Bácsmegyei Napló, 1926. augusztus (27. évfolyam, 209-240. szám)
1926-08-14 / 222. szám
10. oldal ^äcsmegyei mnß 1926 augusztus 14. WYILJTER Viszonválasz a Bácsmegyei Napló augusztus 3-i számában közölt „Válasz“-ra A régi görögök és rómaiak hittek a metamorphozisban (átváltozás): az emberek kövekké, fákká vagy állatokká változtak az istennek haragjából; de viszont jó kedvökben megengedték, hogy hősök és császárok istenekké változzanak. Manapság azonban nem hisz senki az ily változásokban. Ugyanezért nem hiszem, hogy Kalapiš Péter, ivanovói biró, márólholnapra újságíróvá vált volna. Nem ő irta tehát a »Választ«, hanem iródiákja. Tárgyilagosan fogok felelni a biró neve alatt lappangó iródiák elfogult védelmére, illetőleg vakmerő támadásaira. Azt Írja az iródiák a »Válaszban«, hogy »három éve neveztek ki bírónak és a pártatlan megfigyelők mondhatnak csak ítéletet a múlt és a jelen felett«. Pártatlan! nos, az iródiák nem pártatlan, mert mindent pártszempontból birál, amint ez nemsokára ki fog derülni. A régi elöljárókat az iródiák irgalmatlanul lerántja és becsméreli. Tény, hogy a régi elöljárók és barátjaik vígak voltak s hogy az ő idejökben is előfordultak kilengések, de a »Falusi«, ha nem is a múlt idők dicsérője, annyit azonban ő is, meg vele együtt a legtöbben elismernek, hogy több értelmiség volt bennök, hogy a dolgok mentek mint a karikacsapás s hogy vigasságukban lelkiismeretök bizonyságtétele volt a dicsőségük. T. iródiák! ön tányérvirág, amely mindig a nap felé fordul. Azelőtt V. I.-hez, most K. P.-hez fordult. — Hiba volt, s lesz is, de azért nem szabad oly bambán gondolkozni, hogy a jelen ferdeségeit a múlt kilengéseivel igazolni lehet, miként ezt az iródiák akarná. A bűnös nem védheti magát a törvény előtt imigyen: I. vétett, tehát én P. ugyanazt tehetem. S végre talán csak szabad a most már kiforrottabb s alkotmányosabb időben ítéletet mondani a jelen felett, esetleg megróni a megrovandót. Az iródiák az állítja, hogy a vele nem egy gyékényen árulók »hiába sírják vissza a múltat«. Mi bízunk, hogy eljő egy jobb idő és pedig a legközelebbi községi választáson. Ezután áttér az iródiák a dicséretekre, mondván: »a biró csendes ember volt, most is az, tövises, de »egyenes utón jár«. Bizony igy kellene lenni s igy is .volna, ha — megvallom — a természeténél jámbor és jóindulatú biró mellett nem ugrálna az uszító iródiák, vagy legalább nem engedné magát senkitől befolyásolni. Mert lám a biró a július 6-ikán a robotra vonatkozóan ezt is mondta: »Ezt azért nem rendeltem ki, mert nekem jó emberem«, s ön a »Válaszban« egészen most mondat vele: »robotra ment mindenki«. A biró nem mondhatja azt, amit az iródiák az ő nevében irt: »mindig radikális voltam«, mert volt idő, amikor úgy az iródiák, mint a biró és talán az egy »Falusin« kívül mindnyájan nemradikálisok voltak. És micsoda ricsaj volt akkor! És ön volt akkor az üdvözlő szónok. Mendacem memorem esse oportet! T. iródiák ur! Kinek az arcképét hordta ön akkor tárcájában? Talán többekét is egyszerre? Ne éljen hamis beállításokkal. Ismeretes önnek fortélya, hogy leghőbb vágyait tényeknek tünteti fel. Ne profanizálja a vallást, amikor annak egyik legmagasztosabb titkáról veszi a hasonlatot (két szín alatti áldozás); még kevésbbé tegye ezt a vallásos biró nevében. Ön, tisztelt iródiák ur, azt állítja, hogy a községünkben nincs és nem volt pártszakadiás. Ez rosszillatu öndicséret. Hát a radikális-párt újjászervezésekor mi történt? Egyetértés uralkodott ott? Mit csináltak ott a most mellüket verő iródiák-féle radikálisok? A felhajtok és jól illuminált (a biró és albiró maguk megvallották ezt nekem) és dolé-t kiáltó tömeggel távozásra kényszeritették a józanabb radikális elemet. És ebből a gyászos esetből kifolyólag a múlt őszkor felfektetett ivet hány ofy egyén irta alá, akik azelőtt a régi.radikális-pártban voltak? És miért akartak uj radikális pártba szervezkedni? Azért, mert nem akartak személyi kultuszt űzni, hanem a köz javára szentelni erejöket. Kérje ki, t. iródiák ur, a kerüléti vezetőségtől azt a bizonyos ivet, akkor látni fogja! Hagyjon fel a szemfényvesztéssel: »mi vagyunk a többség, mi szavunknak emberei vagyunk!« Hogy akkor a kívánt jó eredmény elmaradt, nem rajtunk múlott — hiszen mi kértük és követeltük a választók inegszavztatását, de az iródiákék aknamunkájukkal ezt megakadályozták. Azonban a jövő községi választáson tapasztalni fogják a mérvadó körök, hogy iródiákék jerichoi lármájától a másik fél falai nem dőltek össze, akkor ki,kell tűnnie, hogy t. iródiák ur szemfényvesztést űzött pártjában. T. iródiák ur, veszélyes dolog másnak vermet ásni, mert rendszerint az esik bele, aki a vermet ásta. Nekünk nincs szükségünk széthúzásra, mert ez gyengít, hanem összetartásra, mert ez erősít. Concordia res coescunt, discordia male dilabuntur — tartja egy régi közmondás. T. iródiák ur, ön jó lett volna haditudósítónak, aki felfújja saját népeinek győzelmét. De mi nem akarunk harcolni egymás ellen, hanem egymással vetélkedni, közös hazánk felvirágoztatásában. Sok dolgot lehet pártszempontból megítélni, de nem mindent. Ne lásson ott veszélyt, ahol nincs és ne mondja a bagoly a verébnek: »te nagyfejül« Ami a személyt illeti, »K. P.« néven szereplő cikkező községünkben nincs. Ha a »Csendélet Ivano-vón« szerzője »Falusi« név alatt irt, ez szokás a »Nyilttér« rovatában; emiatt soká ne tépelődjélt t. iródiák uram, kérdezze meg a szerkesztőséget, az majd megmondja a valódi nevet, mert a nyílttéri közleményért a beküldő a felelős; de ha ön az álnéven megütközött, mégis K. P. név alá bujt, vétett a logika ellen, alárulta tudatlanságát. Alólirott ha mulatott, magyar létére cigány mellett tette azt s mindig álarc nélkül járt. Önnek azonban azt üzeni, hogy a jövőben ne politizáljon s ne nézzen másokra saját álarcának szemüvegével, önnek a. múltban egy-két intrikája sikerült, de sikereinek koronáját most érte el, amikor sikerült a rossz »Választ« Írnia. Ezzel »Falusi« a maga részéről befejezte mondanivalóját, mert nem akar többé verebekre ágyukkal lőni. Ivanovo, 1926. augusztus 12. Falusi. BÁCS-TOPOLYAI TAKARÉKPÉNZTÁR MEGHÍVÓ A Bács-Topolyai Takaré’ pénztór t részvényesei ezennel meghivatnak az intézet helyiségében 1926. augusztus 29-én délelőtt 11 érakor megíartandó rend ivüli közgyűlésre melynek tárgysorozata a következő: 1. Határozathozatal a Bács-Topolyai Takarékpénztár b.-topolai pénzintézetnek az Opšta Privredna Banka d. d. suboticai pénzintézettel való egyesülése (fúziója) tárgyában. 2. A közgyűlési jegyzőkönyvet hitelesítő két részvényes megjelölése. Azok a t. részvényesek, akik a közgyűlésen megjelenni és szavazati jogukat gyakorolni kívánják, tartoznak legalább három hónappal megelőzőleg nevőkre irt részvényeiket az alapszabályok 16. §-a értelmében a le nem járt szelvényekkel együtt legkésőbb a közgyűlés kezdetéig az intézet pénztáránál letenni. A Bács-Topolyai-Takarékpénztár Igazgatósága Az állandó árvizek növelik a szegénységet. A fogyasztók vásárló ereje csökken. Akinek áruja marad raktáron, kamatveszteségek érik. Mi újra letörjük az árakat, hogy mindenkit olcsón szolgálhassunk ki.
