Bácsmegyei Napló, 1926. július (27. évfolyam, 178-208. szám)

1926-07-22 / 199. szám

6. oldal. bAcsmegyei napú 1926 július 22. Heim Péer detektivfelügyelő, a nyo­mozás egyik vezetője tanúvallomásá­ban kijelentette, hogy Vági István a rendőrségen is kommunistának vallotta magát és a nyomozás megállapította, hogy a szovjet támogatta Vágiék moz­galmát. Miskolczy ügyész a vallomás e ré­szénél egy megjegyzést tett a szovjet­re, mire Weinberger Zoltán indulatosan felpattant a vádlottak padjáról és eré­lyes hangon kikérte, hogy Oroszor­szágot sértegessék, mert ő orosz ál­lampolgár. Az elnök rendreutasitotta Weinbergert, mire a hallgatóság sorai­ból egy fiatalember hangos megjegy­zést tett, akit ezért az elnök eltávolít­tatott a teremből. Heim Péter detektivíelügyelőt is megesiketék tanúvallomására, majd az elnök a tárgyalást berekesztette és folytatását péntekre tűzte ki. ■ ■■■■■I— iiMri 'nil I» I 11 in mm i ------A szép Galina gyilkos szeretője A felebbviteli bíróság pénteken hirdeti ki Ítéletét az orosz operaénekes bűnügyében Noviszadról jelentik: A felebbviteli biróság kedden délelőtt tárgyalta a szándékos emberölés miatt tíz évi fegy­­házra ítélt Timotijevics Mthajlo Grigo­­rije volt orosz hadnagy, a növi,szadi operatársülat énekesének bűnügyét, aki 1924 november 1-én az orosz csitaonica helyiségében szerelemféltésből öt lö­véssel leteritetíe az orosz kolónia Don- Juan-ját: Kßnarevszid Gregor Szabin­­jov községi írnokot. Timotijevics szerelmes volt egy orosz emigráns leányba: Szlovácska Galiná- 6a és a szép fiatal leány viszonozta a nős operaénekes érzelmeit. Timotijevics azonban valahogy megtudta, hogy egyik menekült társa, Kanarevszki Gregor Szabinjov. Szlovácska Galinát két íz­ben is felhívta a lakására és ott — amint a leány a főtárgyaláson tanúvallomásá­ban elmondotta — mindkét alkalommal erőszakot követett el rajta. A volt ko­zák tiszt elhatározta, hogy a szerelme­sének női becsületén ejtett foltot vérrel fogja lemosni és e célból magához vet­te hatalmas német gyártmányú Para­­bcMum-revoIverét és elment a ruszka csitaonicába. ahol a csábitó vacsorázni /szokott. Timotijevics, amikor az egyik asztalnál megpillantotta Kanarevszkit előrántotta a harminc-harmincöt centi­méter hosszú pisztolyt és közvetlen kö­zeiről ötször egymásután rálőtt Kana­­xevszki Gregora, aki jajkiáltás nélkül, véresen, holtan zuhant a padlóra. Az orosz menekültekkel megtelt vendéglőben nagy izgalom támadt; Timotijevics marad csak nyugodtan, vizet kért, megmosta véres és a kiloccsant agyve­­lotől beszennyezett kezét, a legnagyobb hidegvérrel clgaretára gyújtott és el­küldött valakit, hogy . hozzanak rendőrt. Mig a. rendőrség megjött, a terem másilk végéből előkerült Szlovácska Galina, a gyilkosság egyik szemtanúja és okozó­ja, odalépett a gyilkoshoz és megcsó­kolta. A merénylőt később letartóztat­ták és a noviszadi kerületi törvénjaszék múlt évi május 12-én megtartott fötár­­gyaláson szándékos emberölés bűntetté­ben mondotta ki bűnösnek. A felebbviteli biróság dr. Gyurgyev Boskó tanácsa múlt évi október 16-án tárgyalta a gyilkos operaénekes bűn­ügyét. A gyilkos a felebbviteli bírósági tárgyaláson már bűnösnek vallotta ma­gát és sajnálta, amit tett. Az orosz ko­záktiszt nevelésének tudta be, hogy vé­delmére kell kelni a női becsületnek. Mindig vallásos volt és súlyos bünbá­­natot érez. A felebbviteli biróság dr. Lusztig Nán­dor védő előterjesztésére elrendelte Ti­motijevics elmebeli állapotának meg­vizsgálását és e célból két hónapi a a sztenjevaci elmegyógyintézetbe küld­ték. Az elmeorvosok azonban nem tud­ták megállapítani, hogy a vádlott a tett elkövetésekor beszámíthatatlan állapot­ban vodt-e és Timotijevics május 7-én visszakerült a noviszadi ügyészség fog­házába, ahonnan szuronyos őr vezette el a keddi folytatólagos felebbviteli bí­rósági tárgyalásra, amely Aranicki Sztánkó-tanácsa előtt folyt le. Dr. Antonijevics Dusán az elsőfokú | biróság Ítéletének súlyosbítását kérte, miután Szekulics Milován dr. védő vi­szont arra kérte a bíróságot, hogy a vád­lott cselekedetét erős felindulásban el­követett bűntettnek minősítsék és alkal­mazzák a 92-es enyhitö szakaszt. Rövid tanácskozás után a biróság úgy döntött, hogy az Ítéletet péntek délelőtt kilenc órakor fogja kihirdetni. Párisban szerdán összeült a nemzetközi bányászszövetség vezetősége Az angol bányászsztrájk kérdésében fog határozni a bányászszövetség Párisból jelentik: Párisban szer­dán délelőtt Adam Smith angol bá­nyamunkás-vezér elnöklete alatt összeült a nemzetközi bányászszö­vetség végrehajtóbizottsága, mely az angol bányász-sztrájk kérdésé­ben fog határozni. Az ülésen resztvesznek Anglia, Egyesült-Államok, Belgium, Német­ország, Csehszlovákia és Francia­­ország bányászszakszervezeteinek képviselői, akik hir szerint az angol bányászok fokozott segítését ki­van j íik. Csónakut a bácskai tengeren — H Bácsmegyei Napló kikülööít munkatársától — A csónakban négyen vagyunk ösz­­szesen: két vajszkai magyar, az öreg plavnai halász és én. Az árboritotta bo­­gyáni réten megyünk keresztül. A két vajszkai magyar evez, a halász a csó­nak orrán ül és komandiroz: — Jobbra, bucka van előttünk. A viz sekély, alig egy-két méter, vi­gyázni kell, hogy a rozoga alkotmány zátonyra ne jusson. Az öreg halász sze­me állandóan a piszkos-zöld vizen pi­hen, kémleli a medret és kurta evezőjé­vel piszkálja a csónak körül úszkáló szénaboglyákat. A nap izzóan süt, a vajszkaiak ingujjra vetkőzve dolgoznak az evezőkkel, a szájukban pipa, erősen füstölnek, hogy a szúnyogokat elriasz­­szák. Büdös kapadohányt szívnak, orr­facsaró az illata, de a szúnyogok csak kisérnek tovább bennünket, nem lehet tőlük szabadulni. Az egyik evezős, hi­bás a szeme, föl is adja hamar a remény­telen küzdelmet, zsebredugja a pipát és kifakad: — Az isten verje meg ezeket a dögö­ket. már az egész paklit rdlak füstöl­tem. Az öreg halász hirtelen előrehajol és figyelmesen nézi a medret Az evezők lustán verik a víz hátát, a csónak las­san, lépésben halad előre. Megszólal az egyik vajszkai: — Mi az, mit talált Péter bácsi? — Az öcsém répaföldje fölött vagyunk — fordul vissza az öreg — megismerem a répárul. # A viz szénaboglyákat és gabonake­reszteket sodor Plavna felé. Valamennyi hibátlan, a brutalitásnak nyoma sincs rajtuk. A végzetes estén álmukban lepte meg és kapta ölbe őket az ár. Szabad prédái az árvízi kalózoknak, akik főleg éjszaka, százával portyáznak a vidé­ken. — Ezeket a bitangokat fel kéne akasz­tani — mondja meggyőződéssel a hibás szemű vajszkai. — A más ember jószá­ga kell nekik. Az öreg halász inegbocsájtóbb. — Hát élni csak kell, muszáj. — De ne a másébul — pattog a másik evezős. Az öreg bólint: — Az igaz. A gabona-kalózokat általában min­denki gyűlöli. A magántulajdon: hit, amit a legnagyobb pánikokban sem igen tud­nak elveszteni az emberek. A Duna azonban alaposan elmosott mindent, összekuszálta a dolgokat. A bogyáni réten az ősi rablóösztön most az ur, Itt mindenki azt a buzakeresztet horgássza ki a vízből, amelyik ép az útjába kerüL Csendőr nincs a közelben, az éjszaka pedig igen nagy kerítő, bátorítja a ka­lózvágyat, melynek ezen a vidéken bő szüretje van ma. M Beszélgetünk. Az árvízről folyik a szó. Az öreg halász, aki ismeri a Dunát, mint a tenyerét, dicsekszik. — Megmondtam én, hogy az idén is baj lesz a Dunával. Megmondtam egy hónappal ezelőtt. — A fene gondolta, hogy árvíz lesz — mondja az egyik vajszkai. A hibás szemű is megszólal: — Hát aztán, ki tudott véna itt se­gíteni? — Az állam. — A’ — legyint a halász — a Sze­gény ember csak maga segíthet itt. Ebben megegyeznek. De a. beszéd fo­lyik tovább. A hibás Szemű vajszkai me­séli. hogy négy hónappal ezelőtt égy jóstéle ember járt Vajszkán, az megjö­vendölte az árvizet. A szomszédja kétel­kedőén rázza a fejét — Hiszi a fene! — Én magam hallottam. A szomszédot azonban nem lehet meggyőzni. — Szóbeszéd. Én meg azt hallottam, az öcsém lelesége mesélte, hogy a világ vége lesz. Mindenfélét összekaratyol ma az asszonynép... A halász is azon a véleményen van, hogy még messze vagyunk a világ vé­gétől. — Bárcsak a Dunától is olyan mesz­­sze lennénk — zárja be a vitát az öreg plavnai. # Csónak jön velünk, szembe. Két bo­gyáni szprb Átköszönnek: — Dobar dán! — Adj isten. / Egész közel eveznek hozzánk. Most látom csak. hogy a csónak fenekén egy k's borjú fekszik. Összekötözve. A közeli dombról mentették le, ahol az árviz elöl meghúzódott. Az öreg halász érdeklődik. — Mi újság Bogyánban? — Várjuk a vizet. — És mit csinálnak a barátok? — Imádkoznak. Bogyánban a kolostort már egészen elzárta a viz. A klastrom templomába csak csónakon lehet bejutni. A görög­keleti barátok a kolostor első emele­tére hurcolkodtak, ott várják be az ár­víz elvonulását. A falu pedig gátakat épít, vagy a rétet járja és menti a gabonáját. * Egyre több csónak tűnik fel a vizen. Gabonakévékre vadásznak. Az egyik csónakban — közel hozzánk — nagy sürgés-forgás. Hárman vannak benne, hevesen gesztikulálnak; a hangfoszlá­nyok ide is eljutnak: — Mi az? — Gyorsan! Teljes erővel evezünk feléjük, yala­ki biztosan belefulladt a Dunába. Alig érünk azonban száz méterre a csónak­hoz, kiderül, hogy tévedtünk. A buza­­keresztből egy öt-hat éves gyereket emelnek le, vacognak a fogai, dermedt félelem az arcán. — Hogy hívnak? — kérdi az egyik, az életmentő. — Jani — feleli szipogva. A kisgyerekből csak lassan húzzák ki a szót: vajszkai, huszonnégy órát töl­tött a gabonakereszten. A réten fogta cl az ár, nem tudott hazajutni. A buza­­asztag volt az utolsó menedéke. Befektetik a csónakba. Az egyik rá­veti kabátját, lehajol hozzá és megci­rógatja az arcát. * Lassan és óvatosan haladunk előre; A víz már jóval mélyebb és tele van örvényekkel. Az öreg halász kettőzött figyelemmel kormányoz; a két vajszkai­­ról csorog az izzadság. Már idelát­szik a plavnai torony; másfél óra és célhoz érünk. A dombokhoz közel egy csónak. Ha­lászember. Hálót vet a vizbe. — A rosseb egye meg — károm­­kodja el magát az egyik vajszkai — ennek sincs jobb dolga. Mikor egy vonalba érünk, átszól hoz­zánk a halász. — Honnét? — Vajszkáról. — Igaz, hogy elöntötte a víz? — Ki mondta? — Plavnán azt beszélik. Megnyugtatják, hogy rémhír az egész, aztán tovább megyünk. Delet harangoznak, amikor kikötünk a-plavnai faíuvégen. (H-i.) A „Góliát“ visszatért Balkán-híjáról Útirány; Noviszad—Páris — A pilóta nap szúr ást kapott • Noviszadról jelentik: A párisi Fahr­­mann-repülőgépgyár legújabb alkotása a tizenhatüléses »Góliát« nevű óriás­­repülőgép, amely junius közepén in­dult ed Párából és Torino, Lyon és az Aipesek felett elhaladva, Udinén át ti­zenkét órai ut után Noviszadon földre szállt. A monstruózus repülőgép ka­tonai célokra szolgál és éjszakai bom­batámadások keresztülviteliére van felszerelve. A Fahrmann-repülőgép­gyár a »Góliát«-ot Balkánpropaganda­­utra küldte azzal a rendeltetései, hogy a Balkán-áll am ok repülőparancsnok­ságai megismerjék az aviatika leg­újabb csodáját. A »Góliát« noviszadi első tartózko­dása alkalmával magasrangu repülő­tisztekből! áló szakértőbizottsággal junius tizenhetikén Noviszadról Beo­­gradba huszonöt perc alatt repült el, majd százötven kilométeres átlagse­bességgel Dél-Szerbiáig jutott el, ott a -nagy vihar miatt megfordult és Grocska és a Duna feilet elhaladva, visszatért Noviszadra. Másnap a »Gó­liát« Cuopé pilóta vezetése alatt a Fahrmann-gyár igazgatójával: Trayor Egonnal és több kísérővel Noviszadról Szófiába repült. Néhány napi szófiai tartózkodása után a hatalmas aerop­­lán Bukarestbe, onnét Konstantiná­­polyba ment és kedden Athénből visz­szatéröben ismét NoviszadTa érkezett A »Góliát« világhírű pilótája, akt Lyon és a Földközi tenger felett leszál­lás nélkül, harminckét órás repülésével világrekordot tart, noviszadi utjának utolsó szakaszán napszurást kapott, úgy hogy Noviszadra érkezve, ágynak dőlt és orvosi kezelés alatt áll. Mihelyt felépül Coupé pilóta, a hatalmas repülő­gépet visszavezeti a Fahrmann-gyár pá­risi hangárába. A nyolcszáz lóerős motorral felsze­relt repülőgép Noviszadról Párába tíz óra alatt szándékszik útját — leszál­lás nélkül — megtenni.

Next

/
Thumbnails
Contents