Bácsmegyei Napló, 1926. szeptember (27. évfolyam, 241-270. szám)

1926-09-11 / 251. szám

1926. szeptember 11. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 5. oldal) Freiliste hitvallás a Népszövetség ünnepi közgyűlésén A német delegáció megjelent a Népszövetségben — Nincsics külügyminiszter üdvözölte Stresemannt, aki hatalmas beszédben válaszolt — A német biro­dalmi kormány képviselője az egyetemes emberi fejlődésről, a kölcsönös megértésről és a lefegyverzésről — „Németországnak a Versailles! béke által rendelt lefegyverzése csak kezdete az általános leszerelésnek44 — Briand megállapította beszédében, hogy a háború lehetősége örökre megszűnt — Fé­nyes keretek közt folyt le a Népszövetség történelmi jelentőségű ülése A Népszövetség lelkesen éljenezte a belépő Németországot Géniből jelentik: Pénteken folyt le a Népszövetség ünnepélyes közgyűlése, amelyen először jelent meg a német de­­egáció és amelyen Németországnak a Népszövetségbe vaió belépése formálisan is megtörtént. A történelmi jelentőségű ülést megelőzően Stresemann német bi­rodalmi külügyminiszter csütörtök este megbeszélést folytatott Briand francia külügyminiszterrel a két külügyminiszter pénteki felszólalásának tartalmáról. A megbeszélés után Stresemann séta­­autózásra indult Genfben és megláto­gatta a Népszövetség palotáját, ahol a Reformáció termében megnézte, hogy hol helyezték el a német delegáció tag­jait. A német kiküldöttek helyét az el­nöki emelvénytől balra haránt elhelye­zett upadban jelölte ki a főtitkárság, köz­vetlenül a terem bejárata mellett. A Népszövetség történelmi jelentőségű ülése bér várja izgatottan a történelmi Pénteken reggel kilenc órakor már a rendőrség bekerítette a Népszövetség palotáját. Erős rendőrőrszemek állnak mindenütt, sőt az épület homlokzatánál kettős rendőrkordon helyezkedett el. Az épület főbejáratánál és a Safe de Reformation ajtajánál szokottnál szi­gorúbban ellenőrzik az érkezők belépő­jegyeit, a szigorúság azonban már ké­sői, mert sokkal több jegyet adtak ki, mint amennyien elférnek a teremben. Már másfél órával a közgyűlés megnyi­tása előtt mozogni sem lehet a túl­zsúfolt teremben. A karzatok roskadoznak az előkelő és elegáns közönség alatt. Rekkenő a hő­ség. Az illusztrált lapok munkatársai, fotóriporterek és filmoperajgr^ xr.teljes_ készültséggel várják a német delegáció bevonulásának megörökítését. A terem­örök figyelmeztetik az izgatottan-vára­kozó közönséget, hogy az ülés folya­mán tartózkodjék mindenki a tetszés­nyilvánításoktól. Tíz órakor már a dele­gációk nagyrésze is helyén van és a de­legátusok élénken vitatkoznak Német­ország felvételének várható következmé­nyeiről. Az autók még mindig sűrűn érkeznek a delegációk tagjaival és elő­­ke’őségekkel, majd tiz óra tizenöt perc­kor bezárják a karzati bejáratok ajtóit, mert a tribünök és erkélyek már a le­szakadásig megteltek. A teremben mintegy háromezer em­pillauatot, a német delegáció bevo­nulását. Nincsics jugoszláv külügyminiszter, a közgyűlés elnöke tiz óra: harminc. perc­kor lép az elnöki emelvényre. Siri csénd van a teremben, csak a női tollettek su­hogása hallatszik. Nincsics megnyitja az ülést és átadja a szót Aquero cubai de­legátusnak, aki bejelenti, hogy a mandátumokat vizsgáló bizottság rendbenlevönek találta a német ki­küldöttek megbízóleveleit. Általános helyeslés fogadja a bejelen­tést és Nincsics megállapítja, hogy sen­kinek sincs megjegyezni valója, majd a következőket mondja: — Most tehát felkérem a német biro­dalmi delegáció 'tagjait, hogy foglalják el helyüket a Népszövetségben. Síri csend van a teremben és a hát­térben a mozioperatőrök már megviílaht­­ják a lángokat. Ebben a pillanatban kinyílik az ajtó és a népszövetségi tagoktól körül­véve belépnek a német delegáció tagjai, elsőnek Gauss miniszteri igaz­gató, utána Schubert államtitkár és végül harmadiknak Stresemann kül­ügyminiszter. Mindhárman hosszú fekete kabátot viselnek. Óriási taps zug fel ebben a pillanatban az egész teremben, amely percekig tart anélkül, hogy veszítene erejéből. jezem ki a svájci szövetségtanácsnak is azért a vendégszeretetéért, amelyben ezentúl most már bennünket is részesí­teni fog. Hat év telt el a .Népszövetség megalakulása óta és csak most nyílt al­kalom, hogy Németország elfoglalhassa az őt megillető helyet ebben a nemes testületben. Sok akadályt kellett leküz­deni, de távol áll tőlem, hogy a múlta­kat felhánytorgassam, mert az élő ge­nerációnak az a féladata, hogy tekinte­tét a jelenre és a jövőre szögezze. Csak annyit kell megjegyeznem, hogy ha ilyen hosszú fejlődésre volt szükség, amig Németország belép­hetett a Népszövetségbe, ez kétsze­res biztosítékot nyújt arra, hogy az a kapocs belsőleg annál szilárdabb és eredménye annál áldásosabb lesz. A mai naptól kezdve Németország helyt foglal azoknak az államoknak a sorá­ban, amelyeknek egyrészével évtizedek hosszú során át zavartalan barátság­ban élt, másik részével viszont háborút folytatott. Történelmi jelentőségű az, hogy Németország a Népszövetségben tar­tós és állandó együttműködésre szövetkezik a világbéke érdekében azokkal az államokkal, amelyek a világháborúban Németország ellen szövetkeztek. Ez a tény ékesebben bizonyltja bármely szónál vagy programnál, hogy a Népszövetség hivatva van az egész emberiség politikai fejlődésének uj irányt adni. Nincsics üdvözlő beszéde Amikor a nagy tolongásban Strese­­ann külügyminiszter -eljut a helyére, Hncsics külügyminiszter emelkedik szó­­:dsra és az elnöki székből üdvözli a né­­■ et delegációt a következő beszéddel: — A legszívesebb Istenhozottal kö­zöntöm a német delegációt. Az ese­mény, amit most átélünk, szerencsés és örök emlékezésre méltó. \ Népszövetség a német birodalom belépésével hivatásának boldog for­dulópontjához érkezett el. Ez a siker, amelyre sokáig kellett vár­ni, csak úgy volt lehetséges, hogy a Nemzetek Szövetségének valamennyi agja a legnagyobb jóindulattól eltelve fáradozott ennek érdekében. Egy nagy európai hatalom foglalja el ebben a percben a helyét ebben a teremben, mint a népek család­jának tagja. ennek a gyülekezetnek egyhangú határo­zata alapján. Üdvözlöm ebben a perc­ben a német delegáció utján a német népet és szerencsés vagyok, hogy itt látom a német urakat velünk egyesülve abban az eltökélt szándékban, hogy együtt fogunk fá­­radozni a világ békéjének megte­remtése érdekében igazi népszövet­ségi szellemben. Zúgó taps fogadja Nincsics beszédét, amelyet angolul is tolmácsolnak. A taps és éljenzés elültével Nincsics a követ­kezőket mondja: — Átadom a szót a német birodalom külügyminiszterének, Stresemann ur­nák. (Percekig zugó taps). —r Az emberi kultúra mostani korsza­kában — folytatta Stresemann — nagy veszedelem volna ha nem sikerülne egyes népek számára megadni a lehető­séget, hogy békésen és zavartalan ver­sengéssel teljesíthessék a sors által ne­kik kijelölt feladatokat. A háború leg­­borzalmasabbikának mindent felforgató eseményei észretéritették az emberisé­get és a népek felismerték a végzet által részükre kijelölt hivatásukat. Akár­hány országban tanúi vagyunk annak, hogy a legértékesebb, az államra nézve nélkülözhetetlen szellemi és gazdasági rétegek mentek tönkre. Láttunk régi gazdasági alakulatokat rombadőlni és uj gazdasági formákat felszínre kerülni. Látjuk miképpen töri" szét a gaz­dasági élet az országok régi hatá­rait és miként törekszik a nemzet­közi együttműködés számára uj formát teremteni. A régi gazdasági életben áz együttmü-i ködösnek nem voltak írott szabályai,J de az sokkal szilárdabb alapon épült fel:' a földrészek közt természetszerűen vég-: bemenő árucsere hagyományain, ame­lyek erősebbek minden írott törvénynél, mert a természet parancsai. Ezt az ál­lapotot helyreállítani a mi feladatunk. Ha zavartalan világgazdasági fejlődésre törekszünk, azt nem érhetjük el a területek körüizárásával, hanem át kell hidalni mindazt, ami gaz­dasági szempontból a népeket eddig elválasztotta Az anyagiaknál is fontosabb azonban a nemzetek lelkét megerősíteni. A földke­rekség népei között erős eszmeáramla­­tpjc forrnak és; harcolnak. Egyes nemze­tek az elzárkózol tság elvét hirdetik és elhárítják maguktól a nemzetközi meg­értést, mondván, hogy ami egyszer nem­zeti lett, azt nem lehet az emberiség ál­talános fogalmával pótolni. Én azt hi­szem — emelte fel hangját a német kül­ügyminiszter — mi csak akkor válha­tunk az emberiség hasznára, ha nem akarunk önző érdekeket az egész embe­riség rovására érvényesíteni. Azt tar­­tótrt ' ” egyetlen nemzet sem kénytelen nemzeti létéről lemondani azért inért a Népszövetségben foglal he lyet. A világegyetem nagy építőmestere nemi egyformának teremtette az egész , em­beriséget, a különböző népeknek külön­böző véralkatot adott, lelkűket felruház-, ta az anyanyelv szentségével és a ter-i szettől különbözőképes megáldott or-j szágokat jelölt nekik ki lakóhelyül Dö nem lehet egy isteni világrend parancsa hogy az emberek a maguk nemzeti hivatását egymás ellen élezzék ki és ilyen módon a kultúra általános fejlődését mindig újra meg újra visszavessék. Az használ legjobban az emberiségnek, ha saját népében gyökerezve azt, amire szellemileg és lelkileg meg van áldva, azt a legmagasabb fokig fej­leszti és ilyen módon saját népének határain túlnőve, áldást hoz az egész emberiségre. így szövetkezik, igy válik eggyé szellemi téren nemzet és emberiség és igy egyesülhet politikai törekvésekben, ha megvan benne a jóakarat, hogy ilyen szolgáiion az egész em­beriség fejlődésének. Stresemann külügyminiszter beszéde Ebben a pillanatban leiharsog a taps a terem minden ol­daláról és négy percig zug az egy­re felujuló tapsvihar, amig Strese­mann a szónoki emelvény felé tart. A taps még akkor Is zug, amikor a német külügyminiszter már a szó­noki tribünön áll. Stresemann előbb hátrafordul és meghaj­lik Nincsics elnök felé, majd a delegátu­sokat üdvözli fejbólintdssal és megkezdi beszédét. — Elnök ur! Hölgyeim és uraim!... — kezdi Stresemann, de nem folytathat­ja tovább, mert megújuló tapsvihar fo­gadja első szavait. Utána is Stresemann beszédének csaknem minden mondata után ielzug a taps. A birodalmi külügyminiszter német nyel­ven, nyugodt hangon, erős hangsúlyo­zással a következőket mondja: — Az első szavam a köszönet szava a Népszövetség elnökének, az egész testületnek és a tanács elnökének Né­metország egyhangú felvételéért és az­ért az üdvözlésért, amiben most itt ré­szesítettek bennünket. Köszönetem fe­Percekig tapsol a közgyűlés vala­mennyi résztvevője ezeknél a szavak­nál és akkor is, amikor Stresemann ar­ról beszélt, hogy nem szabad más tör­vénynek uralkodnia csak az igazságos­ságnak és minden nép politikáját a köl­csönös megértésnek és kölcsönös meg­becsülésnek kell áthatnia. A versaillesi béke kezdete az általános leszerelésnek Kijelentette ezután Stresemann, hogy Németország, még mielőtt belépett vol­na a Népszövetségbe, igyekezett ilyen értelemben dolgozni. Bizonyítéka ennek hogy olyan lépést tett meg, amely a locarnói egyezményhez vezetett és majd­nem minden szomszéd államával dön­tőbírósági szerződést kötött, A német birodalmi kormány el van tökélve ar­ra — mondotta Stresemann — hogy ezt a politikát fogja folytatni továbbra is és örömmel állapítja meg, hogy ez gondolat, amit Németországban eleinte sokan és hevesen kárhoztattak, egyre jobban tért hódit és meggyökerezett az egész nép tudatában. A német birodalmi kormány tehát a német nép nevében beszél ami­kor itt kijelentem, hogy a Népszö­különösen magasztos hivatás vár tésében az általános lefegyverzés vétség hivatásának megvalósításá­ban teljes odaadással akarunk fá­­' radozni. A feladatok közül, amelyek a Népszö­vetségre várnak, már nem egy munká­ban van és eredménnyel biztat A né­met delegáció a tőle telhető jóakarattal és eltökéltséggel akarja részét a közös munkából, amely elsősorban nyilván arra fog irányulni, hogy az egyes népek közös intézmények­be szervezkedve saját erejüket és a köz javára fordított munkaképes­ségüket erőteljesebben fejleszthes­sék. Törekednünk kell a nemzetközi jogrend kiépítésére, amelynek első alakulata a világtörvényszék és ránk a népek békéjének megterem­­terén. Mi úgy tekintjük, hogy Né­metországnak a versaiilesi szerződés által rendelt lefegyverzése kez­dete és megindítója az általános leszerelésnek

Next

/
Thumbnails
Contents