Bácsmegyei Napló, 1926. szeptember (27. évfolyam, 241-270. szám)
1926-09-11 / 251. szám
1926. szeptember 11. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 5. oldal) Freiliste hitvallás a Népszövetség ünnepi közgyűlésén A német delegáció megjelent a Népszövetségben — Nincsics külügyminiszter üdvözölte Stresemannt, aki hatalmas beszédben válaszolt — A német birodalmi kormány képviselője az egyetemes emberi fejlődésről, a kölcsönös megértésről és a lefegyverzésről — „Németországnak a Versailles! béke által rendelt lefegyverzése csak kezdete az általános leszerelésnek44 — Briand megállapította beszédében, hogy a háború lehetősége örökre megszűnt — Fényes keretek közt folyt le a Népszövetség történelmi jelentőségű ülése A Népszövetség lelkesen éljenezte a belépő Németországot Géniből jelentik: Pénteken folyt le a Népszövetség ünnepélyes közgyűlése, amelyen először jelent meg a német deegáció és amelyen Németországnak a Népszövetségbe vaió belépése formálisan is megtörtént. A történelmi jelentőségű ülést megelőzően Stresemann német birodalmi külügyminiszter csütörtök este megbeszélést folytatott Briand francia külügyminiszterrel a két külügyminiszter pénteki felszólalásának tartalmáról. A megbeszélés után Stresemann sétaautózásra indult Genfben és meglátogatta a Népszövetség palotáját, ahol a Reformáció termében megnézte, hogy hol helyezték el a német delegáció tagjait. A német kiküldöttek helyét az elnöki emelvénytől balra haránt elhelyezett upadban jelölte ki a főtitkárság, közvetlenül a terem bejárata mellett. A Népszövetség történelmi jelentőségű ülése bér várja izgatottan a történelmi Pénteken reggel kilenc órakor már a rendőrség bekerítette a Népszövetség palotáját. Erős rendőrőrszemek állnak mindenütt, sőt az épület homlokzatánál kettős rendőrkordon helyezkedett el. Az épület főbejáratánál és a Safe de Reformation ajtajánál szokottnál szigorúbban ellenőrzik az érkezők belépőjegyeit, a szigorúság azonban már késői, mert sokkal több jegyet adtak ki, mint amennyien elférnek a teremben. Már másfél órával a közgyűlés megnyitása előtt mozogni sem lehet a túlzsúfolt teremben. A karzatok roskadoznak az előkelő és elegáns közönség alatt. Rekkenő a hőség. Az illusztrált lapok munkatársai, fotóriporterek és filmoperajgr^ xr.teljes_ készültséggel várják a német delegáció bevonulásának megörökítését. A teremörök figyelmeztetik az izgatottan-várakozó közönséget, hogy az ülés folyamán tartózkodjék mindenki a tetszésnyilvánításoktól. Tíz órakor már a delegációk nagyrésze is helyén van és a delegátusok élénken vitatkoznak Németország felvételének várható következményeiről. Az autók még mindig sűrűn érkeznek a delegációk tagjaival és előke’őségekkel, majd tiz óra tizenöt perckor bezárják a karzati bejáratok ajtóit, mert a tribünök és erkélyek már a leszakadásig megteltek. A teremben mintegy háromezer empillauatot, a német delegáció bevonulását. Nincsics jugoszláv külügyminiszter, a közgyűlés elnöke tiz óra: harminc. perckor lép az elnöki emelvényre. Siri csénd van a teremben, csak a női tollettek suhogása hallatszik. Nincsics megnyitja az ülést és átadja a szót Aquero cubai delegátusnak, aki bejelenti, hogy a mandátumokat vizsgáló bizottság rendbenlevönek találta a német kiküldöttek megbízóleveleit. Általános helyeslés fogadja a bejelentést és Nincsics megállapítja, hogy senkinek sincs megjegyezni valója, majd a következőket mondja: — Most tehát felkérem a német birodalmi delegáció 'tagjait, hogy foglalják el helyüket a Népszövetségben. Síri csend van a teremben és a háttérben a mozioperatőrök már megviílahtják a lángokat. Ebben a pillanatban kinyílik az ajtó és a népszövetségi tagoktól körülvéve belépnek a német delegáció tagjai, elsőnek Gauss miniszteri igazgató, utána Schubert államtitkár és végül harmadiknak Stresemann külügyminiszter. Mindhárman hosszú fekete kabátot viselnek. Óriási taps zug fel ebben a pillanatban az egész teremben, amely percekig tart anélkül, hogy veszítene erejéből. jezem ki a svájci szövetségtanácsnak is azért a vendégszeretetéért, amelyben ezentúl most már bennünket is részesíteni fog. Hat év telt el a .Népszövetség megalakulása óta és csak most nyílt alkalom, hogy Németország elfoglalhassa az őt megillető helyet ebben a nemes testületben. Sok akadályt kellett leküzdeni, de távol áll tőlem, hogy a múltakat felhánytorgassam, mert az élő generációnak az a féladata, hogy tekintetét a jelenre és a jövőre szögezze. Csak annyit kell megjegyeznem, hogy ha ilyen hosszú fejlődésre volt szükség, amig Németország beléphetett a Népszövetségbe, ez kétszeres biztosítékot nyújt arra, hogy az a kapocs belsőleg annál szilárdabb és eredménye annál áldásosabb lesz. A mai naptól kezdve Németország helyt foglal azoknak az államoknak a sorában, amelyeknek egyrészével évtizedek hosszú során át zavartalan barátságban élt, másik részével viszont háborút folytatott. Történelmi jelentőségű az, hogy Németország a Népszövetségben tartós és állandó együttműködésre szövetkezik a világbéke érdekében azokkal az államokkal, amelyek a világháborúban Németország ellen szövetkeztek. Ez a tény ékesebben bizonyltja bármely szónál vagy programnál, hogy a Népszövetség hivatva van az egész emberiség politikai fejlődésének uj irányt adni. Nincsics üdvözlő beszéde Amikor a nagy tolongásban Streseann külügyminiszter -eljut a helyére, Hncsics külügyminiszter emelkedik szó:dsra és az elnöki székből üdvözli a né■ et delegációt a következő beszéddel: — A legszívesebb Istenhozottal közöntöm a német delegációt. Az esemény, amit most átélünk, szerencsés és örök emlékezésre méltó. \ Népszövetség a német birodalom belépésével hivatásának boldog fordulópontjához érkezett el. Ez a siker, amelyre sokáig kellett várni, csak úgy volt lehetséges, hogy a Nemzetek Szövetségének valamennyi agja a legnagyobb jóindulattól eltelve fáradozott ennek érdekében. Egy nagy európai hatalom foglalja el ebben a percben a helyét ebben a teremben, mint a népek családjának tagja. ennek a gyülekezetnek egyhangú határozata alapján. Üdvözlöm ebben a percben a német delegáció utján a német népet és szerencsés vagyok, hogy itt látom a német urakat velünk egyesülve abban az eltökélt szándékban, hogy együtt fogunk fáradozni a világ békéjének megteremtése érdekében igazi népszövetségi szellemben. Zúgó taps fogadja Nincsics beszédét, amelyet angolul is tolmácsolnak. A taps és éljenzés elültével Nincsics a következőket mondja: — Átadom a szót a német birodalom külügyminiszterének, Stresemann urnák. (Percekig zugó taps). —r Az emberi kultúra mostani korszakában — folytatta Stresemann — nagy veszedelem volna ha nem sikerülne egyes népek számára megadni a lehetőséget, hogy békésen és zavartalan versengéssel teljesíthessék a sors által nekik kijelölt feladatokat. A háború legborzalmasabbikának mindent felforgató eseményei észretéritették az emberiséget és a népek felismerték a végzet által részükre kijelölt hivatásukat. Akárhány országban tanúi vagyunk annak, hogy a legértékesebb, az államra nézve nélkülözhetetlen szellemi és gazdasági rétegek mentek tönkre. Láttunk régi gazdasági alakulatokat rombadőlni és uj gazdasági formákat felszínre kerülni. Látjuk miképpen töri" szét a gazdasági élet az országok régi határait és miként törekszik a nemzetközi együttműködés számára uj formát teremteni. A régi gazdasági életben áz együttmü-i ködösnek nem voltak írott szabályai,J de az sokkal szilárdabb alapon épült fel:' a földrészek közt természetszerűen vég-: bemenő árucsere hagyományain, amelyek erősebbek minden írott törvénynél, mert a természet parancsai. Ezt az állapotot helyreállítani a mi feladatunk. Ha zavartalan világgazdasági fejlődésre törekszünk, azt nem érhetjük el a területek körüizárásával, hanem át kell hidalni mindazt, ami gazdasági szempontból a népeket eddig elválasztotta Az anyagiaknál is fontosabb azonban a nemzetek lelkét megerősíteni. A földkerekség népei között erős eszmeáramlatpjc forrnak és; harcolnak. Egyes nemzetek az elzárkózol tság elvét hirdetik és elhárítják maguktól a nemzetközi megértést, mondván, hogy ami egyszer nemzeti lett, azt nem lehet az emberiség általános fogalmával pótolni. Én azt hiszem — emelte fel hangját a német külügyminiszter — mi csak akkor válhatunk az emberiség hasznára, ha nem akarunk önző érdekeket az egész emberiség rovására érvényesíteni. Azt tartótrt ' ” egyetlen nemzet sem kénytelen nemzeti létéről lemondani azért inért a Népszövetségben foglal he lyet. A világegyetem nagy építőmestere nemi egyformának teremtette az egész , emberiséget, a különböző népeknek különböző véralkatot adott, lelkűket felruház-, ta az anyanyelv szentségével és a ter-i szettől különbözőképes megáldott or-j szágokat jelölt nekik ki lakóhelyül Dö nem lehet egy isteni világrend parancsa hogy az emberek a maguk nemzeti hivatását egymás ellen élezzék ki és ilyen módon a kultúra általános fejlődését mindig újra meg újra visszavessék. Az használ legjobban az emberiségnek, ha saját népében gyökerezve azt, amire szellemileg és lelkileg meg van áldva, azt a legmagasabb fokig fejleszti és ilyen módon saját népének határain túlnőve, áldást hoz az egész emberiségre. így szövetkezik, igy válik eggyé szellemi téren nemzet és emberiség és igy egyesülhet politikai törekvésekben, ha megvan benne a jóakarat, hogy ilyen szolgáiion az egész emberiség fejlődésének. Stresemann külügyminiszter beszéde Ebben a pillanatban leiharsog a taps a terem minden oldaláról és négy percig zug az egyre felujuló tapsvihar, amig Stresemann a szónoki emelvény felé tart. A taps még akkor Is zug, amikor a német külügyminiszter már a szónoki tribünön áll. Stresemann előbb hátrafordul és meghajlik Nincsics elnök felé, majd a delegátusokat üdvözli fejbólintdssal és megkezdi beszédét. — Elnök ur! Hölgyeim és uraim!... — kezdi Stresemann, de nem folytathatja tovább, mert megújuló tapsvihar fogadja első szavait. Utána is Stresemann beszédének csaknem minden mondata után ielzug a taps. A birodalmi külügyminiszter német nyelven, nyugodt hangon, erős hangsúlyozással a következőket mondja: — Az első szavam a köszönet szava a Népszövetség elnökének, az egész testületnek és a tanács elnökének Németország egyhangú felvételéért és azért az üdvözlésért, amiben most itt részesítettek bennünket. Köszönetem fePercekig tapsol a közgyűlés valamennyi résztvevője ezeknél a szavaknál és akkor is, amikor Stresemann arról beszélt, hogy nem szabad más törvénynek uralkodnia csak az igazságosságnak és minden nép politikáját a kölcsönös megértésnek és kölcsönös megbecsülésnek kell áthatnia. A versaillesi béke kezdete az általános leszerelésnek Kijelentette ezután Stresemann, hogy Németország, még mielőtt belépett volna a Népszövetségbe, igyekezett ilyen értelemben dolgozni. Bizonyítéka ennek hogy olyan lépést tett meg, amely a locarnói egyezményhez vezetett és majdnem minden szomszéd államával döntőbírósági szerződést kötött, A német birodalmi kormány el van tökélve arra — mondotta Stresemann — hogy ezt a politikát fogja folytatni továbbra is és örömmel állapítja meg, hogy ez gondolat, amit Németországban eleinte sokan és hevesen kárhoztattak, egyre jobban tért hódit és meggyökerezett az egész nép tudatában. A német birodalmi kormány tehát a német nép nevében beszél amikor itt kijelentem, hogy a Népszökülönösen magasztos hivatás vár tésében az általános lefegyverzés vétség hivatásának megvalósításában teljes odaadással akarunk fá' radozni. A feladatok közül, amelyek a Népszövetségre várnak, már nem egy munkában van és eredménnyel biztat A német delegáció a tőle telhető jóakarattal és eltökéltséggel akarja részét a közös munkából, amely elsősorban nyilván arra fog irányulni, hogy az egyes népek közös intézményekbe szervezkedve saját erejüket és a köz javára fordított munkaképességüket erőteljesebben fejleszthessék. Törekednünk kell a nemzetközi jogrend kiépítésére, amelynek első alakulata a világtörvényszék és ránk a népek békéjének megteremterén. Mi úgy tekintjük, hogy Németországnak a versaiilesi szerződés által rendelt lefegyverzése kezdete és megindítója az általános leszerelésnek
