Bácsmegyei Napló, 1926. augusztus (27. évfolyam, 209-240. szám)
1926-08-24 / 232. szám
1926. augusztus 24. BÁCSME6YEI NAPLÓ Kisebbségi Élet s o e A genfi kisebbségi kongresszus titkára Ewald Amende dr. folytatja cikksorozatát az angol lapokban az európai kisebbségi mozgalomról. Ewald Amende legújabb cikkében többek között a következőét írja: »Mi az az egységes közös cél, amelyért az európai nemzeti kisebbségek az államok keretein belül dolgoznak? Ezt a célt igy fejezhetjük ki: tevékenykedési szabadság minden nemzeti kisebbség számára, vagy rövidebben: kulturális önkormányzat, autonómia minden egyes nemzeti csoportnak, vagy — mint a kisebbségvédelmi szerződések terminológiája mondja: — autonómia minden egyes nemzeti kisebbségnek! E szerint a jövőben a nemzetiségi együttélés szabályozásánál állami mságról szó se lehetne. Gyakorlati telemben ez azt jelentené, hogy az összes nemzeti kisebbségi kultúrát szolgáló iskolák és intézmények — az állam bizonyos mértékű felügyelete mellett — a nemzeti kisebbségi csoportok kezeibe mennének át. A nemzeti kisebbségeknek ez alapvető felfogása szembehelyezkedik a Kelet nemzeti állameszméjének képviselőivel, akik a nemzeti kisebbségben nem közösséget, hanem csak egyes embereket látnak, akiknek nyelvi és vallási jogait tekintetbe kell venni. Ez a nagy nézeteltérés rövidesen oda fog vezetni, hogy két fél a szellemi fegyvereket egymás ellen fogja fordítani. Ezt a nagy vitát nem lehet elkerülni, miután a nemzeti kisebbségek kollektivitásának felfogása és a kulturális önkormányzatért folyó jogvita mögött ma nemcsak egyes vezetőpolitikusok, hanem maguk a nemzeti kisebbségi csoportok állanak, tehát sokmilliónyi ember. De van még egy másik ok is, aminek következtében a nemzetiségi kérdés gyorsabban fejlődik. Az 1925 február 7-iki észtországi kisebbségi törvény a nemzetiségek kulturális önrendelkezése elméletéből realitást csinált és a kollektivitást elismerte. Most, hogy e törvény elfogadása óta egy év telt el, megállapítható, hogy a nemzetiségi törvény ellenzőinek jogos Ítélete — amely szerint ez az autonómia államot noz létre az államban és igy az állami autoritást gyengíti, valamint a nemzeti kisebbségeket a többségtől elszakítja — helytelen volt. Éppen az észtországi fejlődés bizonyította be azt, hogy egy állam a nemzeti kisebbségeknek teljes kulturális autonómiát adhat, sőt még azt a jogot is megadhatja, hogy tagjaikat kényszeradózásnak vethessék alá, anélkül, hogy a kisebbségek és a többség kö' zött ellentétek következnének be. Az természetes, hogy az első autonómiatörvényt nem tekinthetjük a kisebbségek kulturális önkormányzata végleges megoldásának; hiszen az egy országban csak elszórtan élő népcsoportokhoz alkalmazkodik személyi és nem territoriális alapokon nyugszik. Olyan esetekben, ahol a nemzetiségi csoportok zárt tömegekben élnek, az önkormányzatot territoriális alapon kell kiépíteni, mert ez az egyetlen mód a kérdés megoldására.» 3. oldal kezőjéről még nem adtak nyilatkozatot. Ilyen nyilatkozat azonban a hat év előtti népszámlálás, amikor rendelet volt arról, hogy a zsidókat nem szabad magyarnak írni, hanem zsidó nemzetiségűnek. Nagyon kevés olyan zsidó családenntartó fog tehát akadni, aki a rendeletben előirt feltételnek megfelelhet.« * A paktum előnyei igen kis mértékben mutatkoznak az erdélyi magyarság számára. Ellenzékbe megy a romániai magyarság — írja a temesvári lap — ha jogai teljesítésébe vetett reményét továbbra is csak üres ígérgetésekkel táplálják. Mert Ígéretet hallott eleget ez a hányatott kisebbségi nemzet. Nemcsak Averescuéktót, hanem az előző kormányoktól is. Az ígéretekből azonban vajmi kevés teljesedett. Hét éves kisebbségi életünk alatt mindinkább rongyolódtunk. Az agrárreform elvette telepeseink keserves munkával termővé tett földjét, az oktatásügyi reform megfosztott magyar nyelvünk tanulásának lehetőségétől és ha visszatekintünk erre a hét esztendőre, kisebbségi nemzeti életünk romjain sirhat könnyes tekintetünk. Azonban nem estünk kétségbe. Bíztunk magunkban, bíztunk erőnkben és hittük, hogy a romokon uj otthont építünk, a melyben egyenlő jogokkal bíró szomszédai leszünk a többségi nemzethez és a többi kisebbségekhez tartozó testvéreinknek. És elkészítettük a tervet, amely beleilleszkedett az állam grandiózus építményébe. De építeni nem tudtunk, mert Wm találtunk megértésre. Kormányok jöttek, kormányok mentek és aránylag rövid élete alatt egyik sem ért rá, ami bajainkkal, ami panaszainkkal, a mi kérelmeinkkel is komolyan foglalkozni. Jött azután Averescu generális, a romániai szabadságharcnak egyik aktiv szereplője, az egyenes, nyílt, szókimondó katona. És jött Goga Oktávián, a költő, a nagymüveltségü européer és amit eddig nem tudtak megcsinálni a kormányok: megcsinálták. Még kormányzási gondoktól mentesen megteremtették a magyarság reprezentánsaival az együttműködés lehetőségét és megállapították feltételeit. És kormányra jutottak és... És nincs tovább. Ami ezután következett a mai napig, az a magyarság jogainak változatlan csorbítása volt. pott sirógörcsöket, ájulási rohamokat. A török ur eltűnik . Mi játszódott le a pueblautcai házban, tulajdonképpen nem tudja senki. Rejtélyesek és megíejthetetlenek még a gyilkosság körülményei. A szomszédok csak annyit hallottak, hogy egymásután durrantak a pezsgőspalackok, az egyik szomszéd még meg is számlálta, hogy tiz perc alatt tizenkét üveget bontottak fel. Négy óráig tartott a tivornya. Akkor hallották, hogy becsapódik az ajtó, csend lett. Reggel öt óra felé egy Thisson nevű kereskedő, aki egy emelettel lakik Collmann lakása felett, felébredt álmából és egy pillanatra úgy vélte, mintha egy fér hörgését hallaná, de ez csak pillanatig tartott és abban a hiszemben, hogy képzelődik, nyugodtan maradt ágyában. Ismét csend lett és úgy látszott, mindenki aludni tért Collmannéknál. Hétfőn délelőtt a két francia ur, Camilfe Fleury és Edmond Rhone jelentkeztek a párisi rendőrigazgatóságnál és elmondották, hogy dúsgazdag török ismerősük, Ipko Mohamed ben Meadl nyomtalanul eltűnt, ök négy óráig együtt voltak vele a Puebla-passageban, majd barátjukat otthagyva hazamentek és csak arra kérték Coillmannt, hogy reggel vezesse haza a török vendéget, aki egyáltalában nem ismeri ki magát a francia fővárosban. Azonban barátjuk nem jött haza, ők azonnal autóba ültek és felkeresték Collmannt, aki azonban kijelentette nekik, hogy Ipko Mohamedet már régen hazakisérte és a kapu előtt letette autójából. A detektívek, akik régen szemmel kísérik a különböző párisi büntanyák működését, azonnal a Pueblai-passage házába hajtattak. A nagyteremben nem találtak mást, mint az éjjeli tivornyázás szomorú nyomait, üres pezsgőpalackokat, hamut, poharakat, a dáridókat követő reggelek hangulatát. Collmann nem volt otthon, csak a kis néger boy, aki állandóan piltyeregve magyarázgatta, hogy Collmann ur elutazott messzire. A volt osztrák népszövetségi főbiztos a dunai szövetségért Zimmermann kijelentette, hogy csak a volt monarchia gazdasági egységének helyreállítása oldhatja meg a súlyos gazdasági válságot Az erdélyi iskolarendelet, amely már hetek óta foglalkoztatja a kisebbségi közvéleményt, most került nyilvánosságra. A rendelet a szabad iskolaválasztás jogának problémáját úgy oldja meg, hogy ezzel tulajdonképen senki sem élhet. A rendelet igy szól: «Mindazok a zsidó tanulók, akik eddig nem jártak román tannyelvű iskolába, beiratkozhatnak a magyar iskolába. Az igy beiratkozni kívánó tanulók szülei kötelesek egy deklarációt adni, hogy magyar nemzetiségűnek tartják magukat. Ez a deklaráció azonban csak akkor érvényes, ha nem ellenkezik egy már előbb tett deklarációval. A helyzet eddig az, hogy a zsidó elemi iskolák már eddig is kénytelenek voltak áttérni a román tannyelvre, nehogy bezárják őket. Zsidó elemi Iskolából tehát nem igen került ki olyan tanuló, aki eddig nem román tannyelvű iskolát látogatott. Ha akadna is ilyen, annak szülei deklarációt kötelesek adni Newyorkból jelentik: A William- Town-i politikai intézet képviselői előtt dr. Zimmermann Alfréd, volt népszövetségi főbiztos részletesen beszámolt ausztriai működéséről. Kijelentette, hogy a Keleteurópát nyugtalanító válság csak a legszorosabb gazdasági együttműködéssel, kereskedelmi szerződések kötésével és a vámsorompó megszüntetésével oldható meg. Hangsúlyozta Zimmermann, hogy ezeknek az intézkedéseknek végső célja szükségképpen a dunai szövetség megalakítása. A Habsburgok volt birodalmát nem mint politikai, hanem mint kereskedelmi és ipari egységet, a legsürgősebben ismét helyre kell állítani — fejezte be fejtegetéseit a volt osztrák népszövetségi' főbiztos. Meggyilkoltak egy török milliárdost a leghirhedtebb párisi ópiumtanyán „Irtóztam tőle, meg kellett ölnöm !“ — mondotta a gyilkos, egy fiatal, szép táncosnő Párls, augusztus Sötét, eldugott utca a 19-ik kerület egyik rosszvilágitásu zsákutcája a Puebla-passage. Messze a boulevardok csillogó világosságától, kopott, rozoga bérkaszárnyák emelkednek itt a magasba, lompos asszonyok, dülöngő férfiak, toprongyos gyermekek alkotják az ucca publikumát. De éjjel, amikor bezárulnak az előkelő mulatóhelyek kapui, egyszerre megváltozik az ucca képe. Elegáns autók gördülnek elő, az autókból elegáns idegenek szállanak ki, akiknek arcszine a színskála minden fokozatát mutatja, a sárgát, barnát, bronzszint, feketét és elvétve a fehéret is. Külön csengő ad jelt a legkopottabb házak egyikében. Halkan kitárul a kapu, az újonnan érkezettek felvonulnak az első emeletre, ahol az egyik lakás ajtaja már nyitva van. Piszkos, szennyes előszoba tárul a belépő elé. Az előszobából azonban káprázatos pompájú terembe lép az éjszakai vendég. A kelet minden szépségét varázsolták ide. A villanylámpák ezer színben pompázó fénye megvilágítja a falakat és a pazar perzsa- és szmirnaszőnyegeKet. Szék nincs a teremben, csak puha párnák emelkednek fekvésre csábitó kereveteken. Ópium és szerelem Az ópium és szerelem tanyája ez a párisi ház, amelyben esténkint összetalálkoznak a francia főváros exótikus vendégei. Arabok, kínaiak, négerek, japánok, messze Kelet népeinek Európába beküldött nábobjai keresik fel ezt a helyiséget. Az egyetlen hatalom, amelyet _______ itt komolyan vesznek: a pénz. Akinek magyar nemzetiségükről, ha ennek ellen- pénze van, az fenékig duskálkodhat a tiltott gyönyörökben, de pénzre, nagyon sok pénzre van szükség, hogy belekóstolhasson ezekbe az élvezetekbe. Monsieur Collmann nem olcsó házigazda. Három-négyezer frankot kell minimálisan rászánnia annak, aki meg akar ismerkedni a Puebla-utcabeli rejtett szórakozóhely gyönyöreivel.. És monsieur Collmannak sok vendége van. Vasárnap éjszaka is állt a mulatság a pueblautcai házban. Éjfél felé uj vendégek érkeztek. Két francia és egy idegen. A dülöngő külföldi török volt, aki egyaránt vétett Allah és Kemal pasa parancsa ellen. Fezt viselt — és szemmelláthatólag mámoros volt. A két jólöltözött párisi ur támogatta a török urat az ázsiai Törökországból származó Ipko Mohamedet, a milliárdos ázsiai tőkepénzest. Csúnya, visszataszító külsejű, öregedő ember volt az uj vendég. Elegáns, frissen vasalt ruhája sem tudta leplezni teste ápolatlanságát, puffadt, szőrös arcából bágyadtan csillogott véreres sárga szeme. • Monsieur Collmann azonban nem válogatós. Az idegen zsebéből előkerült a duzzadt pénztárca. Monsieur Collmann raktáraiból előkerültek a pezsgősüvegek és a két francia ur intésére megjelentek Collmann mester szórakoztató hölgyei. Az idegen a legfiatalabb leányt választotta ki magának, egy 18 éves táncosnőt, aki csak nemrégen került Collmann házába. Már többször volt vele baja a ház gazdájának, mivel a fertőbe került táncosnő, akinek előélete még ma is titok a párisi rendőrség előtt, de aki minden valószinüség szerint jobb polgárcsaládból származható«. orvokra» kaKiderül a gyilkosság A detektívek nem nyugodtak bele a látottakba és tovább hatoltak. A nagyteremtől egyik távoleső kis szobának ajtaját elzárva találták. Feltörték az ajtót és a földön fekve két véres alakra bukkantak. Az első pillanatban azt hitték, hogy mind a két alak halott, mind a kettő, akikről megállapították, hogy az egyik Ipko Mohamed, a másik pedig a fiatal táncosnő. Pompás perzsaszönyegen feküdtek a véres testek, a szövevényes mintát vértócsa borította. A török keze a mellette fekvő leány nyakára kulcsolódott, amelyen kékesen duzzadtak k) az erek. Az előhívott orvos azonnal megállapította, hogy csak a férfi halott, a leány él, noha mély ájulásban van, állapota nem is súlyos. A vizsgálat kiderítette, hogy a táncosnő egy éles pecsenyevágó késsel gyilkolta meg a keleti vendéget, aki — úgy látszik — halálrasebzetten súlyos küzdelmet vívott* gyilkosával és haláltusájában ájulttá fojtogatta a fiatal táncosnőt. Néhány órával kórházbaszállitása után a leány, akiről csak annyitt tudnak meg, hogy Madeleinnek hívják, magához tért. Irtózatos sikollyal válaszolt a faggató detektívek kérdéseire. Órákig tartott, amig érthető választ tudtak kicsikarni belőle. Ekkor is csak ennyit mondott és hangoztatott újra és újra: — Nem tudom, miért tettem, nem tudom, hogy történt... Utáltam, borzasztóan utáltam... Utáltam... Nem tudtam szabadulni tőle és nem bírtam vele lenni, öljenek meg, végezzenek ki, nem akarok élni tovább. A szaggatott vallomás hisztérikus rohammal végződött. A leány újból és újból kiáltotta: — Hagyjon békében, eresszen el! Majd mély álomba merült. Az ópiumtanya gazdája, Collmann nyomtalanul eltűnt. Úgy látszik, ő fedezte fel a gyilkosságot és félt a rája is váró büntetéstől, értékes berendezésű lakását hátrahagyva, külföldre menetűi*. (t L) I
