Bácsmegyei Napló, 1926. augusztus (27. évfolyam, 209-240. szám)
1926-08-08 / 216. szám
4. oldal BÁCSMEGYEI NAPLÓ 19'2o. augusztus 8. Életfogytiglani f e a gyermekgyilkos adai lakatosmestert Felesé ét felmentette a bíróság — Az ügyész halálos ité etet kért mindkét vádlott ellen — Az indokolás szerint Huszágh előre megfontolt szándékkal ölte meg a fiát, a felesége ellen nem merült fel bizonyíték A gyilkos megnyugodott az Ítéletben Huszágh István biinpörében a szomoati tárgyalást az Adára kiszállt törvényszék büntetőtanács az eső miatt nem a községháza udvarán, hanem az Avala-szálló nagytermében kezdték meg. A tárgyalás iránt szombaton még a péntekinél is nagyobb érdeklődés nyilvánult meg. Pavlovics István elnök reggel nyolc órakor nyitja meg a tárgyalást és Huszágh István vádlotthoz intéz több kérdést. Az elnök: Honnan vette elő azt a madzagot, amivel a fiát megfojtotta? A vádlott: A cséplőgép ponyvájában voltak madzagok. A cséplőgép az udvaron állt, amikor a fiam bejött az udvarba, a ponyvából vettem ki egy madzagot és azt kerítettem a fiam nyakára. Az elnök: Amikor a fia belépett az udvarba, szólt valamit? Nem mondta: Jó estét apa? A vádlott: Nem. Nem szólt semmit sem ö, sem én. , Terhe i5 t irtatni o rás A tanuk kihallgatását folytatja ezután a bíróság és elsőnek Varga Mariska háztartásbeli leányt hallgatja ki. Az elnök: Mit tud erről az esetről? A tanú: Anyámmal és nővéreimmel első szomszédjai vagyunk Huszághéknak. A két házat léckerítés választja el és igy mindent láttunk, ami a Huszághék udvarán-, történt, úgy* jmintha a mi saját udvarunkon .történt volna. Láttuk, hogy a kis Miskát szinté minden nap elverték. Az elnök: Emlékszik arra a napra, amikor ez az eset történt. A tanú: Ünnepnap volt, azt tudom, május végén. Este 8—9 óra között láttam, hogy a kis fiú a házuk kapujának küszöbén ül és sir. Aztán kijött a mostohaanyja és hívta a gyereket be a házba, de az nem ment be. Kérdeztük a gyerektől, hogy miért nem megy be, mire azt felelte: — Maguk nem tudják, hogy most éjszaka vernek. —- Majd elmondja a tanú, hogy egy darabig még az uccán a ház előtt tartózkodtak, azután úgy tiz óra tájban az apja behívta a gyereket a házba. A tanú hallotta amikor a, fiú egyet sikoltot, azután csend lett a Huszághék házában. Az elnök: Tud arról, hogy a kertben egy gödör volt megásva? A tanú: Igen tudom. Az elnök: Azt tudja-e, hogy ezt a gödröt akkortájban ásták, amikor ez az eset történt? A tana: Nem akkor. Előbb ásták. Úgy körülbelül fél évvel előbb. Az elnök: Azt tudja-e, hogy miért ásták a gödröt? A tanú: Úgy tudom, hogy tapasz tásra. Az elnök: Arra emlékszik-e, hogy az udvarban akkor éjjel ott volt-e -a cséplőgép?.. _ • .... A iáhu: Nem volt ott. Az elnök: Tudja ezt egész biztosan? ' Á tanú: IgenlTLszfcn ká d cséplőgép ott állott volna,' akkor mi délután nem láthattuk 'volna azt, hogy a kis Miskát az udvarban verik. Hogy főtték le Erzsikét? Az elnök: Mit tud a kis Erzsiké agyonlövéséről? A tanú: Aznap délután egy öregaszszonyt temettek. Amikor a temetési menet elhaladt, lövést hallottunk. Én és többen vissza szaladtunk Huszághék házához, ahonnan a lövés zaja jött, valamint egy éles sikoltás. Amikor odaértünk a házhoz, Huszághné a kapuban állott és a karján tartotta a véres fejű kis Erzsikét. Kérdeztük, mi történt? — Valaki a szomszédok közül, vagy egy lógós katona, vagy pedig Bálizs Etelka a kerten keresztül lelőtte a kisleányt — válaszolta az asszony. Megnéztük a gyereket, keresztül volt lőve a feje. Orvost hívtunk, az bekötözte és kijelentette, hogy nem lehet az, hogy a gyereket a kerten át lőtték le, mert a seb pörkölése mutatja, hogy a lövés közelről történt. A kisleány délután meghalt. Jöttek csendőrök, de nem lehetett kideríteni, hogy ki lőtte agyon a kisleányt. Most újból a kis fiúra nézve tesz fel kérdéseket az elnök, főleg, hogy verték-e, mire a tanú azt mondja,’ hogy szinte idegesítette őket a folytonos jajveszékelés és kiáltozás. Sokszor láncostorral verte meg az apja a gyereket. A lába fel volt hasogatva, á szeme feldagadva. „Igaz is, nem isu Az elnök elrendeli tanú szembesítését Huszágh Istvánnal, aki nagyon halk, reszkető hangon csak annyit mond: — Amit ez a nő mond, abban van igaz Is és olyan is, ami nem igaz. Határozottan megmarad amellett, hogy a cséplőgép igenis az udvaron volt és hogy a gyerek éjjel két órakor jött haza, amikor ő a cséplőgépet javította. Viszont a tanú is megmaradt amellett, hogy a cséplőgép nem volt az udvarban, hanem a félszerben állott. r.*j4r*Vv ■***»■*''*•«*14 Jt r%\ „.«*1,»«*.* f ir. ; I „ t „ A tanút megesketik vallomására. Az orva szakértők A bíróság ezután az orvosszakértőket hallgatja ki és pedig arja vonatkozólag, hogy a kis Mihálynak a gödörből kiásott csontjain mogleliétett-e állapítani, hogy a koponya bevolt-e zúzva. Ugyanis Huszágh István a csendőrök előtti vallomásában azt állította, hogy a kis fiút egy két kilós súllyal fejbe verte és ez okozta halálát. Beleszlin Bránkó dr. orvosszakértő kijeenti, hogy megvizsgálta a csontrészeket és a koponyacsonton semmiféle ütés nyoma nem volt látható. Britvics József dr. hasonló vallomást tesz. , Az orvosok kihallgatása után az elnök tiz perc szünetet rendel és kijelenti, ’ hogy a tárgyalást a községháza udvarán folytatjáik. Folytató’agos tárgyalás a községháza udvarán Első tanú Varga Etel az előzőleg kihallgatott Varga Mariska nővére. Lényegében ugyanazt mondja, mint Mariska nővére, ő is látta a kis fiút a kapuban ülni, de tiz órakor aludni ment és a későbbi eseményekről reggel értesült édesanyjától, aki azt a gyanúját fejezte ki, hogy a kis fiúval valami történhetett éjjel, mert mikor, behívták az udvarba, nagyot sikoltott és másnap már nem látták. A cséplőgépre nézve ő is azt állítja, hogy az nem volt az udvarban, hanem a félszerben állt. Sétáló Verona tanú azt vallja, hogy nemcsak az apa kínozta a kis fiút, hannem a mostoha anyja is. Korbáccsal verték. Egyszer a gyerek keze csupa vér volt. A tanú bejáratos volt Huszághékhoz és ő is azt mondja, hogy a cséplőgép nem állott az udvarban. Kovács Ferenc nyugalmazott tanitó lényegtelen vallomása után Kopunovác Steván csendőrvezetőt hallgatja ki a bíróság. Elmondja, hogy amikor az eset napfényre jött és megtalálták a kis fiú holttestét a kertben, ő hallgatta ki Huszágh Istvánt. Folyton változtatta vallomásait és négyféle formában is elmondotta a kis fitt elpusztítását. Gordos János rendőr hasonlóan vall. Huszágh Sándor, az elsőrendő vádlott testvérbátyja nem kíván vallomást tenni. Makra Péter tanú, aki éveken át együtt dolgozott Huszágh Istvánnal mint fütő, azt vallja, hogy a cséplőgép 1918. évig, amig ö ott dolgozott, mindig- a félszerben és sohasem az udvarban állott. Dóczi Istvánná tanú szintén egyike Huszághék szomszédjainak, ö is látta a kis fiút akkor este a kapuban ülni. Gyakran látta, amikor a gyereket ütötték-verték. Az elnök ezután kihirdeti a bíróság határozatát, hogy eláll a beidézett többi -tanú kihallgatásától, mert az eddig kihallgatott tanúvallomások elegendők arra, hogy a bíróság meghozza Ítéletét. Egyben az elnök a bizonyítási eljárást befejezettnek jelenti ki és a tárgya» lásf li egy órakor berekesztve jelcini, hogy délután félhárom órakor folytatják a tárgyalást, amikor a vád- és védbeszéd előterjesztésére kerül a sor. A vádbeszéd Délután három órakor nyitja meg újból a tárgyalást Pavlovics István elnök és felszólítja az ügyészt, hogy mondja el a vádbeszédet. Dr. Csulinovics Ferdó államügyész siri csendben kezd beszélni: — 1918 május huszonnyolcadikán befejezte életét egy kis fiú. Az élet addig is kínszenvedés volt neki és a végzet fiatal korában érte el: saját apja gyilkolta meg. Sok szörnyű mesét hallottunk, de egyik sem volt ilyen borzalmas, mint itt a valóság. Az emberi gonoszság csimborasszójával állunk szemben. — Pokol volt a kis Mihály egész élete. Ennivalóját kénytelen volt maga megszerezni magának. A szomszédoktól koldulta össze az ételt, mert korán elvesztette a szerető anya gondoskodását, éppen akkor, amikor .arra a legnagyobb szüksége lett volna. Apja-lelketlen vadállat, aki szemétdombot' ésiiíált a fia sírjából,-+• Az>.: apa, már a születése pillanatában gyűlölte a gyermeket, mert nem szerette az anyját. Ezt a gyűlöletet úgy mutatta ki, hogy amig az anya vajúdott és fájdalmasan sirt a férje után, az a szomszéd szobában szerelmeskedett. Az az ember, aki ilyenre képes, nem normális, de minthogy Huszágh nem bolond, tehát vadállatnak kell tartanunk, akit ki kell irtani az emberi közösségből. Vádolom előre megfontolt szándékkal elkövetett gyilkossággal. A gonosz mostoha Ezután a másodrendű vádlott szerepéről beszél az ügyész. — A mostoha — mondotta — nem tudta visszatartani gyűlöletét az első asszony gyermeke iránt. Ütötte-verte valóságos szadista kegyetlenséggel, mintha szekszuális gyönyörűséget talált volna benne. Sőt nemcsak ő maga ütötte, hanem az apát is buzdította, hogy verje a gyereket. Éjjel betömték a szerencsétlen gyermek száját zsebkendővel és úgy ütötték korbáccsal. Született rossz lélek az az asszony. Típusa a gonosz mostohának. A rendőr és az újságíró Ezután kitér vádbeszédében az ügyész arra, hogy ha nem is közvetlenül, de közvetve bűnös a volt adai rendőrvezető, aki ezerötszáz koronáért elhitte az eltűnési mesét és nem nagyon kereste a gyereket. Neki is itt kellene ülni a vádlottak padján. — Épp ellenkező szerepük van áz újságíróknak — mondja az ügyész. — Az újságok a - nyilvánosság legfontosabb faktorai. Az újságírók kezdték meg a nyomozást, .amelynek a mai fptárgyalás az eredménye. Épp ezért nincs értéke Huszágh beismerésének, amelyet nem lehet enyhítő körülménynek tekineni, mert hét éven át nem ismert be semmit, csak akkor tett beismerő vallomást, amikor látta, hogy az újságírók nyomára jöttek az igazságnak. — Ha az újságírók nem indították volna hajszát, Huszágh soha sem ismerte volna be bűnét. Nem voltak lelkiismeretfurdalásai, nem a rossz lelkiismeret késztette a beismerésre, hanem a parancsoló kényszer. Hideg, cinikus ember ez, aki nyugodtan evett salátát arról a dombról, amely alatt gyermeke holtteste feküdt. Halá t kér az ügyész — Az asszony is részt vett a gyilkosságban. Nem igaz, hogy nem volt otthon. mert a szomszédok látták, ö ölte meg a kis leányt is, de ráfogta Mihályra és azért volt útjában a gyerek, mert félt, hogy kiderül a bűne. — A beteg társadalmat meg kell gyógyitani — mondja Csulinovics ügyész. — Hova vezet az ut, ha az apa meggyilkolja fiát. Kéri, hogy mindkét vádlottat ítélje halálra a bíróság. Az ügyész utolsó szavait moraj kiséri, majd Holló Oszkár dr. tolmácsolja a vádlottaknak magyarul az ügyész szavait. Petrovics M irkó védőbeszéd Ezután Petrovics Márkó dr. mondja el védöbeszédét. — Ha úgy lenne, ahogy az ügyész ur mondta — kezdi a védő — akkor a vádlottakat fel kellene négyeim. Az ügyész ur sokat hangoztatta a halált. Én pillanatnyilag nehéz helyzetben vagyok, de nem kell itt pátosz, nem kell poézis, hideg logikával kell nézni, mi történt. Nem védem a bűnt, mert nincs nagyobb bűn, mint a gyermekgyilkosság. Nem a bűnöst védem, hanem az embert. — Egy család tragédiájával állunk szemben. Huszágh István életében olyan események játszódtak le, amelyek megakadályozták szabad elhatározásában. Kezdődik a tragédiája első házasságával és végződik a gyermeke meggyilkolásával. Ellentétes érdekek pergőtüzébe került: a két feleség közé. Amikor meghallotta, hogy kislánya meghalt és a leányt fia lőtte le, meggyülölte a fiút. A gyűlölet lappangott benne és egyszerre kitört. Semmi sem bizonyítja, hogy a gyilkosságot előre megfontolt szándékkal követte cl. — Igaz, hogy Huszágh védekezése nem logikus, mert felmerül az a kérdés, hogy mit keresett éjszaka két órakor a gépnél, de az előre megfontoltságot csak akkor állapíthatnák meg, ha volna valaki, aki látta, hogy cinikus hidegvérrel és nem felháborodásában fojtotta meg a gyereket. — Az asszony szerepéről nem kell sokat beszélnem. Itt könnyű dolga van a védelemnek. Igaz, hogy az asszony nem szerette Mihályt, aki nem volt az ő gyermeke és megölte kislányát, de a kritikus éjszakán nem volt otthon és igy nem is vehetett részt a gyilkosságban. Nincs ellene semmi bizonyíték. Kéri, hogy az asszonyt mentse fel a bíróság, a férfinél pedig vegyék figyelembe az enyhítő körülményeket és a vádlott beismerését és a lehetőség sze-
