Bácsmegyei Napló, 1926. augusztus (27. évfolyam, 209-240. szám)

1926-08-21 / 229. szám

2.Át 'it ^ ft f» íj n u v) í n? í?ti az ígért intervenció ellenére sem kapta meg a neki járó pénzt és ezért beperelte az államot. A vételár kifi­zetésének elhúzódása miatt Rajko­­vics közben annyira tönkrement, hogy ezt a port is szegényjogon folytatja az állam ellen. A tanúki­hallgatásokat a bizottság még foly­tatni fogja. Vita az uj házak adó­­mentességéről Hosszú szünet után pénteken is­mét ülést tartott az adótörvényt tár­gyaló bizottság. Az ülésen Radics Pavle alelnök elnökölt. A bizottság a házadóról szóló fejezetet kezdte tárgyalni és a harmincegyedik sza­kaszt minden változtatás nélkül el­fogadta. A harminckettedik szaka­szon kisebb stilárjs módosításokat eszközöltek, majd a harmincharma­dik szakaszt azzal a változtatással fogadták el, hogy. a lerombolandó házak adómentessége a kiürítés napjától kezdődik. A harmincnegyedik szakaszt elfo­gadták, azonban a szakasz tizen­negyedik pontját törölték azzal, hogy arról egy későbbi szakaszban részletesen fognak intézkedni. Hosz­­szu vita indult meg a harmincötödik szakaszról, amely az uj házak adó­­mentességére vonatkozik. Az eredeti javaslat szerint a földszintes házak ötévi, egy emeletesek tízévi, két­emeletesek tizenöt évi, ennél maga­sabbak pedig húsz évi adómentes­ségben részesülnek. Az ellenzék azt javasolta, hogy egyformán minden uj ház huszévi adómentességet kap­jon* egy kormánypárti javaslat pe­dig tizenötévi adómentességet java­volt. A bizottság elhatározta, hogy visszaadja a kormánynak a javas­latot. A harminchatodik szakaszról, a mely arra vonatkozik, hogy a ház­­adót a tulajdonos vagy a haszonél­vező fizesse, a döntést elhalasztot­ták, -X.o.v ..'.VlŠT ieU'tndl'A? f tj H\ A román külügyminiszter távirati üdvözlete ájúgo­­^Jáv-görög szerződés alkalmából A jugoszláv-görög szerződéssel kapcsolatban pénteken Emandi Teo­dor beogradi román követ a követ­kező táviratot kapta Mitilineu ro­mán külügyminisztertől: — A Görögországgal folytatott tárgyalások szerencsés befejezésé­ről értesülve, kérem önt, fejezze ki Miss Mary és én Irt: Bállá Borisz Nincsics külügyminiszter ur előtt a román kormány mély megelégedé­sének érzését a megegyezés sikere alkalmából, amely erősen meg fogja szilárdítani a békét és úgy az S .H. S. királyságnak, mint Görögország­nak biztosítani fogja gazdasági kö­telékeik kifejlődését és fényes jö­vőjét. Uznnovics miniszterein n k és Makzzimovies belügy - mini zier augusztus 28- ín Sznboticára jönnek A szuboticai radikális párt hatodik és hetedik köri szervezete augusz­tus 28-án este hét órakor a Város­ligetben nagyszabású pártvacsorát rendez. A szuboticai radikális párt elnök­sége a pártvacsorára meghívta Uzu­­novics Nikola miniszterelnököt és Mahszimovics Bózsó belügyminisz­tert. A meghívást mindketten elfo­gadták és hacsak valami halasztha­tatlan ügy elintézése nem tartja vissza Beogradban a kormány elnö­két és a belügyminisztert, el fognak jönni augusztus 28.-án Szuboticára és úgy Uzunovics miniszterelnök, valamint Mahszimovics belügymi­niszter nagy politikai beszédet fog­nak mondani a párt-vacsorán. A radikális párt köri szervező bi­zottsága aláírási iveket bocsájtott ki a pártvacsorára és minden előkészü­let megtörtént a miniszterelnök és belügyminiszter fogadtatására. UBBSBSmiam Román gyufa, shymmi-cipo nyomok és Neretva cigarettacsutkák jelzik a bánáti rablógyilkos betörők útját Krsztics Vásza alispán vezetésével a rendőrség és csend­­őrség erélyesen folytatja a nyomozást A fonott kosárszékből, ahová szélesen besüppedtem, érzésem szerint valami el­lenállhatatlan, elasztikus erő feszült neki testemnek; valami diadalmas, ifjú moz­gékonyság hasadt be idegeimbe és ina­imba, amikor a szálloda jazz-bandje, a tizenhárom néger-boy a »Seminola« fox­­trot-ot kezdte el játszani. Miss Mary Glenn összerezzent, előre­kapta fejét, amely a szünet alatt a ka­rosszék párnájára hanyatlott vissza, és pupillái vígan, kérdőleg tágultak felém. — Menjünk, — mondtam azon a meleg hangon és azzal a rövidséggel, amelyre Miss Maryhek egy önfeledt szemlehu­­nyása tegnap óta feljogosított. A többiek már táncoltak. A mozdula­tok elárulták, hogy a keringő vérhullá­mok mindent, ami gát, fegyelem, átsza­­kitottak és a konvenció csak arra a sze­repre szorult, hogy szép, lehetőleg dia­dalmas ritmusba forrassza az elolvadt távolságokat. Alattunk a Lago di Mag­giore vize tompán csapkodta a partot. Hüs levegő szállt a túlsó oldalról felénk; az alpesi, szűz energia, ami a tüdőnkbe áradt belőle, ruganyos élettel töltött el bennünket, akiket a délutáni nap kissé már ferde sugarai perzseltek és lankasz­­fottak szakadatlanul. S mialatt a nége­­ek szuggesztiv, mosolygó mimikával epesztették kürtjeiket s kissé szemtelen bizalmassággal hunyorgatíak a hatal­mukban vergődő párok felé, valameny­­yien meg voltunk babonázva, a vérünk záguldott, a józanság menekült, a pro-Becskerekről jelentik: A Pasics­uccai rablógyilkosság nyomozásá­nak irányítását a pénteki napon Krsztics Vásza alispán vette kezébe. Az alispán Szteídnovics rendőrfőka­pitánnyal, Dimitríjevics Névén bűn­ügyi rendőrkapitánnyal és Zseberún Szvetozár rendőrfogalmazóval dél­után kiszállt automobilon Uzdin, Écska és Debeljácsa községekbe, ahol — mint a Bácsmegyei Napló jelentette — az előző éjszaka szá­mos betörés történt, amelyek rtiin­­den jel szerint összefüggésben van­nak a becskereki rablógyilkosság­gal. Az uzdini betörések egyik érdekes részlete az, hogy amikor a betörők villanyiglupájának fényére és moz­gásuk1 zajára figyelmes lett Frenc Mojszije malomtulajdonos, Revolvert rántott és azzal ro­hant a tetteseknek, mire ezek elmenekültek, noha a revolver nem is volt töltve. Fontos körülmény, hogy a tett színhelyén, a kassza mellett román gyufásdobozt találtak, ami megerő­síti azt a gyanút, hogy romániai rablók garázdálkodnak a Bánátban. Hátrahagytak ezenkívül a tettesek szivarszipkát és selyem zsebkendőt blémák elsülyedtek, a szaxofon pedig búgott, kéjesen búgott. — Nem táncolok, — felelte Miss Mary. Ismét uj palackot hoztak, töltöttek és ittunk. A hetedik pohár vermut volt, — ha ugyan számolni tudtam akkor. Miss Mary mindkét karja lehanyatlott és kes­keny, egy kissé fiús kezeivel a kosárszék két oldalát ütögette a Seminola ütemé­re. Szép arcán a gyenge bőr szinte rá volt lehelve a vérére és ez a vér heve­sen szökkent ide-oda; meglátszott az az izgalom rajta is, ami valamennyiünket egyformává tett. Mary Glenn azután kis­sé leeresztette a szempilláit, úgy hogy nem tudtam: engem néz, vagy a Lagó di Maggiorén keresztül a távoli hegye­ket, a Monte Roga fehér, álomszerű ma­gasságai felé?... — Mire gondol? Erről beszéljen, pon­tosan erről. Eleget táncoltunk, beszéljen valamiről, ami több a táncnál, — mondta halkan, de a kokettéria halkságával. — Rettenetesen melegem van, Miss Mary... ez az első, amit érzek... hogy miért ezt mondom?... látja, most le-, hunyt szemekkel látom a napot, a széles korongot... ez a tág, izzó test mindent elolvaszt... minden az ő, meg az én vé­rem máglyáját eteti... hullnak, hullnak beléje a félelmek, a töprengések... Se­­mi-no-la... hullnak beléje a vérszegény elvek... csak ez a ritmus él... ami fe­léje vonz, ami lüktetve hajt a tűz, a for­rás felé, az erő felé. Egészségben elégni. Csóktól, harctól, öntudatlan ha-ho-tá­­tól... izmok versenyétől, erők horzso­lásaiban, idegek villanyos, halálos fe­szültségében... ősszevérezve; felsza­kadt, szépséges és értelmetlen sebektől is, cipőnyomaik pedig arra mutat­nak, hogy itt is simmi-cipős gonosztevők jártak. Betörtek Steigenberger Ignác üzle­tébe is, ahonnan esővízzel telt üve­get vittek el, nyilván abban a hi­­szemben, hogy pálinka van benne. Bálán Jovántól ezer dinárt vittek el. Tokin földművesnél szintén be akartak törni, akinek a háza a csendőrség közvetlen közelében van és innen el kellett menekülniük. Az egyik fiiszeriizleíből három doboz Neretva-cigarettát loptak és ezeknek a cigarettáknak a csut­kái végig megtalálhatók az ösz­­szes betörések színhelyén, köz­tük a debeijácsai Népbankban is. Az ajispán irányítása mellett a rendőrség és a csendőrség együtte sen folytatják a nyomozást a nagy­­kiterjedésű és elvetemedett bűnso­rozat ügyében. Telefonértesítés folytán Alekszandrovó állomásra pén­teken délután automobilon hat rendőr ment ^i bizonyos gya­nús alakok elfogása végett. A rendőrautó az esti órákig még augusztus 21. nem tért vissza Becskerekre. A becskereki rablógiyikosság ál­dozatát, a hetvennyolcéves Deszpo­­tov Mita éjjeli őrt csütörtökön dél­után temették el. A tragikus halált halt ember temetésén rengeteg nép, nagyrészt asszonyok és leányok vettek részt. A koporsót ugyanazon a szekéren és ugyanazzal a lóval szállították, amelyen a rablógyilko­sok a pénzszekrényt elvitték. A te­metés költségeit Tenner József, a kirabolt kereskedő fedezte. borítva beléje hullani... ez az a meleg. ez a meleg a Jack London őserdőiben, a ragadozó, erőszakos állkapcsok csatto­gásaiban szikrázik, a vér szakadatlan és kíméletlen előre- és visszahullásában, ahol nincs elég vágy, nincs elég zsák­mány, nincs elég csók, — évszázados, afrikai emberrétegek felszakitott humu­szaiból szökik fel ez az erő és nosztal­gia a százszázalékos birtoklás felé. A steppék homályából süvít át a kultúra, a finomság, a renaissance, a szublimált, halovány árnyak veszendő birodalmán át és lehántja a pojladozó forirfákat, le­szakítja a toaletteket, görcsbe szorítja a vágyakat... láthatatlan, homályba nyúló célok felé korbácsolja az animális erő­ket és reményeket... nézze, táncolnak... Seminola... hogy dóbog minden, ami eddig mankón járt... hagyjuk a filozó­fiát ... a pokolba a mankókkal, a pokol­ba a sírással... érzem, hogy százados ősfák nyekkenve vágódnak le bennem a ritmus íejszecsapásaira. Átrohanni raj­tuk ... a bozót, felvérezzen, szikla uta­dat állja... tovább ... csak ez az erő­­gejzir, ez a forróság, ez maradjon ben­nünk __gazdag leszek, Mary... beton­nal és vassal fogok harcolni... sziklá­kat robbantani, hogy a maga lehelletvé­­kony bőrét rnegsimithassam ... szavak, szavak... mind elégnek... csak tett van, nevetés és harc... sok évszázad vágya lakik jól most... Se-mi-no-la... jóllakatjuk... nem lépdelünk, de szá­­guldunk...ez a zene! az ősvilágok ere­je tombol rajta át... — Furcsa — mondta Miss Mary egy kis remegéssel hangjában — amit itt mondott Beszéljen tovább, beszéljen. A hipnózis áldozata Megörült egy leszerelt szentai ha­ton , mert bajtársa hipnotizálta " Szentáról jelentik; Bicskei János huszonegyéves szentai gazdálkodó, aki nemrég szabadult meg a katona­ságtól, csütörtökön megőrült és ro­hamában meg akarta gyilkolni any­ját. Bicskeinét a szomszédok men­tették ki a dühöngő ember kezei közül. Bicskei János, amióta leszerelt és hazatért Szentára, többször panasz­kodott, hogy volt állomáshelyén egyik katonatársa hipnotizálta és azóta állandóan betegnek érzi ma­gát. Később már az elmebetegség jelei mutatkoztak rajta és az volt a rögeszméje, hogy egy ismeretlen állandóan üldözi és halálsugarakat lövel rá. Ismerősei és anyja is igyekeztek megnyugtatni a beteget, akinek ál­lapota azonban napról-napra rosz­­szabbodott és legutóbb az uccán már annyira erőt vett rajta az izgalom, hogy összeesett. Eszméletlen álla­potban szállították haza, ahol gyógykezelés alá vették. Csütörtö­kön délelőtt ismét rohamok fogták el, mire anyja lecsillapitani igyeke­zett. Bicskei erre vérben forgó sze­mekkel felugrott, az asztalfiókból elötántött égy kalapácsot és anyja fejére sújtott. Az idősebb asszony feje fölé .tartott,balkarjával kivédte az ütést, amely olyan erős volt, hogy az asszony karcsontja eltört. A dühöngő ember tovább akarta ütlegelni anyját és a helyzet már annyira veszedelmes volt amikor a segélykiáltásora a szobába ro­hantak a szomszédok, akik a dühön­gő embert nagynehezen lefogták és értesítették a rendőrséget, amely beszállította a szentai közkórház el­meosztályára. — Nem tudok — feleltem és érez­tem, hogy mosolygásom természetelle­nes volt. Azután elnéztem a tavon ke­resztül'a Monte Rosa felé. A túlsó ol­dalon lila homály reszketett és hűvös, szomorú szellő áramlott felém. Fejem felett tisztaság, nagy, nagy tisztaság. A napot nem láttam sehol. A havasokra kékes, melankolikus árnyak vontak fá­­tyolt. Csak fent valahol, egészen fent, egy glecsersávon, omlott végig a tűnő nap réílex pirja. — Beszéljen — könyörgött mohón Miss Mary — mért kínoz? Mit jajgatnak ezek ott fent!? — és előrehajolt felém. Én lassan elfordítottam a fejemet. Vagy öt percig ültünk Így szótlanul. — Felmegyünk a Monte Rosára... és? — hallottam most már lekicsinylőén ne­vetni Miss Maryt. — Soha, — feleltem. — Soha, Miss Mary. Mért vinném fel? Mit találna ott? Oda most az éj száll és a csillagok. Mit keresne maga ott fent? Az a tisztaság hazája, és maga se, a többiek se érte­nék azoknak az árnyaknak a beszédét, amelyek most végigsuhannak a hideg gleccserek fölött. Ez a zene most az ö zenéjük... tudja, mit jelent? Sohasem fogja megtudni. Lehajtottam fejemet. Később Miss Ma­ry felállt. Végigsimitotta kezeivel dere­kát és fascináló, kissé ferdevágásu sze­meivel egész közel hajolt hozzám: — Nem egészen értem, — mondta hal­kan, — igy beszél... úgy beszél. Melyik az igazság? És én őszintén válaszoltam; — Ha ezt tudnám — hallgattam volna.

Next

/
Thumbnails
Contents