Bácsmegyei Napló, 1926. augusztus (27. évfolyam, 209-240. szám)
1926-08-21 / 229. szám
2.Át 'it ^ ft f» íj n u v) í n? í?ti az ígért intervenció ellenére sem kapta meg a neki járó pénzt és ezért beperelte az államot. A vételár kifizetésének elhúzódása miatt Rajkovics közben annyira tönkrement, hogy ezt a port is szegényjogon folytatja az állam ellen. A tanúkihallgatásokat a bizottság még folytatni fogja. Vita az uj házak adómentességéről Hosszú szünet után pénteken ismét ülést tartott az adótörvényt tárgyaló bizottság. Az ülésen Radics Pavle alelnök elnökölt. A bizottság a házadóról szóló fejezetet kezdte tárgyalni és a harmincegyedik szakaszt minden változtatás nélkül elfogadta. A harminckettedik szakaszon kisebb stilárjs módosításokat eszközöltek, majd a harmincharmadik szakaszt azzal a változtatással fogadták el, hogy. a lerombolandó házak adómentessége a kiürítés napjától kezdődik. A harmincnegyedik szakaszt elfogadták, azonban a szakasz tizennegyedik pontját törölték azzal, hogy arról egy későbbi szakaszban részletesen fognak intézkedni. Hoszszu vita indult meg a harmincötödik szakaszról, amely az uj házak adómentességére vonatkozik. Az eredeti javaslat szerint a földszintes házak ötévi, egy emeletesek tízévi, kétemeletesek tizenöt évi, ennél magasabbak pedig húsz évi adómentességben részesülnek. Az ellenzék azt javasolta, hogy egyformán minden uj ház huszévi adómentességet kapjon* egy kormánypárti javaslat pedig tizenötévi adómentességet javavolt. A bizottság elhatározta, hogy visszaadja a kormánynak a javaslatot. A harminchatodik szakaszról, a mely arra vonatkozik, hogy a házadót a tulajdonos vagy a haszonélvező fizesse, a döntést elhalasztották, -X.o.v ..'.VlŠT ieU'tndl'A? f tj H\ A román külügyminiszter távirati üdvözlete ájúgo^Jáv-görög szerződés alkalmából A jugoszláv-görög szerződéssel kapcsolatban pénteken Emandi Teodor beogradi román követ a következő táviratot kapta Mitilineu román külügyminisztertől: — A Görögországgal folytatott tárgyalások szerencsés befejezéséről értesülve, kérem önt, fejezze ki Miss Mary és én Irt: Bállá Borisz Nincsics külügyminiszter ur előtt a román kormány mély megelégedésének érzését a megegyezés sikere alkalmából, amely erősen meg fogja szilárdítani a békét és úgy az S .H. S. királyságnak, mint Görögországnak biztosítani fogja gazdasági kötelékeik kifejlődését és fényes jövőjét. Uznnovics miniszterein n k és Makzzimovies belügy - mini zier augusztus 28- ín Sznboticára jönnek A szuboticai radikális párt hatodik és hetedik köri szervezete augusztus 28-án este hét órakor a Városligetben nagyszabású pártvacsorát rendez. A szuboticai radikális párt elnöksége a pártvacsorára meghívta Uzunovics Nikola miniszterelnököt és Mahszimovics Bózsó belügyminisztert. A meghívást mindketten elfogadták és hacsak valami halaszthatatlan ügy elintézése nem tartja vissza Beogradban a kormány elnökét és a belügyminisztert, el fognak jönni augusztus 28.-án Szuboticára és úgy Uzunovics miniszterelnök, valamint Mahszimovics belügyminiszter nagy politikai beszédet fognak mondani a párt-vacsorán. A radikális párt köri szervező bizottsága aláírási iveket bocsájtott ki a pártvacsorára és minden előkészület megtörtént a miniszterelnök és belügyminiszter fogadtatására. UBBSBSmiam Román gyufa, shymmi-cipo nyomok és Neretva cigarettacsutkák jelzik a bánáti rablógyilkos betörők útját Krsztics Vásza alispán vezetésével a rendőrség és csendőrség erélyesen folytatja a nyomozást A fonott kosárszékből, ahová szélesen besüppedtem, érzésem szerint valami ellenállhatatlan, elasztikus erő feszült neki testemnek; valami diadalmas, ifjú mozgékonyság hasadt be idegeimbe és inaimba, amikor a szálloda jazz-bandje, a tizenhárom néger-boy a »Seminola« foxtrot-ot kezdte el játszani. Miss Mary Glenn összerezzent, előrekapta fejét, amely a szünet alatt a karosszék párnájára hanyatlott vissza, és pupillái vígan, kérdőleg tágultak felém. — Menjünk, — mondtam azon a meleg hangon és azzal a rövidséggel, amelyre Miss Maryhek egy önfeledt szemlehunyása tegnap óta feljogosított. A többiek már táncoltak. A mozdulatok elárulták, hogy a keringő vérhullámok mindent, ami gát, fegyelem, átszakitottak és a konvenció csak arra a szerepre szorult, hogy szép, lehetőleg diadalmas ritmusba forrassza az elolvadt távolságokat. Alattunk a Lago di Maggiore vize tompán csapkodta a partot. Hüs levegő szállt a túlsó oldalról felénk; az alpesi, szűz energia, ami a tüdőnkbe áradt belőle, ruganyos élettel töltött el bennünket, akiket a délutáni nap kissé már ferde sugarai perzseltek és lankaszfottak szakadatlanul. S mialatt a négeek szuggesztiv, mosolygó mimikával epesztették kürtjeiket s kissé szemtelen bizalmassággal hunyorgatíak a hatalmukban vergődő párok felé, valamenyyien meg voltunk babonázva, a vérünk záguldott, a józanság menekült, a pro-Becskerekről jelentik: A Pasicsuccai rablógyilkosság nyomozásának irányítását a pénteki napon Krsztics Vásza alispán vette kezébe. Az alispán Szteídnovics rendőrfőkapitánnyal, Dimitríjevics Névén bűnügyi rendőrkapitánnyal és Zseberún Szvetozár rendőrfogalmazóval délután kiszállt automobilon Uzdin, Écska és Debeljácsa községekbe, ahol — mint a Bácsmegyei Napló jelentette — az előző éjszaka számos betörés történt, amelyek rtiinden jel szerint összefüggésben vannak a becskereki rablógyilkossággal. Az uzdini betörések egyik érdekes részlete az, hogy amikor a betörők villanyiglupájának fényére és mozgásuk1 zajára figyelmes lett Frenc Mojszije malomtulajdonos, Revolvert rántott és azzal rohant a tetteseknek, mire ezek elmenekültek, noha a revolver nem is volt töltve. Fontos körülmény, hogy a tett színhelyén, a kassza mellett román gyufásdobozt találtak, ami megerősíti azt a gyanút, hogy romániai rablók garázdálkodnak a Bánátban. Hátrahagytak ezenkívül a tettesek szivarszipkát és selyem zsebkendőt blémák elsülyedtek, a szaxofon pedig búgott, kéjesen búgott. — Nem táncolok, — felelte Miss Mary. Ismét uj palackot hoztak, töltöttek és ittunk. A hetedik pohár vermut volt, — ha ugyan számolni tudtam akkor. Miss Mary mindkét karja lehanyatlott és keskeny, egy kissé fiús kezeivel a kosárszék két oldalát ütögette a Seminola ütemére. Szép arcán a gyenge bőr szinte rá volt lehelve a vérére és ez a vér hevesen szökkent ide-oda; meglátszott az az izgalom rajta is, ami valamennyiünket egyformává tett. Mary Glenn azután kissé leeresztette a szempilláit, úgy hogy nem tudtam: engem néz, vagy a Lagó di Maggiorén keresztül a távoli hegyeket, a Monte Roga fehér, álomszerű magasságai felé?... — Mire gondol? Erről beszéljen, pontosan erről. Eleget táncoltunk, beszéljen valamiről, ami több a táncnál, — mondta halkan, de a kokettéria halkságával. — Rettenetesen melegem van, Miss Mary... ez az első, amit érzek... hogy miért ezt mondom?... látja, most le-, hunyt szemekkel látom a napot, a széles korongot... ez a tág, izzó test mindent elolvaszt... minden az ő, meg az én vérem máglyáját eteti... hullnak, hullnak beléje a félelmek, a töprengések... Semi-no-la... hullnak beléje a vérszegény elvek... csak ez a ritmus él... ami feléje vonz, ami lüktetve hajt a tűz, a forrás felé, az erő felé. Egészségben elégni. Csóktól, harctól, öntudatlan ha-ho-tától... izmok versenyétől, erők horzsolásaiban, idegek villanyos, halálos feszültségében... ősszevérezve; felszakadt, szépséges és értelmetlen sebektől is, cipőnyomaik pedig arra mutatnak, hogy itt is simmi-cipős gonosztevők jártak. Betörtek Steigenberger Ignác üzletébe is, ahonnan esővízzel telt üveget vittek el, nyilván abban a hiszemben, hogy pálinka van benne. Bálán Jovántól ezer dinárt vittek el. Tokin földművesnél szintén be akartak törni, akinek a háza a csendőrség közvetlen közelében van és innen el kellett menekülniük. Az egyik fiiszeriizleíből három doboz Neretva-cigarettát loptak és ezeknek a cigarettáknak a csutkái végig megtalálhatók az öszszes betörések színhelyén, köztük a debeijácsai Népbankban is. Az ajispán irányítása mellett a rendőrség és a csendőrség együtte sen folytatják a nyomozást a nagykiterjedésű és elvetemedett bűnsorozat ügyében. Telefonértesítés folytán Alekszandrovó állomásra pénteken délután automobilon hat rendőr ment ^i bizonyos gyanús alakok elfogása végett. A rendőrautó az esti órákig még augusztus 21. nem tért vissza Becskerekre. A becskereki rablógiyikosság áldozatát, a hetvennyolcéves Deszpotov Mita éjjeli őrt csütörtökön délután temették el. A tragikus halált halt ember temetésén rengeteg nép, nagyrészt asszonyok és leányok vettek részt. A koporsót ugyanazon a szekéren és ugyanazzal a lóval szállították, amelyen a rablógyilkosok a pénzszekrényt elvitték. A temetés költségeit Tenner József, a kirabolt kereskedő fedezte. borítva beléje hullani... ez az a meleg. ez a meleg a Jack London őserdőiben, a ragadozó, erőszakos állkapcsok csattogásaiban szikrázik, a vér szakadatlan és kíméletlen előre- és visszahullásában, ahol nincs elég vágy, nincs elég zsákmány, nincs elég csók, — évszázados, afrikai emberrétegek felszakitott humuszaiból szökik fel ez az erő és nosztalgia a százszázalékos birtoklás felé. A steppék homályából süvít át a kultúra, a finomság, a renaissance, a szublimált, halovány árnyak veszendő birodalmán át és lehántja a pojladozó forirfákat, leszakítja a toaletteket, görcsbe szorítja a vágyakat... láthatatlan, homályba nyúló célok felé korbácsolja az animális erőket és reményeket... nézze, táncolnak... Seminola... hogy dóbog minden, ami eddig mankón járt... hagyjuk a filozófiát ... a pokolba a mankókkal, a pokolba a sírással... érzem, hogy százados ősfák nyekkenve vágódnak le bennem a ritmus íejszecsapásaira. Átrohanni rajtuk ... a bozót, felvérezzen, szikla utadat állja... tovább ... csak ez az erőgejzir, ez a forróság, ez maradjon bennünk __gazdag leszek, Mary... betonnal és vassal fogok harcolni... sziklákat robbantani, hogy a maga lehelletvékony bőrét rnegsimithassam ... szavak, szavak... mind elégnek... csak tett van, nevetés és harc... sok évszázad vágya lakik jól most... Se-mi-no-la... jóllakatjuk... nem lépdelünk, de száguldunk...ez a zene! az ősvilágok ereje tombol rajta át... — Furcsa — mondta Miss Mary egy kis remegéssel hangjában — amit itt mondott Beszéljen tovább, beszéljen. A hipnózis áldozata Megörült egy leszerelt szentai haton , mert bajtársa hipnotizálta " Szentáról jelentik; Bicskei János huszonegyéves szentai gazdálkodó, aki nemrég szabadult meg a katonaságtól, csütörtökön megőrült és rohamában meg akarta gyilkolni anyját. Bicskeinét a szomszédok mentették ki a dühöngő ember kezei közül. Bicskei János, amióta leszerelt és hazatért Szentára, többször panaszkodott, hogy volt állomáshelyén egyik katonatársa hipnotizálta és azóta állandóan betegnek érzi magát. Később már az elmebetegség jelei mutatkoztak rajta és az volt a rögeszméje, hogy egy ismeretlen állandóan üldözi és halálsugarakat lövel rá. Ismerősei és anyja is igyekeztek megnyugtatni a beteget, akinek állapota azonban napról-napra roszszabbodott és legutóbb az uccán már annyira erőt vett rajta az izgalom, hogy összeesett. Eszméletlen állapotban szállították haza, ahol gyógykezelés alá vették. Csütörtökön délelőtt ismét rohamok fogták el, mire anyja lecsillapitani igyekezett. Bicskei erre vérben forgó szemekkel felugrott, az asztalfiókból elötántött égy kalapácsot és anyja fejére sújtott. Az idősebb asszony feje fölé .tartott,balkarjával kivédte az ütést, amely olyan erős volt, hogy az asszony karcsontja eltört. A dühöngő ember tovább akarta ütlegelni anyját és a helyzet már annyira veszedelmes volt amikor a segélykiáltásora a szobába rohantak a szomszédok, akik a dühöngő embert nagynehezen lefogták és értesítették a rendőrséget, amely beszállította a szentai közkórház elmeosztályára. — Nem tudok — feleltem és éreztem, hogy mosolygásom természetellenes volt. Azután elnéztem a tavon keresztül'a Monte Rosa felé. A túlsó oldalon lila homály reszketett és hűvös, szomorú szellő áramlott felém. Fejem felett tisztaság, nagy, nagy tisztaság. A napot nem láttam sehol. A havasokra kékes, melankolikus árnyak vontak fátyolt. Csak fent valahol, egészen fent, egy glecsersávon, omlott végig a tűnő nap réílex pirja. — Beszéljen — könyörgött mohón Miss Mary — mért kínoz? Mit jajgatnak ezek ott fent!? — és előrehajolt felém. Én lassan elfordítottam a fejemet. Vagy öt percig ültünk Így szótlanul. — Felmegyünk a Monte Rosára... és? — hallottam most már lekicsinylőén nevetni Miss Maryt. — Soha, — feleltem. — Soha, Miss Mary. Mért vinném fel? Mit találna ott? Oda most az éj száll és a csillagok. Mit keresne maga ott fent? Az a tisztaság hazája, és maga se, a többiek se értenék azoknak az árnyaknak a beszédét, amelyek most végigsuhannak a hideg gleccserek fölött. Ez a zene most az ö zenéjük... tudja, mit jelent? Sohasem fogja megtudni. Lehajtottam fejemet. Később Miss Mary felállt. Végigsimitotta kezeivel derekát és fascináló, kissé ferdevágásu szemeivel egész közel hajolt hozzám: — Nem egészen értem, — mondta halkan, — igy beszél... úgy beszél. Melyik az igazság? És én őszintén válaszoltam; — Ha ezt tudnám — hallgattam volna.
