Bácsmegyei Napló, 1926. július (27. évfolyam, 178-208. szám)

1926-07-31 / 208. szám

2. oldal BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1923 julius 31. Harmincezer külföldi vesz részt a római szent Ferenc-Qnnepségeken A vajdasági zarándoklat utiprogTamja Rómából jelentik: Assisi Szent Fe­renc most kezdődő jubileumi eszten­dejének nagyszabású ünnepségeire ed­dig több mint harmincezer zarándok részvételét jelentették be. Az eddigi be­jelentések szerint augusztusban tizenkét olasz és egy örmény zarándokvonat, szeptemberben huszonnégy olasz, egy francia, egy svájci, nyolc német, két spanyol és egy angol zarándokvonat, októberben pedig három olasz, öt an­gol és hat német zarándokvonat fog az örökvárosba érkezni. Silvestri Do­menico gróf, pápai titkos kamarás, a Szent Ferenc-rendnek ma egyik legis­mertebb nevű tudósa, aki irányitója a Szent Fgrenc-ünnepet előkészítő bizott­ságnak, a sajtó előtt nyilatkozott a ró­mai Szent Ferenc-emlék tervéről. Esze­rint az emléket a San Giovanni Laterano piacán fogják feállitani. Az elfogadott terv szerint a mü abban a jelenetben ábrázolja Szent Ferencet, amikor III. Ince pápíf idején másodszor jön Rómá­ba, meglátja ezt a hatalmasan gazdag és pompás templomot s karjait az ég felé tárja. Mögötte láthatók társai, akik­ről a Legenda trium sociorum tesz em­lítést. Az egyik leborul és megcsókolja a földet, a másik vándorbotjára támasz­kodva ámul az isteni Róma láttán. A hatalmas mü költségeit világgyüj­­tés utfán fogják összehozni. A gyűjtés­hez a pápa már beleegyezését adta. Szent Ferenc halálának kétszázéves ,évfordulója alkalmából a Vajdaságból is nagy zarándoklat készül. A zarándoklat részletes útiterve a következő: Október 10-én este indulás Szuboticáról Zagre­­ben keresztül Fiúméba. Október 11-én délután 2 órakor érkezés Fiúméba. Ok­tóber 12-én reggel 6 órakor indulás Postuiíiiaba, az adelsbergi eseppkőbar­­lang megtekintésére,' onnan • délután' 3 órakor ináulás’ TTiVszíetT keresztül P&­­duába. Október 13-án délután 1 óra 45 perckor indulás Páduából Anconába, ér­kezés éjjel,41 2^ perckor, „Éijelcxés' Kollmann Irta: Karinthy Frigyes Baden bei Wien, julius hó A díszes banketten, amit meghívott magyar újságírók tiszteletére rendez­tek itt, hogy teljes joggal eldicsekedje­nek e pompás fürdőváros fejlődésével, jobbra tőlem harcsabajuszu, pocakos polgártárs ül vidáman hunyorgó sze­mekkel . elhordott, vasalatlan vzürke ruhában, mellényén kétsilíingts dublé­­óralánc. Tellvér osztrák típus, keres­kedőféle — az a korcsmái »Mayer ur« az asztalnál, akit a régi Fliegende Blät­ter rajzaiból ismerünk, szakértelemmel kortyolja a jóféle »heurige«-t, nagy tör­zsét állandó, békés nevetés rengeti, a hogy elégedetten néz körül a tányérok és poharak arzenálján. Oldalt kacsint felém, a tekintetével jelzi: »no ja, gschiet uns alles Recht, net? Terítéke mellett fehér cédulán neve és polgári állása: »Herr Josef Kollmann, Bundesmi­nister«. Ez a kedélyes bácsi ugyanis Ausztria pénzügyminisztere és Baden volt pol­gármestere — egyébként norinbergi árukból boltja van itt a városban és a boltban most is ott ül a felesége, a pénz­tárban. Az asztal körül adomáznak és tósz­­toznak. Nagyokat nevet az adomákon, a tósztokra mértékkel és okosan vála­szol. A francia pénzügyi viszonyok ke­rülnek szóba, megkérdem, mi újság a Herriot-kormánnyal, mert reggel nem olvastam lapokat, ö se, azt mondja, de ami a frankot illeti... Legyint. »No ja, saunz, dass ist so...« És gyakorlati példát mond el, Európa pénzügyi hely­zetéről, hasonlóképpen. »Wenn áner auf’n Turm steht...« sag’ma, und áner cPrunten steht...« A példa talpraesett, okos láttató, olyan amilyet poharazás közben eszeinek ki józan, elfogulatlan (kispolgári elmék, akik sohase tévednek. a vonatban. Másnap reggel Lorettóba indul a zarándoklat. Október 15-én, reg­gel 6 óra 6 perckor indulás Lorettóból Rómába. Érkezés délután 2 óra 35 perc­kor. Október 15., 16., 17., 18. 19. és 20- án Rómában tartózkodás. Október 21- én reggel 8 óra 45 perckor indulás Rómából Assisibe. Érkezés délután 12 óra 50 perckor. Október 23-án délután 12 óra 53 perckor indulás Assisiből Bi­­bienába. Érkezés délután 5 órakor. In­nen a zarándoklat a hegyen fekvő al­­vernói kolostorba megy, ahoi Assisi Szent Ferenc az Üdvözítő sebhelyeit nyerte. Bibienában meghálás. Október 24-én reggel 6 óra 23 perckor indulás Florenzbe. Érkezés délelőtt 10 óra 20 perckor. Október 25-én este 9 órakor indulás Flórenzből Velencébe. Érkezés Noviszadról jelentik: Mezei Izsó szom­­bori vámspeditőr és felesége Mezei Sa­rolta selyemcsempészési ügyében meg­indult vizsgálat befejezéséhez közeledik és a noviszadi vámhivatalban azt hi­szik, hogy már meghozhatják az Ítéletet. A vámhivatal ilyen esetekben rendsze­rint az alapvám tízszeresét szokta ki­róni bírságul, amely a jelen esetben másfél millió dinárra rúgna. A selyem vámját nem az áru súlya, hanem minő­sége szerint róják ki és többszöröse le­het annak, amibe maga az áru kerül. A Weisz Gábor cégnél lefoglalt csem­pészáru közt voltak olyan selyemken­­dők is, amelyeknek darabja kétszáz di­nárba kerül, de a vám az érték hatszo­rosát, vagyis ezerkétszáz dinárt tesz ki. A letartóztatott Mezei Izsó és fele­sége tudvalevőleg az országba csem­pészett' •áélyme't 'a bécsi Wéisi 'Gábor­­cégf liovikzadi fiókja számára hozták be. A Weisz Gábor-cég, amelynek bécsi főüzlete Wienben, I. Salzgrles 7. alatt ván, ’ böviddej ezelőtt Noviszadon, a Fu« mau«« október 26-án reggel 6 órakor. A zarán­doklat Velence számtalan nevezetessé­géből megszemléli a Canal Grande-t (hajón), a Szent Márk teret és templo­mot, a Doge palotát és több templomot. Délután kirándulás a Lidóra. Október 27-én reggel 6 óra 34 perckor indulás Velencéből Trieszten át Fiúméba. Érke­zés délután 1 órakor. Október 28-án dél­után 1 órakor indulás Fiúméból Zagre­­ben keresztül haza. Október 29-én reg­gel megérkezés Szuboticára. A részvételi dij (III-ad osztály) élel­mezés nél' "I személyenként 1400 dinár­ba kerül, zonkivül fizetendő még Szu­­boticától Fiúméig és vissza a vasúti dij és az alvernói autóbuszköltség. Más közös kiadás nincs. Jelentkezni bárme­lyik plébániahivatalban lehet.. taki-ucca 29. számú házban, egy textil­nagykereskedő üzlethelyiségében léte­sített fiókot, amelyet a cégfőnök fia, Weisz Viktor húsz éves fiatalember vezetett. A cégnek Reich Rudolf bécsi utazó volt volt az utazója. Weisz Viktor, amikor értesült a csem­pészés felfedezéséről, Noviszadról hir­telen Bécsbe utazott. A fiókot azóta Reich Rudolf vezeti, akit Rdkics Radenkó rendőrfőkapitányhe­lyettes kihallgatott, Reich a rendőrségen a következő vallomást tette: — Főnököm, Weisz Viktor, amikor a csempészést felfedezték, Verbászon volt üzleti utón, onnan felhívott engem telefonon és utasított, hogy azonnal utazzak Szentára, hívjam fel ott a 24-es telefonszámot és kérdezzem meg, hol és mikor vehetem át a cégünk részé­re érkezett árut. Étj az utasítás szerint Szentára utaztam és telefonáltam a 24-es telefonszámra, amely Goldstein Benő fakereskedő 'telefonszáma. Itt Mezei Izsóné jelentkezett és közölte velem, hogy két kosár selymet akar nekerr. átadni, mire én megkértem, hogy kül­desse Lőwy Béla szental kereskedő üz­letébe, akivel cégem összeköttetésben állott. Löwynél felnyitottam a két ko-, sarat és láttam, hogy bennük közel két­száz kiló selyem van. Hogyan kerül; a két kosár selyem az országba, arró sejtelmem sem volt. Lőwy Bélánál hagy tam háromszáz darab selyemkendőt ú kétszáznyolcvan darabot feladtam Mül ler Ferdónak Pozsegára azzal, hogs tartsa addig magánál, mig az árát veit közölhetem. Sem Lőwy, sem Mütter, sen én nem tudtunk az áru eredetéről. A két kosárban megmaradt 175 kik selymet személypodgyászként Novis.xad ra hoztam, de megérkezésemkor • neu váltottam ki, hanem a feladóvevényt - adtam főnökömnek. A városba érve meg tudtam, hogy a rendőrség keres, min jelentkeztem Rákics főkapitányhelyet' tesnél, aki közölte velem, hogy Mezeié» le vannak tartóztatva, mert két kosál árut csempésztek. A rendőrségen meg mondtam, hogy Weisz Viktor megérke­zésem után azonnal elutazott és a szó­­banforgó két kosár selymet ismeretlen helyre szállíttatta. A rendőrségen figyel­meztettek, hogy teremtsem elő á két kosarat, különben nekem is kellemetlen­ségem lesz. Erre telefonáltam Bécsbe főnökömnek és megmondtam neki, hogy milyen baj érhet, amire közölte velem, hogy a két kosarat nem létező címre feladó megjelölésével Vinkovcira továb­bította. Intézkedésemre a két kosár sely­met visszahozták Noviszadra és én azo­kat átadtam a vámhivatalnak. A rendőrség házkutatást tartott Re' Rudolf lakásán, de az eredménytelen maradt. A Weisz Gábor-cég szerint a cég a két kosár selymet szabályszerű elvá­molás céljából adta át Mezéf Izsó. szál­lítónak, aki az utasítás ellenére az árut nem vámoltatta el, hanem becsempész­te az országba. A vámhatóság amint meghozza a csempészés. ügyében Ítéletét, a .birság biztosítására szoros zár alá veszi a cég noviszadi fiókját, amelynek az árukész­letét és a künlevőségeit a tulajdonos négy millió dinárra értékelte. Lefoglalják a noviszadi Weisz Gábor-cég raktárát A vámhatóság hétfőn rója ki a bírságot a szombori selyemcsempészés miatt Papirszeletkére pár számot ir fel »Saunz, dass sind 900 Milliarden dass sind 2000 Milliarden, und dass sind 150 Milliarden. Die 900 und die 2000 Milliarden zahlen uns die Leute glatt und leicht, die 150 Milliarden' zahlen’s halt schwer«. És jóizüet nevet hozzá és összegyűli a papirost. Nem igy képzeltél egy pénzügymi­nisztert és egy percig zavartan tű­nődsz, vájjon a te elképzelésed Volt-e hamis, vagy itt valahogyan egy rendkí­vüli eset adódott, forradalmi újítás, a szakmában. Annyi bizonyos, hogy min­­gyárt lebilincselöen vonzó a dolgoknak ez a közvetlen viszonya' — két perc alatt beleszoksz és nagyon természetes­nek és józannak és célravezetőnek talá­lod; sőt három perc múlva már azon csodálkozol, hogy másféle is lehet egy pénzügyminiszter: hiszen ami ezen túl van, nagyképűsködés és nevetséges hó­kuszpókusz. Most már fordítva érzed, mint előbb, mikor a cédulát elolvastad. Most adva van először is Kollmann ke­reskedő ut, aki azonkívül Baden pol­gármestere volt és harmadsorban, még azonkívül, Ausztria pénzügyminisztere. És mikor a beszélgetés során és szerzett értesülésed alapján rájössz, hogy Kollmann norinbergi kereskedő *ur igen okos és értelmes és józan és körültekintő és helyesitéletü kereskedő és ember, már magátólértetődönek ta­lálod, hogy pénzügyminiszteri minősé­gében is nyilván kitünően elvégzi a dolgát, miután ehez is ugyanolyan kva­litások kellenek, mint a kereskedéshez: értelem, becsületes, józan ítélet, körül­tekintés, óvatosság. A mérleg, ami ott a szatócsboltban áll, megtestesült való­ságában nem különbözik attól az el­vont szóval jelölt mérlegtől, ami egy államháztartás egészséges lüktetését egyensúlyozza. Íme, a valódi demokrácia lényegének keresztmetszete, úgy ahogy világ kez­dete óta megvolt normális, vagy gyó­gyuló időkben. Ez az a »politikai irány«, aminek megértéséhez nem kell politi­kusnak lenni — lévén a demokrácia nem is politikai irány, hanem egészen egyszerűen a társadalom nevű csorda együttélésének az az egyetlen lehet­séges formája, ami hüszonnyolcféle lehetetlen »politikai« forma közül pusz­ta negatívumokból magától alakul ki minden száz esztendőben egyszer, mi­kor a Világboldogitás zseniális hősei eltűnnek a homályban. Swift Jonathan egyik szatírájában oda lyukad ki, hogy egy ország kormányzásához nem kellenek zsenik és tehetségek, ezek csak veszedelmet hoznak az országra — ha a meglévő törvények jók, teljesen elég néhány tisztességes és becsületes em­ber, aki józanul és erélyesen alkalmaz­za ezeket a törvényeket és őrködik fö­­föttük, hogy betartassanak. A kormány, az maga a törvény — az ország veze­tője csak kormányos, aki mellette áll és igazgatja. Ez a kedélyes bácsi, akit csak »Pepperl«-nek nevez mindenki, klasszi­kusan a demokráciának ezt az egysze­rű tételét igazolja. Okos ember, tisz­tességes ember, jó ember és erélyes ember, zseniális fogalmazását a világ­­gazdaság problémájának nem fogod hallani tőle, ha ott poharazol vele a ba­­deni kiskorcsma piros asztalánál — de ha körülnézel egy kicsit s megtapasz­talod az intézményeket, amik hatás­körébe tartoznak, kezdesz másképpen gondolkodni a dolgokról s egy kicsit el­­szégyeled magad az utópiaáTmodó «nagy kormányférfiak« nevében, a kiknek minden szava belekerül a történelembe, de azontúl aztán semmi se marad utá­nuk. »Pepperü-ről a történelem nem fog följegyezni talleyrandi vagy macchia­­vellii aforizmákat. Viszont —- hogy csak egy példát mondjak a sok közül, mert ezt véletlenül saját szememmel lát­tam — menj ki a most elkészült badeni strandfürdőbe, nézz körül és nemzet­­gazdaságtani, valamint államtudomá­nyi diploma nélkül rá fogsz jönni, ta­lán életedben először, hogy városi adót fizetni nem valami vallásos szertartás, vagy kegyeletes ősi hagyomány, hanem egy igen reális és jó üzlet is lehet, aminek kamatait személyesen élvezhe­ted, a tulajdon életedben. Ami itt tör­tént, az minden badeni polgár számára közvetlen haszon és eredmény. Itt három hónap alatt felépítettek va­lamit, ami a polgárság általános érde­keit szolgálja. Két száz-százméter hosz­­szu medencében a legkékebb kénes gyógyvíz, felszerelve a kényelem és jó­lét legmodernebb eszközeivel — körü­lötte négyezer ember számára való 1 bin-paloták, egy egész kis telep, tenge i fürdő a száraz földön, valóságos uszoda. Badenben sok a szálloda szanatórium — ezek most életre-h::! ra versengenek egymással és az ere mény: a közönség válogathat a leg !­­csóbb üdülési és gyógyulási és nyáré­­lási lehetőségek közt. Senkinek k * ebből nem lesz. Hogy haszna lesz-e? Egyelőre szonnak tekintem ezt a pár soros cím-­­futtatást a valódi demokrácia pr i! májáról. És haszonnak tekintem, megismerhettem a demokrácia eg ;1 legérdekesebb és legjellegzetesebb gutáját — ezt a Kollmann József kitűnő polgártársamat, az oszt pénzügyminisztert — »Pepper!« ló ' ' akiről, hogy most már társat1 ' rangjának és tekintélyének is elégt’ szolgáltassak, meg kell említenem ’ a habomban őrmesteri rangig vitt ö az egyetlen őrmester az kabinetben — a többiek csak ká és őrvezetők voltak. A felesége most is ott ül a 1 Rendes, szorgalmas országba mondja, az egy biztos üzlet, szorgalmas országban a mi"1 ságok gyakoribbak mint a c»ödo„.

Next

/
Thumbnails
Contents