Bácsmegyei Napló, 1926. szeptember (27. évfolyam, 241-270. szám)

1926-09-10 / 250. szám

/

2. oldal.

*.................................................................. I

BÁCSMEGYEI NAPLÓ

T Q26 szeptember 10.

A petrovaradini halásztragédia

Kettős gyilkosság vagg jogos önvédelem ?

Noviszadról jelentik: A szremszkimitrovieai törvényszék pénteken kezdi meg anak a bűnténynek főtárgyalását, amely ezévi julius 5-én játszódott le Petrovaradinban és amelynek két testvér: Schantek József és Schantek Dragutin halászok estek áldozatul. A kettösgyilkosságot — mint ismeretes — Odrzsel Pavle petrovaradini ihalászmester, a petrovaradini vadászterület és halászati jog bérlője követte el.

Odrzsel Pavle ötvennégy éves, mogorva, házsártos, erőszakos ember, aki valamennyi petrovaradini halásszal rossz és ellenséges viszonyban volt.

A kritikus napon délután négy órakor Odrzsel találkozott Schantek Józseffel, aki felelősségre vonta, hogy miért terjeszti róla, hogy tele van adóssággal? i — Úgyis van — felette Odrzsel a szokott hetyke modorában és továbbment, de Schantek, akiben régi gyűlölet élt, • a sértő szavak egész áradatát zúdította régi haragosára. Odrzsel erre megállt és visszafordult. A két ellenfél a töltésen farkasszemet nézett egymással. Odrzsel felesége, mintha rosszat sejtett volna, férje elé ment és kérlelte, hogy térjen ki a provokálás elöl. Odrzsel engedett felesége kérésének és elindult. Schantek azonban utána kiáltott:

— Te fegyháztöltelék.

Odrzsel megállt, visszafordult és vérbenforgó szemekkel felelte:

— Igaz, ültem, de még fogok ülni — és lekapta válláról a töltött vadászpuskát és felhúzta az egyik kakasát.

— Jer ide, ha mersz, te fegyenc — folytatta Schantek. Ebben a pillanatban lépett ki a házából Schantek Dragutin, Schantek József fivére, aki épen ott lakik, ahol a veszekedés történt. Kezében egy hatalmas rudat tartott, amilyent a halászok a hálók kiakasztására szoktak használni. A rúd végén hegyes, éles kaszaszerü penge volt. Schantek Dragutin Odrzsel felé futott. Odrzsel négy-öt lépést hátrált, azután megállt.

— Lőjj, ha mersz, te bitang — kiáltotta feléje Schantek Dragutin.

Odrzsel célbavette támadóiát és lőtt. Schantek Dragutin hasán találva, öszszeesett, de hamarosan felugrott és be-A vak ur és a rádió

Irta : Babits Mihály

»... Egész nap a rádió előtt ülök. Ezt ■nekem találták ki. Ujjam találomra löki idébb-odább a hullámhossz beállítására szolgáló csavarkát s a hangok jönnek hozzám az egész világból: Rómából, Párisból, Barcelonából, Daventryből... Ur vagyok. A hang maga a világ s ha a hangot hallom, olyan, mintha ott lennék: mert hiszen ha ott vagyok, akkor is csak a hangot hallom! Kétségtelen, hogy az emberi szem idegei folyton gyengülnek s modern századokban mind több és több a rosszszemü ember. Talán rnsszemü lesz az egész világ s mikor már senki sem lát, mindenki csak a hangokban él, mint én. S akkor megszűnik a helyhezkötöttség s mindenki az egész világban él, hisz az egész világ hangjait hallja...«

«... A vakságnak megvan a maga eiőnye. Az emberek is hangokká válnak s ez nagy előny. Csupa szellemek járnak körülöttünk, testtelen szolgalegények; csak a szépségnek és gyönyörnek van teste számunkra: szerelmesünknek, akit ölelünk és cirógatunk...«

«...Miért néni tudom elfeledni Annit? Puha és meleg test van talán több is a világon; s az arcvonásokat én úgy se látom... Olykor eszembe jutnak a régi olasz novellák cinikus tréfái: könyriyen csalódik az ölelés sötétben s a vak talán könnyebben is vigasztalódhatna ...«

»De nem a test volt, ami Annit Annivá tette. Ti látók ha egy emberre gondoltok, a testi formáját idézitek. Nekünk vakoknak minden ember egy hang; s Anni is egy hang volt... egy édes, meleg hang, egy körülöttem lengő gyöngéd szellem ... Egy hang és egy emlék... A hang elszállt... utoljára zen-I vonszolta magát házába, de a kapu alatt ismét összeesett.

I Odrzsel azalatt felhúzta a kétcsövű ! puska másik kakasát és amikor látta, hogy Schantek József feléje közeledik, újra célzott és lőtt. Ez a lövés a másik fivér szivét járta át és azonnali halált 1 okozott.

I Odrzsel, mintha misem történt volna, fegyverét vállára kapta és biztos léptekkel indult hazafelé. Negyedórával később megvasalva vitték be a petrovaradini rendőrséghez, de útközben a főleg halászokból és a meggyilkoltak hozzátartozóiból álló tömeg megtámadta a vasravert Odrzselt és meg akartak lincselni. Ököllel, vasvillával és kocsilőcscsel ütötték-verték és a rendőrségnek katonai segítséget kellett igénybe venni, hogy a gyilkost megvédelmezhesse. A rendőrségen a súlyosan sebesült Odrzselt orvosi ápolás alá vették és csak másnap tudták kihallgatni, a gyilkos azonban minden vallomást megtagadott és kijelentette, hogy csak a bíróságnál fog vallani.

A pénteki főtárgyaláson a védelem egész sor tanút vonultat fel, akikkel igazolni kívánja, hogy Schantekék voltak a támadók és Odrzsel önvédelemből használta fegyverét.

A tárgyalás elé a kis Petrovaradin egész lakossága nagy érdeklődéssel tekint.

Mussolinit Angliába hívják

A londoni főpolgármester levele a római kormányzóhoz

Londonból jelentik: A londoni főpolgármester, a Times szerint, levelet küldött Róma kormányzójának, melyben annak az óhajának adott kifejezést, hogy

Mussolini a közeljövőben látogassa meg az angol fővárost

A Daily Herald azt írja, hogy a tevéinek valószínűleg nem lesz foganatja,

mert Mussolini nem fogja kitenni magát annak, hogy Anglia munkássága kellemetlen né tegye neki a londoni látogatást.

Van már műsora,

de nincs igazgatósága a szuboticai színháznak

A noviszadi színház is megígérte közreműködését Függőben van még az adminisztrálás kérdése

Több óra hosszat tartó tanácskozás volt csütörtökön délelőtt Gyorgyevics Draigoszláv főispán hivatalában a készülő szuboticai városi színház műsorkérdésének megoldásáról a főispán és a noviszadi Nemzeti Színház meghívott vezetői, valamint Lepedát Ili ja, a szuboticai városi takarékpénztár igazgatója között. D.r Voinics Brana noviszadi színigazgató és Vesznics Radoszláv, a noviszadi színház rendezője az illetékes tényezők meghívása folytán azért jöttek Szuboticára, hogy véleményt mondjanak és megállapodást létesítsenek arról, milyen formában vállalhatna közreműködést a noviszadi színtársulat a szuboticai színháznál. Hivatalos helyen nyert értesülésünk szerint a tanácskozás azzal végződött, hogy a noviszadiak megígérték támogatásukat a szuboticai színház számára, amennyiben az szükséges lesz, de semmiféle döntés nem történt arról, hogy mely módozatok között kerül maid sorra ez a közreműködés. Ezzel nagyrészt biztosítva látszik az, hogy a szuboticai színház képes lesz megfelelő műsort adni, a nélkül, hogy saját önálló társulatot szervezne. A beogradi Operán kívül, a méllyel Lepedát igazgató már néhátiy hét előtt tárgyalásokat folytatott, most a noviszadi színtársulat vendégszerepléseire is lehet számítani,

Amíg ilyenformán a színházi műsor biztosításának kérdése nagyjából megoldottnak tekinthető, a végleges elintédült, s elszállt a világűrbe, visszahozhatatlan!«

Különös dolog: csak most érzem Anni elvesztését; mikor már hónapok teltek el. Először azt hittem, könnyen túl leszek rajta önzésemmel, melyet jól ismerek. Majd türelmetlen lettem, mint a zsarnok, ha legkedvesebb rabszolgáját nélkülözi; mint Aladdin, ha háziszelleme nem jelentkezik... óh, hogy gyűlölöm ezeket a közömbös hangokat, amik körülöttem pislognak az éjszkában! A varázslámpa kialudt: a drága, meghitt hangot, moly palotámban szokott lebegni, sohse hallom többé!

Egyetlen társam a rádió: a Messzeség hangjai nem idegesítenek úgy, mint a közeliek.

»... Mi történt?... A poggyászom már be van csomagolva: inég n*a éj.'ci utazom, utazom! Különös mesebeli herceg lett belőlem: megyek a világba, egy hangot keresni!... Olyan izgatott vagyok, hogy alig tudok Írni... Hátha a. vakság a halálon is győzhet?'... Bolondság ez? Lehet, de a csoda megtörténi: ma hallottam a rádión Anni hangját... . a hangot. moly az em’ékíiez hiányzott, hogy újból eleven leyyen...«

«... A hang enyém, enyém! A gyengéd szellem megint itt leng körülöttem: ha idézem, szól, ha kérdezem, telel! Egész vagyor.om az övé: minden kívánság, amit ez a hang kimond, teljesül...«

»... Tatón csak álom volt az egész: Anni halála, a rádió, minden! Nekem nem kell behunynom a szemem, hogy higyjek! Anni most újra él. A hang és az emlék megint egyesültek s ki mondja, hogy ez nem a régi Anni?«

»... Néha olyan különösen érint valami: Anni hangja nem máid g az Anni szavait mondja. Néha egy-egy szó oly váratlanul hangzik, mint hirte’en ébredés. Némely fordulat szinte kisértetiesen>

idegenszerü az Anni hangjával. A lejtés, a csengés ugyanaz: de mintha sugallva beszélne, mint a hipnotizált, ha idegen nyelven szól. Különös, ke'lemetlen érzés ... Meg kell neki mondanom... Miért esik oly nehezemre szólni neki...?«

«... Ma szóltam neki. Megkértem, hogy... szóvai, hogy legyen Anni, hogy maradjon Anni!«

»Tapogatődzom, botladozom, mint egy különös szobában, ismeretien bútorok között. Nyúlok a keze után. Különös hallgatások vannak közöttünk. A kéz eltűnik a homályban. A hang néha ideges, türelmetlen. Mindig ritkábban merek szólni neki...«

»... Nem láthatom a szenteket, nem oh ások az arcból. Mégis érzem, mihelyt szólok neki, hegy változik a légkör, mintha vilíanycság gyűlne a szavakból. Van valami hát, tűi hangon, néven és simogatáson? Szinte mozdulatokat érzek, ssctnvS!anáso^a-t... Egy idegen, lélek lázong itt? Mit törődöm én az idegen lélekkel? Csak a hang zengjen, csak az emlék zengjen!«

»... Már nem merek szóin: neki... már nem merem őt Anninak nevezni: inkább kertként a megszólítási. A hűig azonnal türelmetlen és kellemetlen lesz — mint egy lázadó rabszolga, kit rabságára emlékeztetnek . . .«

Itt ülök megint a rádió előtt és várom. Mit bánom, ha elmegy, csak viszszavárhassam! Cs*k uj és mindig t:j reményem legyen, hogy megzendiii egyszer a hang váratlan, elfogulatlan, hogy megkapom még, ha pilhrraira is, a Feltámadás csodálatos illúzióját!

»...Nem tudok lemondani, nem tudok lemondani! Pedig mind ritkábban tér vissza a csoda! A rahszellem nyílt lázadásban van, s a hang nem akar az Antii hangja lenni!... Micsoda élet ez!... Mindegy, csak egy szót kaphaszéstől még igen messze van aí színház általános adminisztratív vezetésének problémája. Teljesen függőben van még az a kérdés, hogy valóban a Városi Takarékpénztár kezelésében lesz-e a színház azon az egy éven át, amelyre a takarékpénztár igazgatósága a szinház adminisztrálását, a városi tanácstagokból összeállított bizottság felügyelete mellett, vállalta. Ebben a tekintetben olyan újabb körülmények merültek fel, amelyek késleltetik a szinház ügykezelésének végleges megszervezését. Az akadályok hír szerint egyrészt személyi, másrészt elvi természetű kérdések, a melyeknek rendezése bizonyos időt vesz igénybe. Minthogy a színházépület elkészült és a felszerelési munka is befejezésre vár, az illetékes tényezők minden oldaliról igyekeznek megállapodásra jutni, hogy a színházi és filmszezón beálltával biztosítsák az intézet igazgatásának szükséges aktivitását a szuboticai közönség művészeti igényei érdekében.

R sarkutazó foxterrier

Hobile tábornok kutyd{dtfnildnóban lelkesen ünnepelték

Milánóból jelentik: Nobile tábornokot, aki résztvett Amundsen északsarki expedíciójában, Milanóban nagy ünneplésben részesítették.

Az ünneplésből kijutott a tábornok Ti tine nevű kutyájának is, akí gazdájával evyütt a Norgen átrepült a sarkon. A milánói városháza dísztermében, ahol a ceremónia lefolyt, a sarkutazó kutyának díszhelyet állítottak föl, közvetlenül az elnöki emelvény mellett és Milánó prefektusa, Nobile tábornok üdvözlése után, formás beszéd kíséretében aranyérmet nyújtott át Titinenek. A megható jelenet nagy lelkesedést keltett az összegyűlt fasiszták között akik zajosan éltették a hős foxterriert.

Titinet pár nappal ezelőtt Rómában is hasonló ünneplésben részesítették és ott is megkapta a fasiszta aranyérmet.

sak el olykor... akármit, amit Anni 1$ mondhatott volna! Most már a közömbös szóval megelégszem... a közömböjj szót várom, mint egy üdvösséget; lesek a pillanatokra, a hanghordozás, aí csengés véletleneire, mint tehetetlen kéjene a véletlen és futó mámorra. Tudom, hogy nem lehet erőltetni, mégis erőltetem: a vágy bizonnyal kiül arcomra, mely nem ismeri a tükrök kontrolját; 8 ilyenkor a hang kárörvendve mártja meg szivemben acélát,..«

»... Már hetek óta érzem, hogyha egy szót szólok, mindennek vége! És ezért nem szóltam; gyáva, néma voltam; noha feszitett belül az indulat... a gyáva zsarnok indulata, aki nem akarja szabadon ereszteni rabszolgáját... Ma végre kitört ez az indulat... kibugygyant, kiömlött... és mindennek vége!

Nem fogom leírni a jelenetet. Restellnem kell, hogy mi lett belőlem... Az ember maradjon egyedül, nyugodtan, a rádiója mellett, ahol ur és a hangok császára! Valami hisztéria fogott el... Szavaim úgy lökődtek ki könny és zo-‘ kogžs közt, rrnt a tűzhányóból kövek' a láva közt. Szemrehányásokat tettem, könyörögtem, megaláztam magam. »Te nem vagv Anni, az én Annim...«

— Nem, nem vagyok Anni! — lökte vissza a hang, az Anni hangja! —- Én én vagyok és semmiféle Anni!

— Mindenemet neked adtam... — tört ki belőlem.

— Táíi megvásároltál! Talán a pénzedért mondjak le magamról s legyek egy thalott asszony kisértete? Nem, nem, csalódtál, elég volt már ebből, nem kell a te pénzed, én elhagylak...«

«... Már el is utazott...«

... Itt ülök újra a rádió előtt. A hangok cikáznak szerte a levegőben: s a rádió elkapja őket, mint labdákat az örök éjszakából s gúnyosan dobja fülembe,