Bácsmegyei Napló, 1926. augusztus (27. évfolyam, 209-240. szám)
1926-08-18 / 226. szám
2. o!đa! iACSMESYE! NA ti? r 1926 augusztus 18. kérdés — igy nem volt ok a sok technikai részletkérdés dacára sem, hogy ne jöjjön létre a legteljesebb megegyezés. Attól a közeledésre és megegyezésre irányuló őszinte óhajtól vezetve, amely mindkét kormányt áthatja, a tárgyalások során a delegációk lehetőséget találtak arra, hogy nézeteiket összhangba hozzák. Ilymódon egész sor egyezmény jött létre, amelyekben az egyik részről gondosan ügyeltek arra, hogy ne sértsék meg a görög nép érzékenységét szuverén jogai tekintetében, másik részről pedig számukra a lehető legteljesebben biztosították az Aegeitengerrel való kapcsolatot. A konvenciók megkötése folytán úgy az egyik, mint a másik eredményt elértük. — Ugyanilyen módon az összes egyéb kérdésekben, amelyekről a tárgyalások folytak, kedvező megegyezés jött létre. Emiatt ezeknek a kérdéseknek a rendezése kétségtelenül jó fogadtatásra fog találni úgy az egyik, mint a másik ország közvéleményében. A politikai egyezmény, amely szövetségi szerződést képez, megfelel mindkét nép érdekelnek a Balkán félszigeten. A szerződés nem kópiája az 1915- ben kötött egyezménynek, hanem teljesen nj szövetségi szer» Gavrilovics Pánté követ és Avratnovics Raniszláv, a közlekedésügyi miniszter volt helyettese aláírtak négy 'konvenciót azoknak az elveknek alapján, amelyeket a múlt év márciusában Nincsics és Rufosz külügyminiszterek a Népszövetség ülése alkalmával Genfben fektettek le. — A megállapodások véglegesen rendezik azokat a fennálló vitás kérdéseket, amelyek az S. H. S. kormány és Görögország között a Szalonikibe való közlekedésre vonatkoznak. A konvenciók aláírásával befejeződött egy kellemetlen állapot, amely már túlságosan soká tartott. — Egyidejűleg aláírásra került a görög kormány és az S. 11. S. királyság kéviselői részéről a megegyezés és baráti szerződés, amelyét a Népszövetség titkárságához fognak benyújtani regisztrálás végett. A szerződés aláírásával befejeződött egy etappja a béke megőrzésére irányuló balkáni politikának. Ez Pangalosz tábornok érdeme, akinek koncepcióját Rufosz külügyminiszter rendkívül ügyesen alkalmazta. A kommüniké ezután kifejti, ‘hogy az egyezmény megkötése az első lépés az általános Balkán-paktum megkötése felé és Athén igy a Balkán békéjének szempontjából a centrum-helyzetet foglalja el. Bejelenti végül a kommüniké, hogy tárgyalások kezdődnek Görögország és Törökország, valamint Görögország és Albánia között és tegnap megkezdődtek Bulgáriával a végleges kereskedelmi egyezményre vonatkozó tárgyalások. Radien Biedbe utazik a miniszterelnökkel A Radics-pártból származó értesülések szerint Raáics István Blédbe utazik és Zagrebban beszáll a miniszterelnök szalonkocsijába. Radies és Uzunovics találkozásának nagy jelentőséget tulajdonítanak, mert a két politikusnak az utóbbi napokban egymásról tett kedvező kijelentései után a találkozáson előreláthatólag igen jó lesz a hangulat. Lehetségesnek tartják, hogy Rádiósnak sikerül majd rávenni a miniszterelnököt, hogy fogadja el a horvát parasztpárt álláspontját Nikics Nikola erdőügyi miniszternek a kormányból való azonnali eltávolítását illetőleg. Radics nyilatkozata, amelyet a Politika zagrebi munkatársa előtt tett, szószerint a következőképpen hangzik: — Ez után a támadás után, ame lyet Markovics Lázár dr. intézett ellenem, én nen\ megyek vele Genfbe. Értelmetlen az a ^fenyegetése, hogy a vádlottak padjára fog ültetni engem. Ez azt a látszatot kelti, mintha ő és a környezete vádanyagot gyiijtenének ellenem. Ez a tervük azonban nem fog beválni. Ismerem én őket: ezek Nikics barátai — fejezte bé nyilatkozatát Radics István. Milliárdos örök? ég keres egy örököst Halála után milliárdókat örököl egy táncosnő Bécsböl jelentik: Nemrégiben meghalt Amerikában egy Lengyelországból kivándorolt farmer, aki végrendeletében vagyonának tekintélyes részéi, mintegy; húszezer dollár értékű értékpapírjai^ pénzét és ingatlanait Jedlicka Emma nevű táncosnőnek hagyományozta. A lengyel 1915-ben Becsben járt, ahol egy mulatóhelyen megismerkedett a táncosnővel. A gazdag amerikai szerelemre gyulladt a táncosnő iránt, akit azután nem tudott elfelejteni és végrendeletében egyik főörökösévé tette1 meg. Radics nem megy Markoviccsal Genf ke A horvit parasztvezér nyilatkozik a mosztari támadásról „Markovics a vádlottak padjára akar ültetni, de ez nem fog neki sikerülni“ A mosztári gyűlésen elhangzott beszédek, amelyekben Markovics Lázár és Janjics Voja rendkívül élesen kikeltek Radics István személye ellen, mint előrelátható volt, nem maradnak minden következmény nélkül a radikálisok és a Radics-párt viszonyára és a politikák helyzet álakulásárár "Éppen á napokban vált ismeretessé annak a kormánydelegációnak a névsora, amelynek Nincsics külügyminiszter vezetésével a Népszövetségi őszi ülésszakán kell képviselnie az országot. A delegáció tagjaiul jelölték ki Markovics Lázárt és Radics Istvánt Is. Rögtön ezután közbejött Markovics Lázár súlyos támadása Radics ellen és ennek következtében felmerült a kérdés, vájjon a két elkeseredetten szembenálló politikus vállalkozik-e a történtek után is arra, hogy együtt menjenek ki a delegációban a Népszövetség genfi ülésére. Ez a kérdés annál kézenfekvőbb volt, mert Markovics többek között Radics multévi genfi magatartására gúnyos célzásokat tett beszédében. A várakozások ebben a tekintetben nem bizonyultak alaptalanoknak, mert Radics István a mosztári beszéd nyilvánosságra kerülése után megszólalt és kereken kijelentette, hogy Markovlccsaü nem hajlandó Genfbe menni. KÓ'dés, amelyet a népszövetségi paktumban lefektetett elvek alapján kötöttek. A szerződés jelentősége ezzel is növekszik. — Az uj szerződés senki ellen sem irányul,1 népeinknek pedig újabb biztosítékot .nyújt, a, békés- jövőre. A görög kormány kommünikéje1 . Athénben a szerződés megkötéséről a következő hivatalos jelentést adták ki: — Ma délelőtt tíz óra harminc perckor a külügyminisztérium épületében Rufosz külügyminiszter, Pampaloni államvasuti vezérigazgató Görögország részéről, az S. H. S. királyság1 képviseletében-pedig Mariska zálogban Irta : Bodor Aladár K férj könnyed otthonossággal, az aszszonyka kissé kipirultan és feszélyezetten foglalt helyet a fürdő előtü kis parkban. Uzsonnáztak, aztán a férj mindjárt könnyű, édes esemegebort rendelit, amiről tudta, hogy az asszony szereti, bár nem igy uzsonna utánra szokták tani. Az asszonyka arcán megenyhült a már hetek óta ráfagyott zsörtölödés, apránként, de kedvvel csemegézte a bort. Egyszerre csak a férj — éppen szivart akart rendelni — kényelmetlen zavarrail kezdte végigtapogatni a zsebeit. — Nahát... ejnye ... ejnye... kuttyateringette... Te, Mariska, nincs-e nálad pénz? — Nálam? Már hogy volna? Hiszen tudod... — Már pedig úgy van bizony... Otthon felejtettem a pénztárcámat... Milyen kínos eset... — Na, ne mondd... hát most mit csinálunk? Lajkó, mi lesz most? — Hm, hm, még ha valaki ismerős volna a közelben, akitől pénzt kölcsönözhetnék... de itt nem ismer engem senki'... Az asszonyka is ismerős után kezdte meresztgetni a kissé rövidlátó szemeit, de senki se látott, persze, pedig még a lomyonját is elővette zavarában. A lornyon csakugyan jól állt neki, tavaly kapta Vilma nénitől, azonban azóta is nem jutott rá, hogy rövidlátó-lencséket tegyenek beléje a messzilátók helyébe. — NCpcs bátra más, sahwcském, mint hogy most hazamegyek, te meg itt maradsz nyugodtan, zálogban, amíg hazamegyek és megkeresem a pénztárcámat. Légy itt nyugodtan, akár rendelhetsz is valamit, én majd kellő More visszatérek. — De, Lajkó, én itt félek, egyedül... — Csacsiság, már hogy fétnefl? Na, csak maradj itt szépen és szórakozzál... Pincér, hozza ide az- összes képeslapokat. A divatlapokat is! Megnyugtatásul meg is csókolta a feileségét aztán elment. Tíz perccel korábban érkezett oda a híddal szemköat lévő kávéházba. Qituci már várta. — Nos, sikerült? — kérdezte Qituci kiváncsiam — Egészen kényelmesen. Nézd, ott ül a jobbszélső asztalnál, látod azt a rózsaszinnihás női alakot az újságokba bújva? ö az, vár, ahogy mondtam, el se mozdulhat onnan, mert zálogban van, innen kitünően szemmel tarthatjuk, ő meg kissé rövidlátó, tudod, a drága.— Jaj, be ügyes vagy, szeretnék a nyakadba ugrani. — Még ne, szivecském, itt nem lehet. Pincér, valami jó uzsonnát! — és nyugodtan kivette a pénztárcáját. Az idő Lajkó és Gituci számára gyorsan és mind kellemesen kezdett múlni. Mariska viszont odaát mind türelmetlenebbül fészkelődön a helyén. Egyszerre csak hozzálép Petrőczy és igy hadar: — Kezét csókolom, nagyságos asszonyom, igen, éppen ide tartok, végre, hogy egyedül találhatom, éspedig teljes biztonságban, nahiszen, az ura felöl nyugodt lehetek, attól be yagyok biztosítva, vaJami Gituci tartja a markában, én ugyan nem ismerem ezt a nőcskét, de az bizonyosan nem ereszti a markából Lajkót egyhamar, azalatt legalább én is szabadjára a maga oldala mellett lehetek. így fújta, darálta Petrőczy egyszuszra, mohón, hiszen Petrőczy igazán nem ért a magasabb politikához a nőkkel szemben — Óh, be komisz maga, kedves Petrőczy, bizonyosra veszem, hogy hazudik. — Én hazudok? Én?... Pincér jött, rendelés végett: — Mit méztatik? — Egy színházi látócsöv^t, de gyorsan; lehet tábori látócső is, de gyorsan, mert őnagysága kételkedik szavaimban. A rendelés kissé szokatlan volt, de a mi pincéreink szolgálatkészsége nem ismer akadályt, öt perc múlva Mariska és Petrőczy már egymás mellé bújva látócsövezték az átelleni partot, ahol Lajkó és Gituci immár ta'.jes önfeledtségben éldelegtek, nem is nézve immár az őrzendő part felé. — Noä, kedves Mariska — kezdte most már Petrőczy —• hát még mindig olyan tartózkodó akar maradni velem szemben? — Óh, a komisz... Fizesse ki azonnal a számlámat! Petrőczy sürgősen fizetett. — No és most? — kérdezte utána édesen — Most pedig rögtön megyünk azokhoz a szemtelenekhez! Én mindedig szintén ott ültem a kis park egyik hátsóbb asztalánál, égj A lengyel kivándorló ez évben, Amerikában meghalt. Halála után kutatni kezdték Jedlicka Emmát Bécsiben. Egy magándetektiviroda hirdetéseket tett közzé, jelentkezett is egy sereg Jedlicka nevű leány, de az igazi nem volt köztük. Hosszas kutatás után csak annyit tudtak megállapítani, hogy Jedlicka Emma 1919* ben külföldre utazott. Pénteken azután érdekes hír érkezeti? a bécsi nyomozó irodába Csikágóból. Közölték, hogy Jedlicka Emma 1921 december elsején Amerikában meghalt. A táncosnő egy Kahrlegg nevű angolhoz ment feleségül, akinek Csikágóban gyára van. 1924-ben Kahrlegg is meghalt. Minthogy Jedlickának rokonai nincsenek, a hatalmas örökséget a lengyel! farmernak egy távoli, kanadai rokona kapta meg . barátommal, csöndes megfigyelésben. Láttam, hogy Mariska átment a hídon Petrőczyvel. —• Pincér — kiáltottam — adja csak ide azt a látcsövet. Lajkó és Gituci úgy al voltak merülve az összebújó beszélgetésben, hogy észre se vették -a tettenérő Mariska közeledését. Mariska nyomban pofonvágta Lajkót__ és ekkor barátom kikapta kezemből a látcsövet és a továbbiakat az ő bemondása alapján tudom ... aztán nekimegy a Gitucinak... A pincér föltartóztatta. Lajkó fizet. Mariska kikapta a pénztárcát a kezéből és a szemébevágta ... most szedik föl a földről a tartalmát... Mi ez? ... Mariska és Lajkó összeölelkeztek ... Na, ki hitte volna... És most megindulnak hazafelé... Most már sikerült végre kicsavainom a... látócsövet barátom kezéből. — Petrőczy és Gituci, úgy látszik, beszélgetnek ... nagyon gesztikulál mind a kettő... Nini, Petrőczy most bemutatkozik ... Karját nyújtja... Megindulnak csendesen .. Nem is olyan ügyetlen iickó ez a Petrőczy. legalább learatja a maradékot... Hahhü-—Mi az? Mi az? Mi történt?! Elképedve ejtettem íe ölembe a látócsövet. — Mi az? Mi az? Mi történt?! — rázta izgatottan barátom a vállaimat. De én ezt már nem tiflltam megérteni. Mariska ugyanis, aki már vagy húsz lépésnyire távozott a férjével, hirtelen visszafutott és amennyire a látszerészeti technika vívmányai pontosak és megbízhatók: teljes lendülettel képencserditette Petr0cz.il barátunkat
