Bácsmegyei Napló, 1926. augusztus (27. évfolyam, 209-240. szám)
1926-08-01 / 209. szám
19 6. augusztus 1. BACSMEGYEI NAPLÓ 17. rldal ALAKOK a * sa Súgó (Már ismertem a színház e régi munkását, Magyarország legöregebb, legkitűnőbb súgóját. Többször láttam, amint a próbákon a sugólyukből egy-kót pillanatra kidugta fejét, a homlokára tolt pápaszemmel. De napvilágnál, polgári lakásban, a föld felett époly kevéssé találkoztam vele, mintahogy még nem taállioztam vakonddal délben, a körúton. Szép fej, zuzmarás üstök, tágranyilt kék szem. Kimunkált szinész-arc. Egy hírneves színész is lehetne, ki Lear királyt már számtalanszor alakította. Vállvonitással kezdi a beszélgetést.) — Eh kérem, ki akar eredetileg súgó lenni? A veszett fejsze nyele. Természetesen én is színésznek készültem. Vidéken. Nyírbátoron. — És miért nem lett az? — Nem tetszik hallani? Raccsolok. Máig sem tudom kimondani az r-et. (Próbálgatja.) Korán, reggel, ritkán . . . Nem mggy. — Pedig ezek mind kitűnő r-ek. Igaz, hogy nem ezen a földrajzi szélességen. Francia r-ek. (R grasseyé.) önből Franciaországban akár Mounet-Sully is lehetett volna. És mit akart játszani? — Shakespeare-t. A nagy tragédiákat. Hamletiét, III. Rihárdot, Lear királyt ...1882-ben, 18 éves koromban beültem a sugólyukba. Azt hittem, hogy csak átemenetileg, rnig megtanulom az r-et. Most hatvankét éves vagyok. Megöregedtem a sugólyukban. — Ez is színészet. — Hát igen. Afféle földalatti színészet, egy kripta elevenen eltemetett színészek számára. Kis villanylámp ássál. (Tűnődik.) És kis fizetéssel — Mit szeret leginkább súgni? — Shakespearet. Holott a verses szöveget a legnehezebb, mert ott nem mondatokról, hanem betűkről van szó s a színész nem toldhatja -foldhatja a szöveget, mint a mai vígjátékoknál. — Nevet néha ezeken? — Csak a próbákon. Maga az előadás nekem is gépies munka: Állandó testi és lelíki készenlét. Végre a függöny felgördüiiésétől a legördülésig minden a kezemben van, mint egy hajóskapitánynak. — Ugyebár elsősorban a cipőket látja? — Csak a rossz súgó, elei folyton olvas. A jó súgó bele-bele pillant a könyvbe, követi a szöveget s a színész arcát'nézi. ~ Mit néz rajta? — Azt, hogy mikor fogy ki belőle a szusz. Mert mikor megakad a szövegben, akkor a színész olyan, mintha légüres térbe jutna és levegő után kapkodna. Ekkor kell föladni neki a szót. Többször előfordult az is, hogy valaki elájult, sirógörcsöt kapott erre én egy csöngetéssel leengedtettem a függönyt. — Mondja, mindig hallgatnak magára a színészek? — Sokszor bizony kicsavarják a szavaimat. Emlékszem — vagy harminc éve ennek — a debreceni színházba vendégszerepelni jött egy akadémiai növendék — ma hires színésznő. -— »A falu ro£szá«-ba játszotta Feledi Böriskát. De akkor még nem barátkozott meg a paraszti beszéddel. Ezt súgtam neki: »Hajh, Sándor, kigyelmed ugyancsak el van keseredve.« ő pedig ezt mondta: »Sándor ur, kegyed valóban idegesnek látszik.« — Reinhardt megpróbálta több ízben súgó nélkül is játszott. — Debrecenben mi is megpróbáltuk. Már tizenhatodszor egymásután adtuk a Parasztbecsülctet, úgy ment, mint a karikacsapás, egyetlen betűt sem kellett súgnom. Az igazgató csupa hetvenkedésből elhatározta, hogy súgó nélkül játszatja. Mi történt? Azok a színészek, kik előző estéken egyetlenegyszer sem szorultak rám, pusztán attól a tudattól, bogy nem vagyok ott, egymásután sültek be szerepeikbe, olyan botrány támadt, hogy le kellett engedni a 'függönyt. — Szóval a súgó: — sugallat. — Még akkor is ha néma. Múltkor egy művésznőnek a nézőtérről kellett elmondania nehány mondatot, nem súghattam neki, de ő mégis odaültetett a karmesteri szék alá, a zenekarba, hogy legalább a fejem búbját lássa. — Kihívták már a lámpák elé? — Soha. — Megemlítették már színházi kritikákban? — Debrecenben, ifjúkoromban. Vidéken egymásután pörögnek a darabok és a színészek sokkal inkább rá vannak utalva a súgóra, mint itt. Egy bemutatón bizony erősen kellett súgnom, (Régi újságot kotorász elő.) Másnap ez a kritika jelent meg. (Olvassa.) »Végre mi is hallottunk egy szépen-csengő bariton hangot: a súgóét«. Ez volt a legnagyobb sikerem. Egyébként? Mindennek a súgó az oka, ha megbukik a darab, vagy a szinósz, rajta verik el a port, az elismerésből ne i t ki neki semmi. Ha bemegyek a -iaházba a művészek és művésznők különösen bemutatók élőt körülvesznek. Jaj, drágám, rám ma különösen vigyázzon. Nekem, kedves kollega, nagyon halkan nekem erősen, nekem csak a mondatok kezdetét. — És ön mit tesz? — Azt, amit a pesti pincér, aki nyolcféle kávérendelést vesz föl, mert az egyik vendég világosan kéri a kávét és langyosan, a másik sötéten és forrón, a harmadik félbarnán és hidegen, a pincér pedig egyszerűen bekiált a tüzileg,énynek, »nyolc kávét«. Én is csak egyfélekép tudok súgni. — Diákkorában is súgott már? — Súgtam, de pórul jártam, ?. tanárom rajtakapott és kiállított, majd mi kor helyemre eresztett igy szólt: Fogadd meg fiam, hogy ezután sohasem fogsz súgni«. — És ön megfoadta? — Meg. De nem lehetett megtartanom. Akkor azonban még nem tudtam súgni. A diákok és a rossz súgók nem is súgnak, hanem susognak, sisegnek, selypegnek, rmit mindig az hall meg, akinek nem szól — a tanár és a néző — és az, akinek szól — az osztálytárs és a színész — egyáltalán nem hall meg. Az igazi súgás (ettől kezdve igy beszél) ez a nagyon mély, tompított, megszintelenitett torokhang. — Szerelmet is lehet súgni? — Bajos. (Ismét a kellemesen színezett erős bariton hangján beszél. Soha életében nem volt beteg, még náthás sem. Estére azonban megint majd súg és ezt a hősi hangot szerényen lefokozza úgy, hogy az első zsöllvékben ülők csak azt az imaszerü mormolást hallják, mely lelke minden előadásnak. Mert a súgó kettő egyszerre: a színészek mankója és szárnya is.) Kosztolányi Dezső a csipkediszre törekszik, természetesen nem szorulnak a háttérbe az c,zsur és egyéb kézimunkák sem, mert az elegáns hölgyek fehérneműjének soha divatját nem múló tetszetős dísze marad ez. Nagyon csinosak az apró virághimzések is megfelelő pasztellszinezésben, különösen oly esetekben, amikor az illető ruhadarab plasztronként alkahnaztatik és annak csipkedisze láthatóvá válik. Legutolsó modellünk ennek megfelelően van díszítve. Ez egy finom, lépcsőszerüen beállított ránccal ellátott batisztkombiné és az imént említett hímzés kombinációja a sima felsőrészen. A válpántok odacsatolhatók, hogy azok színe a mindenkori ruha színével összhangban legyenek. Az ülő ábra egy finom nadrág kombinét mutat be. Itt a kicserélhető tartók két szélről indulnak ki. A monogramm a középen nyer elhelyezést a kivágás alatt. A nadrág alsó szélét csipke díszíti, mely sárgás árnyalatú, még akkor is, ha a ruadarab pastellszinü. A középső kép a sohasem tulrövid és tulhosszu hálpinget mutatja be. Egyszerű csipkediszes köpenyszerü szabású ruhadarab, keresztülhúzott szalaggal, mely oldalt csokoralakban végződik. A csipkedisz el is maradhat. DIVAT A modern fehérnemű A divat változása kihat a fehérnemű divatra is nemcsak a forma tekintetében, hanem igyekszik alkalmazkodni a napi divathoz szín és minőség tekintében is. A most kedvelt pastellszineket figyelembe veszik a fehérnemű készítésnél. Ezek mindinkább kezdik kiszorítani az eddig használatos fehér szint, éppúgy a felső ruházkodásban. Természetesen nem kell itt rikító színekre gondolni, amelyek minden körülmények között ízléstelenek, ellenben a színezésnek diszkrétnek, úgyszólván leheletszerűnek kell lennie, mely mintegy fátyolszerüen takarja a ruha fehérségét. A fehérnemüek szine a gyakori mosástól szinehagyott lesz. ennélfogva a festési eljárás megismétlése válik szükségessé, ami nem ártalmas oly esetekben. amikor az anyag minősége megfelelő. A fehérnemű színezésénél a legkedveltebb színek a pastellkék, halványrózsaszin, niluszöld, vagy halványsárga. Figyelemmel kell lennünk, hogy a pasztellszínű fehérnemű csak a legritkább esetekben kombinálható hasonlószinü csipkével, sokkal előnyösebb az ily szinü fehérneműt fehér, természetes, vagy vajszínű csipkével disziteni. A fehérneműnek színezése azonban nemcsak a nappali fehérneműnél, hanem a hálóingeknél, továbbá az úgynevezett fésülkódúköpenykéknél és hasonló fehérnemű daraboknál is fontos. Szabás tekintetében a modern fehérnemű az egyenes vonalat Löveti. Ez azonban korántsem azt jelenti, hogy kizárólag sima ruhadarabokat állítunk elő — mert a felsőruháknak megfelelően itt is alkalmazást nyer a plisse és a hohlíaltni. A háziruháknál és hasonló ruhadaraboknál alkalmazott pliszédiszitéssel szemben, a hohlfaltni disz csak a fehérneműnél nyer alkalmazást és pedig azon egyszerű oknál! fogva, mert a kisebb gyűrődések már a mosás alkalmával eltávolithatók, mig ezzel szemben a pliszé-diszben felmerült rendellenességek nagynehezen, igen gyakran azonban szakavatott mester beavatkozása szükséges. A modern fehémemütipús leginkább Első helyen egy fésülködököppenykét mutatunk be, mely egydarabból van szabva olyanfélekép, hogy az ráncozva van, mig a kivágás eltávolitató. A köppeny két gomb segélyével összecsukható. Ennek készítésénél eginkább mosóselyem alkalmazandó, azonban előzőleg meggyőződést kell szereznünk arról, vájjon a kelme mosható-e? A második ábrán egy fiatalos elegáns háziruha látató. Ez készíthető chinakreppböl, selyemszövetből, vagy mosókelméből. A fesörész sima és egy mélykivágásu Cape-gallérral van díszítve, melyet keskeny selyemszalagok tartanak össze. A derékon egy csattos öv van elhelyezve, alól a plisirozott aljrész húzódik. Sok plissedisze miatt ez a háziruha nem alkalmas a gyakori tisztogatásra, azért ajánlatos volna egy finom középszin lkalmazása. Legajánlatosabb sötétzöld, friss zöld és szép buzakék. Ezek mind oly színek, melyek minden valószínűség szerint az őszi és tél) divat irányszinei lesznek. * Divatos női és férfi fehérneműt készif a Dama fehérnemüszalon Szubotica, Tolstojeva-u. 2i Napernyő-divat A halódó szezon napernyömodelljef egészen különösen színesek, mint ahogy a hervadó virág talán utolsó napjaiban legédesebb illatát árasztja. A nyári paletta egész színskálája elömlik ezen a kicsiny, sima ernyőcskén s ugyanekkor sokrétűsége a mintázást még eredetiebben érvényesütni engedi. E kis árnyékszóró pannolására a nyomott selymen kívül, amely azonban már nem olyan kedvelt, mint valaha volt, főleg kézlfestésü selyemszöveeket használnak, aminek megválasztásánál figyelemmel kell lenni a viselőjének teintjére és hajszínére
