Bácsmegyei Napló, 1926. július (27. évfolyam, 178-208. szám)
1926-07-20 / 197. szám
BÁCSMEGYEI NAPLß 192E julius 20. Harc a vasárnapi munkaszünet körül A bánáti kereskedelmi kamara és a hecskereki magánalkalmazottak tiltakozása a vasárnapi n unkaszünet megsértése miatt Velikibecskcrekről Jelentik: A bánáti munkaadók és alkalmazottak között évek óta harc folyik a vasárnapi munkaszünct miatt. A bánáti kereskedelmi és iparkamara ebben a kérdésben arra az álláspontra helyezkedett, hogy a vasárnapi munkaszünetet minden vonalon fenn keil tartani és a kamara állásfoglalása alapján a munkaadók nagyrésze is elfogadta a teljes vasárnapi munkaszünetet. A kamara többszöri intervenciójára Alckszijovics Mita beogradi főispán a múlt évben rendeletet adott ki, mely szerint a vasárnapi munkaszünetről szóló magyar törvény rendelkezéseit a legszigorúbban be kell tartani és vasárnap heti piac sem tartható. A rendelet kiadása után néhány hónapig teljes nyugalom volt ebben a kérdésben, mig pár hét előtt újból kiújult a harc. A kikindai városi tanács ugyanis ismét visszaállította a vasárnapi hetipiacot, mire a kikindai kereskedők egy része tekintettel arra, hogy hetipiackor legnagyobb a forgalom, vasárnap délelőtt nyitva tartotta üzletét. A többi kereskedő ezt sérelmesnek találta és minthogy nem akartak összeütközésbe kerülni a kerületi főispán rendeletével, beadványban kérték a bánáti kereskedelmi és iparkamarát, hogy illetékes helyen járjon közbe, hogy a vasárnapi hetipiacot ne engedélyezzék miután az a kereskedelmi alkalmazottak érdekei ellen van. A bánáti kereskedelmi és iparkamara a kérés alapján hétfőn beadványt intézett a torontálmegyei alispáni hivatalhoz és kérte, hogy a vasárnapi munkaszünetnek Kikindán is szerezzenek érvényt, vagy az egész Bánátban vonják vissza. A kamara beadványában kifejtette azt is, hogy a munkaszünet megsértése nemcsak az alkalmazottakra és azokra a kikindai kereskedőkre sérelmes, akik betartják a főispán rendelkeFloridorhól Ce észt in lesz Irta; Balázs József Esténként külvárosi tánctermek zongoráit verte, hogy fentarthassa magát, nappal a Zeneakadémiára járt. Szentimentális, enyhén cinikus pesti fiú volt. Tudott megalázkodás nélkül alkalmazkodni és tiszteletteljesen maliciáikat mondani. Amikor oklevelét elnyerte, minden kínálkozó állásra ajánlkozott. Zilált, bizonytalan életének fix pontja az operett volt, melynek bizarul dallamos muzsikája ott zsongott a homloka mögött s a mellében. Részleteit ott improvizálta az áporodott levegőjű táncteremben, mig az örvénylő párok verejtékezve hullámzótok előtte. Bs délutánonként valamely füstös kávémérésben irta a hangjégyeket, lármásan kártyázó facér incsterlegényekkel és helynélküli cselédlányokkal körülvéve, akik sanda tekintettel méregették a »tintanvalót«. Már a harmadik felvonásnál tartott, arfftkör meghívták orgonistának a csendes püspöki városba. Kissé sajnálta a színesen fanyar pesti éjszakákat, a táncban örvénylő tarka tömeg ringató látyásiyát, de azért rezignálta« nyugodott bele, hogy rendes emberré váljék. Már elfáradt kissé. • Az énekes kanonok lakosztályának végében kapott egy kis szobát, melyben egy elhangolt pianinót is talált. Vasárnap ült először az orgona elé s zését, hanem sérti azoknak a városoknak és községeknek érdekeit, amelyekben hétköznapra helyeztek át a vasárnapi hetipiacot. A becskereki magántisztviselők és Bécsből jelentik: Az országos esőzések és nagy zivatarok élelmezési válságot idéznek elő Ausztrálban. Az ország minden te nn ovid ékéről •még most is esőzéseket jelentenek, az aratás csaknem egész Ausztriában megkésett és kérdés, hogy a gabona egyáltalán megérik-e kasza alá. Amit a termésből szerencsésebb vidékeken néhol betakaritot-Átmenetileg redukálják az állami tisztviselők fizetését Pérics Ninkő pénzügyminiszter nyilatkozata az ország gazdasági helyzetéről Beogradból jelentik: Pérics Ninkó pénzügyminiszter, akinek útmutatásai alapján már megkezdődött az 1927— 1928. évi állami költségvetési tervezet összeállítása, hétfőn nyilatkozott a sajtó képviselői előtt az ország jelenlegi pénzügyi helyzetéről. A pénzügyminiszter a pénzügyi helyzetet rendkívül súlyosnak, de nem kritikusnak tartja. — A helyzet megjavítására — mondotta — különböző reformokat kell életbe léptetni, amiket a kormány az uj költségvetés keretében reméli keresztülvinni. Amellett, hogy minden jogos igényt tekintetbe fogunk venni, a költségvetési tervezet összeállításánál a legnagyobb takarékossággal járunk el. A költségvetés kiadási tételei rendkívül magasak és épp ezért minden körülmények között nagyobb redukciót kell eszközölni. De nem csak a kiadási, hanem a bevételi tételeket is redukálnunk kell, mert a mai gazdasági helyzetben az ország népe több kiadást nem bir el. Ezek után valószínű, hogy a szükséges berukereskedelmi alkalmazottak vasárnap gyűlést tartottak, amelyen elhatározták, hogy tiltakozó deputációt fognak küldeni Szimonovics szociálpolitikai miniszterhez és Alekszijevics főispánhoz. * -■műn.»tak, az is a nedvességtől rothadni kezd. Az idei terméseredményekről szóló hivatalos jelentés annyira vigasztalan, hogy számítani kell arra, hogy Inár februártól kezdve gabonabehozatalra fog szorulni Ausztria. A takarmánytermés is rossz és gyiD mölcs is régen volt olyan kevés Ausztriában, mint az idén. házásokra a költségvetés nem fog fedezetet nyújtani és szükségessé válik egy nagyobbszabásu külföldi kölcsönakció sikeres lebonyolítása. A költségvetés kiadási tételeinek a leszállítását elsősorban az egyes minisztériumok átszervezésével fogjuk elérni. A felesleges hivatalokat beszüntetjük és nagyobb körültekintéssel járunk majd el a nyugdíjazások körül. Lehetetlen állapot az, hogy fiatal embereket nyugdíjba küldjenek, holott még hosszú éveken keresztül tudnának dolgozni. Ez a szempont fogja vezetni a kormányt a tisztviselőredukció végrehajtásánál. A miniszter ezután áttért azokra a károkra, amelyeket az elemi csapások okoztak. Kijelentette, hogy az ország rendkívül súlyosan károsodott a dunai árviz miatt, de nem kétségbeejtő a helyzet, mert egyéb vidékeken nagyon jó a termés. Az árvízkárosultak segélyezésére a kormány hitelt*íog nyújtani. A miniszter végül az állami tisztviselők fizetés-redukciójáról beszélt. — Nagyon megfontolandó — jelentette ki a pénzügyminiszter — hogyan hajtsa végre a kormány a tisztviselők fizetésredukcióját. Ez a redukció, ha be is következik, csakis átmeneti jellegű lehet. Pérics pénzügyminiszter most már állandóan Beogradban fog maradni, hogy a költségvetési munkálatokat személyesen vezesse. A napokban megkezdi munkáját a parlament gazdasági bizottsága is és permanens üléseken fogja letárgyalni az aktuálissá vált pénzügyi kérdéseket. Szélhámos utazó Régóta körözött csalót fogott el a noviszadi rendőrség Noviszadról jelentik: A noviszadi rendőrség hétfőn este egy régóta körözött szélhámos utazót tartóztatott le, aki számtalan bűncselekményt követett el a Vajdaság területén. Még a múlt év február végén történt,' ! hogy Noszák István noviszadi háztulajdonos megbízta a házában lakó Szabó Teréz manikűrös leányt, hogy március elsején a lakóktól szedje be a házbért Szabó Teréz eleget tett a megbízásnak, a házbéreket beszedte és el akarta juttatni Noszák Istvánnak. Időközben megjelent nála Weiszkopf János noviszadi ügynök a háztulajdonosnak azzal az állítólagos üzenetével, hogy a pénzt adja át neki és ő majd elviszi Noszáknak. Szabó Teréz gyanútlanul átadta a pénzt az ügynöknek, aki a pénzt nem adta át a háztulajdonosnak, hanem megtartotta magának. Weiszkopf ezenkívül még számtalan szélhámosságot követett el. Bralics-testvérek viroviticai dobozgyárosok feljelentést tettek ellene, hogy a Vajdaságban a cég nevében megrendeléseket vett fel cs a megrendelésekre előlegeket is kapott. A feljelentés alapján a rendőrség le is tartóztatta Weiszkopfot, de később szabadlábra és rendőri ügyelet alá helyezték. A szélhámos ügynök ekkor Magyarországra szökött át, ahonnét pár nappal ezelőtt titokban visszatért Noviszadra. Az uccán felismerték és viszszatérését bejelentették a rendőrségnek, mely hétfőn este nyolc órakor a lakásán letartóztatta. Élelmezési válság fenyegeti Ausztriái Az állandó esőzések tönkretették az egész termést akkor látta meg Máriát is, a karnagy csodálatosan tiszta tekintetű, madonnaarcú leányát. Mária tömör, bársonyosmezzoszopránja simán, szélesen szárnyait a dóm monumentális kupolája alatt... A karnagy családjában a dóm felépülése óta apáról fiúra szállt ez az állás; a régi ház egyház zenébe kövesedett hagyományaival együtt. E ház lakói az egyházi zenének szentelték életüket és irtózattal gondoltak a profán muzsikára. Iván felismerte a helyzetet és éjszakánként lopva, alig érintve a pianínó rnegsáTgult billentyűit, improvizálta müvének befejező részeit; titkos kéjjel áldozva e pogány oltáron. A felfedeztetés veszélyének lázas izgalmai felfokozták képzelőcrejét. Tüneményes gyorsasággal fejezte be müvét s 'elküldte egy színházi ügynökségnek. Azután átengedte magát érzéseinek. Mária átszellemült arca s a dóm misztikuma csakhamar teljesen hatalmába kerítette fogékony müvészíelkét. Avc Máriát" irt, melyben ott zokogott izzó, reménytelen vágyódásának minden fájdalma. A püspök észrevette az uj dalt. Iván előtt megnyíltak a kanonokok dusasztalu, patinás ebédlői. Arányló óborokat ivott antik velencei kristályokból s mélázva hallgatta a bölcs tréfákat. Xjgy elpihent volna zaklatott iijusága e langyos jómódban, ha nem gyötrődött volna Máriáért. Egyszer csak hire járt, hogy a püspök őt szemelte ki a karnagy utódjául s egy vasárnap mise után a karnagy meghívta őt ozsonnára. Iván mellét a balsejtelem ülte meg, amikor a sötét boíthajtás alatt komoran terpeszkedő ónémet bútorok közé lépett. De a régi spinéthez támasztott, gyöngyházintarziás héthuros hárfa mögül Mária mosolygott feléje; fölragyogott az arca. Ozsonna után a karnagy óva intette, nehogy lealjasodjék a profán zenéhez, mert a muzsika osak Isten dicsőítésére való s aki ez ellen vét, az eladta lelkét az ördögnek. Ilyenek pedig nem léphetik át e ház küszöbét. Ivánnak a mellébe nyilallottak ezek a szavak. A darabja már a színházi ügynökség könyvespolcán porosodott. Azzal vigasztalta magát, hogy ott is marad örökre. Hónapok teltek. Iván minden vasárnap a karnagyóknál uzsonnáit és jövetmenet lopva megcsókolhatta Mária ujjahegyét is. Már nyilatkozni akart, amikor a pesti lapok tele lettek az uj ismeretlen zenész nevével, aki a »Pogány dal«-t irta. Még aznap magához hivatta a karnagy s eléje téve az újságot, szigorúan megkérdezte: — ön az a pogány dalos! — Én — felelt a szerző önérzetével Iván. — Akkor ön megcsalt bennünket, mert ledér muzsikát irt. Megmondtam elöre; bekövetkezett. Ezt a küszöböt ön többé nem lépheti át. A hangja keményen, szárazod pattogott. A függöny meglendült s Mária jelent meg az ajtó keretében, égfelé fordított szemmel s imádságra kulcsolt kezekkel, mondván: — ... És bocsásd meg a mi vétkeinket valamint mi is megbocsátunk az ellenünk vétőknek... — De szabadíts meg a gonosztól! — zengett a karnagy hangja komoran. Ivánban felágaskodott a megsértett művész gőgje és kemény léptekkel távozott. Egy héttel később halálos keserűséggel ült a páholy hátterében, majd bódultán hajlongott a lámpák előtt, utóbb a hozzáférhetetlen, körülrajongott művésznő ölelte magához a kulisszák mögött s a siker extázisában ajkoncsókolta. És Iván, miközben a rizsport porolgatta frakkjáról, Máriára gondolt, akinek finornrajzu szája körül az elérhetetlenség tiszta, hűvös mosolya vibrált. Reggel sikerült megszöknie a rögtönzött bankettről. Bolyongás közben templom tájékára tévedt és bement. Letérdelt a mellékoltár elé. A Szűz Anya dicsfénnyel övezett homloka alól Mária csodálatosan tiszta tekintete nézett le rá. A mellét szinte szétfeszítette a kin, de a homloka mögött fájdalmas, komoran fenséges pogány muzsiké zendült... Máriáért volt, akitől ez választotta el mindörökre. Szeméből kibuggyant a könny, arcán a minden akarást művészetté magasztositó örök szenvedés szomorú, elégedett mosolya ömlött el
