Bácsmegyei Napló, 1926. augusztus (27. évfolyam, 209-240. szám)
1926-08-29 / 238. szám
4. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ _____________________1926. augusztus J9. Anovisadi zeneegyesület nagyszabású programja Megürmepli Beethoven halálának századik évfordulóját Noviszadról jelentik: A noviszadi zeneegyesület az ősszel kezdődő zenei szezonra impozáns programot dolgozott ki. A diszes program összeállítása Pastyán Szvetolik karnagy érdeme. A program első pontja az október 3-iki zenenap, amelyet a múlt év 3-án rendezett zenenap sikerén felbuzdulva, az összes noviszadi dalegyletek bevonásával rendez a zeneegyesület. A zenenapon háromszáz noviszadi énekes fog együttes hangversenyt rendezni. A műsor Nikolái nyitányával kezdődik és abban a zeneegyesüler zenekara és az együttes énekkar fog résztvenni. A nyitány? Bjethovea első szimfóniája követi. December elején a zeneegyesület oroszcsehszlovák dal- és zeneestélyt rendez, amelyen Vicsevszlav Novak neves csehszlovák zeneszerző ismeretes balladáját, a Vrázsednyi miü-t adja elő az ének- és zenekar. A műsoron Grecsani és Taneiev szerzeményei, Dvorzsák dur quartettja és Csajkovszki 5. szimfóniája szerepelnek. neestén bemutatja a »Szvi/af« kezdetű egyházi éneknek általa szerzett áttételét ének- és zenekarra. A zeneegylet a nagyszabású műsoron kívül több zeneestélyt is fog rendezni, amelyeknek programját még nem állították össze,«azonkívül országos körútra is megy és Beogradban, Zagrebben, Ljubljanában, Mariborban rendez önálló hangversenyeket a modern jugoszláv zeneszerzők müveiből. A zeneegyesület kibővíti énekkarát az intelligencia tagjaiból való énekesekkel és ilyen irányú felhívást bocsájtott ki. A román király nem utazik Párisba Plakátokkal és záptojással várták a kommunisták Páris, augusztus hó. Az árak a különböző »rendszabályok« ellenére is naprói-napra emelkednek és az ideges párisi munkásság lelkében erős talajt talált a kommunista agitáció. Barbusse nyakra-főre bocsátja ki hangzatos plakátjait, amelyek csöpögnek a vértől .és Páris népét tüntetésre hívják fel a drágaság és az iáegenek ellen, akik »felesznek minden morzsát a korgó gyomru francia proletár szája elől.« Most, hogy hire érkezett, hogy Ferdinand román király látogatóba akar jönni Párisba, a párisi kommunista párt féktelen agitációBa kezdett. Öles falragaszok hirdetik mindert sarkon, hogy gyarnyelvü munkásokat a Caillauxféle »idegen munkásokat kiüldöző törvény« után újabb »meglepetésben« kíván részesíteni a francia kizsákmányoló imperializmus, amikor a reakciós bojár-burzsoázia királyi főnökének, Hohenzollern Ferdinándnak, a »román Alfonz«-nak párisi nyaralását készíti elő! Párisban élő romániai munkások! Tudjátok-e ki az a Hohenzollern Feri dinánd? A nyugati imperialisták balkáni zsandára, az 1919-es dicsőséges magyar proletárdiktatúra gyilkosa, a fehér terrorista Horthy-Bethlenék holnapi szövetségese Szovjetoroszország és az egész világ forradalmi prole tár iá tusa ellen! Februárban a zeneegyesület jugoszláv zeneszerzők müveiből rendez hangversenyt, amelyben bemutatja Krsztics, Konyevics, Stolzer, Milojevics, Grisold, Lajovics és Pastyán legjobb szerzeményeit. Márciusban a diszes és gazdag műsor legkimagaslóbb zenei eseményeként a zeneegyesület Beethoven halálának századik évfordulója alkalmából diszes jubileumra készül, amikor kizárólag Beethoven szerzeményeiből adnak elő. Beethoven több szimfóniája, énekkarra irt müvei, hegedű- és zongorahangver'senyszámai, egyik nagy nyitánya, egy zongora szonátája, egy cSellószonáta és egy szeptett ígér kiváló zenei élvezetet. Májusban ismét zenenapot rendez a zeneegyesület, amelyen a szerb szerzők legújabb müveit tűzik műsorra. Ezek között szerepelnek Krisztics oratóriuma: A feltámadás, és egy kantáié, amelyet llics Vojiszláv: Vardáron cimü költeménye alapján Konyovics Péter zenésitett meg. Pastyán Szvetolik karnagy egyik ze-Hohenzollern Ferdinándot záptojással kell fogadni, hadd emlegesse meg örök életére a a párisi nép vendégszeretetét. A francia nyelvű röpiratok és kiáltvá-i nyok tömkeíege melltett mégj angolul, németül, spanyolul, magyarul, sőt héberül is ragasztottak ki plakátokat a párisi zsidónegyedben, nyilván azért, hogy ezzel is demonstrálja nemzetközösségét a kommunista párt. A magyarnyelvű röpiratok egyike igy szól: Comité d’Émigrés Originaires de Roumanie. Elvtársak! Elvtársnök! Romániai magyarnyelvű munkások! Ki üldözöttek! Kiket a bojár ieudálkapitalizmus politikai és gazdasági diktatúrája kenyértelenné, földönfutóvá tett! Kiket a francia finánckapitalizmus ma éhbéres robotba hajszol! És kiket hoinap a munkanélküliség és kiüldöztetés réme fenyeget! Igen, titeket hazátlan romániai maPárisban élő romániai munkások! Tudjátok meg, hogy miközben az imperialista bojár-burzsoázia királyi ügynöke, Hohenzollern Ferdinánd külföldi lakomákon titkon összeesküszik Mussolinivel, Chamberlainnal és ezek cinkosaival a világ forradalmi proletariátusa ellen: odahaza, Romániában a legféktelenebb kizsákmányolás, a legborzalmasabb gazdasági nyomor, tömeges munkanélküliség és ezek nyomán véres fascista terror, tömegletartóztatások, kínzások, súlyos hadbirósági Ítéletek sötét napjait kénytelen élni a nincstelen városi és falusi proletáriátus! Minden Párisban élő romániai munkás teljesítse forradalmi kötelességét a bojár fehérterror börtöneiben szenvedőkkel szemben! A párisi rendőrség természetesen minden- »óvintézkedést« megtett, hogy a király fogadtatása lehetőleg zavartalan legyen, ám ugylátszik, erre nem is volt szükség, mert a román király, mint Vichyből jelentik, meggondolta a dolgot és kijelentette, hogy nem utazik Párisba. Barbusseék most kétségbe vannak esve. Mit csináljanak a rengeteg záptojással? A francia közvélemény, amely románbarát, elitéli a kommunista akciót. Páris népe különben is szeret királyt látni, a román királyt, aki szövetségese a francia hadseregnek, a hivatalos Franciaország a legnagyobb szivélyességgel fogadta volna. Az azonban nagyon is érthető, hogy a román uralkodó nem utazik Párisba, ahol a rendőrség nem tudta megakadályozni, hogy az ominózus- plakátot kiragasszák. Jellemző a franciák hangulatára, hogy a párisi román követséget naponta sok száz polgár keresi fel, hogy kifejezést adjon Románia iránti szimpátiájának. . Ezt üzenem... Gajda tábornok kész francia bíróság elé állni Prágából jelentik: A fasisztaszövetség nyilvános népgyülést tartott, amelyen Svejcár tanár mint első szónok kijelentette, hogy a fasisztáknak főkivánsága, hogy a nemzet ismét önérzetesen gondolkodjék. Svozsil dr. hangsúlyozta, hogy az alkotmánytörvény alapján Benesnek nem is kell Hlavacseket beperelnie, mert már elegendő ok van arra, hogy az államügyész hivatalból eljárást indítson Hlavacsek ellen. Zastera mérnök Gajda üzenetét tolmácsolta: — Gajda azt üzented nektek, hogy nem érzi magát bűnösnek. Hajlandó Franciaországba menni, hogy ott francia bíróság elé álljon, föltéve, hogy az ügyre vonatkozó okmányokat kiadják. A gyűlés után Gajda éltetésével a Národni-tridára vonult a tömeg. Ott azonban erős rendőri készültség állta útját a tüntetőknek. A mellékutcákon keresztül a Vencel-térre jutottak, ahol a Ceské Slovo szerkesztősége előtt Benes ellen tüntettek. A cseh nemzeti szocialisták viszont fasisztaellenes -tüntetést rögtönöztek. A rendőrség ismét közbelépett és több embert letartóztatott. A cigánypaprikás Irta : Gere Zsigmondi (Az elhunyt szinész-iró hagyatékából) A délutáni nap nagy erővel szórta buzaérlelő sugarait, de a csetneki udvarházban még mindig tartott Lászlónapja. Tartott pedig már kerek harminc órája. Kifáradt a társaság már a felköszöntőkbe, elmondták a húsz éve hallott legvénebb anekdotákat is, végignevették, ki tudja hányadszor, öreg Komoróczy hires gömöri palóc-kiszólásait, megvitatták a politikát is, hát most már csak beszélgettek erről is, arról is, leginkább komoly dolgokról, ahogy ez szokás ilyen alkalmakkor, amikor az ember legyőzi az italt, de az elfogyasztott bor gőzén keresztül igaiabban s érzőbben is lát mindent, mint rendes hétköznapon. — Ejnye, Elemér — fordult oda Hámos báró a szemköztülő főszolgabiróhoz — megemlítem már neked is, ha összekerültünk, hogy Berzétén két süldőkocám, tűnt el a múlt héten. Kerestettem már 1 mindenütt, de nyomukra nem akadnak,. hátha te tudsz valamit csinálni?! Komoróczy hangosan kacagott bele. — Ütheted azoknak, pajtikám, bottal a nyomát. Cigányok bendőjében nyugszanak azok már. Bizonyos, hogy azok csórták el s azokból meg ki nem szorítja semmi főbirói hatalom. Ráhümmögetett mindenki: bizonyosan úgy lesz, hogy a cigányok lopták el. így aztán a cigányokra terelődött a szó. — Soha ennyi cigányt, mint itt van mostanában — mondja a házigazda — majd minden falu rakva velük. Mintha a íédország minden sátorcigánya itt adott volna egymásnak Gömörbén találkát! Lopás, rablás, tolvajlás minden házban, ahová csak csellel, ravaszsággal beférkőzhetett e kóbor szarkahad férfia, asszonya. — Már magam se tudom, mit tegyek? — tört ki Nagy Elemér, a főbíró. — Panasz panasz után érkezik. Ha kizavartatom őket az egyik faluból, másnap már a falu túlsó végén vernek tábort újra. Bordács Gyula eddig nem elegyedett bele a beszédbe, csak annál sűrűbben po-harazott, most azonban ő is odaszólt: — Vigye ördög, nem tudjátok a módját! Azt hiszitek, hogy a cigány is olyan,. mint más emberfia, azokkal egészen másképpen kell bánni. — Ugyan? — Jó nép az, engedelmes is, csak beszélni kell velük tudni. —- Eredj már! És te tudsz a nyelvükön? — Persze és én le merem fogadni, ha rámbizzátok, hogy három nap alatt egy fiacigány sem lesz a járásban! Általános felzúdulás, kétkedés, kacagás fakadt ki a szavakra. — Ezt még te sem tudod megcsinálni, komám! — Nem? — kapott a szón Bordács. — Én meg azt állítom, hogy igenis megteszem. Meg én, ha akarom! — Hány csendőr kell hozzá? — kérdi a főbíró. — Egy se, csak beszélni kell velük tudni. Lekicsinylő fejcsóválás. Gyula most már tüzbe jött: — Hát fogadjunk egy pezsgős vacsorába! Rozsnyón isszuk meg majd a Fekete Sasban. — Áilom! — csapott a kezébe a főbíró ügy négy óratájt azonban mégis csak idejét látták, hogy véget vessenek a László-napnak. Kikiáltották, hogy: »Máté, fogj!«, »Pista, indulunk!« s nekiláttak a Szent János-áldásnak. Általános bucsuzás, ölelkezések közt szállt fel Gyula is Nagy Elemér homokfutójára, hisz tegnap is együtt jöttek ki Rozsnyóról. Az ut kétharmadát már megtették, a nap még fenn volt az égen s úgy hat óra tájt járhatott az idő, mikor elérték Rudnán a Rottmann kocsmáját. — Nem fog ártani egy fröccs erre a nagy sietésre — proponálta Nagy Elemér. • vendéglős a jóismeTős kedveskedésével tessékelte be a verandára a korlátlan hatalmú főbírót és Gyulát, aki szintén nem utolsó tekintély vala a környéken. Hamarosan tiszta abrosz került az asztalra s pincéből hozott friss, gyöngyöző bor, de ellepte a verandát egyszerre a cigányasszonyok színes, rongyos hada is. — Csák egy kis bágót, csókolom a kezse-lábát! — Kihányom a serencséjét! Piszkos, félmeztelen, rongyos, kócos volt az egész had. Gyula hirtelen sorra állítja őket s mustrát tartva felettük, odamutat egy kis csillogószemü, göndörhaju rajkóra: — Hogy adjátok el ezt a gyereket? Az anyjának megáll a szeme a cso-‘ dálkozástól. — Ezst a kisgyereket? — Ezt, ezt! No. hogy adod? — Jáj, nem ádom én ezst a világ kincsiér se! — Ugyan, ne beszélj! öt pengőt adok érte! Tudja, Rottmann — fordul a vendéglőshöz — hatalmas gusztusom támadt egy kis cigánypaprikásira. Már úgyis rég nem ettem. De legyen rá gondja, hogy jól megmossák, csutakolják, mielőtt a bográcsba teszik s ne sajnálják tőle a zsírt és a hagymát! — No, ideadod hat pengőért? — kiált Tá újra az asszonyra. — Jáj, hogy ádnám, hogy ádnám ezt a gyenyerüséget! Gyula erre formálisan dühbe jön és harsány hangon kezd kiabálná: — Rottmann, most már azt mondom, egy óra alatt nekem cigánygyerekből paprikás legyen! Kerül, amibe kerül, ha tiz pengőbe is, de én cigánypaprikást akarok! Itt a nagyságos főbíró ur, az is meg akarja kóstolni. Ha nem adnak, akkor egyszerűen rekvirálni kell egyet! Csak arra vigyázzanak, hogy egy kicsit kövérkés legyen. Én most bemegyek a főbiró úrral az ivóba, mert ezt a csipogást utálom hallgatni, de annyit mondok. Rottmann, ha jót akar ... El is tűnt mindjárt az ivóban a főbíróval együtt s legfőbb ideje volt, mert már alig tudták volna leplezni kitörni készülő kacagásukat. — Nos, hallottátok?! Ezekkel az urakkal nem lehet tréfálni, hát csak ide gyorsan aztán azt a gyereket! — mondja a korcsmáros. * Éktelen visitás, sivitás verte fel egyszerre az udvart s pár perc múlva az egész tábort. Lótás-futás, izgalom, ideges magyarázás kézzel-lábbal, átkozódás, káromkodás, szaladgáltak rémültijedten asszonyok összekapodva, rángatva a purdékat, rajkókat — majd a férfiak is nekiestek a szekereknek, cibálták a hámba a nyeszlett lovacskákat, fenyegetődzés, ostorcsapás — s negyedóra múlva úgy eltűnt az egész karaván, hogy legfeljebb az utánuk vert por mutatta csak, merre járhatnak. Háirom nap alatt hírmondó cigány sem akadt a járásban
