Bácsmegyei Napló, 1926. július (27. évfolyam, 178-208. szám)

1926-07-17 / 194. szám

4k oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1926 július 17. Aki egyezkedik az állam nevében Egy pénzügyig izgató sági tisztviselő kihasználta ez ad'‘mizériákat s vak­merő csalásokat követett el Becskerekről jelentik: A becskereki pénzügyigazgatóságnál súlyos vissza­éléseknek jöttek a nyomára, amelyeket a pénzügyigazgatóság egyik tisztviselő­je, Dragojev Szlávkó követett el. Dra­­gojev Szlávkó, aki ezelőtt öt hónappal került a pénzügyigazgatóság könyvelési osztályához, nemrégen kiment a szom­szédos Német-Crnja községbe, ahol fel­kereste Schummer János és Tillinger Ferenc gazdálkodókat. Közölte velük, hogy kettőjüknek negyvenezer dinár adótartozásuk van, de ha nyomban ki­fizetnek neki tizennyolcezer dinárt, a többi adótartozást elengedi. A két gaz­dálkodó belement az üzletbe, de mint­hogy nem volt elég pénzük, a tizen­nyolcezer dinárról váltót adtak, ezzel szemben Dragojev kiállított számukra egy hivatalos nyugtát negyvenezer di­nárról. Schummernek és Tillingernek utólag gyanúsnak tűnt fel a dolog és néhány nappal ezelőtt felkeresték Eremin Ozren becskereki pénzügyigazgatót, akivel közölték a történteket. A pénzügyigaz­gató meglepődve szerzett tudomást a vakmerő csalásról és a két gazdálkodót megkérte, térjenek vissza Német-Crnjá­­ra és onnan táviratozzanak Dragojev­­nek, hogy beváltják a váltót. Schum­mer és Tillinger, az utasítás szerint, táv­iratot küldtek Dragojevnek, akinek ta­lálkozót adtak csütörtökre a Korona­szállóba. Ezzel egyidejűleg Eremin Oz­ren pénzügyigazgató feljelentést tett a rendőrségen, ahonnan két detektív ment ki a Korona-szállóbeli találkozóra. Dra­gojev gyanútlanul ment el a Korona­szállóba, ahol a detektívek épp akkor fogták le, amikor elővette a váltót. Be­vitték a rendőrségre, ahonnan kihallga­­gatása után elbocsájtották ugyan, de rendőri felügyelet alá helyezték a nyo­mozás befejezéséig. Dragojev pénteken reggel hét órakor bement a pénzügylgazgatóságra, ahol a főkönyvben több tételt tintával keresz­tülhúzott, úgyhogy olvashatatlanná vált. Erre azonban nyomban rájöttek és el­rendelték a vizsgálatot, mert az a gya­nú, hogy Dragojev már több Ízben kö­vetett el csalást a pénzügyigazgatóság kárára. A feltevés szerint Dragojev úgy követte el csalásait, hogy a főkönyvbe bevezette a felvett összeget, amit az-Drámának lenni Irta: Komlós Aladár — ön látni fogja, doktor ur, hogy nem vagyok őrült... és mégis, ami teg­nap történt... Érzem, meg kell őrül­nöm, ha ez tovább tart... Istenem, ha meggondolom, azelőtt én voltam a legjózanabb ember... Kérem, el fogok mondani mindent, ipontosan: Jegyző vagyak, Nagyleho­­tán. Ott is éltem le az életem nagyobb részét. — Pesten csak egy esztendőt töltöttem, jogászkoromban. Most is csak a darabom hozott fel Budapestre, a »Vándor«, a jövő héten lesz az ötve­nedik előadása. Megjegyzem, ez az első Írásom, ami országos ziyilvános­­ság elé került, a feleségem... de ez (különben, azt hiszem, már nem tartozik ide... Eh, nem akarom sok fecsegéssel un­tatni doktor urat: Tegnap este együtt vacsoráztam három irótársammal. Fö­lösleges, hogy megnevezzem őket: elég (az, hogy mind a hárman országos ne­vű emberek, én jóformán gyerekkorom óta nagy íróknak tiszteltem őket.’Ta­lán túlságosan Is: úgy megszoktam már, hogy gyerekszemmel felnézek rá­juk, hogy hiába nőtttem talán melléjük, én ma is csak fönt látom, vagy — hogy is mondjam —- a szememmel felemelem őket... Ök mind a hárman úgy háti­ig afr velem, mint egyenranguval. Nem áfák most nőve#**, hogy -részletesen után megtartott magának. A csalás csak a főkönyvek lezárása után derült volna ki, ha az ott bevételezett tételek hiá­nyoznak a pénztárnaplóból. A rendőrségi nyomozás folyamán egyébként megállapították, hogy Dra­gojevnek bűntársa is van Schummer molifalvai községi pénztárnok személyé­ben, aki felhajtóként szerepelt. elmondjam önnek, doktor ur, mit be­széltünk. Elég annyi, amit mondtam: az asztalunk fölött úgy röpködtek, olyan — hogy is mondjam — magától­­értetődőséggel a legnagyobbak nevei... érezni kellett, hogy ezek a legnagyob­bak itthon vaunak ennél az asztalnál, itt nem nagyúri vendégeknek, hanem idetartozóknak érzik őket... Nem ta­gadom, titokban beleremegtem a do­logba. Pedig, ugy-e, már ez sincs rendjén valakinél, aki maga is gyako­rolja a dolgot... Meglátja, doktor ur, ez valahogy mind hozzátartozik annak az őrültségnek a megértéséhez, ami ké­sőbb történt... Tudja, úgy éreztem magam, mintha halandó testtel, álru­hában az istenek asztalához lopóztam volna és most folyton attól félnék, hogy rájönnek a csalásra... Egy kicsit talán sok is volt a snapsz... No szóval, hogy ne nagyon húzzam a dolgot, egyszercsak... de nem, kár volt a snapszot hangsúlyoznom, mert én teljesen józan voltam... hiszen ha nem lettem volna az, nem is lenne semmi ag­gasztó az egészben... Szóval hát — ön ki fog nevetni — kezdtem kételkedni benne, hogy én Írtam a darabomat... Azaz, hogy nem volt ez ilyen határo­zott tudatos kétely, tudtam én, hogy én írtam — és mégis... Kövérnek, zsíros­nak éreztem magam, a gyomrom kelle­metlenül teli volt a nehéz és hosszú va­csora után, az arcomhoz nyúltam és éreztem, hogy keményen serked a sza-Dragojev Szlávkó az utóbbi időben feltűnően költekező életmódot folyta­tott, sokat mulatott és autót vásárolt magának. A autót azonban néhány nap­pal ezelőtt tizennyolcezer dinárért el­adta, amiből arra következtetnek, hogy szökni készült. A pénzügyigazgatóság az esetről je­lentést tett a pénzügyminisztériumnak. kállam: szóval éreztem, hogy testem van és — nem tudom, mit szól ehhez doktor ur — én azt gondolom, lehet, hogy ez laikus magyarázat, hiába, én mégis azt hiszem, innen van minden. Azt gondolom, én a testem érzésétől akarok megszabadulni... nem tudom, miért érzem bűnös, xut és gyötrelmes dolognak, hogy testem van, de azt hi­szem ma, én csak azért akartam mindig iró lenni, bogy a testemtől megszaba­duljak, hogy tiszta gondolat... igen, hogy tiszta dráma legyek, vagy tiszta regény, vagy tiszta vers... mert ver­set is irok... No és dráma helyett nem lettem csak drámairó... Talán hiába volt minden, Minden erőfeszítés ... Hi­szen oly nagyszerű lehet egy drámá­nak vagy egy regénynek: — csupa gondolatnak lenni, csupa képnek, foly­tonosan, megszakadás nélkül, hűvös tisztaságban lebegni — és most kide­rült, hogy az ember, még ha iró is, mi­lyen végtelenül gyarló lény ehhez ké­pest: hogy az agya rusnya és sokszor üres és érzi, hogy a teste zsíros, a gyomra tele van és az arca durva és borostás... Ó, biztos, egész biztos ... akkor is kevesebb voltam én a drámá­nál, amikor Írtam: hiszen százszor félbehagytam,' amíg Írtam: hiszen csak nagy üggyel-bajjal éppen hogy fel tud­tam vonszolni magam arra a magas­latra, ahol a drámám mozog: hol szen­vedélyek égnek, mint a láng és gondo­latok csapnak össze, mind kardpengék. is tette a jugoszláviai vendéglősök legutóbbi beogradi kongresszusán. A kongresszus úgy határozott hogy hatvantagu küldöttséget meneszt a pénzügyminiszterhez és kérni fogja az illetéktörvény módosítását oly­­képp, hogy a határidőn tül történő fizetés esetén csupán csak kamatot számíthasson fel az állam, mig a különböző büntetési módozatokat törölje el. A szuboticai vendéglősök egyesü­lete, amikor tudomást szerzett a pénzügyminisztérium határozatá­ról, nyomban ülést tartott, amelyen úgy döntöttek, hogy Juries Márkó képviselőt fogják felkérni, járjon el* a pénzügyminisztériumban, a hatá-' rozat visszavonása érdekében. Ez­zel egyidejűleg a pénzügyigazgató­ságnál felebbezéssel is éltek a meg­büntetett vendéglősök a szigorú íté­let ellen. Neuner képviselő és a cseszf:ereki jegyző Egy parlamenti interpelláció visszhangja Dr. Neuner Vilmos németpárti nemzetgyűlési képviselő — mint a Bácsmegyei Napló és egyidejűleg az egész ország sajtója közölte — parlamenti kérdést intézett a pénz­ügyminiszterhez Sztojkovics Milán csesztereki jegyző ügyében, akit az; adóbehajtások körül visszaélésekkel; vádolt meg. Erre a tudósításra most Sztojkovics Milán, a csesztereki jegyző helyreigazító nyilatkozatot] küldött be. 1 Sztojkovics többek között annak közlését kéri, hogy az adóvailomási ivek körül szabályszerűen és a tör­vény értelmében járt el, okmánybé­lyegeket nem tartott meg magának és senki számára sem töltött ki adó­iveket honoráriumért. A tőkekamat* és járadékadó kivetésére vonat­kozó vádra kijelenti, hogy a legna­gyobb kivetett összeg negyvenezer dinár »és ebben az uzsoráskodásért való büntetés is ki van szabva«. Vé­gül hangsúlyozza Sztojkovics, hogy megvan a jegyzői álláshoz méltó kvalifikációja, mert kereskedelmi akadémiai érettségit tett és hétévi gyakorlata is van. Én irtam-e valóiban ezt a drámát? Ä három nagy íróra néztem az asztalom körül, 'hogy kiolvassam az arcukból, van-e bennük is efféle kétség önmaguk iránt: fáradt és fénytelen volt a sze­mük, de nyugodt és biztos. Talán meg sem értettek volna engem... Ha jól emlékszem, hajnali három óra felé járhatott, mikor az az őrjítő do* log történt, amely voltaképpen önhöz hozott, doktor ur. A fejemhez kapok és elrémüiök, ha rágondolok: istenem a pontos és józan jegyző, aki voltam — hát hova lettem, mi lett belőlem? Hisz ez szörnyű, ez már az őrület maga!.... Eh, nem beszélek sokat, doktor ur, ez történt: Hajnaltájt egy nagyobb társa­ság jött a tnulátóba, ahol iddogáltuníf. Színészek, festők, irók — összeültünk. Egyszer csak az egyik festő feláll és {elköszönt engem... felköszönti a »Ván­dor« szerzőjét, akitől még annyi kitűnő alkotást... és igy tovább. Én felálltam pohárral a kezemben — mindenki rám­nézett, a »Vándor« szerzőjére — én egyszerre csak éreztem, hogy sötét hullámok csapnak át rajtam... de megjegyzem, mindenre a legtisztábban emlékszem: világosan látom, ahogy egy furcsa idegen hang, amit még so­sem hallottam, kiabálni kezd a torkom­ból: »A Vándort nem én írtam, nem én írtam!« és az ijedt, nagy szemek min­denfelől ... és ahogy a borospohár szilánkjai, amit az asztalhoz vágtam, recsegve szerteszáHnak... Bánf fy Miklós gróf kihallgatáson jelent meg a román királynál A volt magyar külügyminiszter hűségéről biztosította Ferdinand királyt Bukarestből jelentik: Bánffy Mik­lós gróf, volt magyar külügyminisz­ter, aki a napokban letette Bukarest­ben a román állampolgársági esküt, Sinajában kihallgatáson jelent meg Ferdinand királynál. Az audiencián a király örömét fe­jezte ki, hogy Bánffy Miklós vissza­tért Erdélybe és román állampolgár lett. A volt magyar külügyminisz­tert, aki hűségéről biztosította Ferdi­­nánd királyt, a kihallgatás után reggelire lát­ta vendégül az uralkodó-pár. Bánffy hűségnyilatkozata és az udvarnál tett látogatása román po­litikai körökben jó hatást tett. és nagy feltűnést keltett. Két szuboticai kávéháztól megvonták az itaimengedélyt A pénzügyminisztérium késedelmes fizetés miatt ötven szuboticai vendéglőst büntetett meg A szuboticai pénzügyiigazgatóság felterjesztésére a pénzügyminiszter súlyosan megbírságolta azokat a szuboticai vendéglősöket, illetve kocsmárosokat, akik a kitűzött ha­tárnapig nem fizették be a pénzügy­­igazgatóságnál az italmérési illeté­ket. Az erre vonatkozó miniszteri határozat most érkezett le Szuboti­­cára és az teszi érdekessé, hogy a pénzügyminisztérium nem egyfor­mán bánt el a késedelmes fizetők­kel. Amig ugyanis vannak olyan vendéglősök, akik még pénzbirságot sem kaptak a késedelmes fizetés miatt, a legtöbbjét súlyos pénzbír­ságra Ítélte, de olyanok is vannak, akiktől a határozat alapján meg­vonják az italmérési engedélyt. A pénzügyminisztérium mintegy ötven vendéglőst büntetett meg, többek közt Tumbász Lázártól, a Beograd kávéház tulajdonosától, valamint Kladek Istvántól, a Narío­­nal-kávéház tulajdonosától, az ital­­mérési engedélyt is megvonják. Az illetéktörvény értelmében ugyanis, aki a kitűzött határidőre nem fizeti be a félévenként mintegy húszezer dinárt kitevő’ illetéket, azt 1000—3000 dinárig terjedhető pénz­bírságra ítélhetik, aki pedig a határ­időt követő tizenöt nap elteltével sem fizeti az illetékét, attól egysze­rűen megvonják az italmérési enge­délyt. A szuboticai pénzügyigazga­tóság nemrég hetvennégy vendég­lős ellen indított eljárást az illeték­­törvény alapján és felterjesztést tett a pénzügyminisztériumhoz, az ital­mérési engedélyek megvonása iránt. A szuboticai vendéglősök egyesü­lete sérelmesnek találta a pénzügy­­igazgatóság eljárását és azt szóvá

Next

/
Thumbnails
Contents