Bácsmegyei Napló, 1926. augusztus (27. évfolyam, 209-240. szám)

1926-08-26 / 234. szám

6. oldal 8AESMEGYEI NAPLÓ 19^6. augusztus 26. Trockijt hosszú szabadságra küldte a szovjet A vörös flotta parancsnoka távozik — Átszervezik a bolseviki­hadsereg vezetését Moszkvából Jelentik: Miután a kom­munista-párt végrehajtó-bizottsága egy­másután függesztette föl állásától, ille­tőleg küldötte szabadságra az ellenzék legkiválóbb vezető tagjait, legutoljára Piatkovot, a legfelsőbb gazdaságú tanács egyik vezetőtagját, most sor került Trockijra is. Trockij legutóbb a legfelsőbb engedé­lyezési bizottság elnöke volt és a kor­mány most hosszabb szabadságra küldte. A hivatal vezetőjévé Ideiglenesen Skoibilevet, a Kerenski-kormány volt tagját nevezték ki. Sori, a forradalmi haditanács tagja és a vöröshadsereg vízi haderejének pa­rancsnoka távozik állásából. Utóda Nuklievics, az eddigi helyettes parancs­nok lesz. A szovjet a vöröshadsereg legfőbb pa­rancsnokságát teljesen átalakította. Ez a parancsnokság ezentúl a hadsereg fő­felügyelőségét, a vízi- és tengeri had­erők legfőbb irányítását és a topográfiai intézet felügyeletét egyesíti magában. A vörös hadsereg főfelügyelője Kamenev lesz, helyettese pedig Levicsev. A Népszövetség nem alkalmas a kisebbségi panaszok orvoslására Megnyílt a genfi kisebbségi konferencia Géniből jelentik: Az európai nem­zeti kisebbségek képviselőinek má­sodik konferenciája szerdán nyílott \meg ünnepélyes keretek között Genf­­pen. A delegátusok ismerkedése után £ szerdai ülésen Wilfan olaszorszá­gi szlovén delegátus üdvözlő szavai után dí. Paul Schimann rigai egye­temi tanár tartott előadást. Dr. Schimann szerint a kisebbségi sérelmeknek és panaszoknak főké­pen az a magyarázata, hogy a népek nemcsak egy államnak a polgárai, hanem egy nemzetnek a fiai, amiből egyúttal származnak az ellentétek is. Az előadó szerint a Népszövetség nem alkalmas arra, hogy egyes ál­lamokban a kisebbségek panaszait «orvosolhassa, mert ehhez szükséges revízió alá venni az állam és polgá­rai között iönálló jogi kapcsolatokat is. Mindaddig amíg ezek a figyelem­reméltó kérdések kellőképen nin­csenek tisztázva, addig a Népszövet­ség szerepe a kisebbségi kérdésben Ivalóban illuzóriusnak tekintendő. Az állam és a nemzet fogalmát szét kell Választani — fejtegette tovább nagy érdeklődés közepette dr. Schimann — és pedig olyan formán, hogy az államhatalom hatásköre csupán a nemzeti érdekeken kivüleső körre terjedjen ki. Az államközösség és a nemzetek közössége szerintem za­vartalanul megférnek egymás mel­lett és csak ezeknek a kérdéseknek a szemmeltartásával remélhető az egységes európai állam megalko­tása. A konferencián felszólalt Szüllő Géza csehszlovákiai magyar képvi­selő, aki azt fejtegette, hogy a kon­ferencia szerepe olyan, mint a jó or­vos szerepe, aki gyógyitani igyek­szik az esztendők sebeit. Szüllő is megállapította, hogy a Népszövetség nem alkalmas a kisebbségi panaszok megszüntetésére. Ezután azzal a ki­fogással foglalkozott Szüllő, hogy a magyarországi tótok nem képvi­seltették magukat a kefiferencián és megállapította, hogy ő felhívást tett közzé a Lidove Novine cimü lapban a békésmegyei tótokhoz, hogy je­lentkezzenek. Ezek azonban nem je­lentkeztek. A konferencián harmincnyolc ki­sebbséget hetven delegátus képviseli. Csendőrkézen az ügyész is vall A becskereki ügyészség vezetőjét letartóztatták a csendőrök s „ki­vallatták" belőle, hogy 5 kővette el a bánáti rablógyilkosságokat Becskerekről jelentik: Kellemetlen ka­landon esett át Párvány András becs­kereki államügyész. A közismert és népszerű államügyész, aki nem sok súlyt helyez arra, hogy elegánsan öltözködjék, kedden átment Écskára horgászni. A titeli csendőrség egyik járőrének szemet szúrt a Bega­­parton üldögélő államügyész és igazol­tatta. — Párvány becskereki államügyész Vagyok — mondotta a csendőrőrs veze­tőjének. — Mutassa igazolványait — Nincsenek. — Akkor velünk jön a parancsnok­ságra, ott majd igazolja magát. A csendőrök közrefogták az állam­ügyészt, aki vállára vetve a horgot, nyu­godtan elindult velük Titelre. A parancs­nokságon egy csendőrőrmester elé ve­zették, aki igen szigorú hangon szólí­totta fel igazolásra. Párvány megismé­telte: — Párvány becskereki államügyész vagyok. — Azt mindenki mondhatja. Hol van­nak az igazoló okmányai? — Okmányaim nincsenek, de tessék érdeklődni Becskereken az államügyész­ségen. — Arra nem érünk rá — zárta le a vitát a csendőrőrmester, aki behívott a szobába két csendőrt, hogy motozzák weg az államügyészt. Mikor a csend­őrök a motozással készen voltak, a csendőrőrmester. fenyegető hangon rá­rivallt Párványra, hogy mondja meg végre kicsoda, mert különben deresre huzatja. Az államügyész tiltakozni pró­bált, de az őrmester leintette: — Itt nincs pardon, vall, vagy nem vall? Az őrmester azt hívén, hogy az állam­ügyész személyében a bánáti rablások egyik tettesét sikerült elcsípni, buzgón nekilátott a vallatásnak. Párvány elő­ször hevesen tiltakozott a gyanúsítás ellen, de mikor a csendőrőrmester egyre sűrűbben emlegette a derest, megadta magát a sorsának. Ettől kezdve ment minden, mint a karikacsapás: az állam­ügyész »beismerte«, hogy résztvett va­lamennyi bánáti lopásban és rablótáma­dásban. Szemrebbenés nélkül diktálta jegyzőkönyvbe: — Az uzdini rablást is én követtem el. A csendőrőrmester' örömében majd ki­bújt a bőréből. Az öröm azonban rövid ideig tartott: reggel, amikor betelefonál­ta a becskereki ügyészségre, hogy el­fogtak egy Párvány András nevű állító­lagos államügyészt, aki résztvett az összes rablásokban, egy ijedt hang kijó­zanította: — Maga szerencsétlen, az állam­ügyészt tartóztatta le. A csendőrőrmesternek leesett ijedté­ben az álla. Azonnal szaladt a fogházba, ahol az éjszakát töltötte az államügyész és sürü bocsánatkérések közepette sza­­badonengedte Párványt. Az államügyész hivatalos hatalommal való visszaélés címén feljelentést tett a titell csendőrök ellen. NRPRÚL NRPRR „IlLasszony, itt a szivem“ Tulajdonképen egy szerelmi törté­netről van szó, amely az egyik new­­yorki park terebélyes fái alatt kezdő­dött Charles Wagner kereskedő — mi­után Amerikában is pang a gazdasági élet — unalmában kisétált az egyik parkba. Amint sétált, sétált egy fa alatti pádon feltűnően csinos hölgyet fedezett fel. A hölgy aludt, de még ál­mában is a mellette terpeszkedő kalap­skatulyát szorongatta, nehogy valaki ellopja. Mr. Charles, aki tréfakedvelő ember, odaült mellé, kivett zsebéből egy kis papírdarabot megnedvesitette, mint a bélyeggel szokták és ráragasz­totta a leány egyik meztelen karjára, azután átült a szemben levő padra és várta, hogy mi fog történni? A leány karjára ragasztott kis papírdarab meg­­nedvesitett felén úgynevezett levonó­kép volt, amilyennel a gyermekek szok- A. kép egy hamis ámort ibrátalt, amint ;élba vesz egy piros szivet alatta pedig ez állott: »Kisasz­szony itt a szi­­vemt. A leány, amikor felébredt, azonnal észre­vette és eltávo­lító uí), a Karjára ragasztott papirost, de meglepetéssel látta, hogy mi van a he­lyén. A kép anilinfestéke úgy beszivó­­dott puha, fehér bőrébe, hogy a kép te­toválásnak látszott. Mr. Charles na­gyot nevetett a leány zavarán és to­vább akarta folytatni a tréfát Odalé­pett a leányhoz. — Kisasszony — én követtem el ezt az ártatlan tréfát. De ha komolyan akarja venni: legyen ez az én szerelmi vallomásom, A leány nevetett és megengedte a tréfás kereskedőnek, hogy el­kísérje — mint utóbb kiderült, a legközelebt rendőrig. Mr. Charl csak most vette észr hogy tőrbe csalták a tréfának rossz vé, lett. A rendőr karó, fogta, bevitte a rendőrá, azután jegyzőkönyvet vettek fel az esetről. A tréfa ilyen módon a bíróság előtt végződött Mr. Charles el volt ké­szülve arra, hogy a szigorú amerikai biró nem a tréfás oldaláról fogja meg­ítélni az esetet és néhány heti elzárás­sal fogja megbüntetni. Kellemesen csa­lódott, mert a biró felmentette azzal az indokolással, hogy cselekedete nem volt szeméremsértő, sőt a leányok hasz­nos tanulságot is meríthetnek belőle: ne aludjanak el a parkok félreeső he­lyein. Mr. Charles a felmentő Ítélet után mint dsentlemenhez illik, odalé­pett a leány elé és bocsánatot kért tőle a tréfáért. A leány végignézett a csi­nos fiatalemberen és engesztelődést je­lentő mosolygással kérdezte meg tőle: — Komolyan értette ön azt, hogy »itt a szivem«? — Nem tagadom — felelte a fiatal­ember — nagyon megtetszett nekem. — Ha komolyan meg akar velem is­merkedni, megengedem, hogy hazaki­­sérjen. Mr. Charles hirtelen fejére nyomta kalapját. — Köszönöm, kisasszony. Másodszor nem fog tőrbe csalni, hogy a házasság­ban áiljon rajtam bosszút a felmentő Ítéletért. A véletlen játéka Csodálatos, de megtörtént, jobban mondva, hogy így történt — iria a min­den hitelt megérdemlő Light ctaü ame­rikai lap — Blackburnban egy kocsi összeütközött egy automobillal. A ko­csi tulajdonosát Holdennek hívták, a kocsist szintén Holdennek, az automo­bil tulajdonosát szintén Holdennek s a soff őrt szintén Holdennek. Ezt a rend­őr állapította meg, ki odafutott a sze­rencsétlenség színhelyére s akit szintén1 Holdennek hívnak. A másik komplikáltabb eset New­kban történt. A soffőr el­gázolt egy gyalogjárót. Azonnal le- I ugrott és fel­segítette áldo­zatát autójába.i kórházba vitte,: negvárta, mig jakötözték. De azután eszébe jutott, hogy az • >-o penz. Fölugrott autójába s teljes sebességgel hajtani kezdett. Az első uccasarkon elgázolta az áldozat fele­ségét, akiit telefonon hivtak férje be­tegágyához. Még nincs vége a tragédiának, mert a soffőr látván ezt az amerikai végzet­­tragédiát, annyira kétségbeesett, hogy vizbe ugrott. Kihalászták. Azután a sof­­főregylet megválasztotta disztagnak. A választással azt a figyelmet akarta ho­norálni, hogy ő is nem az autó alá fe­küdt. Kiújultak. a marokkói harcok A franciák szeptemberre várják a döntő ütközeteket Párisból jelentik: A marokkói fronton a harcok ismét kiújultak. A francia csa­patok hatszáz négyzetkilométer területen nyomultak előre, a front negyvenöt ki­lométerre szélesült. A franciák kilenc zászlóaljat és kilenc üteget vezényeltek, ki a rif-kabilok ellen. A harcok sürü ágyutüzelések melletti folynak a rif-kabilok erős ellenállása, mellett. A francia hivatalos jelentések szerint szeptember első napjaiban vár­hatók döntő 'események a marokkói rontom Ezüstcsempészést epleztek le Susákon 'agrebből két év pta csomag­­számra csempészték az ezüstpénzi Fiúméba Szusákről jelentik: Nagyarányú ezüst­­pénzcsempészetet lepleztek le Szusákon a zagrebi rendőrség kiküldött emberei. A Koszovó-szállóban letartóztatták Miklansics Joszif zagrebi lakost, akit társaival együtt már hosszabb i'deje megfigyelés alatt tartottak. Miklansics­­nál tízezer darab különféle ezüstpénzt találtak dinár és koronaértékben. Miklan­sics régeben csendőr volt, de már csak­nem két éve ezüstpénzcsempészéssel fogn lalkozlk bátyjával és több más szusáki és zagrebi emberrel együtt. Kihallgatása alkalmával beismerte, hogy állandóan szállított Szusákra ezüs­töt abból a célból, hogy Fiumébe továb­bítsák. A csempészés kiindulóáWomása a zagrebi Rupcsics-bank voít, innen vitték az ezüstszálliímányoknak, ame­lyeket Szusákon a Zlatara-cég vett át és továbbított. Maga Miklansics Joszif tiz-tizenkét csomagot vitt már, amelyek mindegyikében hatezer darab volt. A csempészett ezüst fiumei átvevője az Indeficienta Bank volt. A rendőrség az egész kiterjedt csempészháíózatot ki­nyomozta. Eddig négy letartóztatás tör­tént. Rupcsics Nikola bankár, a zagrebi csempészközpont vezetője ezidőszerint Fiúméban tartózkodik! A csempészek csak a legutóbbi év folyamán összesen mintegy kétszázezer darab ezüstpénzt szállítottak át Olaszországba. GRANDHOTEL „BELLEVUE“ SPLIT 1926. ŐSZI SZEZÓN AZ ADRIÁN 45 MODERN BERENDEZETT SZOBA ELSŐRENDŰ KISZOLGÁLÁS ÉS ELLÁTÁS ELŐNYÖS ÁRAK NEMZETKÖZI TALÁLKOZÓHELY

Next

/
Thumbnails
Contents