Bácsmegyei Napló, 1926. augusztus (27. évfolyam, 209-240. szám)

1926-08-17 / 225. szám

6. oldal RÄCSMEGYEI NAPÚ 1925 augusztus 17. Poincaré külföldi kölcsönnel akarja stabilizálni a frankot Mellon amerikai pénzügyi államtitkár Párisba utazik Parisból jelentik: A Parts Soir értesü­lése szerint Mellon amerikai pénzügyi államtitkár Evians fürdőhelyről, ahol egészségi állapotának helyreállítása vé­gett tartózkodik, rövid idő miíva Pá­risba utazik, hogy Poincaréval és a francia bank főkormányzójával tárgyal­jon. Párisból Mellon Brüsszelbe és on­nan Londonba fog utazni. Belgiumban és Angliáiban Mellon szintén pénzügyi szakemberekkel fog tárgyalni. Az Unió pénzügyi álamtitkára valószínűleg szep­tember közepén utazik vissza Ameri­kába. Hivatalos körökben semmi felvilágo­sítást nem adtak Mellem készülő párisi utazásáról, de politikai körökben ez uta­zásnak nagy jelentőséget tulajdonítanak. Ugyancsak a Paris Soir Írja,hogy Poin­caré, miután sikerült szanálási program­jának első részét végrehajtania, most a második részt, a valuta szanálását akarja mindenáron keresztülvinni. A miniszterelnök csatlakozottt a pénzügyi bizottság szakértőinek tervéhez, hogy a frankot csak külföldi kölcsönnel lehet stabilizálni. Emiatt Poincaré legközelebb a kamara elé . terjeszti a londoni és washingtoni egyezmény ratifikálásáról szóló javaslatot, bár a kormány tagjai között a ratifikálásról eltérőek a véle­mények. nem csinos kis etont, hogy a fülcimpái érvényesülhessenek. Sőt az igazi mo­dern hölgy fényesre borotváltatja a fejét. — Tessék? > — Ismétlem, fényesre borotváltatja. A ruha kedvéért. Amilyen szinü a ru-Gajda tábornokot Beogradban is megbízhatatlannak tartották Csehszlovákiai lapok a Gajda-botrányról Prágából jelentik: A Narodni Noviny jelentése szerint, a hadbíróság a hadügy­minisztérium több tisztjét kihallgatta a nyugdíjba küldött Gajda tábornok fas­­sista forradalmi terve ügyében. Hír sze­rint két magasrangu tiszt letartóztatása várható. A lap megállapítja, hogy ezzel a lépéssel a Gajda-ügy eljutott máso­dik fázisához. A Lidove Noviny szintén hosszabban foglalkozik Gajda tábornok botrányával és közli, hogy Gajda tábornok tényke­déseit már régóta rossz szemmel néz­ték beogradi katonai körökben is. A nagyfokú megbízhatatlanság jele főkép­pen akkor nyilvánult meg, amikor Gaj­da tábornok látogatást akart tenni Beo­gradban, eziránti kérését azonban, bár udvarias formában, de visszautasította a beogradi hadügyminisztérium. Ualóói lonóoni tánc-professzor jóindulatú tanácsokkal szolgál a szuboticai hölgyeknek ha, olyan szinü tegyen az az eton t­­zura. Az szép és megfelel a tánc-iz-és­­nek. Rózsaszínű ruhához rózsaszínű feji tengerzöldhöz zöld fej. Londonban min­­denszinü paTÓkát kaphait. Úgy kell rá­húzni a leborotvált koponyára, mint a sapkát. A ruha, az tegyen írónál köny­­nyübb, lenge, áttetsző. Érvényesülni kell a formáknak. Szemérem? Az már a múlté. Csak minél kevesebb ruha. — Mit tapasztalt e téren mi felénk? — Majd ha rövid selyemzoknit visel­nek a szuboticai hölgyek és csupasz lábszárukon festett girlandokat, avagy hangulatos tájképeket, meg leszek elé­gedve velük. Egyebekben (tűrhető a táncviseletük. — Mi a véleménye a kávéházi tánc­ról? — Kérem ez csak itt van. Jobban mondva itt nevezik annak... — Tud ön arról — kérdeztem — hogy az itteni tánctanárok szervezked­ni készülnek a kávéházi tánc ellen, mert elvonja a közönséget lokáljaiktól? — Naivitás — fe . lelte. — A mai közön­•ség nertí is táncol 1_ ha tudja, hogy ki­­| káliban van. Csak - mondottan tánclo­­olyan helyen, ahol feltűnő. Mindegy' az, hogy kávéház klub, főtér, ucca­­részlet, vagy mond juk bálterem. Hk szén bálteremben isi ehet tánccflni, csali nem divat. Divatját múlta. —- Yes, yes — konstatáltam le — mit szóljak én, aki a báltermeknél hagytam abba, annakidején. Jól el maradhattam a divattól... . Magyary Domokos Két halálos vasúti katasztrófa történt egy éjszaka Franciaországban A kettős katasztrófának né?y halottja és hetvennégy sebesültje van Nem esetem ugyan a ? tánc, sem a modern, sem ' nagyanyáink korabeli, de megvallom végtefenül örültem a szerencsének, amikor hétfőn délután, a véletlen utamba sodort gy tánctanárt. Tudniillik, a tánctanár r, akivel az imént említett napon össze ilálkoztam nem egy szimpla egyéni ;g, hanem London legismertebb tánc­­rofesszora, aki, ha a táncnak katedrát ílitanának feli valamelyik tudomány­­jyetemen, méltán számíthatna a meg vásra. Gorton Aberdee a neve és az igol íöváros egyik legkedveltebb em »re. Természetesen feltűnő, hogy egy yen előkelő táncprofesszor pont Szu­­>ticára vetődik, ha mindjárt nem is córt, hogy vetem találkozzon, de nyom­­in megmagyarázom, hogy mi hozta ifelénk. Mister Aberdee _ ugyanis ta­­ilmányutoij, van Jugoszláviában, hogy lyagoí. gyűjtsön most készülő köny­vhez, amelyben foglalkozni kíván a lág minden nyelvét beszélő nepfajok nckuítuszával - különös tekintettel a saporodásra. ,. ,,, _ Igen a tánc — kezdte a kiváló ncmatador, amikor az általános hely­it felől érdeklődtem — hogy úgy mond­­m tobzoló stádiumában van. Ma min­­,nki táncol, tekintet nélkül korara, 'aiádi állapotára, vagy anyagi viszo /aira. És mindenki modern-táncot, a ai ízlésnek megfelelően. Nem is ismer­­_ nek mást csak tangót, f*> fox-trottot, bluest, Char­it d lestont, boff-boffot. Ke-4 1 vés mozgás, kevés ru­ha, sok sikk. Ez kell a mai emberiségnek, ki táncol máma négyest, walzert, vagy polkát állig beiásllizva? Eze­ket kérem Londonban már , nem is ismerik. Kivéve a polkát. Na ez gy, amit tanítanak kizárólag kez­ek. A polka a tánc alapja. Hozzá­­atja az embert a szükséges tánc-1 londoni tancviw^n^V? — kér­— Kérem1 az egyedülálló. Londonban, mint mpst magam is meggyőződtem, egészen" máskép ■ táncolnak, mint bárhol a világon. Más a zene, más a táncdi­vat és más a felfogás. Kérem nálunk vannak a legjobb jazz-band-ek. Ez nem azt jelenti, hogy kifogástalan zeneka­rok, .hanem állandóan ujjal és ujjal lepik meg a közönséget. Bátran állíthatom, hogy minden jazz-band karmestere kész zeneszerző. Zenét ír, hangszerel és a mint nyilvánosságra került az uj mu­zsika, már megszületett az uj tánc is. A legújabb, a legmodernebb. — Hogyan? — Ja persze. Önök csodálkoznak, mert Önöknél h'at-nyolc féle dallamra is ugyanezt táncolják. Megfigyeltem itt Jugoszláviában is, a jazz-band-eknek nagy simmy-zene repertoárjuk van. Az mind simmy, de csak itt. Amire itt még simrnyt táncolnak, arra nálunk már rég a boff-boff megy. Minden uj tánc-zene­­szerzeményt uj táncot jelent. Lényegileg lehet ugyanaz, hiszen a modern táncok majdnem teljesen egyformák, csupán a név más. Uj tánczenéhez uj tánc név kell. — Eszerint már nem is tehet további fejlődésre számítani a tánc terén? — A tánc terén nem. Természetesen nem. Legfeljebb megérhetünk még két­száz tánc-elnevezést, oly újszerű át­alakulásra azonban, mint például a tan­gó, a walzer után, nem lehet számítani. Hacsak... — Hacsak? — Hacsak vissza nem térünk a wal­­zerra. A másik kérdés a táncdivat. A trónt lláttam ez már itt is van, de nem tudatosan, mint például nálunk. Nem is divatról lehet szó, csupán stillszerüség­­ről. Csak tessék elképzelni, hogy milyen nevetséges hitvány hosszú hajú kon­tyos hölgyet charlestonozni látni. Tehát a rövid haj kei, tekintet nélkül a korra. Figyeljünk meg egy mai fodrász-sza­lont, hogy milyen apparátussal dolgo­zik. Akinek még hosszú a haja előbb­­utóibb levágatja, mert megköveteli a tánc-izí.és. Fontos a rövid haj. Eton kell. Ha ko­pasz a hölgy, parókát szerez magának. Nem cqpios turbánt, mint egykor, ha­Párisból jelentik: A lyoni pálya­udvaron hétfőre virradó éjjel súlyos vasúti szerencsétlenség történt. Egy beérkező személyvonat beleszaladt egy a pályaudvarról kiinduló vonat oldalába. A személyvonat húrom ko­csija felborult és pozdorjává, tört, ,A kocsik roncsai alól eddig három ha­­lottát és ötven sebesültet hoztak fel­színre. Nincs kizárva, hogy a romok alatt még további áldozatok is van­nak. Ugyancsak hétfőn hajnalban egy másik halálos vasúti katasztrófa is történt Lyon közelében. A nantes­­lyoni vonalon, Viersennél, az ex­press? két utolsó kocsija kisiklott és felborúit. Égy asszony meghalt, hu­szonnégyen pedig súlyosan megse­besültek. Markovics Lázár szenzációs dolgokat mondhatna Radios Istvánról A radikális jobboldal két vezére: Janjics és Markovics éles gunybeszédben támadták Radicsot a mosztári gyűlésen Mosztárból jelentik: Hercegovina fő­városában vasárnap radikális gyűlés volt és ez alkalommal olyan beszédek hangzottak el, amelyek a községi vá­lasztások eseményei folytán felzaklatott beogradi politikai körökben is a legna­gyobb feltűnést fogják kelteni. Marko­vics Lázár dr. volt igazságügyminiszter és Janjics Vojiszláv dr. volt vallásügyi miniszter, mind a ketten Pasics szükebb környezetének tagjai, beszéltek a gyűlé­sen és olyan elkeseredetten támadták Radics Istvánt, amilyenre a megegyezés óta, különösen radikális részről, alig volt példa. Markovics Lázár a követke­zőket mondotta: — Mi a megegyezést nem Radiccsal és nem Radics miatt csináltuk, hanem a félrevezetett horvát parasztnép miatt. Ezért bocsájtottuk meg Radicsnak min­den bűnét, amely csak őt és nem a hor­vát népet terhelte, ö arra - használta fel a megegyezést, hogy elkerülje megér­demelt büntetését. Elvárná tehát az em­ber, hogy Radics tegyen is meg mindert a megegyezés fentartásáért, amely neki szabadságot és állást juttatott és legyen hálás egyes radikálisoknak, akiku poli­tikai befolyásukat érvényesítették érde­kében. Ha Radics azt hiszi, hogy min­ket, radikális politikusokat becsapott, ak­kor én neki nyilvánosan azt válaszolha­tom, hogy ő túlságosan kicsi és gyenge ahhoz, minden széKtakassága és nyelves­sége mellett Is, hogy minket be­csapjon. — Travnikban azt mondta Radics, hogy hitvány ember az olyan horvát, aki belép a radikális-pártba. Az ilyen szörnyű sértésért Radics Istvánnak a tettleges leszámolás is kijárna, de ö tudja, hogy senki érző ember nem üt meg egy léiig vak ellenfelet. — Engem különös előszeretettel tá­mad Radics. Mondhatnék én Radics Ist­vánról, a megegyezési tárgyalások alatt és a megegyezés után tanúsított maga­tartásáról annyi mindent, hogy az való­ságos szenzáció lenne. Beszélhetnék arról, hogyan viselke­dett Radies Eviensben, amikor hó­dolatra vittem Pasics Nikoiához. És beszélhetnék arról, milyen benyo­mást keltett Genfben, amikor engedtem, hogy ő maga beszéljen és igy adjon fo­tográfiát igazi mivoltáról. Magánéleté­ről is mondhatnék egyet-mást, de mind­ez túlságosan apró és jelentéktelen do­log ahhoz a tényhez képest, hogy Ra­dics István ma egy notórius fecsegő, a horvát parasztpárt kétségbevont főnöke, akinek a szavára már senkisem ad. El­értük azt, hogy Radics meghajolt az állam előtt, amely ellen a külföldön is áskálódott. Kihúztuk a méregfogát. Ra­dicsnak meg kell jegyeznie, hogy a ra­dikálisok húzták ki a búvóhelyről és ül­tették miniszteri székbe, de ha kell olyan székre ültethetjük, amelyről sokkal ne­hezebben kelhetne tel. — Ha szükséges lesz az állam érdekében —- mondotta Markovics Lázár — a ra­dikális-párt képes lesz újabb áldozatot hozni és ellenfeleivel megegyezést kötni. Utána Janjics Vojiszláv hasonló hang­nemben beszélt. Többekközött kijelen­tette, hogy Radics, amikor a radikálisok meglátogatták a börtönben, olyan kicsiny volt, mint a mákszem. Szerinte Radics pártja most már teljesen szétfoszlik és helyében a józan horvátokkal fognak a szerbek megegyezni.

Next

/
Thumbnails
Contents