Bácsmegyei Napló, 1926. augusztus (27. évfolyam, 209-240. szám)

1926-08-28 / 236. szám

2. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1926. augusztus 28. rában bizonyos hivatalos pénzekkel nem számolt el. A bizottság előtt íöl­­olya&ták Nincsics külügyminiszter nyilatkozatát, aki kijelentette, hogy Jovanovicsnak londoni követ korá­ból semmi rendezetlen ugye nem ma­radt fenn. A bizottság ezenkívül Se­­tyerov Szlávkó interpellációjával fog­lalkozott, aki azzal vádolja Sztojadi­­novics Milán volt pénzügyminisztert, hogy miniszter korában busz millió dinár állami pénzt fektetett be az azóta már megszűnt Vapa papír­gyárba. Radios Pavle tárgyalásai a miniszterelnökkel Radios Pavle pénteken megjelent a miniszterelnökségen, ahol félóra hosszat tanácskozott Uzunovics Ni­kola miniszterelnökkel. A tanácsko­zásokról semmi sem került nyilvá­nosságra. f ____ A magánalkalmazottak nyugdija Harminc dinár nyugdijat kap egy har­minc évet szolgált banktisztviselő özvegye Ä háborús és a háború utáni konjunk­túrád évek után, amikor a havi fixjöve­­delem ismét olyan bázis, amelyre a''kö­zéposztály legnagyobb része építi egzisz­tenciáját, ismét felmerült a háború előtti idők örökké aktuális kérdése: a tisztvi­selő nyugdíjügye. A békeévek közgazda­­sági fejlődése eljutott odáig, hogy a na­gyobb vállalatok, részvénytársaságok és gyárak hosszabb szolgálat után kisebb­­nagyobb mértékben kielégítették tisztvi­selőik nyugdíjigényét. A fejlődés útja az lett volna, hogy a magántisztviselőknek egyre nagyobb rétegei részesüljenek nyugdíjban, ezt a fejlődési folyamatot azonban megakasz­totta a háború és az utolsó tiz évben nemcsali, hogy nem haladt előre a ma­gántisztviselők nyugdíjügye, hanem nagy mértékben visszafejlődött és ma még azok a nagyobb vállalatok is, a mélyék a békeévekben elismerték a tisztviselők nyugdíjigényt, vagy visz­­szavonták ezt a kedvezményt, vagy olyan csekély nyugdijat adnak, amely­ből a szó szoros értelmében még a min­dennapi kenyérre sem jut. Szomorú példája a mai lehetetlen helyzetnek egy eset, amely most tör­tént meg Szuboticán. Egy szuboticai pénzintézet főkönyvelője, aki huszonki­lenc és fél évig volt a bank alkalma­zottja, néhány hónap előtt meghalt. Az elhunyt főtisztviselő özvegye kérvényt adott be a pénzintézethez, hogy a bank j igazgatósága ismerje el férje harminc éves szolgálatát és ehhez képest állapít­sa meg az özvegyi nyugdijat. Néhány nappal ezelőtt az özvegy levelet kapott a bank igazgatóságától, mely közölte Vele, hogy az intézet nyugdijszabályza­­tának 16., 25. és 29-ik szakaszai értel­mében harminc évi szolgálati idő beszá­mításával az évi 750 dinárt kitevő utolsó törzsfizetés után az özvegy évi nyugdi­ját 375 dinárban állapítja meg és a nyug­dijat havonként előre folyósítja. Az ilyen módon havonként előre folyósított nyug­díj harmincegy dinár és néhány para, a mely összegből a harminc éves szolgálat után az elhunyt főtisztviselő özvegye és felnőtt leánya egészen nyugodtan éhen­­halhat; Nem kutatjuk, hogy az igazgató­ság álláspontja törvényes-e, bizonyos azonban, hogy nem méltányos és nem emberi. A bank elhunyt főkönyvelőjének özvegyével szemben kihasználja azt a helyzetet, hogy az utóbbi években nem volt szokásban a tisztviselők fizetését emelni, hanem csak a drágasági pótlékot hozták arányba az árak emelkedésével. fia ezt a rendszert a többi vállalatok is elfogadják, olyan szörnyű nyomorú­ságba 'jutnak a rokkant, munkaképtelen tisztviselők és az elhunyt magánalkal­mazottak hozzátartozói, hogy ahhoz ké­pest az állami nyugdíjasok tejben, vaj­ban fürödhetnek. Az előbbi példa iga­zolja, hogy ezen az állapoton minél előbb . változtatni kell, még akkor is, ha a vállalatok nagy többsége nem helyez­kedik olyan kérlelhetetlen és antiszociá­lis álláspontra^ mint a szóbanforgó szu­bot’cai bank. Foglalkozni kell ezzel az üggyel a szociálpolitikai minisztérium­nak, mert a legsúlyosabb következmé­nyekre vezet, ha a vállalatok a jelen­legi viszonyokhoz ideiglenesen alkal-Berlinből jelentik: A német nem­zeti párt pénteken közölte a kor­mánnyal, hogy a genfi német dele­gációba nem küld megbízottat. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban a párt hivatalos kőnyomatosa hosszabb közleményt küldött a lapoknak, a melyben megállapítja, hogy pártpoli­tikusoknak a genfi delegációban való részvétele nagymértékben hátráltat­ná a birodalmi kormány politikájának egységes irányítását. Becskerekről jelentik: A várost egy újabb orvosbotrány foglalkoztatja. Pár hónappal ezelőtt megtelepedett Becske­reken egy orosz emigráns, aki a Cara Dusana-uccában bérelt elegáns lakást. Az idegen Pavlovics Alekszander dr. néven jelentette be magát és orvosi ren­delőt nyitott, anélkül, hogy a városi egészségügyi hatóságtól erre külön en­gedélyt kért volna. Pavlovics dr. rendelője állandóan tele volt paciensekkel, a népszerű orvos cso­dadoktor hírében állott, akit a vidékről is tömegesen kerestek föl a betegek. Az uj doktor különös kezelési metódusa eleinte senkinek sem tűnt fel, bár csak a legritkább esetekben adott páciensei­nek receptet, hanem ő maga szerezte be és juttatta el betegéhez a gyógyszereket, így ment ez jó ideig, miközben az orvos hire mind szélesebb körökben elterjedt és a szimpatikus megjelenésű fiatalem­ber a legelőkelőbb körök bizalmába férkőzött. Nagy szenzációt keltett csütörtökön az a hir, hogy Pavlovics doktort a becs-Páris, augusztus hó. A francia pénzügyminisztériumban még egyre folynak a lázas tanácskozá­sok a frank stabilizációja érdekében, a pénzügyi bábák összefogtak a vajúdó valuta betegágya előtt és ennek az együttes- erőfeszítésnek első eredmé­nyei: egész sereg takarékossági rend­szabály, árleszállitás, az eladók és a fo­gyasztók ellenőrzése. Páris nem nagyon örül ezeknek az intézkedéseknek, de a franknak ugylátszik mégis használt, is­mét közeleg régi nivója felé és a feliz­gult kedélyek, amelyek a rohamos zu­hanás idején már a nyomor és a pusz­tulás rémeit festették a faira, lecsilla­podtak. Amit Caillaux minden szeniali­­tása és igyekezete mellett sem tudott elérni, azt most Poincaré úgyszólván kardcsapás nélkül megszerezte: a telj­hatalmat. A konzervatívok uralma ter­mészetesen csak átmeneti, a frankpánik hullámai sodorták ismét Poincaré kezébe a vezéri pálcát, Franciaország ma az ő parancsaikat várja és Poincarénak min­dent megszavaz a parlament, amit csak a miniszterelnök kíván. A Bácsmegyei Napló párisi munkatár­sa ma felkereste Louis Loucheur volt francia, pénzügyminisztert, Franciaország. mazkodó intézkedéseket a nyugdíjasok­ra vonatkoztatva vég’egesnek tekintik. A magánalka’mazottaK nyugdijkérdé­­sét minél előbb törvényhozás utján kell rendezni. A német nemzetiek sajtója hang­s' /zza, hogy a párt egyáltalán nem helyesli sem a locarnói politikát, sem ez utóbbi hetek népszövetségi politi­ka 'út. ha azonban Németországnak a ' Képsiövetségbe való belépése mégis megtörténne, úgy a párt kötelességé­nek fogja tartani, hogy a népszövet­ségi tagság következményeit a kor­mányt támogató pártokkal egyönte­tűen viselje. A határozat jó hatást I kelt. kereki rendőrség letartóztatta. A felje­lentést Krtyanszki Bosza nevű földmű­ves asszony tette, aki a rendőrségen el­mondotta, hogy Pavlovics hatszáz dinárt kért tőle olyan gyógyszerre, amely nem kerülhetett többe háromszáz dinárnál. Az eset gyanús volt a rendőrségnek, mert szokatlan, hogy az orvos maga veszi meg betegeinek az orvosságot. Megindult a vizsgálat, amely szenzációs eredményeket produkált. Kiderült első­sorban, hogy Pavlovicsnak egyáltalán nincs orvosi diplomája. Pavlovics bete­geitől nem fogadott el honoráriumot, ha­nem orvosságra kért betegeitől olyan nagy összegeket, melyek jóval túlhalad­ták az orvosi dijakat. Megtörtént, hogy egy tüdőbeteg fiatalembertől, aki közben meghalt, hatezer dinárt kért egy alkalom­mal gyógyszerekre. Mikor a letartóztatás híre elterjedt,, többen följelentést tettek az álorvos el­len, akit a becskereki rendőrség kihall­gatás után pénteken átadott az ügyész­ségnek. A vizsgálóbíró szombaton kezdi meg a szélhámos orosz kihallgatását. egyik legnagyobb pénzügyi tekintélyét, hogy nyilatkozatot kérjen tőle az aktuá­lis pénzügyi problémákról. Louis Lou­­cher aktiv politikus, akire a francia po­litikában még nagy feladatok várnak, a riadt politikai dzsungelnek egyik leg­higgadtabb, legtisztánlátóbb elméje ő és igy a leghivatottabb arra, hogy véle­ményt mondjon a frankkrizisről. — Mi volt az oka a váratlanul bekö­vetkezett frankzuhanásnak? — kérdez­tük. A volt pénzügyminiszter mosolyogva pödörte meg ősz bajuszát: — Nem is olyan váratlanul kö­vetkezett az be. Előrelátható volt, hogy nem mehet igy tovább, amit a múltban csináltak: folyton újabb és újabb pénzkibocsátások, ezzel szemben folyton apadó bevétetek. Még szerencse, hogy igy ütött ki és nem ért utói bennünket a töb­bi inflációs államok végzete, a valuta teljes ^leromlása és a két­ségbeesett szanálási akciók. — Milyen módon véli ön stabilizálha­­tónak a frankot? Külföldi kölcsönnel? — Az még nincs eldöntve. De semmiesetre sem folyamodunk . külföldi köfcsöuökhöi Fraodaoc-A német nemzetiek nem vesznek részi a genfi delegációban A 5 %" égi tagság következményeit a nemzeti párt is viseli Letartóztattak Becskereken egy alorvost Hónapokig tartott orvosi rendelőt Becskereken egy szélhámos orosz emigráns „Franciaországnak nem leéli külföldi segítség, mert a francia nép gazdag és áldozatkész“ Louis Loucheur volt francia pénzügyminiszter nyilatkozata a Bácsmegyei Napló számára szág nincs ráutalva külföldi se­gítségre, mert: 1. Franciaország nagyon gazdag. 2. Ipara, kereske­delme alig szorul bevitelre. 3. A nép dolgos, takarékos. 4. Külke­reskedelmi mérlegünk is kitűnő. 5. A Francia Bank aranykészlete Európában a harmadik helyen áll. — Tehát belső kölcsön? — Igen! Miért ne? Szerintem nem volna nehéz a rövidlejáratu kölcsönöket tiz évre konszolidált kölcsönökre konvertálni. A fran­cia polgár értelmes és hazaszere­­tö, belátására feltétlenül lehet szá­mítani. Minthogy a németek a reuten márkát a maguk polgárai­nak vagyonára alapozták, úgy ne­künk is a francia magánvagyon kell, hogy tőkét nyújtson a sza­nálásra. — Szó volt arról is, hogy uj, arany­­értékű pénzt fognak kibocsátani? . — igen. Ez is egyik módja a frank stabilizálásának. Vagy — mint más leromlott valutájú álla­mokban is történt — uj pénzt bo­csátani ki, vagy pedig a mai fran­kot állandósítani egy olyan árfo­lyamon, amelynek forgalmi értéke az aranyértéknek megfeleljen. Ez az utóbbi a nehezebb módszer. De mindent meg kell tenni, még áldozatok árán is, hogy a na­gyobb veszedelmeket elkerüljük. Az utóbbi évek hibás politikája miatt több mint tiz milliárd arany­frank tűnt el az országból. Loucheur ezután a jugoszláviai viszo­nyok után érdeklődött. Az interjú vé­gén még megjegyezte: — Boldog és gazdag állam Ju­goszlávia, a pénze stabil, az éle­te nyugodt, .ez a fiatal, erős nem­zedék pedig, amely kiheverte a világháború és az utána követke­ző esztendők gazdasági válságait, békességben dolgozhat tovább a nemzet íöv«ie érdekében. Ma mindenütt nyomasztó krízisek vannak. Csak a munka mentheti meg Európát az összeomlástól. Loucheur csakugyan a munka embe­re. Kevés politikusnak van több joga a munka szükségességét hangoztatni, mint neki. Tamás István Nincs fedezet az árvízvédelemnél felhasznál! anyagok kifizetésére Hát millió dinár sz' kséges az elsza­kított gátak helyreállítására Szomborból jelentik: Pénteken dél­után a folyammérnöki hivatalban Krotnl Zlatoje, a hidrotechnikai osztály főnö­kének elnöklete alatt ülést tartottak az összes vajdasági ármentesitő társasá­gok kiküldöttei. Az ülésen az árvízvédel­mi munkálatok költségeinek kifizetésé­ről tárgyaltak. Megjelentek az ülésen Sztepánovics Borivoj íöldmivelésügjyi miniszteri inspektor, Marinkovics kor­mánybiztos, Bojcsics vármegyei főjegy­ző és az összes ármentesitő társaságok kiküldöttjei. A konferencián megállapították, hogy az árvíz elleni védekezésnél felhasznált anyag értéke ötmillió kétszázezer dinár és elhatározták, hogy kérni fogják, hogy ezt az összeget az állampénztárból fi­zessék ki az anyagot szállító kereske­dőknek. Sztepánovics Borivoj földmive­­lésügyi miniszteri inspektor kijelentette, hogy a kormánynak csák négy millió dinár áll rendelkezésére erre a célra. Az ármentesitő társulatok kiküldöttei viszont kijelentették, hogy a társulatok nem já­rulhatnak hozzá a költségek fedezésé­hez, mert a társulatok anyagi ereje tel­jesen kimerült. Megállapították ezután, hogy az árviz­­okozta gátszakadások helyrehozatala összesen hétmillió dinárba kerülne és ha ezt az összeget a kormány kiutalja, azonnal meg lehetne kezdeni a munkála­tokat. A konferencián végleges határo­zatot nem hoztak és Sztepánovics föld­művelésügyi inspektor pénteken vissza­utazott Beogradba, hogy jelentést te­gyen a földművelésügyi miniszternek. Legközelebb újabb konferencia lesz, a melyen, végleg.- döntenek.

Next

/
Thumbnails
Contents