Bácsmegyei Napló, 1926. augusztus (27. évfolyam, 209-240. szám)
1926-08-07 / 215. szám
4. oldal. BÄCSMEGYEI napló Beismeri bűnét az adai gyermekgyilkos de tagadja, hogy szándékosan ölte meg a fiát Huszághnét a tárgyalás tartamira vizsgálati fogságba helyezték A Bácsmegyei Napló munkatárs inak vallomása — A gyilkos egykedvűen viselkedett, de a gödörnél, ahol a fiát elásta, elvesztette önuralmát 1926. augusztus Fotárgyalás az adai községháza udvarán A csöndes, álmos, poros bácskai nagyközséget nagy szenzáció mozdítja ^ az eseménytelenség tespedéséből: a aSuboticai törvényszék kiszállt a helyszínre, hogy a gyermekgyilkos adai lakatosmester bünpörét ott tárgyalják le. Már kora reggel talpon van az eg;ész falu, hogy szemtanúja legyen, mint hozzák megbilincselve szuronyos börtönőrök Huszágh Istvánt, aki nemrég még módos tagja volt az ottani iparostársadalomnak. De nemcsak Ada van lázban az izgalomtól, hanem az égész vidékről, Szentáról, Mólról és más Tisza-menti községekből is igen sokan eljöttek a tárgyalásra. A szuboticai törvényszék büntetőtanácsa: Pavlovics István törvényszéki elnök, továbbá Tászics Alekszander és Sztojanovics Radován törvényszéki bírák csütörtök esté érkezett meg Csulinow'cs Férdo dr. államiigyésszel és Petrovics Márkó dr., a két vádlott védőjével együtt. Huszágh István vádlottat péntek reggel nyolc órakor hozta be a vasútról a községházára két szuronyos börtönőr. A gyilkos apa összeláncolt kezekkel, lehorgasztott fővel haladt az őrök előtt, se jobbra, se balra nem nézett és maga elé meredve lépte át a községháza küszöbét a kiváncsiak nagy tömegének sorfala között. Ezalatt a községháza udvarán minden intézkedés megtörtént a tárgyalás zavartalan menetének biztosítására. Lombos akácfák alatt helyezték el a zöldposztóval bevont nagy asztalt a bírói tanács és a többi funkcionárius számára. Az udvar körül kötélkordont vontak és a kordonon belül nagyszámú széket helyeztek el a hallgatóság számára. ............. Kezdődik a tárgyalás Kilenc órakor, amikor Pavlovics István törvényszéki elnök, a büntetőtanács elnöke a tárgyalást megnyitotta, az udvaron mintegy nyolcszáz főnyi közönség szorongott, de sokan helyezkedtek el a szomszédos házak tetején és a fákon is. j1" ‘ .' : Pavlovics István elnök a tárgyalás megnyitása után elrendeli, hogy vezessék elő Huszágh Istvánt, akit erre két szuronyos börtönőr hoz az emelvény elé. Huszágh mélyen meghajlik az elnök előtt és szaporán felel a nacionáléját illető kérdésekre. Ezután az elnök a másodrendű vádlottat, Huszághné Dudás Franciskát szólítja, azonban Huszághné még nem érkezett meg, miTe' Csulinovics ügyész indítványozza, hogy ügyét elkülönítve tárgyalják le. A bíróság igy határoz és megkezdték a tárgyalást. Az elnök most a vádiratot ismerteti, majd megkérdi Huszághot, hogy megértette-e a vádat és bünöösnek érzi-e magát. Bűnösnek érzem magam, de nem 's’íaridékös enibérölésben — mondja Huszágh. Eközben megjelenik Huszághné Dtidás Franciska és mentegetöz've mondja, hogy azt hitte, otthon kell bevárnia, mig hívják. Csulinovics ügyész indítványozza, hogy Huszághné Dudás Franciskát helyezze a bíróság a tárgyalás tartamára vizsgálati fogságba. A bíróság az ügyész indítványát elfogadja és az elnök intézkedik, hogy Huszághné Dudás Franciskát helyezzék el a község fogdájában. Huszágh vallomása Az elnök felszólítására Huszágh részletesen előadja a történteket. A kritikus napon, május 28-ikán este — mondja Huszágh — a kis Mihály, mint rendesen, elcsavargott, mert egy barátjától állítólag egy forintot ellopott. Amikor éjjel hazajött, ahelyett, hogy lefeküdt volna, a javítás alatt álló gépekkel kezdett játszani. Én két órakor keltem fel és munkához akartam fogni, amikor a gyereket megláttam. Elfutott a düh, leszakítottam egy ponyvakötelet, azt a fiam nyakába dobtam és megszorítottam. Amikor a gyerek élettelenül zuhant a földre, a kúthoz mentem, vizet merítettem, hogy a fiút felélesszem, de akkor már halott volt. — Felnyaláboltam a holttestet és a kert sarkába lévő gödörhöz vittem, ami már évek óta fel volt ásva, nem földeltem be mindjárt a gödröt, hanem vasforgácsot és galyakat szórtam a holttestere. Körülbelül egy évig töltögettem a gödröt, amig az a kert szintjével egyen'ő lett. Később a szemetet is oda hordtuk. Feleségem azon az éjszakán nem volt otthon, beteg édesanyjánál tartózkodott. Elnök: A csendőrségnél és a vizsgálóbíró előtt azt vallotta, hogy lesett a gyerekre, most pedig azt mondja, hogy véletlenül pillantotta meg a gépeknél. Mondja most meg, melyik vallomása igáz? Huszágh: A csendőrségnél féltem, a vizsgálóbíró ur előtt pedig nem voltajn eszemnél. Az a valomásom az igaz, amit itt teszek. Dudás Franciska kihallgatása Huszágh Istvánná Dudás Franciska másodrendű vádlottat hallgatja ki ezután a bíróság. Az asszony nyugodt hangon mondja el, hogy megértette a vádat, de nem érzi magát bűnösnek. Elmondja házasélete történetét. Huszonötéves korában özvegyen ment férjhez. A kis Mihály akkor három és fél éves volt. A férjével jó! éltek mindaddig, amig a kis Mihály meg nem ölte Erzsikét. Az elnök: Szerette maga Mihályt? A vádlott: Szerettem. Az elnök: Tanuk vannak, hogy maga verte a kis fiat. A vádlott: Igen, vertem is, de csak azért, hogy az apja ne üsse. A gyerek rossz volt. Mindig elkódorgott. Sokszor lopott és eljárt a Barába fürödni, pedig az nagyon veszélyes volt. Megverte az uram is, én is. Huszághné ezután az elnök kérdéseire elmondja, hogyan halt meg a kis Erzsiké. — A férjem nem volt otthon azon a napon. Én a Vajkó Istvánnéval beszélgettem, amikor odajött a Mihály. Szóltam neki: Eredi Misi, szedjél salátát. A gyerek kiment, mi meg tovább beszélgettünk. Egyszerre hallom a durranást. Kirohanok, ott feküdt a leány véres arccal a földön. Hamar elküldtem Misit a szomszédba Makra Péter bácsihoz, hogy hívja el, mert szerencsétlenség történt. Az elnök: Mit gondolt, ki lőtte le Erzsikét? A vádlott: Azt hittem először, hogy a Mihály anyja, mert az szokott settenked»La-prdáiik,ttá!„ík, az,or.vos azt mondta, hogy közelről érte a golyó és Péter bácsi észrevette, hogy a fegyver nincs a rendes helyén. így gondoltunk Mihályra. • Az elnök: Látta Mihály kezében a fegyvert? A vádlott: Nem láttam. — Hozzájuthatott a fegyverhez? — Igenis, könnyen hozzájuthatott. A csendőrség letartóztatta a kis fiút, aki ott be is vallotta, hogy ő lőtte le Erzsikét. Elmondta pontosan, hogy jutott a golyóhoz, hogy töltötte meg a puskát. Azt mondta, hogy nem akarta lelőni a kislányt. Azt mondta neki: »Erzsikém, eredj innen!« De a kis lány ott maradt és a puska elsült. Amikor férjem hazajött és megtudta mi történt, olyan lett, mint a bolond. Azt mondta, hogy én va-* gyök az oka mindennek, mert mindig eltitkoltam előtte a gyerek rosszaságát. Az elnök: Szerette-e maga ezután is épugy a gyereket, mint azelőtt? A vádlott: Úgy nem szerettem, mert sok szidást kaptam miatta az uramtól. ' /-! gyilkos n omozta1 Az elnök kérdéseire ezután áttér a vádlott a kis Mihály eltűnésének körülményeire. Elmondja, hogy nem volt odahaza aznap. Amikor hazajött, azt mondta az ura, hogy eltűnt' a fiú. Másnap együtt jelentették be a csendőrségnek. Az ura ezerötszáz dinárt költött a nyomozásra. ' j (. T, Az elnök: Tudta maga mi történt a gyerekkel? A vádlott: Azt gondoltam, elvitte az anyja. Akkor tudtam meg, hogy meghalt, amikor a rendőrvezető megmondta, hogy megtalálták a holttestet. Az elnök: Mikor ásták azt a gödröt, amelybe a holttestet tették? A vádlott: Az már régen meg volt ásva. Már amikor a német katonák keresztül mentek, akkor ásta az uram, mert tapasztottuk a házat. Több kérdést intéz még az elnök az asszonyhoz, majd ismét az első rendű vádlotthoz fordul: Az elnök: Elismeri maga, hogy a maga gyereke volt a Mihály? Huszágh: Hogyne ismerném el. Az én salát gyerekem. Az elnök: Miért mondta a vizsgálóbíró előtt, hogy a gyerek nem a magáé és hogy az anyja romlott nő volt? — Nem voltam észnél, kérem — mondja mosolyogva Huszágh. — A gyermekgyilkos vádlott egyébként az egész tárgyalás folyamán mosolyog és a legteljesebb nyugodtsággal, szinte cinikusan beszél. A vádlottak kihallgatását délelőtt tizenegy órakor fejezi be a bíróság és nyomban megkezdi a tanúkihallgatásokat. Az újságíró nyomoz Az első tanú Vig Lajos, a Bácsmegyei Napló szentai tudósítója. Az elnök kérdéseire elmondja, hogyan jutott tudomására, hogy a kis Huszágh-gyerek már hét évvel ezelőtt eltűnt. Elment a édesanyjához, aki Szentán lakik. Megkérdezte az asszonyt, hogy mit tud fiáról. Az asszony nagyon zavaros feleleteket adott, de azért több értékes adatot lehetett kivenni beszédéből. Mindjárt látta, hogy Huszágh félrevezeti első feleségét. Ehnent Adára, hogy adatokat gyűjtsön. Amikor meggyőződött, hogv a kis Mihályt eltették láb alól, megírta az első cikket, amelyben kifejezést adott gyanújának. A hatóságok már foglalkoztak az üggyel, de csak ekkor kezdtek erélyesebben nyomozni. A nyomozás hamarosan eredményre vezetett, de a tanú, amikor Huszágh beismerő vallomást tett, kikapcsolódott az eseményekből. Az elnök kérdésére elmondja még a tanú, hogy Huszágh annyira félrevezette volt feleségét, hogy az asszony eleinte sehogy sem akarta elhinni, hogy kis fiát megölték. Amikor első Ízben nála járt a tanú, Bálizs Etelka elmondta neki, hogy egy asszony figyelmeztette, hogy elemésztették a gyereket, de ő ezt nem hiszi. • Alibi-levél a nyomozás elején Klajics Qyura adai rendőrvezető a következő tanú. Elmondja, hogy Huszágh a nyomozás során, minden kényszer nélkül, önként beismerte a gyilkosságot. Eleinte ugyan tagadni próbált és azt mondta, hogy a fiú Szrbobránban van a nagybátyjánál. Mutatott is egy levelet, amelyet állítólag Szrbobránból küldtek, de később hamarosan bevallotta, hogy megölte a fiút és megmutatta , a gödröt, ahová eltemette. Azt mondta, hogy a gödör már megvolt, de nem volt elég nagy, meg kellett nagyobbitani. Nem mondta, hogy csak véletlenül ölte meg a gyereket. Többször változtatta ugyan vallomását, de mindig úgy vallott, hogy meg akarta gyilkolni a fiát. Klaics Gyurát vallomására a bíróság megesketi. Az édesanya mindig imádkozó Bálizs Etelkát, Huszágh István első feleségét, a meggyilkolt gyermek édesanyját szólítják ezután a bíróság elé. imakönyv van kezében. A bigottságig jámbor asszony. Beszéde ideges, izgatott, sokszor azt a benyomást kelti, mintha a szörnyű eset megzavarta volna lelki egyensúlyát. Álmokról, látomásokról beszél és hamar megzavarodik. A védővel afférja támad. Amikor dr. Petrovics Dragutin védő kérdéseket intéz hozzá, ingerülten felel és tiltakozik az ellen, hogy a védő hazugságon akarja iogni. Az elnök kérdéseire elmondja, hogy házassága nagyon boldogtalan volt Huszághkal. Csak eleinte éltek jól. Később férje más nőknek udvarolt és őt ütötte. Amikor Mihály megszületett, a férfi a másik szobában szerelmeskedett egy más asszonnyal. Amikor már nem bírta a házaséletet, azt mondta* hogy vagy meghal, vagy elválik. El is váltak. A gyereket a bíróság az apjának Ítélte. — Én sokszor kérdeztem utána folytatja az asszony — mert megálmodtam, hogy eltűnt és Szent Antal mindent megmondott nekem. Állandóan írtak nekem levelet, hogy a fiú Magyarországon van. Az elnök: Megvannak ezek a levelek? A tanú: Nincsenek. Április 28-án nálam volt Huszágh és addig könyörgott, amig eltéptem a leveleket. Az elnök: Amikor még együtt élt az urával, tett maga neki szemrehányást életmódja miatt? A tanú: Nem tettem. Az elnök: Pénz miatt sem tett szemrehányást, amit elköltött az ura? A tanú: A pénz miatt tettem, mert elvitte hazulról. Az elnök: Mikor tudta meg, hogy a fiú meghalt. A tanú: A Bácsmegyei Naplóban olvastam, hogy megtalálták a holttestet. Az elnök elrendeli a tanú és az elsőrendű vádlott szembesítését. Huszágh tagadja, hogy Szentán volt első feleségénél és eltépte a leveleket. A délelőtti tárgyalást ezután felfüggeszti az elnök és folytatását délután fél ötre a helyszínre tűzte ki. A helyszíni tárgyalás A bíróság délután öt órakor Huszágh István Stevan Nemanja-uccai házához szállt ki. Az udvaron óriási néptömeg gyűlt css??, ÁH egész ffilu ^ uccáp szo-I rongott. A kíváncsiság egyre nagyobb I tömeget vonzott a házhoz. Végül is a I Rendőröknek kellett utat csinálni a bi* róság tagjai számára.
