Bácsmegyei Napló, 1926. augusztus (27. évfolyam, 209-240. szám)

1926-08-10 / 218. szám

2. olHa1 PÄfSMFCYFI «/»of rt A tanítók parlamentje A hivatalos lista győzött a tanítók beograd kongresszusán Beogradból jelentik: Az egyetem uj épületében vasárnap délelőtt tiz órakor nyitotta meg Vukszanovics Petar, a ju­goszláv tanítók országos egyesiileiének elnöke a tanítók országos kongresszu­sát. Az elnöki megnyitó után a külön­böző választmányok tagjait választották meg, majd pedig az elnök indítványára üdvözlő táviratot küldtek őfelségének és a közoktatásügyi miniszternek. Ezután Obradovics a tanítók súlyos helyzetét vázolta. Jovánovics Dragolyub dr. egye­temi tanár pedig a szövetség kulturföl­­adatait ismertette. Popovics a tanárok egyesülete nevében üdvözölte a kon­gresszus résztvevőit és a megjelent cseh­szlovák vendégeket. A kongresszus éles hangon kikelt a horvát tanítók üldözése ellen és a test­véri együttműködés mellett foglalt ál­lást. A vasárnapi tanácskozás után meg­koszorúzták Doszitej Obradovics szerb költő és az Ismeretlen Katona szobrát. A kongresszus második napján az el­nök felolvasta a király választáviratát. »Megelégedéssel fogadtuk ragaszko­dásukról szóló nyilatkozatukat — közli a távirat — és üdvözletünket küldjük a nemzeti oktatás pionírjainak. Kitartást kívánunk hivatásuk teljesítéséhez, az if­júság haladásáért...« Ezután Sztanojevlcs Mihájló tanító hosszabb beszéd keretében a háborúban elesett tanítókról emlékezett meg és több tanító hazafias munkásságát mél­tatta. Jovics Mihájló a nemzeti egység fontosságáról beszélt, majd rátértek az egyesület reorganizálásának kérdésére. Skala Antal több javaslatot terjesztett elő, amelyek közül a legfontosabb az, hogy vegyék be az egyesület nevébe, hogy az egyesület független osztály szer-1 vezet. Egy másik javaslat pedig az egyesület decentralizálásáról intézke­dik. A javaslatok felolvasása után elfo­gadták az igazoló bizottság jelentését, utána pedig Síi a rich Milős tett jelentést az oktatásügyi politikáról. Beszédében követelte a tanítói kinevezések állandó­sítását. Ezzel a délelőtti ülés véget ért. A délutáni ülésen megválasztották az egyesület uj vezetőségét. A választáso­kon nagy többséggel a hivatalos lista győzött. Végül rezoluciót fogadtak el, amely szerint követelni fogják, hogy a kor­mány az uj oktatásügyi törvény meg­hozásánál fogadja el a tanítók javas­latait. A kongresszus a késő délutáni órák­ban fejeződött be. Este többszázteritékes bankett volt. 1 23 augusztus 10. A zagrehi kokaincsempészek tagadják a pénzhamisítást Újabb letartóztatások Ljubljanáb n Zagrebböl jelentik: A kokaincsempé­szés és pénzhamisítás ügyében a za­­grebi rendőrség hétfőn egész nap foly­tatta a nyomozást. A vizsgálat vezetői szerint a nagyszabású bünügy egyre bonyodalmasabbá válik. A rendőrség hétfőn megkezdte Kralj kihallgatását, aki a bünügy tulaj­donkénem értelmi szerzője. A pénz­hamisítás technikai részét az ö utasí­tásai alapján s vezetése szerint hajtot­ták végre. Kralj kihallgatása során be­ismerte a terhére rótt bűncselekménye­ket, csupán azt tagadta, mintha ö volna az értelmi szerzője a pénzhamisításnak. Elmondotta később bűntársainak, hogy a fegyházban motort szerkesztett, társai azonban kigunyolták s azt mondatták neki, hogy sokkal jövedelmezőbb és cél­szerűbb gépet szerkeszthetne. Kralj sze­rint ezeken a beszélgetéseken született meg a pénzhamisitási terv. Kralj vallo­mása szerint a vegyiszereket dr. Mrvos Jovan orvos és Csilinovics Bózsó orvos­­tanhallgató segítségével szerezték meg. A hétfői nap folyamán kihallgatott még a rendőrség több más vádlottakat is, akik azonban tagadják a pénzhamisítás­ban való részességüket és csupán a ko­­kaincsempészést ismerik be. A zagrebi rendőrség hétfőn értesítést kapott a ljubljanai rendőrségtől, amely szerint Ljubljanában kinyomozták azo­kat a személyeket, akiknek segitségé­vel a kokaint külföldre továbbították. Az uj letartóztatottat a rendőrség in­tézkedésére már kedden Zagrebba szál litják. .ffissr ■LMT.' • ..V: ..'’•tsJKZW Jfífűí: laadó istentisztelet a görög diktátor m seéri Pan a'o*z c. sajtón bosszulja meg egy őrül mer-'nylettcrvtt Pangalosz kijelentette, hogy az Andronopulosszal folytatott beszél­getése alapján az a meggyőződése, hogy a merénylő nem épelméjű. Andronopulosz egyébként bevallotta, hogy 1918-ban szülővárosában meg­gyilkolta a rendőrfőnököt. Athénben a diktátor szerencsés megmenekülése alkalmából hétfőn hálaadó istentiszteleteket tartottak. Pangalosjz a saitón bosszulja meg az ellene tervezett merény­letet és szigorú rendszabályo­kat foganatosított, hogy a lapok ne adhassanak politikai színe­zetet a merényletíervnek. A »Politika« főszerkesztőjét egy a diktátornak nem tetsző és a merény­letről szóló tudósítás miatt őrizetbe vették, néhány óra múlva azonban szabadlábra helyezték. A viaszbáb rta: Majthinyi György — Nézze, ha nincs más programja, kimehetnénk délután a Ligetbe. Színek, fény, mozgás! Nagyszerű volna... Nyüzsgő tömeg, eleven foltok! Hiszen szereti az életnek ezt a lüktetését nézni... Amíg Harry barátom mosolyogva nézte a Dunát, egy pillanatra fölvillant a szeme. Izig-vérig festő volt. Ködös honából elég sűrűn — két-háromévenként — látogatott hozzánk: keletre, ahogy mondani szokta. Csöndes, magátiak való ember volt és igen jól megfértünk egymással. Sej­tettem, hogy valami szívügye is köti, de ez soha szóba nem került közöttünk. Ahogy most fölemlítettem előtte a Li­getet, fölvilhnó mosolyát egyszeribe levetette. — Liget? — kérdezte. — Ugy-e, ahol a panoráma, a panoptikum hinták van­nak? — Az, az. — Nem, kedves barátom, ne men­jünk oda. Ugy-e, nem veszi rossz né­ven? Színek, elevenség — ez mind nagyszerű volna. Soha meg nem un­nám. De a Liget... A múlt héten jár­tam ott. Nc'i'z emlékeket ébresztett bennem... Kérdően néztem rá. — Nem szeretek az ilyen belső dol­gaimról beszélni. De ez valami egészen rejtélyes eset... Három év elölt tár­saságban ismerkedtem meg vele. Ha a Dunára nézek, mintha az ő folyton változó szemét látnám. Néha ilyen zöl­des volt, máskor rneg Ilyen barnás, vagy szürke, meghatározhatatlan.. Athénből jelentik: A Pangalosz köztársasági elnök ellen vasárnap megkísérelt merényletről a lapok a következő részleteket jelentik: An­dronopulosz Pangalosz elnök köze­lében foglalt helyet egy kávéházban, ahol az elnök reggelizett. Andronopulosz a revolverét a kávéházi asztalon asztalkendője alá rejtette, azonban, amikor Pangalosz felkelt asztalától, nem vehette a diktátort célba, mert körülötte igen sokan tar­tózkodtak. Ezért a revolvert a kávé­házban az asztalkendő alatt hagyva. amelyben fehéren íodíosoút/tf'iöl -a* tázrffcs- megint nevetett olyan fehéren, vakítón, mint a hullá­mok taraja. Liának hivtam. Hamar meg­barátkoztunk. Nehéz volna megma­gyarázni, hogy mi vonzott annyira hozzá, mert tulajdonképpen nem volt szép. Az arcában valami praera­­faelita sutaság keveredett el a leg­frissebb mondainséggel, mig az alakja kemény, erős kontúrokból rajzolódott ki. Grandiózus és megható volt, mint­ha Greco valamelyik monumentális alakjára Greuze-fejet ragasztottak vol­na... A természete is ilyen összetett volt: ösztönösen naiv és finom. Sose tudtam, hogy hányadán állunk. Néha óraszámra el nem mozdult mellőlem és amikor kint jártam a pusztákon, utá­nam lovagolt négy-ötórányira is. De csak a kezét engedte megcsókolni. Amikor pedig feleségül kértem: kine­vetett! Gyerekesen, szinte értelmetle­nül nevetett és azt mondta: — Soha többé, kedves Harry! Elég volt. Találjon ki valami jobbat... Mert szabad volt: elvált asszony. Nem értettem. Pedig a barátságunk elég komoly volt. ö is imádta a szint, a fényt, a mozgást, komolyan vette a művészetet s egyszer Gainsborough néhány képéről, amik itt vannak az önök múzeumában, megható oldalakat irt nekem. De a leikébe sose láttam, vélt tragédiáját, átélt csalódását, bel­ső emócióit sohase teregette ki? Tű­nődtem, kínlódtam, vártam. Egyszer úgy könnyedén, nehogy sértésnek ve­hesse, azt kérdeztem tőle: nem volna-e kedve világot látni? Felbolygattam előtte Paris embervásáros, zsivaját. London kőrcngetcgCnek vízióját s a •tengert. — Már én csak Iliben maradok. Mindegy, hogy hol ég el az ember... Andronopulosz Pangalosz után ment és a kávéház fojerjéhen iregizóntoUa a köztársasági él­ni:öl, akinek panaszkodott, hogy teljesen tönkrement és ez­ért elhatározta, hogy valami két­­•xgl.ee ctí tettet fog elkövetni. •Közben a kávéházban a pincérek az asztalkendő alatt megtalálták a re­volvert és azonnal értesítették a de­­tektiveket, akik még a kávéház előtt Pangalosz je­­icnlétéi'on letartóztatták Andro­­nopuloszt, aki könyörögni kez­dett, hogy lőjjék azonnal agyon. Indokolás nem volt. Abbahagyom a dolgot és lementem a Tisza mentére. — Hogy talált rám? Hisz hetek óta nem írtam senkinek! — Isten tudja ... meséreztem vaia hogy. Ereztem, hogy fölgyujt a közelléte és rimánkodva, könyörögve kértem, dönt sünk végleg ebben a dologban, mert így nem birom. — Nem lehetünk mi barátok anélkül is? — kérdezte roppant egyszerűen. Szenvedélyem nehéz hullámokkal vert. Elgyötörtén és fuldokolva ma­gyaráztam meg neki, hogy nem hiszek a férfi és a nő barátságában. Ez ren­desen a szerelem titkolt, palástolt ra­vaszkodása vagy a közömbösség egyik társadalmi megnyilvánulása. Csak a fejét rázta, mintha nem tu­dott, nem birt volna megérteni, Semmit se tudtam meg róla többé, mert amikor később hazautaztam, a le­velezésünk is megszakadt. Es a múlt héten ... a múlt héten ... Harry Beimet, mintha maga is elcso­dálkozott volna egy kissé a szokatlan bőbeszédű folyamatosságon, megállott egy pillanatra. — I Ne szakítson félbe, kérem — mondta azután. — Mindjárt befejezem. Szóval a múlt héten, alighogy megjöt­tem megint és néhány vizitet leróttam, szóbahoztam egy társaságban Lia ne­vét. Valami különös mosollyal siklot­tak át kérdésemen. Megdöbbentem. írtam a lakására. A levelem vissza­jött: inconnu! Föl akartam keresni önt, aki, ha nem is ismerte Liát, de hallhatott felőle ta­lán... De ez is fölöslegessé vált. Mert ezy-Vét nap múlva kimentem egy dél­után a Ligetbe, ahova Qn is hivott. A Az osztrák szociá demokraták a Németországhoz való csat- Jalto-á t követelik Közzétették a pórt u programját Becsből jelentik: Az osztrák szo­ciáldemokrata párt fennállása óta most már harmadik programját közli tagjaival, aminek most valószínűleg az ad aktualitást, hogy Ausztriában uj választások vannak küszöbön. Az Arbeiter Zeitung vasárnapi számában közli az uj programot, a melyben a szociáldemokrata párt bejelenti a véglehelletig menő harcot a kapitalizmus ellen. A program megindokolja az osztályharc szük­ségességét,,; ,majd foglalkozik az ál­lamhatalomért folyó küzdelemmel. A pártprogram végül részletesen foglalkozik a szociáldemokrácm fel­adataival és kimondja, hogy az 1918. évi forradalom folytatásaképpen Ausztriának csatlakozni kell Német­országhoz. panoptikum előtt nézelődtem éppen, amikor a kikiáltó harsány hangja hir­­telenül a fülembe rikoltotta Lia teljes polgári nevét: itt látható! Azt hittem, bábudnál! ok. Vagy valami más téve­dés történt. De nem. Újból és világo­san íölharsant Lia neve. Szédültem. Végre is erőt vettem magamon, meg­váltottam a jegyemet és beléptem. Ügyet se vetettem a gyári förtelmek­­re, csak Liát kerestem. Viaszból ki­formált alakja egy véres ágyon fe­küdt éjjeli pongyolába öltözötten. Föl­ismertem. Rettenetes volt Mellén, ame­lyet életében csak ott sejtettem a pu­ha szövetek között s amelyet olcsó, brutális látványosságul dobtak most a nép szeme elé, három hosszú, pi­rosra mázolt sebhely éktelenkedett s az ágy szélén a gyilkos kése is ott he­vert. ő volt. Kétségtelenül. És kedves viaszarcán most is az a különös sá­padtság fénylett, mint akkor, amikor a ló mellett utoljára láttam élve... Ne szóljon semmit, kérem Ne ma­gyarázza meg a bűntényt, amely ak­tuálissá tette ezt a nőt egy panopti­kum számára... Semmit se akarok tudni... Mert mivé lennék, ha nem hi­­hetném azt, hogy Lia előre megérezte ezt a gyors és szörnyű véget és azért nem fogadta el ajánlatomat... Mert nem akarok arra gondolni, hogy csak egy viaszbábot szerettem, aki sose élt, akiben az élet csak egy idegen akarat volt, amely most elköltözött belőle.., Elfordítottam a fejemet. Nem szól­tam. Pedig most már tudtam, hogy ki­ről van szó, hiszen ennek a meggyil­kolt uriasszonynak a rémdrámáját ak­koriban minden krajcáros újság világ­gá ordította.

Next

/
Thumbnails
Contents