Bácsmegyei Napló, 1926. augusztus (27. évfolyam, 209-240. szám)

1926-08-31 / 240. szám

IQ2Ö. augusztus 31. BÁCSMEGYE1 NAPLÓ 3. oldal KISEBBSÉGI ÉLET A szászvári Kun-kollégium sorsáról döntött az erdélyi református egyház­­kerület. A kollégiumot, mint ismeretes, hosszas huza-vona után az állam visz­­szaadta a református egyháznak, mely algimnáziumot akart benne megyitni. Ez év augusztusában Petrovici miniszter megnézte a kollégiumot és kijelentette, hogy hozzájárul egy magyar református algimnáziumot akart benne megnyitni. Ez líceum elhelyezése megnyugtató módon elintézhető lesz a Kun-kofégiummai. A kormány a további tárgyalások vezeté­sével Groza minisztert hízta meg; a tár­gyalásokon román részről egyedüli tár­gyalási alakul az uj épület eladását fo­gadták el. Groza miniszter garantálta a vételár kifizetését, a régi épület visz­­szaadását és abba« «Tilvánosjogu al­­gimnázum felállításának engedélyezését A református egyházkerület hosszás vita után elfogadta Groza miniszter ajánlatát és felhatalmazást adott az adás-vételi szerződés megkötésére. Az erről szóló határozni! javaslat a következőkép hangzik; »Az egybázkerületi kéz gyűlés a jelentést mély szomorúsággá! tudomá­sul révén, tekintettel az ügy mai áiásá­­ra, teljesjogu felhatalmazást ad az igaz­­gatétaaáesnak, hogy a szászváros! Kun-kollégium ügyének végleges elinté­zésére vegye fel a tárgyalásokat a kor­mánnyal, teljes felhatalmazást adván egyben arra is, begy a tárgyalások után mutatkozó bármilyen lehetőséget (szük­ség esetén az uj épület eladását is) végérvényesen perfektuálja, esetleges el­adás esetén az eladási szerződés összes feltételeit megállapítsa, a szerződést végérvényesen megköthesse, a tulajdon bekebelezésére engedélyt adhasson és eljárásának eredményéről a legközelebbi egyházkerületi közgyűlésnek tegyen je­lentést.* * SzUllő Géza- a szlovenszkói keresz­­tényszociallsta-párt vezére a genfi kongresszusról hazatérvén, nyilatkozott az újságíróknak a kisebbségek nem­zetközi konferenciájáról. »Elméletileg — mondotta többek közt — talán helyesebb volna, ha Európában Egyesült-Államok lennének, vagy ha itt semmi különbség nem volna a fajok között eredetük, nyel­vük és vallásuk tekintetében, de sajnos az ma még lehetetlen. Amerikában meg lehetett alkotni az Egyesült-Államokat, mivel ez hagyományok nélküli terület volt, de Középeurópában sohasem lehetne ugyanezt a dolgot megcsinálni. Csak egy orvoslási mód van és ez a demo­krácia. Az egyenlőség, testvériség, szabadság nem boldogítanak bennünket, amint azt a mostani helyzet is mutatja, mert mindaddig, amíg az egész világon meg nem valósul a felebarát! szeretet, mindig lesznek üldözöttek, elnyomottak és kitagadottak! Amiig a kisebbségeket egyenlő tényezőknek el nem ismerik, amíg a kisebbségek csak alattvalók, de nem polgárok, amíg a világon föl­­fegyverkezett és lefegyverzett államok léteznek, amit a világon nem _ uralkodik az első parancs: »Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat...«, mindaddig a vlág mindig beteg lesz.« # A bukaresti ellenzéki sajtó igen föl van háborodva, hogy Petrovici román közoktatásügyi miniszter megígérte a magyaroknak az iskolatörvény libe­rális végrehajtását. A kormány elleni kampányban az Universal jár elől, mely napról-napra újabb cikkekben próbálja rábizonyítani a miniszterre, hogy — ha­­zaflatlan. A sorozatos támadásokra vá­laszlapén Petrovici miniszter az Adeve­­rulba cikket «irt, rneiy visszautasítja az ellenzéki lapok vádjait. »A sajtóban min­denütt megjelenik a vád — irta a minisz­ter'—- hogy a liberális törvényekkel el­lentétben álló ígéretet tettem a kisebb­ségi delegátusoknak. Kijelentem, hogy a magyarok tőlem nem követelnek sem­mi mást, csak azt, hogy hajtsam végre a magánoktatási törvényt. Nem is fo­gadtam meg mást, mint hogy ezt a tör­vényt alkalmazni fagom. Igaz, hogy a ma­gyarok nincsenek megelégedve ezzel a törvénnyel, de miután egy pár gyakor­lati sérelmük orvoslását helyeztem ki­­láiáxha. azt kérték- hojgv hajtsam végre szövegszerinti értelmét a törvénynek. Tehát miről van szó? A magyarok azt kívánják, hogy a magyar anyanyelvű zsidó tanulók a magyar iskolákba be­iratkozhassanak. A törvény 35-ik sza­kasza ezt mondja: A kisebbségi isko­lákba csak azok a tanulók vehetők fel, akiknek anyanyelve azonos az iskola tannyelvével. A magyar delegáció sze­rint Erdélyben vannak magyar anya­nyelvű zsidók és én részemről kijelen­tettem, hogy minden félremagyarázás nélkül végrehajtom a törvényt. Ma lehet az anyanyelvvel visszaélést elkövetni, úgy azt hivatalos szerveim utján fogom megállapítani. Természetesen erre csak a tanévben kerülhet a sor, amikor erre vonatkozólag körrendeletét adok ki a tanügyi ellenőrző szerveknek. Ami azt a kiíogást illeti, hogy a kisebbségi is­kolákban nemzeti veszélyt jelent a más nemzetiségi tanulók bebocsájtása, arra nézve azt jegyzem meg, hogy számom­ra csak egy fegyver van: Anghelescu törvénye. Ha ennek a törvénynek az al­kalmazása káros, úgy legkevésbé sincs joga annak az üzemnek szemrehányást tenni, ahol ez a törvény készült. Még egyet: egy gyárnak az értékét a terme­lésből lehet megállapítani, nem pedig ab­ból a tényből, hogy falaira, állandóan lángoló lobogókat tűznek ki.« Benes visszavonulását Kramsrzs külpolitikai okokból kívánja Olaszország minden áron meg akarja bontani a kisantant egységét Prágából jelentik: A Pravo Lidu jelenti, hogy Kramarz cikksorozatot fog írni a lapba a kormány szüksé­ges árformálásáról. A csehszlovák politikai közvélemény azt hiszi, hogy ez a cikksorozat a Mussolínive1 foly­tatott tárgyalások eredménye. Kra­marz cikkének az a lényegé, hogy Benesnek félre kell állnia és ezt a célt Kramarz egyéniségének teljes súlyával támogatja. Benes eltávolításának a cseh na­cionalisták szerint a következő okai vannak: Benes a feje a kisantantnak, amely alakulat kényelmetlen Olasz­ország számára, mert a kisantant politikájának éle Magyarország el­len irányul. Benes bukásától azt várják, hogy ezt a kisantant fel­bomlása követi és Olaszország minden áldozatra kész, hogy a kisantant egysé­­mét megbontsa. Benes a feje annak a politikai irányzatnak, amely Csehszlovákiát összeveszitette a Vatikánnal, holott Mussolini a legjobb egyetértésben van a pápával. Az oiasz fasizmus nagy ösz­­gzegeket áldoz a csehszlovák fasizmus támogatására, éppen úgy, mint ahogy Moszkva i» minden áldozatot meghoz, hogy a bolseviznnist támogassa. A kisan­tant diplomái érthető érdeklődéssel figyelik a Prágai párbajt. Magyarország örömmel fogadja a jugoszláv orientáció lehetőségét A kisantant diplomáciája a teljes kibékülést és megértést reméli Horthy Miklós mohácsi beszéde nyomán Mint a Bácsmegyei Napló megír­ta, Horthy Miklós, Magyarország kormányzója Mohácson a mohácsi csata négyszázadik évfordulóján rendezett ünnepségen feltűnést keltő beszédet mondott, amelyben sürget­te Magyarországnak Jugoszlávia felé való orientációját. Horthy töb­bek között a következőket mondfa: — Attól a jóbaráttól, akivel olyan sokat fűzött össze bennünket a kö­zös védekezés életbevágó érdeke, utóbb sajnos mélyreható ellentétek választottak el. Hiszem és remélem azonban, hogy a déli szomszédunk­kal visszatérhet a régi barátság és megértés. Horthy Miklós kijelentésével rész­letesen foglalkozik az egész buda­pesti sajtó. Megállapítható, hogy Magyarországban minden kör­ben igen kellemes feltűnést kel­tett a kormányzónak az a kije­­lonté®e. hogy Magyarország Jugoszláviával keresi a baráti viszony helyreállítását. Ipari és kereskedelmi körökben a jugoszláv orientáció lehetősége ma az egyetlen komoly téma. Fenyő Miksa, a Gyáriparosok Országos Szövetségének főtitkára Horthy ki­jelentéséről a következő nyilatkoza­tot tette: — A kormányzó nagyiontosságu kijelentései kell, hogy intenziven és állandóan loglalkoztassák az ország közönségét. Kétségtelen, hogy mind­azon államok között, amelyek Tria­non révén hatalmas magyar terüle­tekhez jutottak, Jugoszláviával van legkevesebb érdekösszeütközésünk, ellenben komoly és kölcsönös érdekek, történeti tradíció, százados kap­csosatok teszik mindkét állam részére lehetővé a baráti kap­csolatot. A területi kérdéseket ma már Ma­gyarországon senki sem kívánja megbolygatni. Ami vitás kérdés még van. ny nc.m lebet cátia. a barátságos közeledésnek, annál is inkább, mert Jugoszláviának is be kell látni, bogy az utódállamok közül az lesz a legerősebb és az boldo­gul legkönnyebben, amelyik elő­ször köt baráti szerződést és tart fenn őszinte barátságot Magyarországgal. Ha a * baráti szövetség létrejönne, Jugoszlávia egész erejét belső kon­szolidációja megalapozására fordít­hatná és arra, hogy a Balkánon a maga részére az őt megillető szspremáciát biz­tosítsa. — Gazdasági szempontból is na­gyon sokat jelent a szoros kapcso­lat. Természetes, hogy ennek előfel­tétele, hogy Jugoszlávia is ismerje fel saját érdekeit és őszinte meleg­séggel ragadja meg a feléje nyúj­tót baráti kezet. Jugoszlávia és Ma­gyarország között a kereskedelmi viszony eddig is zavartalan volt, azonban mindkét ország érdekében állana, ha ez még jobban kimélyülne. Horthy kijelentését az ellenzéki politikusok is nagy örömmel Üdvöz­­iik. A törekvés, amely a magyar kor­mányzó mohácsi beszédében meg­nyilvánult, élénken foglalkoztatja a diplo­máciát is. A Budapesten időző diplomáciai képviselők valamennyien rámutat­nak Horthy kijelentésének nagy ere­jére. A jugoszláv követség vezetője nem tartózkodik Budapesten, helyet­tese az őt felkereső újságíróknak a következőket mondotta: — Éppen, mert Jugoszláviáról van szó, a kérdés számunkra na­gyon kényes. Érdemi nyilatkozatot nem tehetünk. Hétfőn délelőtt a budapesti S. H. S. követséren konferencia volt s egész délelőtt élénk telefon- és táv­iratváltás folyt a követség és a beo­­gradi külügyminisztérium között. A követség Horthy beszédének teljes szövegét azonnal továbbította Beo­­gradba. A kisantant-államok diplomáciá­ját is élénken foglalkoztatja Horthy Miklós feltűnő kijelentése. A cseh követségen Horthy beszé­déről a következőket mondták: — Ha Horthy szavai célzatosak voltak és nem csupán udvariassági aktusról van szó, akkor ez a beszéd egy szebb komák felvirradását je­lenti, A magyar kormányzó békülé­­keny kijelentésére az egész világ felfigyel. A cseh politika örvendve látja a magyar-lugoszldv kapcsola­tot, mert anélkül, hogy jóslásokba akarnánk bocsátkozni, nem csodál­koznánk rajta, ha a közel jövőben olyan tárgyalások indulnának meg, amelyek a kisantantban levő álla­mok és Magyarország teljes kibékü­lésére és baráti szövetségére vezet­nének. A román követség részéről nem hivatalosan úgy nyilatkoztak, hogy az esetleg várható jugeszláv-ma­­gyar szerződés nem zavarja meg Jugoszlávia és Románia jóviszonyát és a magyar politika jugoszláv orientációja nem érintené a Románia és Magyarország közötti viszonyt sem. Román szempontból örvendetes­nek találják a közeledést, mint a kisantant megerősödésének jelét. A Nyolcórai Újság munkatársának a kormányhoz közelálló helyről a következőket mondották Horthy kormányzó beszédével kapcsolat­ban: — A kijelentésnek, tekintettel ar­ra, hogy az államfő részéről hang­zott el, nagy politikai jelentősége van. Messzebbmenő kombinációt azonban nem kell a kijelentéshez fűzni, mert itt a kormányzó ur csak bizonyos történeti tényeket hozott közelebb a mai korhoz. Tudni kell azonban, hogy az utolsó hónapok alatt a Jugoszláviával folytatott tár­gyalások teljesen simán folytak és a még fenmaradt kérdéseket szep­temberben fogjuk letárgyalni. Min­den reményünk, hogy ezúttal sem fog nehézség támadni az egyes kér­dések tárgyalásánál. A Jugoszláviá­val folytatott tárgyalások során nemcsak olyan kérdések merültek fel, amelyek a békeszerződésből folynak, hanem kereskedelmi, tarifá­­lis és másiránytt kérdések is, de megálapitható, hogy mindezeknél a kérdéseknél a legteljese bb mérték­ben a kölcsönös megértés lépett elő­térbe. Ilyen előzmények után tette meg a kormányzó ur kijelentését, amelyben a régi barátság és megér­tés visszatérésére célzott. Azonban mindenesetre túlzottaknak kell te­kinteni azokat a kombinációkat, a melyek máris Középenrópa képének megváltoztatásává’ beszélnek, vagy amelyek azt sejtetik, hogy befeje­zett tények vannak a háttérben és a magyar külpolitikának teljes meg­változása várható. — A jugoszláv orientációnak min­dig voltak nálunk hívei és ások, akik eddig is propagálták ezt az eszmét, természetesen a legnagyobb öröm­mel fogadták a kormányzó ur kije­lentését. A délután folyamán újból nyilat­koztak a jugoszláv követségen Horthy kormányzó mohácsi beszé­dével kapcsolatban a következőket mondották: — A kormányzó beszédének hi­teles szövegét még nem kaptuk meg. Mihelyt a hiteles szöveg' megérkezik, teljesítjük kötelessé­günket és a beszédet közöljük a beogradi külügyminisztériummal. — A külügyminisztérium felha­talmazása nélkül a budapesti ju­goszláv követség nem nyilatkoz­­l’.atik. A követség egyébként cáfolja egy hétfői lapnak azt a hirét, amelv szerint a követség egy tisztvisel ő 1 leutazott Mohácsra. A követsé hangsúlyozták, hogy a budapesti : goszláv követségnek egyetlen tis viselője vagy alkalmazottja s< volt Mohácson és nem vett részt ottani ünnepségeken, sem hivat; san. sem pedig mint magánember.

Next

/
Thumbnails
Contents