok színház előtt: barátságos tendencia. Mimiig pontosan látni fogom, mi kell az embereknek. Ha egy cikkemben bizalmatlan vagyok a kormánnyal: papírjaim bizakodó hangulatot fejeznek ki. Ha ('Lágyulok a naplemente szépségén és ezzel inspirálódóm: — minél jobban lágyulok el, annál szilárdabb lesz a tőzsde — ha azonban kemény maradok a nővel szemben, akiről darabot írhatnék, akkor az irányzat lanyha. És el fog jönni az idő, mikor a nevemmel jelzett papírok árfolyamát előbb olvassa el a szegényes olvasó a lap utolsó oldalán, mint a nevemmel jelzett tárcát a lap első oldalán, lévén neki fontosabb tárcája, mint az enyém. És akkor leszek én végre elismert és berendezett nagyság. Szerkesztő Urnák tisztelő hívéi Merényletet kíséreltek meg Mussolini ellen Hgy olasz anarchista bombát dobott a miniszterelnök autójára — Mussolini sértetlen maradt — A bomba szilánkjai hét járókelőt megsebesítettek Faszista tüntetés egész Olaszországban Rómából jelentik: Az olasz közvéleményben roppant nagy izgalmat kelt, hogy Mussolini eilen szombaton délelőtt egy olasz anarchista gyilkos merényletet kísérelt meg. Délelőtt tiz órakor, amikor Mussolini, a Villa Toiloniában levő lakásáról automobilon a Palazzo Chigiben levő hivatali helyiségébe ment, a Piazzale Pia Porta mellett egy suhanó közeledett az autóhoz és bombát dobott a miniszterelnök autójára. A bomba érintve az autó oldalát a földre esett és hatalmas detonációval felrobbant. A robbanás pillanatában azonban Mussolini autója már messze járt és a miniszterelnöknek semmi baja sem történt. A bomba szilánkjai azonban a járókelők közül hét embert megsebesítettek, közülük egyet életveszélyesen. A csodával határos, hogy Mussolini baj nélkül menekült meg. Közvetlenül a robbanás után Mussolini ráparancsolt sofförjére, hogy folytassa az utat. A merénylő Giovanni Ermete tizennyolc éves foglalkozásnélküli kőfaragómunkás, aki szombat reggel tért haza Franciaországból Rómába, útlevél nélkül, az Alpokon keresztül lépte át a határt. A merénylő anarchistának vallja magát és megmotozásakor még egy bombát találtak nála. A merénylet hire pillanatok alatt elterjedt Rómában és a déli órákban már egész Olaszországban tudtak a miniszterelnök ellen megkísérelt merényletről. A fasiszta párt vezetősége kiáltványt intézett híveihez, a melyben bejelenti, hogy a merénylet sikertelen volt és hogy Mussolini elrendelte, hogy minden megtorlástól tartózkodjanak. A déli órákban az egész római diplomáciai kar a Palazzo Chigiben levő külügyminisztériumba sietett, hogy szerencsekivánatait fejezze ki ki Mussolininek megmenekülése alkalmából. Róma uccáin és Olaszország minden városában a fasiszták tüntető felvonulásokat rendeztek és' ünnepelték Mussolinit. Sok helyütt apróbb rendzavarás is történt. Briandot támadják, Stresemannt dicsérik a francia lapok A pénteki beszédek visszhangja a francia sajtóban — A nacionalista lapok félnek Németország befolyásától a Népszövetségben Genf ken megkezdődtek a tanácskozások Németország kívánságairól Géniből jelentik: A Népszövetség vezető tényezőinek tanácskozása a német delegátusokkal szombaton megkezdődött. Délután kilenc órakor Vandervelde, tiz órakor pedig Briand jelentek meg a Metröpolszállóban, Stresemann szállásán. A három politikus tanácskozása a déli órákban sem ért véget. Hír szerint a tanácskozáson a római megszálló csapatok számának csökkentéséről volt szó és arról, hogy Németország milyen magatartást tanúsít az állandó tanácstagok számának hárommal való növelését Illetőleg. Stresemann állítólag kifogásolta, hogy ebben az utóbbi kérdésben a döntést a németek hozzájárulása nélkül hozták meg és Németország már mintegy kész helyzetet talált. Emiatt állítólag amikor a lengyelek állandó tagságáról lesz szó, a németek nem vesznek részt az ülésen. Lengyelország mellett egyébként hir szerint Cuba is állandó tagságot kér és Mahado cubai elnök utasította a cubai delegátust, hogy az újra választható tanácstagságot ne fogadja el, hanem ragaszkodjék állandó tagsághoz. A francia nacionalista sajtó pergőtüze Briand ellen Párisból jelentik: A francia sajtóban erős visszhangjuk van a Népszövetség pénteki történelmi jelentőségű ülésén elhangzott beszédeknek. A nacionalista sajtó pergőtüzet zúdít Briand genfi beszéde miatt. A legenyhébb jelző, amivel Briand külügyminisztert a jobboldali lapok illetik, az, hogy demagóg, mert amikor tátongó iir választja el Franciaországot Németországtól, örök békét jósol, mintha szép szavakkal el lehetne törölni a múlt emlékeit. A jobboldali sajtó egyhangúan megállapítja, hogy Stresemann ékesszőlő, megfontolt és higgadt beszéde mellett teljesen eltörpül Briand üres, bazug frázisoktól hemzsegő beszéde. A Figaro gúnyos hangon felveti a kérdést, mit gondol Briand, vájjon a németek nem látnak át a szitán és Stresemann lépre megy-e, ha Briand ,’uvolázva dalolja nekik, hogy el kell feledni a múltat és Németország elégedjen meg azzal a tündöklő tűzijátékkal, amit Qenfben rendeztek a I német delegáció tiszteletére. Az Echo de Paris megállapítja, hogy Briand koloortázs-Dolitikus. aki érzelgősen tremoláző hangon bókolt a német külügyminiszter előtt, akinek beszéde érett és megfontolt volt. A nacionalista Avenir gyerekes demagógnak nevezi Briand külügyminisztert, akiről izzó gyűlölettel ir, de annál több dicsérő szót talál Strese mann részére. A lap megállapítja, hogy Stresemann politikai jelentősége még veszélyesebbé teszi Franciaországra nézve a locarnói politikát és Franciaország gyengeségét annál inkább kidomborítja. A locarnói politika haiáia lesz Franciaországnak és Briand már ássa is a sírt. Az Echo de Paris megjósolja, hogy Stresemann hamarosan súlyos követelésekkel fog előállani és Németország követelni fogja a Népszövetségben Németország teljes szuverénltásának helyreállítását, a rajnai megszállás megszüntetését, a katonai ellenőrzés felfüggesztését és a gyarmatok visszaadását. A Népszövetség olyan színben tűnt fel már sokszor és igy pénteken is —• írja a lap — mint az antik kórus, amely időről-időre a nagy. szereplők beszédét dicsérő vagy kárhoztató szavakkal váltja fel, de nincs semmi befolyása a cselekmény menetére.; A nacionalista lapokkal szemben a baloldal! sajtó történelmi jelentőségűnek nevezi a pénteki eseményt, amelytől az engesztelődés korszakának kezdetét várja. A baloldali lapok is egyhangúlag megállapítják, hogy Stresemann beszéde *méltóságteljes, okos, fegyelmezett és tapintatos volt, de a német külügyminiszter beszédében voltak olyan hangok, amelyek Franciaországban aggodalmat keltenek. . ; A Petit Párisién azt olvassa ki Stresemann beszédének egyes mondataiból. hogy Németország lel akarja tolni magát a kis államok protektorává a Népszövetségben és Stresemann bejelentette Németország igényét a gazdasági fenhatóságra Kelet-Európában és beszédével bevezeti a német birodalom gazdasági terjeszkedését. Radios megállapítja, hogy Németország ma gazdasági ura Európának Radjcs István, a jugoszláv delegáció elnöke, a Népszövetség ünnepélyes ülése után, amelyen Németországot felvették, a következő nyilatkozatot tette a külföldi sajtó számára: — Úgy hallottam, hogy Briand egész más beszédet készített elő, de amikor az ülésen hallotta Stresemann békés szavait, ő is megváltoztatta beszéde szövegét és a végletekig békés szellemű beszédet mondotta el. Németország olyan állam, amely a háborúban egy hadsereget vesztett, de négy újat nyert. Ezek: 1. kvalifikált szakmunkásainak ereie, 2. modern mezőgazdasá-
