Bácsmegyei Napló, 1926. július (27. évfolyam, 178-208. szám)

1926-07-04 / 181. szám

R csacsi és a népfölkelő

Oki csa!cöa3íul uonuit be katonai szolgálatra

Prágából jelentik: Különös körülmények között vonult be katonai szolgálatra Roh Ferenc csehszlovák illetőségű, ljubljanai földműves. »

Roh, aki Ljubljanában lakott már évek óta, pár héttel ezelőtt a kassai hadosztályparancsnokságtól katonai behívót kapott. A katonai behívóban az állt, hogy Rollnak jutiius 29-én jelentkezni kell a kremsieri harmadik gyalogezrednél. A szegény földműves nem akarta idegenben hagyni feleségéi és három gyermekét, fölpakolta őket egy kétkerekű kordéra, befogta egyetlen szamarát és elindult Csehszlovákiába. A családi karaván Ausztrián keresztül tette meg az utat; a határon Roh katonai behívóját használta útlevélnek, melyet mindenütt elfogadtak és a népfölkelő famíliáját, a csacsival együtt simán tovább engedték. A rossz idő miatt — bár Roh szamara becsülettel hurcolta a kis családot — a népíöikelő pár napi késéssel érkezett meg Kremsierbe, ahol a furcsa karaván éppen akkor állított be a laktanya udvarára, mikor a parancsnok szemlét tartott.

— Mit keres maga itt, ezzel a csacsival? — förmedt Rohra a parancsnok.

Roh haptákba vágta magát:

— Jelentem alássan, bevonultam szolgálatra.

Az ezredes, aki azt hitte, hogy a népfölkelő gúnyt akar űzni a hadseregből, megfenyegette, hogy azonnal lecsukalja. De később megváltoztatta véleményét, amikor megtudta, hogy a derék népfölkelő hogyan tette meg az utat Ljubljanából Kremsierig, csakhogy eleget tehessen katonai kötelezettségének. Még a késői berukkolást is megbocsájtotta neki.

1926 julius 4.

TINTA

@ 0 ©

Levél

(Egy betiltott darabról)

Tisztelt kisasszony, asszonyom, vagy uram,

bocsánat e cifra címzésért. Levele alá azonban, mellyel megtisztelt, nem irta oda nevét. Tartalmából sem derül ki, hogy a három megszólítás közül melyik illeti meg, vagy melyikre tart számot. Azt sem tudom, melyikkel nem sértem meg. Kérem tehát, hogy a nem-kivántakat egyszerűen törölje, tekintet nélkül arra, hogy nő-e, vagy férfi.

Udvarias szemrehányást tesz nekem rövid bírálatom miatt, melyet Edouard Bourdet darabjáról írtam a Rabnőről, melyben egy nő egy másik nőt szeret. Főképp azt veszi zokon, hogy a »merész« témát érdektelennek és drámaiatlannak jeleztem. Vájjon a művésznek nem anyaga-e minden, ami eléje kerül, nem kötelessége-e ábrázolni, megérteni mindent, ami az élet megnyilatkozása? Ezt kérdezi tőlem. Most erre felelek.

Félreértések elkerülése végett mindenekelőtt kijelentem, hogy magát a témát nem tartom utálatosnak. Különben is meglehetősen viszonylagos fogalom, hogy micsoda utálatos. A legszebb, legegészségesebb szerelem is utálatos lehet, amennyiben nem mi veszünk részt benne. Maga az evés is utálatos. Ha akarom, minden testi működés utálatos. Erkölcstelennek sem erkölcstelen, hogy egy iró föltárjon ilyen szerencsétlen életet, a nélkül, hogy tetszelegne benne. Épp ezért mélyen fájlalom a rendőrség betiltó végzését. Az irodalom egyetlen rendőrsége csak a kritika lehet.

Ennek ellenére nem változtathatom meg véleményemet, hogy e klinikai alak a színpadon inkább untat, mint meghat. Ibsen Osvaldja is beteg, hátgerincsorvadásos az első Kivonásban és agy alágyult a harmadik

BACSMEGYEI napló

felvonásban, de ott nem csak ez a téma, hanem elsősorban az, hogy nemzedékeken át miképp jut oda. Sapphónak e huszadik századbeli követője azonban már gyógyíthatatlan beteg akkor, mikor kilép a szinre és az marad a függöny utolsó legördüléséig. Nincs benne semmi mozgás. Elismerem, szánandó. De egy halott még szánandóbb. Mégsem érdekel. A halottakról nem írnak drámát, csak az elevenekről, akik majd meghalnak.

Azt is kétségbevonom, hogy az ilyen elég ritka kivétel emberi részvétet kelthet-e. Figyeltem a nézőteret. Eleinte lázas érdeklődéssel tekintett rá, majd fokozatosan lehűlt, csak akkor melegedett föl. milcoi egy igazi férfi szájon csókolt egy igazi nőt. Hiába, ez a többség igazsága, vagy igazságtalansága, melyet

HÍREK

^ ®

Szakemberek.

összevalo társaság beszélgettünk e! a délebédi asztal körül, egy kertes, szép lűctzingi villában: a gazda, egy nagy hajóstársaság igazgatója, a felesége, aki finom festőnő. aztán egy hires bécsi iró és kritikus, egy kevésbé ismert más országbeli. egy birodalmi-német fiatal kirurgusdocens s igen-igen csinos asszonyok és lányok. A bécsi kritikus vitte a szót és — lehet, hogy a gazdánkkal való gondolatkapcsolás révén — a gőzhajóról beszélt, a gőzhajó feltalálójáról, Foultonról s Napóleonnak arról a tudatlan tragédiájáról. hogy mikor a sors a Foulton találmánya formájában tálcán hozta elébe az archimedesi pontot, honnan, élete vágya szerint a szigeti Angliát s-ezzel a világot kivethette volna sarkaiból, ő, a sors embere. vakon ment ei a sors ajándéka mellett. Erről beszélt a bécsi iró, az idegenből jött pedig hozzátette, hogy a Napoleon tragédiája c dologban még kómikusabb volt, mint igy eiső hallásra tetszik. Tudniillik: Napoleon ez esetben, mikor Foultonnal, mint bolonddal s a gőzhajóval, mint szamársággal végzett, tulajdonképp, ami pedig nem sokszor eset meg rajta, szerénységének volt áldozata — annak, hegy nem bízott eléggé ‘ maga tudásában. Éppen, mert tisztáVn volt vele, hogyha a gőzhajója volna s elébb volna gőzhajója, mint Angliának, valóra válthatná álmát, mert megtörhetné a legfőbb viiághatalom elleníállását: eleinte nagyon is komolyba vette a Fouiton ajánlkozását. De azt tartotta, hogy ő maga, bár. mint tüzér, tanult volt matematikát s fizikát: ilyen nagy újság megítélésére mégsem elég fizikus és matematikus — a Foulton terveit és számításait tehát úgy, ahogy voltak, odaadta a Tudományos Akadémiának, hogy az ítélje meg, mi van a dologban. Hát az meg is Ítélte: az akadémia, a szaktudósok úgy Ítéltek, hogy Foulton, ha nem svindler, hát futóbolond, mert masinája ugyan lapátkcrekeivel felkavarná a vizet, de mindig egyazon állóhelyében: c '.k taposná, de nem tudna benne eio^ehaladni. Ezek után mondta csak Napoleon Eoi.iltor.nuk, hogy menjen ■» fenébe, gőzhajóstul együtt...

Erről folyt a beszéd az asztalnál, mindenki résztv-tt benne legalább is egy mosolyogva clméiázó fejbiccentéssel — a reichsdeutsch kirurgus is, ki élénkeszü és müveit embernek mutatkozott. A Fou'lton esete körül egyetértettünk mindnyájan, csak akkor kezdtek eltérni a vélemények, mikor valaki a fiatalító operációk divatjára tért át. A Steinadi beavatkozására, ki a magcsatornaí köti ie. S a Voroncff műtétére, ki friss rtuimok ivarmirigyét ülteti át kimcriiT férfiaké helyébe. Az asztal végé» ülő fiatal leányokra való tekintettel az asztalion a beszélgetés halkabban folyt s a fojtottságtól, elegy az érdeklődéssel, szinte lázasnak tetszett. Kivált, hogy a szót mindinkább a fiatal kirurgus ragadta magához, a berlini ember szokott diadalmas kiméerkölcsnek is nevezhetünk. Az sem segített a hősnőn, hogy annyira különös lény. Egy tizenö'tkaru s egy harmincfejü ember még különösebb lény. Meg vagyok győződve azonban, hogy ez még kevésbé lehetne drámai hős. Egyáltalán az úgynevezett »fantaszíikum«-ban van valami nagyon szegényes és önkényes, mert emberieden és korlátáit végtelenig lehet tágítani. Ha valaki egy tizenötkarú s egy harmincfejü emberről beszél, én azonnal egy harminckaru s egy hatvanfejü emberrel licitálok rá. A »merész« témák a leglaposabbak. Higyje meg, hogy egy úgynevezett tucatembernél, ki előttünk szaladgál, nincs »fantasztikus«-abb valami s nincs nagyobb, igazibb irói »merészség«, mint ilyesmit megirni.

A többi üzlet.

Kosztolányi Dezső

tétlenségével. Valamelyikünk hivatkozni mert egy ismerősünkre, kit már régebben megsteinachoiltak s most közel figyelhetni meg rajta, hogy feltűnően friss és fiatalos. »Lehet, mondta rá a kirurgus, de tessék hozzá tenni, hogy noha — noha megsteinacholták!« Egy másikunk egy hires bécsi kollégát bátorkodott a docens urnák ellene vetni, egy nagy szanatórium-kórház ismert és becsült primáriusát, kinek specialitása a steinachoflás. »Hogyne«, nevetett a docens ur, »ha engem kínoz valaki s ha százszor kidobom, százegyedszer is visszajő és könyörög, hogy steinacholjam meg, isten nevében éri is megteszem neki, mert hiszen ártani sem árt

— de külön figyelmeztetem, hogy nem hiszek e beavatkozásnak ifjitó hatásában«. S hozzátette, hogy nem hisz egy igazi szakember sem, neki van egy világhírű sebészprofesszor mestere — meg is nevezte — ki medikus korában együtt tanult volt Steinach-chal s azt meséli, hogy Steinach már akkor is pathologikus jelenség volt. Ami pedig Voronoíf illeti: ó, az bizonyára nem bolond ember, sőt nagyon is oks; a tipikus bluffer, ki gazdag emberek pénzére utazik — ami sebészek között nem ritkaság. A társaság tanácstalankodni kezdett, a vélemények kezdettek inegoszolni — az ember gyáva állat s egyikünknek, ki kevéssel előbb azt vallotta volt, hogy be kéne várni az eredményeket, addig nem lehet véglegesen Ítélni, most egyszerre eszébe jutott, hogy hiszen a steinacholás nem is uj dolog, némely amerikai állam fegyházaiban a javíthatatlan visszaesőket már régebben sterilizálják, hogy tovább ne plántálódjanak s magjuk vesszen s arról már van adat, hogy egy-egy de- Iinkvens később megőrült bele, de hogy meg is fiatalodott volna: arról nincs. A docens bólintott s tenyere élével ütött az abroszra, mintegy, hogy a vitát elvágja: »összefoglalok«, végezte

— »a steinacholás csak sterilizál, de nem fiatalít, a Voronoff-féle átültetésnél pedig az emberi szervezet a majommirigyet tiz-iizenkét nap alatt felszíja s nyoma sem marad és hatása sem. Nekem cihihetiK« tette hozzá, »nem beszélek hasból, hiszen, ez a szakmám«.

A szakmája — persze, erre nem lehet mit mondani, ebben nincs mit tenni. Mint ahogy Foulton sem tudóit mit mondani Napóleonnak, mikor mint bolondot kergette el s mint ahogy Napoleon sem tudott mit tenni a Foulton gőzhajójával, míg maga a bolond Foulton bolond fővel bele nem tilt a modeljába s fölalá nem hajózott vele a Szajnán.

Ignotus.

— Jngoszdáv - osztrák tárgyalások.

Becsből jelentik: A bécsi jugoszláv követség szombaton megkezdte az előkészületeket arra, hogy Jugoszlávia és Ausztria között tárgyalások induljanak meg a döntőbírósági szerződés megkötése ügyében. Az S. H. S. királyság ugyanolyan szerződést kíván kötni Ausztriával, mint amilyent Csehszlovákia kötött.

7. oldal.

— Radikálispárti gyűlés Sztarakanizsai?. A radikálispárt sztarakanizsai

szervezete vasárnap, julius 4-én déleiőt( nagygyűlést tart Sztarakanizsán. A népgyülésen dr. Radonics Jován képviselő, a parlamenti pénzügyi bizottság elnöke is részt fog venni.

— Jogi diplomát nyert. A szuboticai jogi fakultáson Vidákovics Zselimir újságíró sikeresen letette a vizsgákat és jogi diplomát nyert.

— Öngyilkos lett, mert megbukott a sofför-vizsgán. Kikindáról jelentik: Germader István kikindai sofíőr, a kikindai soífőrvizsga alkalmával befordult az árokba. A bizottság erre természetesen nem képesítette Germadert, aki elkeseredésében leitta magát, majd revolveréből magára lötr. Életveszélyes sérülésével beszállították a közkórházba.

— A budapesti sakkverseuy szombati fordulója. Budapestről jelentik: A nemzetközi sakkverseny szombati fordulóján Yates győz Rubinstein ellen, Steinei Colle ellen, Kmoch Monticelli ellen, Mattison Tartakover ellen, Grünfeld—Réti remis. Havasi—Snosko és Vajda—Nafydi játszmák függőben maradtak.

— Hőhullám Németországban, Berlinből jelentik: Északnémetország egész területén hőhullám mutatkozik. Berlinben huszonöt fok Celzius meleg volt szombaton. Ezzel szemben Szászországban óriási felhőszakadás pusztított. A vihar Wirsdorf községben házakat döntött le. Heimsdorf községben öt ember a megáradt patakba fulladt.

— Újabb földrengés pusztított Szumátra szigetén. Londonból jelentik: Batáviábó! érkező szikratávirat szerint' Szumátra szigetén újra földrengés pusztított, amely óriási károkat okozott. Padong tartomány fővárosában az újabb földrengés következtében bedőltek azok a házak is, amelyeknek falai az első földrengés alkalmával megrepedtek.

— Sztrájk fenyeget az angol gépiparban.-Londonból jelentik: Az angol gépiparban sztrájk fenyeget. A gépgyári munkások heti egy fonttal magasabb munkabéreket követeltek az eddigieknél. Mivel azonban a munkaadók a kérés teljesítését megtagadták, valamennyi gyártelepen megszavaztatták a munkásokat és a többség nsfc'denütí a sztrájk mellett döntött.

— Augusztus tizenhatodikán tárgyalja a budapesti tábla a frankügyet. Budapestről jelentik: A frankügy iratait már felterjesztették a táblához, ahol Gedó István dr. tanácsa fogja az ügyet augusztus 16-án tárgyalni. A Gedó-tanács tárgyalta annak idején a törvényszéken a Tisza-pört is.

— Az ismert grafológus és tenyérjós

Winterry A. ■ szuboticai tartózkodását csak szerdáig hosszabbította meg. A közönséget ez utolsó négy napon át Osztojics-ucca 5. szám alatt fogadja egész nap. Szuboticáról Becskerekre utazik YVinterry.

— A noviszadi Névén dalárda délszerbiai körútja. Noviszadról jelentik: A noviszadi Névén dalegylet kitűnő és hires vegyeskara dr. Borota Brána tőzsdei jogügyi titkár, egyesületi elnök vezetésével a szkopljei Vardar dalegylet meghívására Szkopljébe és onnan a rigómezei (koszovopoljei) csatatérre rándult ki, több helyen hangversenyezett és mindenütt lelkes ünnepeltetésben részesült.

— A noviszadi telefonautomata központ. Noviszadról jelentik: A már készülő' automatatelefonközpont ügyében hétfőn szakbizottság jön Noviszadra a postaminisztérium részéről. A szakbizottság az eddigi munkálatokat fogja felülbírálni

— Szocialista kulturest. Noviszadról jelentik: A noviszadi Szloboda szocialista munkás kultúrkör vasárnap este nyolc órakor a Szatmári-féle vendéglőben kedélyes estélyt rendez, amelyen a Szloboda daloskor énekelő előadásán kivül magánszámok is lesznek. A hangversenyt tánc követi.

J