Bácsmegyei Napló, 1926. július (27. évfolyam, 178-208. szám)

1926-07-04 / 181. szám

16. ođal

BACSMECYEI NAPLÓ

1926 julius 4.

az emberek születésüknél fogva egyenlőek, egyforma joguk van az élethez, a szabadság és boldogság elérésére s ebibeli jogaikat senkinek és semmiféle intézménynek, Jegkevésbbé magának az államnak van joga elidegeníteni. Sőt ellenkezőleg: az államnak épen az a kötelessége, hogy azokat. a velünk született jogokat megvédelmezze, mert a kormányok a kormányzottaktól kapták hatalmukat. Abban az esetben, ha a kormány a nép jogait megsérti, a népnek jogában ál! az engedelmességet megtagadni és uj kormánynak adni a hatalmat. Minthogy pedig III. György angol király állandó zsarnokságával, önkényével és szoldateszkáinak kegyetlenkedéseivel az amerikai gyermek jogait folytonosan megsértette, ezeknek joguk van arra, hogy az igát magukról lerázzák. »Ezért kijelentjük és ünnepélyesen kinyilvánítjuk, mi, az Amerikai Egyesült Államok e kongresszusán összegyűlt képviselői, a jó nép nevében és felhatalmazása folytán, hogy a kolóniák szabad és független államok és jogilag is azok, ameíyek semmiféle kötelékben nem állanak a brit koronával, annak államkötelékéhez nem tartoznak, szabad hadüzeneti és békekötési és kereskedési joguk van.«

Ez a határozat, illetve nyilatkozat a világ vezető államának születési órája s jóllehet a függetenségi háború ezáltal még egyáltalában nem fejeződött be és magát a tizenhárom állam függetlenségét csupán 1783-ban a párisi békében fogadta ©1 Franciaország és Anglia és a végleges alkotmányt csak 1787-ben dolgozta ki a philadelphiai kongresszus. Mégis a függetlenség deklarációja volt az első és döntő lépés és minden további csak másodlagos következmény, szükségszerű és szabályos fejlődés volt a szabadság és humánus állameszme utján. Az egész további fejlődése az Egyesült Államoknak nemcsak intő példa, hanem követendő eszménykép is az egész emberiségnek, a viliág valamennyi vajúdó,. kínok közt fetrengö, államának s azt tanítja, amit épen Jeffenson annyiszor hangoztatott, hogy fejlődés csak ott van, ahol szabadság van.

»Függetlenségi nyilatkozatnak« százötven éves fordulója, egyszersmind John Adams és Thomas Jofferson elnök egy napon bekövetkezett halálának évfordulója is. 1826 julius negyedikén, amidőn pontosan ötvenedik évét ünnepelték ennek, akkor, azon a napon hunyta be szemét két fáradt aggastyán, aki nemcsak elérte, hanem jóval túl is haladta a bibliai korhatárt.

Az egyik Jefferson volt, a »Nyilatkozat« fogalmazója, a harmadik és negyedik elnök, aki ezen a napon halt meg nyolcvanhárom éves korában, mint a haladás princípiumának törhetetlen bajnoka, a másik John Adams, a második elnök, a »Nyilatkozat« aláírója kilencvenegy éves volt s ha pár évig még él, akkor tanúja lehetett volna annak, hogy fia, John Anincy Adams az Egyesült-Államok hatodik elnöke lesz. Az Adams nemzetség a betelepülések óta Bostonban él és valamennyi tagja jogász s mint az amerikai lexikonok mutatják, valamennyi rendkívül magas életkort ért el. A hatodik elnök is jóval meghaladta a nyolcvan évet, úgyszintén annak fia és fiának talán még

ma is élő fia, valamennyien jelentékeny irók és politikusok, akik a jól bevált puritán tradíciók letéteményesei Amerikában, melynek kultúráját első sorban ők adták, nem kevésbé azonban a függetlenségre való törekvést is. Ebből a világnézeti időkből került ki a mai elnök; Goolidge is.

iäSauäOKSSB

#

1

MÜLÁBAK, Elük ÁROK

EGYENESTABTÓ FÖZÓK, BETEGTOLÓ KOCSIK

egyedüli készítőié SCKÖHBRyfiK VÁLLALAT

SUBOTÍCA. PAJE KTJON'DŽIĆA DÚCA 2l>.

Hogy eszik

dohverővel?

Vacsora a kínai étteremben

Berlin, 1926 julius

Rég szerettem volna már kipróbálni, hogy’ eszik a levest dobverővel, elmentem tegnap este ezért a Tientsinbe vacsorázni. Ez az .egyetlen kinai restaurant Berlinben, a Kant-strasse 130/b. alatt működött, tulajdonosát Tsai Tien Ven-nek hívják. A helyiség nem valami lebuj, mint ahogyan az ember elképzelné, hanem igen tiszta és rendes étterem; eredeti ázsiai konyha, hideg és meleg ételek, gyors és pontos kiszolgálás. Este kilenckor már meglehetősen üresen találtam, a nagyobbik teremben csak három társaság ült, meg egy magányos ur, egy japán, a kiilönszobában pedig összesen két asztal volt foglalt. Egyiknél kinai diákok ettek, az ajtó mellé pedig egy német család telepedett le, papa, mama, a lányuk és a kinai szobaur. A sárga fiatalembernek állandóan látszott minden foga, folyton széthúzta a száját, mintha nevetne, ebből áll az egész mimikája. Egyébként szemmcllátható buzgalommal udvarolt a csinos berlini lánynak, amit a szülők nem is néztek rossz szemmel. Valószínűleg pontosan fizeti a házbért. Ezek a kinai diákok nagy gavallérok, jól el vannak látva pénzzel, Kínában csak a gazdag fiuk engedhetik meg maguknak azt a lukszust, hogy tanulmányaikat Berlinben folytassák. Egy ilyen mandulaszemü medikus direkt jó párti. Illetve nem is az, mert még mielőtt idejön Európába, mind megnősül otthon, de ezt a berlini lányok nem tudják.

— Ich mechte wiessen, wie sagt mann das — kérdezte — zersteren? Ja, zersteren?

A lány türelmesen kijavította, hogy »zerstören« és nem »mechte«, hanem »möchte«. A ravasz kinai csak azért udvarol és csak azért fizet vacsorákat, hogy megtanuljon németül.

A másik asztalnál ülő egyetemi hallgatók átbeszélgettek a német famíliához; egyikük, aki szalonkabátot és lakkcipőt viselt, oda is ment asztalukhoz traccsolni. A szalonkabát különben nem áll jól a kínainak. Komikus benne. A zakót már megszokta rajtuk az ember és azt is, hogy úgy isszák a sört, mint valami öreg bajor, de az ünnepélyes fekete ruha még humorosan fest a mennyei birodalom fián. A szaionkabátos hamarosan visszaült barátaihoz, a németek szedelőzködtek, felálltak helyükről; a kinai szobaur asztalkendővel legyezte a mamát és büszkén rákacsintott:

— Fein! Was? — és kedélyesen hátbaütögette.

Kínában ez, ugylátszik, nemzeti szokás

A németek után üres sörösüvegek és befőttes tálak maradtak az asztalon. A kompótot Kínában is ismerik. A többi asztal egészen európai módra volt terítve, a tányérok mellett villa, kés, kanál, az asztal közepén paprika-szóró, sótartó, fogvájó-tányérka, sőt Maggí-üveg is. A dobrevőliöz hasonló fekete fapálcikák, amivel a kínaiak a rizst eszik, kis fonott kosárkában álltak a fa! mellett.

A főpincér kinai betűkkel rajzolt étlapot tett elém és megtérített. Ez abból állt. hogy az abroszt letakarta papírlapokkal, valószínűleg, hogy ne piszkithassam össze. Kedves. A menü rendkívül változatos, nem kevesebb, mint harminckilenc fogás volt az étlapon, az ételek meg vannak számozva. Kedvenc számjegyem a huszonnyolcas, mindjárt mégis rendeltem és minthogy nem tudok folyékonyan kínaiul, egyúttal megkérdeztem a pincértől, mit jelentenek a huszonnyolcadik sorba pingált ákoin-bákomok?

— Ragout mit Jazai — felelte.

Asztal körül kergettek gyerekkoromban, ha nem akartam jazait enni. Intettem a pincérnek, hogy siessen, mert pali vagyok már arra a jazaira. Közben felfedeztem, hogy az étlap másik oldala német szövegű és a legtöbb kinai ételnek középeurópai fül számára is jóhangzásu neve van. A sertéssültet, hideg csirkét, tojáslevest, gulyást, vesepecsenyét ß. kínai szakácskönyv is ismeri. A legtöbb ételhez gomba vau mellékelve, a kínaiak nagyon szeretik a gombát éppúgy, mint a rizst. Csak éppen a gomba előkelőbb. Amelyik étel gomba kíséretében fordul elő az étlapon, az mindjárt többe kerül

— jugoszláv valutában számítva — legalább tiz dinárral. Általában még a hajmeresztő berlini árakhoz viszonyítva is nagyon drága a Tientsin. A szegényebbsorsu kínaiak ezért inkább a magyar éttermekbe járnak.

Tészta nincs, se sült, se főtt. A mákosnudli Kínában ismeretlen fogalom. A barátfüle is.

Ehelyett kapni: go bou ju-t,. nanjen venzá-t, tsun chvan-t, hu ji si-t, zazian mien-t és chva lo lije-t. Ezek kinai specialitások, nincs német nevük.

A jazai, amit rendeltem, elég gyanúsan nézett ki, az ize azonban türhetőnek bizonyult. Megpróbáltam agnoszkálni, ha nem csalódom, körülbelül rizsből, apróra vagdalt gombából és csírázott zabszemekből állt, az egész, úgy ahogy volt, ropogott a fogam alatt. Fő, hogy ízlett. Utána »chirken chops suey«-nek keresztelt becsinált csirkét fogyasztottam. A csirkét kínaiul chirken-nek nevezik, de úgy ejtik, hogy sirken. Mindegy, igy is ‘hasonlít a magyarra. Látszik, hogy távoli rokonok vagyunk a kínaiakkal. Egyébként Kínát sem k-val mondják, hanem s-sel, úgy hogy Sina. A ehirkenchops feltűnően hasonlított a jazaira, éppencsak zab-csira helyett szinte felismerhetetlenné szétfőtt tyuklius lubickolt itt-ott benne. Ára — ne tessék megijedni

— negyven dinár. Másfelet testvérek közt is megért.

Utolsó fogásnak hagytam a hires levest. Ez a legolcsóbb étel, ami a menükártyán szerepel, valamivel többe kerül tiz dinárnál. Viszont’ van benne minden. Benne minden van. Minden van benne. Egyes alkatrészeiről szerencsére mikroszkópon keresztül sem lehetne megállapítani, hogy micsodák, szabadszemmel meg éppen minden rizikó nélkül megtekinthetők a két dobverő közt, amelyekkel kihalásztam őket. Ilyen fapálcikákkal nagyon kényelmes a levest enni, mert legalább a zaftja ott marad a tálban. A Tientsin törzsvendégei nagyon szeretik a levest, azt tartják róla, hogy rendkívül tápláló. A szomszéd asztalnál ülő fiatalemberek például egész idő alatt mást sem ettek. Minden szem gombán, amit előhorgásztak belőle, félóra hosszat elcsámcsogtak, jól inegrágcsálták, aztán kivették két ujjal a szájukból, hogy elég puha-e és csak ha már megfelelőnek találták, akkor nyelték le. Ezek se fognak gyomorbajt kapni.

Étkezés után átnéztem a nagjüerembe. Az egyik ablak mellett egy magányos kinai rizses halat pofozott magába, fel sem nézett, amig az utolsó falatig el nem készült vele. Másik asztalnál négy kinai sörözött. Odébb két sötétbarna képű férfi beszélgetett, ezek hinduk lehettek, vagy malájiak. Az öregebbnek hófehér szakáll lengett az álián, a fiatalabb villogó szemet és hátrafésült, bozontos üstököt viselt a fekete Mussolini-inghez. Lexikonvastagságú könyvekből folyton felolvasást tartott a cigányképii öregurnak és fanatikusan magyarázott hozzá. Ilyennek képzelem a keletázsiai prófétákat, a száműzött indiai nacionalista-vezéreket. Mindaketten málnaszörpöt szipkáztak magukba.

Tizenegy felé európaiak jelentek meg az ajtóban, egy kifestett hölgy és egy elegáns fiatalember, hátuk mögött pedig egy kinai ifjú rángatta be hatalmas farkaskutyáját. Ez a fiú sportkoszíürnöt Hordott térdnadrággal, amiben kitűnőén érvényesültek görbe lábszárai. El sem lehet képzelni, milyen rémes, amikor egy kinai dzsentrire játssza ki magát. A derék pekingi papa elküldi a fiacskáját Berlinbe, iiogy tanuljon, ember legyen belőle és ez a csibész ehelyett itt züllik, nőket tart ki az iskolapénzből, lumpolni

féHEGCXLT!

vidáman, életkedvvel, friss egészséggel munkakészséggel és örömmel teli csak aj kívánhat, aki mindennapi táplálékát azok* kai a vitaminokban gazdag, jól emészthető, értékes és nemes tápanyagokkal' egésziti ki, amelyeket az Cvomaltine nyújt Az Ovomaltino mint erősítő tápszer a szervezet fontos alkotó elemeit, a munka elvégzéséhez és az élet fentartásához szűk* séges fütő- és tápanyagokat egyaránt magában foglalja.

Ize kellemes, elkészítési módja egyszerű. Gyermeknek, felnőttnek, egészségesnek, betegnek egyaránt ajánlatos, mert a reggeli és uzsonnatejhez 2—3 kávéskanál

OY0MMT

Táplál«i-őSif-'ktzfal-A szervezetnek nem csokoládéra, nem cukorkára, hanem olyan célszerű táplálékra vaa szüksége, mint az Ovomaltine.

Ára dobozonkint 18.50 dinár

Kapható gyógyszertárakban, drogériákban, fűszer- és csemegekereskedésekben

Mintát és ismertetést ingyen küld: dr. A. Wander d. d. Zagreb, Jurjevska ul.37.

jár éjszaka és rejtpejcslivel szekirozza gyönyörű kutyáját a lokálban. Ha ezt az öreg mandarin látná!

Amikor fizettem, megkérdeztem a főpincért, hogy járnak-e a Tientsinbe mások is, mint kínaiak?

— Hogyne ■— felelte — sok japán, koreaiak is, meg akiket a kínaiak alkalmilag magukkal hoznak.

A főur, aki három és fél éve dolgozik ebben a helyiségben, a megnyitása óta, elmondta, hogy japán vendéglő van több: is Berlinben, különösen a schönebergi negyedben, de a japánok szívesebben járnak kinai vendéglőbe.

— A japán koszt rosszabb — magyarázta — az ő konyhájuk nyersen tálal-; ja a halat. Én például nem tudnám ezt' megenni. A kinai ételeket már teljesen megszoktam. Most nehéz eredeti fűszereket és speciális ételeket kapni hazulról, (— a tőzsgyökeres berlini pincér igy mondja, »hazulról« —) a forradalmak, miatt rosszak a szállítási viszonyok, de még a múlt évben is simán ment a beszerzés.

Főleg diákok járnak a Tientsinbe, a főur megfigyelése szerint is, olykor uccai árusok. Ezek közül sokat kiutasított a rendőrség Berlinből, mert kommunistagyanúsak voltak. A kínaiakat kedvesebbeknek tartja a föpincér, mint a japánokat. A felkelő nap országának gyermekei túlságosan zárkózottak, nem őszinték. Legkedvesebbek a délkinaiak meg a koreaiak.

— Azelőtt több vendégünk volt — mondotta a főur, miközben leszedte a papirost az asztalról ■— de sok átköltözött Harisba. „Ott olcsóbb most, jobban ál! a dollár, mint itt.

Búcsúzóul megkérdeztem tőle, hogy látott-e a negyedfél év alatt copfos kínait?

— Nem — válaszolta — egyet se. A kinaiak most bubisra vágatják a hajukat

Diószeghy Tibor