Bácsmegyei Napló, 1926. július (27. évfolyam, 178-208. szám)
1926-07-18 / 195. szám
16. oldal. BACSMEGYEl NAPLÓ 1926 julius 18. Viláq feltalálói egyesüljetek! Egy szuboticai többszörös feltaláló legújabb találmánya: a Feltalálók Egyesülete Tizennyolc találmányon keresztül a hadügyminisztériumtól a bolondok házáig — Hát ezt honnan tudja? — kezdtem kissé kételkedni. — Semmi sem világosabb ennél. Mert kérem, amit még eddig elkészítettem modellbe, az mind jobban sikerült, mint ahogy a tervek után gondoltam. Hát hogyne sikerülne a többi is. fel a hadügyminisztériumba. El is mentem és az ott összegyűlt mérnökök előtt magyarázni kezdtem egy tábornoknak. De az volt a baj kérem, hogy én nem tudok németül és igy tolmácsolni kellett. Az egyik mérnök tolmácsolt és én kérem azt hiszem, hogy irigy lehetett. Kató Gergely kovácsmester múltja és jelene — •Kató Gergely vagyok — mutatkozott bé, átlépve a szerkesztőség küszöbét. Az ember ezt többnyire tudomásul veszi és nem tulajdonit annak nagyobb jelentőséget, ha valakit Kató Gergelynek neveznek. Kató Gergely esetében is ez. történt. Végig néztem rajta és két másodperc alatt' meggyőződtem, .arról, hogy alacsony, barna, hogy . kis nyírott bajusza van és hogy rendes sötét ruhát visel, azután vártam, ho§y mit akar, mit kíván, mi egyébbel áll összefüggésben az a körülmény, hogy megnevezte magát. —• Kérem, uram — kezdte — én a szegénysorsu feltalálók érdekében járok. Azok érdekében, akiknek nincsen anyagi erejük ahhoz, hogy találmányaikat értékesíthessék. És kérem, ezen a bajon csak az segít, ha a feltalálók egyesületbe tömörülnek. Ez az én ötletem és most azért jöttem, hogy támogatásukat kérjem a keresztülvitelhez. Eddig rendben van. Tehát Kató Gergely foglalkozott egy — ugylátszik niég megoldatlan — problémával, azaz, hogyan lehetne megmenteni egy csomó taláimányt az emberiség számára. Feltalált egy mentőötletet és ezzel megszerezte a jogcímet ahhoz, hogy a majdan megalakuló »Feltalálók Egyesületéinek tagjai közé sorozzák; De nem eddig van, mert: — Kérem, én is érdekelt fél vagyok. Tizennyolc találmányom van és nincs egy krajcárom. A feltalálóknak éppen ezért van nagy szükségük arra, hogy egyesüljenek. Sokan vannak, akik sírba viszik jótékony, hasznos találmányukat, mert nincs pénzük. Vannak sokan, akik feltalálnak, találmányuk jó, szabadalmaztatják, de mikor jön össze az a százezer dinár, ami kell a teljes megvalósításhoz? Próbálkozom. Hirdetek, leveleket küldök szét három-négy nyelven, költséget csinálok és mi az eredmény? Néhány hét múlva kapok választ: nagyon sajnálják, de egyelőre nem vesznek szabadalmat. Ha igy végződik, még jó. Mert megtörténhet, hogy az embert kigunyolják. csúfolják, bolondnak nevezik, sőt beviszik a bolondok házába. Még kanaluk sem volna, ha nem találják fel. Telefon, repülőgép, lónélküli gépkocsi, paradicsom-paszirozó szita, gombostű, ez mind, mind találmány. Még pénzük se volna, ha nem találják fel... Kis szünetet tartott, ismét eszébe jutott a pénzkérdés, ami kizökkentette gondolatmenetéből. — ... Nincs más hátra, egyesülni kell. Ha egyesülünk, mindegyikünk célt ér, minden találmányt rövid idő alatt értékesíthetünk és nyugodtan folytathatjuk tovább a feltalálást. Hogyan? Öszszeadjuk valamennyien kevés pénzünket és értékesitjük a legkönnyebben értékesíthető találmányt, azután a jövedelemből másikat és másikat és igy tovább. Úgy gondolom, hogy minden kollégám felkeresne ebben az ügyben vagy személyesen, ez esetben nem kell semmi egyéb, vagy levéllel, de ez esetben kell válaszbélyeg. Csak úgy egyszerűen, imának Kató Gergely névre, IV. Boskoviéeva-ucca 12. szám, Szuboticán. „Tizennyolc találmányom van“ — Magamról beszéljek? Kovácsmester vagyok és a Felsőbácskai; Gőzmalomban dolgozom. Már húsz éve foglalkozom olyasmiknek az előállításánál, ami eddig nem volt és büszkén merem állítani, hogy tizennyolc találmánnyal leptem meg ezt a hálátlan emberiséget. Székely-Kcvén születtem és már gyerekkoromban éreztem, hogy sokra fogom vinni. Az első. amit feltaláltam, lepülógéppei azonnal felszállni. Mert ezt is lehet, csak tudni kell. És én tudom. Azután feltaláltam egy vonalzó gépet irodai használatra. Azután egy viz alatt járó hajót... — De hisz az már van — szakítottam félbe. — Na jó, kérem. Vanni van, de nem olyan. Aztán feltaláltam a Iából fájtától, koyácsmühelyek számára nélkülözhetetlen. Én már évek óta ezzel fújtatok. Ezzel kapcsolatosan említem meg egy másik találmányomat is, a ráfhuzógépet, ami szintén a szakmába vág. No meg a lakatot, ami ugyan már lakatos szakma. — Hát az milyen lakat? — érdeklődtem. — Az kérem, egy egészen közönséges lakat, mint a többi, csakhogy nem lehet olyan könnyen kinyitni, mint a többit. — Eszem ágában sincs kételkedni — vetettem közbe. — Aztán kérem, itt van a perpétuummobite, de ezt már nem is igen említem, mert már sokan feltalálták és nagyon közönségessé vált. Sokkal érdekesebb a menőszék. — Hogyan? — A menőszék? Abba csak bele kell ülni és megy magától. Úgy mint a villamos, nem is úgy, mert a villamos sokszor megakad, szemben a menőszékkel, amely sohsem akad meg. Az egész kérem az, hogy egyensúlyt veszít és ezért megy. Hasonlít hozzá a másik találmányom, a lónélküli szánkó. Kézzel kell hajtani, csak a kereket forgatni. Megy magától, amerre akarja az ember. Ennek kérem, nagy jövőt jósolok. Mert mellékesen jósolok is, de nem hivatásosan. Csak épp, mert kitalálási szakmámba vág... Majdnem elfelejtettem említeni a szilfelrakó gépet. Ez kérem, sok balesettől fogja megmenteni a gyári munkásságot. Aztán kérem, hogy folytassam tovább, feltaláltam az ablakbecsakó gépet Kérem, az ember egyszerűen becsapja az ablakot és úgy marad. — ? ■ *— Nem az ember, az ablak. — Na jó és hogy nyílik ki? feszegettem a kérdést. Az ember egyszerűen csavar egyet a fogantyún — válaszolta — és akkor kinyílik. Csodálatosan egyszerű, kérem. Az az érdekes, hogy előttem még senki sem jött rá. De menjünk tor vább. Itt van a kerék, amely eddig hiányzott. — ?? — A kerékbe kérem be kell ülni és akkor megindul és nem dől fel. Mert a másik kerék is megindul, de magától feldül. Kérem, egy kitűnő közlekedésügyi eszköz. Egy igazi jármű ez a kerék. Van azután egy csomó haditalálmdnyom is, amelyeket nem akarok most felsorolni, mert akkor nem veszi meg a hadvezetőség. Azt fogja mondani, hogy az már nem titkos, ha más is tud róla. Ha pedig nem titkos, meg tudja más hadvezetőség is és akkor az én hadvezetőségem nem használhatja. Ami meg van s ami nincs Amikor eddig eljutottunk, égtem a kíváncsiságtól, hogy mi minden találmányát készítette már el kicsinyben. Melyikről van modell, melyik modell működik, melyek nem és egyáltalán miegymás? ... — Hát kérem — válaszolta kérdésemre — modellben mái meg van a szij-felrakó gép, a vonalzó gép. a lakat, meg az ablakbecsukó, no meg. a fújtató. Ez. nem éppen modellben, hanem használatban. A többi csak papíron vair meg, meg a fejemben. De biztos, hogy jó mindegyik, az eddig még hiányzó keréktől, a víz alatt járó hajáig. Az első szabadalom — Az egyikre már van szabadalmam is — folytatta — most, április elsején szereztem meg a szabadalmat a szijfelrakó gépre. Amikor bemutattam a modellt, mindenki megdicsért. Mert ám ez a gép nagyon praktikus. Eddig ugye, ha az átkötő szíj leesett a kerékről, akkor kézzel tette fel az ember. Ezentúl a géppel fogják feltenni, feltéve, ha valaki megveszi a taláimányt. Különben már tárgyalásokba vagyok bocsájtkozva ebben az ügyben. A bekalkulált tébolyda — A múltamról is? Kérem a hetedik találmányom feltalálásáig semmi különösebb nem történt velem. A hetedik és nyolcadik találmányom között tört ki a háború, én pedig bevonultam trénnek. Egy ideig tréneltern, kérem, de aztán elhatároztam, hogy egy-két szakmábavágó találmányt eladok a hadvezetőségnek. Jelentkeztem raportra és a főhadnagy urnák bizalmasan elárultam a tervem. Megmutattam a rajzokat is, amiken persze ő nem tudott eligazodni, de tisztában volt nyomban a jelentőségével, mert kihallgatásra terjesztett — Miből gondolja? — Mert kérem valamit ott súgott, mire se szó, se beszéd, összepakkoltak és zofort levittek Temesvárra, a bolondok házába. Négy hónapig voltám kérem ebben a tébolydában, bolondok között. Négy hónap múlva pedig szabadságoltak és igy megváltam a trénségtől is. Meg a háborútól is. — Mit mondjak, nem is volt maga' olyan bolond — jegyeztem meg. — Hát kérem — fejezte be — ez a múltam. Mint előzőleg mondottam, minden feltalálónak életébe be kell kalkulálni a tébolydát. Ez már a mi sorsunk— Kató Gergely ezzel búcsúzéra nyújtotta a kezét és távozóban az ajtóból még visszaszólt: — Kérem tegyék közzé okvetlen azt az egyesülési eszmét. A cimem, mint mondtam is, Kató Gergely negyedik kör, Boskovićeva-ucca 12, de jó lesz a Felsőbácskai time is. ] Kató Gergely kívánságát ezennel teljesítem. Miért ne sorozza azt a Feltalálók Egyesületét is többi találmánya közé — tizenkilencediknek. Magyarg Domokos „He lássafctöbb spanyol királyt!“ Beszélgetés Blasco Ibasezzal, a száműzött spanyol irőual Menton, julius hó Szobrok, virágok, halak, egy titkár, két autó és egy kis fekete kutya társaságában éppen tornászott villája kertjében a világhírű spanyol Írófejedelem, Blasco Ibanez. Elsőnek a kis irodalmi eb sietett elibém és pozíciójának megfelelően ugatott szörnyűségesen. Stréber dögice volt, olyan nagy hűhót csapott egy interjúból, mintha legalább is merényletet akartam volna elkövetni a gazdája ellen. — Mars! — mondotta erélyesen a köpcös, csikós dresszes ur a nyújtó tetejéről és egy kecses saltóval lenn termett a földön. — Á, újságíró! — mosolygott az angyali öregur és ruganyos léptekkel mellém sietett. Olyan strammul és peckesen járt, hogy öröm volt nézni. Le akartam fényképezni a Goerz kodakommal, de az iró egyszerűen kicsavarta a gépet a kezemből. — Mit gondol? Igy neglizsében csak nem kerülhetek a csehszlovák olvasók elé! Fogalmam sincs róla, hogy miért nézett engem csehszlováknak, önérzetes tiltakozásomnak azonban nem sok foganatja támadt, mert a beszélgetés során továbbra is állandóan le-csehszlovákozott a sárga földig és mivel spanyolul még nem beszélek olyan perfektül. hogy világosságot deríthettem volna erre a homályos pontra, kénytelen voltam lenyelni ezt a kis differenciát, ami köztem és Csehszlovákia között lebeg. — Foglaljon helyet! — kiabált rám és leültetett két meztelen nimfa közé. Á parkja tele van szobrokkal és gyönyörű fayanceokkal. Spanyol stilus. Blasco Ibanez egyéniségével felülbélyegezve. így egyáltalán nem olyan veszélyes a száműzetés keserű kenyerét enni. — Régóta beszél franciául? — Igen... — vallottam be mélyen elpirulva. — Mert olyan eredeti kiejtése van — magyarázta a fejét vakarva és mosolygott szívhez szólóan. Egy hercig nagyapó volt ebben a pillanatban, akinek szeretne az ember a térdére ülni és hintázni, hogy »gyű paci paripa, messze van még Kanizsa!« Igazán nagy önuralom kellett hozzá, hogy meg- ne feledkezzem magamról. — Tornászom és dolgozom. Naponta tizennégy órát ülök az íróasztal előtt. Kolumbusz Kristófról Írok egy nagy regényt. egész Amerika története benne lesz, az első spanyoltól, aki lábát megvetette a parton, napjainkig. Merem állítani, hogy ez a legjobb regényem. Ha ő mondja akkor biztos, mert hiszen rajta kívül még nem olvasta senki.. — A könyv először Amerikában fog megjelenni, angolul. — Mért nem spanyolul? — Nem szeretem a spanyol kiadókat. Gyávák és komiszak. Félnek minden merészebb hangtól és egész oldalakat kihúztak a kéziratomból, hogy az Alfonz meg legyen velük elégedve. — A király önnek hü olvasója? — Bár ne lenne az! En nagyon szeretem a fajtámat. Egy idegen soha nem érezheti úgy át, milyen nagy kötelesség és tradíció az: spanyolnak lenrd! De addig nem megyek haza, amíg Spanyolország nem lesz szabad. Akkor lássam XIII.-ik Alfonzot, amikor a hátam közepét! Egész fel volt indulva és hevesen gesztikulált a két karjával. A nagy Izgalomban leverte a pápaszemét is az orráról. — Bolond ez a király — magyarázta — úgyis rossz vége lesz egyszer, folytonos rettegés az élete, merényletek, gyűlölet és rendőrök között múlnak a napjai. Ma ő már anakronizmus és a nép nem szereti, ha a régi fájdalmakat juttatják eszébe. A véleményemet egyébként megírtam róla a röpiratomban, olvassa el. Általában, ha arról volt szó, hogy valami jót olvassak, akkor mindig a saját regényeit ajánlotta. Nem hiúságból. Meggyőződésből. Egyáltalán nem álszerénykedett. — A világ minden nyelvére le vagyok fordítva — jelentette ki — még kínaira is. Bementünk a dolgozószobájába. Blasco lbanez eltűnt a szomszédos ajtón, hogy átöltözzék, a titkár pedig likőröket rakott az asztalra, közprédául. Ez azt jelentette, hogy szabad választani és ő élt is, sőt visszaélt a mentelmi jogával, azon a címen, hogy előkóstol. Pár perc múlva megjelent a nagy iró, kifogástalan eleganciával öltözve, szivarzsebében kacéros zsebkendővel, amit kibuggyantott a mellére. Most már leengedte magát fényképezni, szépen odaállt a lépcsők elé, profilban, gondosan ügyelve, hogy ne látszódjék a képen kopasz tarkója. Nagyon hiú bácsi. Az utolsó pillanatban még vájkált egyet önfeledten az orrában, aztán intett, hogy exponálhatok. Kicsit pózolt, de ez jól állt neki. Egy szordinósabb, finomabb Szabó Dezső ez a száműzött spanyol. Parist nem tudta meghódítani, mert a iranciák a marokkói hadjáratok miatt jóba vannak a hivatalos Spanyolországgal és Blasco Ibanezt hidegre tették. Mentonban a második felesegé- ' vei él. Egy roppant gazdag nő, akit csak Rubens asszonyaival lehet összehasonlítani impozáns arányai miatt. Állítólag megcsküdött, hogy addig nem
