Bácsmegyei Napló, 1926. augusztus (27. évfolyam, 209-240. szám)
1926-08-18 / 226. szám
1926. augusztus 18, BÄCSiEGYE! NAPLÓ 5. oldal HRPROL NRPRR @ a • Borravaló-regény % 1. Nyílik az ajtó. Óriási kézitáskát cipelve bejön a kalauz, de nem az én kocsim kalauza, hanem a negyediké. Mögöte egy hölgy. Finom, előkelő. A kalauz mutatni akarja, hogy milyen nehéz a koffer, erőlködik, nagyokat nyög, sóhajt, lábujjhegyre ágaskodik, hogy felérje a hálót. Újra nyög, újra sóhajt... Nyilván mindez a borravalóért történik. A táska végre fenn van, a kalauz leveszi sapkáját izzadt homlokát törli. Hogy honnan szerezte a müveritéket, nem tudom. Feszült, drámai pillanat. A hölgy bugyellárisában kotorász, Ausztriában vagyunk, a réz- és ezüstpénz hazájában. Végre elővesz 1, azaz egy sillinget és odaadta a kalauznak. 2. A kalauz veritékcseppei megdermednek, de a dacos ajk nem szól egy szót sem, még köszönetét sem rebeg és elmegy. Tíz perc múlik el. Odakint tél, nyár, ősz váltakozik, a hölgy a sillingen mereng, ujjam az Írógépen — úgy érzem, hogy valami lesz. Nyílik az ajtó. Belép a kalauz. De most már a mi kocsink kalauza. Az én podgyászomra néz . . . Két hatalmas, tömött, nehéz kézitáska, egy rukkzsák, két esőköpeny. Láthatólag férfipoggyász. A hölgyhöz fordul. — Ez nagyságosasszony podgyásza? — Nem! — felel az asszony és rám mutat. A kalauz a másik poggyászra néz. — Ez a nagyságos asszonyé? — Igen. A kalauz meg(áll, merően nézi a hatalmas, lapos koffert és csak ennyit mond: — Nagy. — Kézipoggyász — mpndja^at hölgy. 3. — A vasúti szabályzat, szerint,^-? magyarázza a kalauz — csak harminc kilót vihet egy utas. A vér megfagy ereimben, mert az én két kofferem legalább hatvan kiló. Hangosan kopogok az ablakon, hogy ne halljam a zivatart. A kalauz az én táskámhoz lép, megemeli, úgyhogy alulról felfelé nyomja, rám néz és megnyugtatóan mondja: — Das ist leer! A hölgy poggyászához lép, két kézzel tolja felfelé, gondolkozik, majd szakértő hangon ítél: — Negyvenöt kiló! , Drámai csend. 4. A hölgy elsápad és dadogva mondja: — Mingyárt tudtam, hogy keveset adtam. A kalauz szigorú lesz. , — Annak ehhez semmi köze, a sza^ bály, szabály, Fizetni fog tizenöt sillinget . Becsapja a tolóajtót, odakint táskájából kis blokkot vesz elő, amin mindenféle szám és rubrika van, indigópapirost dug a lapok közé és ceruzájával lassan írni kezd. A hölgy felsóhajt: — Éreztem, hogy kevés! De Bregenzoen elég volt. 5. A kalauz bejön, az asszony fizet, a kalauz szól: — Bécsben majd tessék tovább feladni a határig, azt majc! a kollégám intézi el. \ hölgy még jobban elsápad, hisz a kolléga is pénzbe fog kerülni. — Ha az ember már annyi pénzt elnyaral — mondja a hölgy magában — ne törődjék egy-két sülinggel — és busán nézi a rohanó tájat, a magas hegyeket, a poggyászalaku sziklákat. 6. Minek folytassam. A vonat Bécsbe érkezik, kalauzcsere, az aj ka&®_be-_. kopog, megáll, körülnéz és fenyegetően szól: — Azt hallom, itt egy nehéz pogygyász van. Ijedten kopogtam a gépen, hogy eltereljem magamról a figyelmet, de a kalauz rám se nézett, hanem egyenesen a hölgyre meresztette szemét A hölgy valamit súgott a kalauznak, mind a ketten kimentek a folyosóra és a kalauz, aki fel se emelte, be se hozta, le se segítette a poggyászt, aki nem is izzadt se valódi, se mii-veritéket, öt sillinget kapott. De hogy a rend rend legyen, újra bejött, egy kézzel lentről kissé megemelte a poggyász sarkát és derűsen mondta: — A kollégám tévedett . . nem is olyan nehéz. P. A. Rába Dezső visszavonta a frankügyben tett terhelő vallomását A frankpőr táblai tárgyalásának szenzációja — Az Ítélőtábla elrendelte a bizonyítás kiegészítését és kihallgatta Nádossyt, Gerőt, Rábát és Schweiz Tibort — Rába szerint védője szuggerália törvényszéki vallomásának megtételére — Gadó elnök feltűnő kérdései a kormány tisztázása érdekében Windischqrätzet is kihallgatják a táblai tárgyaláson Budapestről jelentik: A frankhamisitási-ügy táblai tárgyalásának keddi napja szenzációsan végződött. Gadó elnök ugyanis a bizonyítás kiegészítését rendelte el, amelynek során a vádlottak közül Nádossy Imrét, Qerő Lászlót, Rába Dezsőt és Schweiz Tibort hallgatták ki. Windischgrätz Lajos herceg titkárának, Rába Dezsőnek kihallgatása közben robbant ki a szenzáció, mert Rába az elnök kereszíkérdéseinek hatása alatt visszavonta a törvényszék előtt tett és a kormányra nézve is súlyos terhelő vallomását azzal, hogy a vallomás megtételére volt védője, dr. Telek György szuggerálta. Rába vallomása óriási meglepetést keltett és a tárgyalás közben elrendelt szünet alatt politikai és jogászkörökben csak a vallomás visszavonásának következményeiről volt szó. A tárgyalás megnyitása után Volkmanri Jenő táblabiró, az ügy referense folytatja az iratok ismertetését, majd az elnök bejelenti, hogy az első bírósági ítélet felolvasása előtt (f bizonyítás kiegészítését rendeli el azzal a céllal, hogy tisztázza Nádossy Imre és Gerő László egymáshoz való viszonyát, mert a két vádlott vallomásai közt ellentmondások vannak. és más senkivel nem érintkeztem. A ve le való beszélgetéseim leszürödése volt az a vallomás, amit a törvényszéken megtettem. Az elnök: Az ön felebbezési indokolásában az van, hogy vallomásának belső tartalma nem igaz és különösen nem igaz az, amit gróf Bethlen István miniszterelnök és gróf Teleki Pál működésére vonatkozóan vallott. Ri szuggerálta önnek, hogy ilyen vallomást tegyen? Rába: Senki. Én csak dr. Telek ügyvéddel, a védőmmel beszéltem és az ö szuggeszciója alatt tettem meg vallomásomat. —- Ez satyos kijelentés — emeli fel szavát az elnök — amely kijelentéséért a bíróság előtt önt esetleg felelősségbe vonhatják. Sióval ön azt állítja, hogy védője dr. Telek György mondotta önnek azt, hogy valljon úgy, ahogy vallott és mondjon olyanodat a bíróságnak, amelyeknek valótlanságáról ön meg van győződve? — Ezt igy nem mondhatom — feleli ingadozva Rába. Az elnök: Miért mondta akkor a törvényszéken, hogy a miniszterelnök tudott a frankhamisításról? Rába: Erre nézve nem nyilatkozhatom. Az elnök figyelmezteti Rábát, hogy hallgatásával csak azt dokumentálja hogy kijelentéseinek bajos hitelt adni. — ön kijelentette felebbezési indokolásában — mondja Gadó elnök — hogy amikor mindenkit hazafias gondolkodásúnak tekintett az elsőfokú bíróság, egyedül ön volt az, akitől a bíróság ezt a véleményt megvonta és egyedül ez fáj önnek. — Igen — szól közbe Rába — egyedül az fáj, hogy a bíróság nem ismerte el hazafias gondolkodásomat és csak azt akarom, hogy a tábla az elsőfokú bíróságnak ezt a véleményét megváltoztossa, mert erre nem szolgáltam rá. Az elnök: Miért tette hát azokat a súlyos vallomásokat? Rába: Akkor úgy gondoltam, hogy azt a vallomást kell megtennem. Az elnök: Azóta meggyőződött e véleménye ellenkezőjéről? Rába: Igen, meggyőződtem márt ott a törvényszéki tárgyaláson. Az elnök ezután Zadravetz István tábori püspök szerepét illetően intéz kérdéseket Rábához, aki kijelenti, hogy neki az volt az impressziója, hogy Zadravetz püspök tudott a dologról. Az elnök kérdéseivel ezután sarokba szorítja Rábát és figyelmezteti, hogy • nem valószínű, hogy pap valótlan dologra megesküdjön. Rába erre kijelenti, hogy az igaz, amit Zadravetz püspökről vallott, őt azonban a Zadrávetzcel kapcsolatos kijelentései során félreértették. Windischgrätz herceg szobájába ki-bejártam — mondja Rába — és elejtett szavakat hallottam, a vallomás azonban amit erre alapitot-Nádossy az államérdekről és a hazafias célról Az elnök felhívja Nádossyt, nyilatkozzon arra vonatkozólag, hogy hogyan, hol és hányszor találkozott Gerövel. Nádossy: Gerővel Teleki Pál gróf lakásán találkoztam. Azért mentem Telekihez, mert tudtam, hogy Gerő ott van és el akartam őt vinni magammal, hogy bemutassam Windischgrätz hercegnek. Telekitől arról értesültem, hogy ö már közölte a közlendőket Gerővel. Néhány percig tartózkodtam Teleki gróf lakásán, majd autón elmentem Gerővel Windischgrätzhez. Útközben arról beszéltünk, hogy mi lesz Gerő kötelessége. Felhívtam Gerő figyelmét arra, hogy hazafias akcióról van szó, tehát hazafias kötelességének tesz eleget, ha segítségünkre lesz. Gerőt ezután bemutattam Windischgrätznek, aki újra közölte vele, hogy mik lesznek a teendői. Ezenkívül Gerővel még csak egyszer találkoztam. Ekkor Gerő elmondta, hogy Teleki megtiltotta neki, hogy résztvegyen az akcióban. Erre én azt feleltem Gerőnek, hogy cselekedjen a lelkiismerete szerint. Rába Dezső szenzációs vallomása Gadó elnök ezután megkezdi Rába Dezső kihallgatását és a következő kérdéssel fordul hozzá: — Ön volt az, aki a törvényszéken nagyon súlyos, az ország helyzetét még sulyosobbá tevő kijelentéseket tett akkor, amikor ragaszkodott ahhoz a vallomásához, hogy a frankhamisítás ügyről akár közvetve, akár közvetlenül tudomása volt a kormánynak, hogy a bűncselekménynek a kormány valamikép tudója vagy részese voit és az egész frankhamisítás! akciót a kormány tulajdonképen támogatta. Gróf Teleki Pált olyannak állította be, mint aki bűnrészese volt a bűncselekménynek, Zadravetz István tábori püspököt is súlyosan megvádolta és terhelőén vallott Baross Gábor és Szörtsey József ellen is,* tehát ön minden nagyobbnevü embert megvádolt. Most mondja meg végre nyíltan, őszln-Nekem is voltak aggályaim, hogy a Srankhamisitási akció keresztülvi. hetö lesz-e és Gerät csak azért kapcsoltam bele a mozgalomba, hogy jó szakértőnk legyen. Azért mondtam neki, hogy cselekedjék lelkiismerete szerint, mert ha ilyen ügyben a szakértő húzódozik, azt nem lehet kényszeríteni, mert az akció sikere sokban a szakértőtől függ. Az elnök kérdésére ezután Nádossy kijelenti, hogy nem hivatkozhatott fontos állami érdekre, hanem csaik fontos hazafias célt említhetett Gerő előtt, amikor belevonta őt az akcióba. Az elnök ezután Gerő Lászlót szólítja, aki nagyjában Nádossyval egyezően adja elő a történteket, a különbség csak annyi, hogy Gerő szerint a Nádossy jelenlétében Windiscgrátzceh folytatott tanácskozás során tőle mint szakértőtől objektiv véleményt kértek csak és akkor még nem volt szó aktiv részvételről. Csak később kérte fel Windischgrätz, hogy vállalja a frankhamisítás technikai vezetését. tén és egyenesen, igazak-e az ön vádaskodásai, vagy pedig jelentse ki, hogy törvényszéki vallomását másvalaki, vagy valakik szuggerálták, vagy legalább is más stilizálta önnek a vallomást. Mondja meg, mi igaz ezekből? Rába Dezső néhány percnyi hallgatás után kijelenti, hogy vallomását közvetett tudomás alap^ ján tette. Másoktól merítettem ezt a tudomásomat — mondja Rába — és éppen ezért vallomásomat, amit a törvényszék előtt tettem, tefies egészében viszszavonom. Az elnök: De miért tette meg akkor ezt a vallomást, amelyen vörös fonálként húzódik végig a tendencia, hogy önnek a denunciá'ás volt a célja. Rába: Nem volt ez a célom. Nem akartam másoknak ártani és magamon segíteni. Védőm dr. Telek György voit
