Bácsmegyei Napló, 1926. augusztus (27. évfolyam, 209-240. szám)

1926-08-07 / 215. szám

4. oldal. BÄCSMEGYEI napló Beismeri bűnét az adai gyermekgyilkos de tagadja, hogy szándékosan ölte meg a fiát Huszághnét a tárgyalás tartamira vizsgálati fogságba helyezték A Bácsmegyei Napló munkatárs inak vallomása — A gyilkos egy­kedvűen viselkedett, de a gödörnél, ahol a fiát elásta, elvesztette önuralmát 1926. augusztus Fotárgyalás az adai községháza udvarán A csöndes, álmos, poros bácskai nagyközséget nagy szenzáció mozdítja ^ az eseménytelenség tespedéséből: a aSuboticai törvényszék kiszállt a hely­színre, hogy a gyermekgyilkos adai lakatosmester bünpörét ott tárgyalják le. Már kora reggel talpon van az eg;ész falu, hogy szemtanúja legyen, mint hozzák megbilincselve szuronyos börtön­őrök Huszágh Istvánt, aki nemrég még módos tagja volt az ottani iparostár­sadalomnak. De nemcsak Ada van láz­ban az izgalomtól, hanem az égész vi­dékről, Szentáról, Mólról és más Ti­sza-menti községekből is igen sokan el­jöttek a tárgyalásra. A szuboticai törvényszék büntetőta­­nácsa: Pavlovics István törvényszéki elnök, továbbá Tászics Alekszander és Sztojanovics Radován törvényszéki bí­rák csütörtök esté érkezett meg Csu­linow'cs Férdo dr. államiigyésszel és Petrovics Márkó dr., a két vádlott vé­dőjével együtt. Huszágh István vádlot­tat péntek reggel nyolc órakor hozta be a vasútról a községházára két szu­ronyos börtönőr. A gyilkos apa össze­láncolt kezekkel, lehorgasztott fővel ha­ladt az őrök előtt, se jobbra, se balra nem nézett és maga elé meredve lépte át a községháza küszöbét a kiváncsiak nagy tömegének sorfala között. Ezalatt a községháza udvarán minden intézkedés megtörtént a tárgyalás za­vartalan menetének biztosítására. Lom­bos akácfák alatt helyezték el a zöld­posztóval bevont nagy asztalt a bírói tanács és a többi funkcionárius számá­ra. Az udvar körül kötélkordont von­tak és a kordonon belül nagyszámú széket helyeztek el a hallgatóság szá­mára. ............. Kezdődik a tárgyalás Kilenc órakor, amikor Pavlovics Ist­ván törvényszéki elnök, a büntetőtanács elnöke a tárgyalást megnyitotta, az udvaron mintegy nyolcszáz főnyi kö­zönség szorongott, de sokan helyez­kedtek el a szomszédos házak tetején és a fákon is. j1" ‘ .' : Pavlovics István elnök a tárgyalás megnyitása után elrendeli, hogy vezes­sék elő Huszágh Istvánt, akit erre két szuronyos börtönőr hoz az emelvény elé. Huszágh mélyen meghajlik az el­nök előtt és szaporán felel a nacionálé­­ját illető kérdésekre. Ezután az elnök a másodrendű vád­lottat, Huszághné Dudás Franciskát szólítja, azonban Huszághné még nem érkezett meg, miTe' Csulinovics ügyész indítványozza, hogy ügyét elkülönítve tárgyalják le. A bíróság igy határoz és megkezdték a tárgyalást. Az elnök most a vádiratot ismerteti, majd megkérdi Huszághot, hogy meg­értette-e a vádat és bünöösnek érzi-e magát. Bűnösnek érzem magam, de nem 's’íaridékös enibérölésben — mondja Hu­­szágh. Eközben megjelenik Huszághné Dtidás Franciska és mentegetöz've mondja, hogy azt hitte, otthon kell bevárnia, mig hívják. Csulinovics ügyész indítványozza, hogy Huszághné Dudás Franciskát helyezze a bíróság a tárgya­lás tartamára vizsgálati fogságba. A bíróság az ügyész indítványát elfo­gadja és az elnök intézkedik, hogy Huszághné Dudás Franciskát helyezzék el a község fogdájában. Huszágh vallomása Az elnök felszólítására Huszágh részletesen előadja a történteket. A kritikus napon, május 28-ikán este — mondja Huszágh — a kis Mihály, mint rendesen, elcsavargott, mert egy ba­rátjától állítólag egy forintot ellopott. Amikor éjjel hazajött, ahelyett, hogy lefeküdt volna, a javítás alatt álló gé­pekkel kezdett játszani. Én két órakor keltem fel és munkához akartam fogni, amikor a gyereket megláttam. Elfutott a düh, leszakítottam egy ponyvaköte­let, azt a fiam nyakába dobtam és megszorítottam. Amikor a gyerek élet­telenül zuhant a földre, a kúthoz men­tem, vizet merítettem, hogy a fiút fel­élesszem, de akkor már halott volt. — Felnyaláboltam a holttestet és a kert sarkába lévő gödörhöz vittem, ami már évek óta fel volt ásva, nem földeltem be mindjárt a gödröt, hanem vasforgácsot és galyakat szórtam a holttestere. Körülbelül egy évig töltö­gettem a gödröt, amig az a kert szint­jével egyen'ő lett. Később a szemetet is oda hordtuk. Feleségem azon az éjsza­kán nem volt otthon, beteg édesanyjá­nál tartózkodott. Elnök: A csendőrségnél és a vizs­gálóbíró előtt azt vallotta, hogy le­sett a gyerekre, most pedig azt mond­ja, hogy véletlenül pillantotta meg a gépeknél. Mondja most meg, melyik val­lomása igáz? Huszágh: A csendőrségnél féltem, a vizsgálóbíró ur előtt pedig nem voltajn eszemnél. Az a valomásom az igaz, amit itt teszek. Dudás Franciska kihallgatása Huszágh Istvánná Dudás Franciska másodrendű vádlottat hallgatja ki ez­után a bíróság. Az asszony nyugodt hangon mondja el, hogy megértette a vádat, de nem érzi magát bűnösnek. El­mondja házasélete történetét. Huszonöt­­éves korában özvegyen ment férjhez. A kis Mihály akkor három és fél éves volt. A férjével jó! éltek mindaddig, amig a kis Mihály meg nem ölte Erzsikét. Az elnök: Szerette maga Mihályt? A vádlott: Szerettem. Az elnök: Tanuk vannak, hogy maga verte a kis fiat. A vádlott: Igen, vertem is, de csak azért, hogy az apja ne üsse. A gyerek rossz volt. Mindig elkódorgott. Sokszor lopott és eljárt a Barába fürödni, pe­dig az nagyon veszélyes volt. Megver­te az uram is, én is. Huszághné ezután az elnök kérdéseire elmondja, hogyan halt meg a kis Er­zsiké. — A férjem nem volt otthon azon a napon. Én a Vajkó Istvánnéval beszél­gettem, amikor odajött a Mihály. Szól­tam neki: Eredi Misi, szedjél salátát. A gyerek kiment, mi meg tovább beszél­gettünk. Egyszerre hallom a durranást. Kirohanok, ott feküdt a leány véres arc­cal a földön. Hamar elküldtem Misit a szomszédba Makra Péter bácsihoz, hogy hívja el, mert szerencsétlenség történt. Az elnök: Mit gondolt, ki lőtte le Er­zsikét? A vádlott: Azt hittem először, hogy a Mihály anyja, mert az szokott setten­­ked»La-prdáiik,ttá!„ík, az,or.vos azt mond­ta, hogy közelről érte a golyó és Péter bácsi észrevette, hogy a fegyver nincs a rendes helyén. így gondoltunk Mi­­hályra. • Az elnök: Látta Mihály kezében a fegyvert? A vádlott: Nem láttam. — Hozzájuthatott a fegyverhez? — Igenis, könnyen hozzájuthatott. A csendőrség letartóztatta a kis fiút, aki ott be is vallotta, hogy ő lőtte le Er­zsikét. Elmondta pontosan, hogy jutott a golyóhoz, hogy töltötte meg a puskát. Azt mondta, hogy nem akarta lelőni a kislányt. Azt mondta neki: »Erzsikém, eredj innen!« De a kis lány ott maradt és a puska elsült. Amikor férjem haza­jött és megtudta mi történt, olyan lett, mint a bolond. Azt mondta, hogy én va-* gyök az oka mindennek, mert mindig eltitkoltam előtte a gyerek rosszaságát. Az elnök: Szerette-e maga ezután is épugy a gyereket, mint azelőtt? A vádlott: Úgy nem szerettem, mert sok szidást kaptam miatta az uramtól. ' /-! gyilkos n omozta1 Az elnök kérdéseire ezután áttér a vádlott a kis Mihály eltűnésének körül­ményeire. Elmondja, hogy nem volt oda­haza aznap. Amikor hazajött, azt mond­ta az ura, hogy eltűnt' a fiú. Másnap együtt jelentették be a csendőrségnek. Az ura ezerötszáz dinárt költött a nyo­mozásra. ' j (. T, Az elnök: Tudta maga mi történt a gyerekkel? A vádlott: Azt gondoltam, elvitte az anyja. Akkor tudtam meg, hogy meg­halt, amikor a rendőrvezető megmondta, hogy megtalálták a holttestet. Az elnök: Mikor ásták azt a gödröt, amelybe a holttestet tették? A vádlott: Az már régen meg volt ás­va. Már amikor a német katonák ke­resztül mentek, akkor ásta az uram, mert tapasztottuk a házat. Több kérdést intéz még az elnök az asszonyhoz, majd ismét az első rendű vádlotthoz fordul: Az elnök: Elismeri maga, hogy a maga gyereke volt a Mihály? Huszágh: Hogyne ismerném el. Az én salát gyerekem. Az elnök: Miért mondta a vizsgáló­bíró előtt, hogy a gyerek nem a magáé és hogy az anyja romlott nő volt? — Nem voltam észnél, kérem — mondja mosolyogva Huszágh. — A gyermekgyilkos vádlott egyébként az egész tárgyalás folyamán mosolyog és a legteljesebb nyugodtsággal, szinte cinikusan beszél. A vádlottak kihallgatását délelőtt ti­zenegy órakor fejezi be a bíróság és nyomban megkezdi a tanúkihallgatáso­kat. Az újságíró nyomoz Az első tanú Vig Lajos, a Bácsmegyei Napló szentai tudósítója. Az elnök kér­déseire elmondja, hogyan jutott tudo­mására, hogy a kis Huszágh-gyerek már hét évvel ezelőtt eltűnt. Elment a édesanyjához, aki Szentán lakik. Meg­kérdezte az asszonyt, hogy mit tud fiá­ról. Az asszony nagyon zavaros fele­leteket adott, de azért több értékes ada­tot lehetett kivenni beszédéből. Mind­járt látta, hogy Huszágh félrevezeti el­ső feleségét. Ehnent Adára, hogy ada­tokat gyűjtsön. Amikor meggyőződött, hogv a kis Mihályt eltették láb alól, megírta az első cikket, amelyben kife­jezést adott gyanújának. A hatóságok már foglalkoztak az üggyel, de csak ekkor kezdtek erélyesebben nyomozni. A nyomozás hamarosan eredményre ve­zetett, de a tanú, amikor Huszágh be­ismerő vallomást tett, kikapcsolódott az eseményekből. Az elnök kérdésére elmondja még a tanú, hogy Huszágh annyira félrevezet­te volt feleségét, hogy az asszony ele­inte sehogy sem akarta elhinni, hogy kis fiát megölték. Amikor első Ízben ná­la járt a tanú, Bálizs Etelka elmondta neki, hogy egy asszony figyelmeztette, hogy elemésztették a gyereket, de ő ezt nem hiszi. • Alibi-levél a nyomozás elején Klajics Qyura adai rendőrvezető a kö­vetkező tanú. Elmondja, hogy Huszágh a nyomozás során, minden kényszer nélkül, önként beismerte a gyilkossá­got. Eleinte ugyan tagadni próbált és azt mondta, hogy a fiú Szrbobránban van a nagybátyjánál. Mutatott is egy levelet, amelyet állítólag Szrbobránból küldtek, de később hamarosan beval­lotta, hogy megölte a fiút és megmu­tatta , a gödröt, ahová eltemette. Azt mondta, hogy a gödör már megvolt, de nem volt elég nagy, meg kellett na­­gyobbitani. Nem mondta, hogy csak vé­letlenül ölte meg a gyereket. Többször változtatta ugyan vallomását, de min­dig úgy vallott, hogy meg akarta gyil­kolni a fiát. Klaics Gyurát vallomására a bíróság megesketi. Az édesanya mindig imádkozó Bálizs Etelkát, Huszágh István első fe­leségét, a meggyilkolt gyermek édes­anyját szólítják ezután a bíróság elé. imakönyv van kezében. A bigottságig jámbor asszony. Beszéde ideges, izga­tott, sokszor azt a benyomást kelti, mint­ha a szörnyű eset megzavarta volna lel­ki egyensúlyát. Álmokról, látomásokról beszél és hamar megzavarodik. A vé­dővel afférja támad. Amikor dr. Petro­vics Dragutin védő kérdéseket intéz hozzá, ingerülten felel és tiltakozik az ellen, hogy a védő hazugságon akarja iogni. Az elnök kérdéseire elmondja, hogy házassága nagyon boldogtalan volt Hu­­szághkal. Csak eleinte éltek jól. Később férje más nőknek udvarolt és őt ütötte. Amikor Mihály megszületett, a férfi a másik szobában szerelmeskedett egy más asszonnyal. Amikor már nem bír­ta a házaséletet, azt mondta* hogy vagy meghal, vagy elválik. El is váltak. A gyereket a bíróság az apjának Ítélte. — Én sokszor kérdeztem utána folytatja az asszony — mert megálmod­tam, hogy eltűnt és Szent Antal min­dent megmondott nekem. Állandóan ír­tak nekem levelet, hogy a fiú Magyar­­országon van. Az elnök: Megvannak ezek a levelek? A tanú: Nincsenek. Április 28-án ná­lam volt Huszágh és addig könyörgott, amig eltéptem a leveleket. Az elnök: Amikor még együtt élt az urával, tett maga neki szemrehányást életmódja miatt? A tanú: Nem tettem. Az elnök: Pénz miatt sem tett szem­rehányást, amit elköltött az ura? A tanú: A pénz miatt tettem, mert el­vitte hazulról. Az elnök: Mikor tudta meg, hogy a fiú meghalt. A tanú: A Bácsmegyei Naplóban ol­vastam, hogy megtalálták a holttestet. Az elnök elrendeli a tanú és az első­rendű vádlott szembesítését. Huszágh tagadja, hogy Szentán volt első fele­ségénél és eltépte a leveleket. A délelőtti tárgyalást ezután felfüg­geszti az elnök és folytatását délután fél ötre a helyszínre tűzte ki. A helyszíni tárgyalás A bíróság délután öt órakor Huszágh István Stevan Nemanja-uccai házához szállt ki. Az udvaron óriási néptömeg gyűlt css??, ÁH egész ffilu ^ uccáp szo-I rongott. A kíváncsiság egyre nagyobb I tömeget vonzott a házhoz. Végül is a I Rendőröknek kellett utat csinálni a bi­­* róság tagjai számára.

Next

/
Thumbnails
Contents