Bácsmegyei Napló, 1926. július (27. évfolyam, 178-208. szám)
1926-07-15 / 192. szám
6. dldal BÄCSMEBYEI NAPLŐ 1926 julius 15, F) bubifrizura férji engedély nélkül: uálóok Párisbúl Jelentik: Operettbe való, mulatságos eset volt kedden komoly per ■tárgya a párisi törvényszéken, ahol a joggyakorlat ismét egy lépést tett előre, alkalmazkodva az élet által produkált, mindig újabb és különösebb esetekhez. Madame Chaplin — a válóperben az alperes, férjének. Monsieur Chaplinnek egy üzleti utazását felhasználva — a tél folyamán levágatta haját rövidre, hogy a divattal,' s főleg barátnőivel lépést tarthasson. A derék kereskedő távollétében felesége többször bubifrizurásan mutatkozott a nyilvánosság előtt — a tárgyaláson felvonult tanuk szerint — általános elismerést és tetszést aratva minden al halommal. így minden rendben lett volna, azonban nemsokára visszaérkezett Párisba gyarmati üzleti útjairól a férj s kétségbeesve állapította meg, hogy felesége távollétében s engedélye nélkül, megfosztotta magát legszebb ékességétől: dús fekete haj koronájától. Így a viszontlátás percei a hosszas távoliét után nem a legbékésebben indultak meg, mert a tárgyaláson felvonult szomszédok tanúsága szerint a Chaplin-házaspár között, nemsokára Chaplin hazaérkezése után, heves veszekedés indult meg, amelyet állítólag bizonyos b ttlegességek is tarkítottak. Hogy itt pontosan mi történt, ezt senki most már meg nem állapíthatja, annyi azonban tény, hogy a veszekedés után madame Chaplin elhagyta férje lakóhelyét s visszaköltözött anyjához. Chaplin egyideig várta, hogy visszatér felesége, de mikor minden lépést, amit czirányban tett, hiábavaló volt, megindította a válópert az engedetlen bubifrizurás asszony ellen. A tárgyaláson, ahol a feleket Páris két kitűnő válópörspecialistája. La Sugéc de la Chapelle és Card ügyvédek képviselték, az asszony férje gorombáskodással védekezett, amikor a polgári törvényszék tanácsának elnöke azt a kérdést intézte hozzá, hogy miért hagyta el urát. — Ez nem ok — válaszolt a biró — mert a férj fötháborodása érthető, amikor felesége az 6 engedélye nélkül vágatta le halát. így a válást a bíróság határozata a bubifrizurás asszony hibájából mondotta ki, akit igy nemcsak elütött a tartásdij jogától, hanem akinek a drága perköltségeket is meg kellett fizetni. Chaplinnének tehát elég sokba került a férji engedély nélkül megszerzett bubifrizura, a válóokok azonban eggyel sza porodtak a francia judlkaturában, viszont kétséges azért, hogy a Chaplin-eset óta kevesebb asszony vágatná le haját rövidre Párisban, mint a Chaplin-eset előtt... Dollármilliók és dollármilliomosok harca az amerikai szenátorválasztáson Strassburger, a multimilliomos szenátor harcot kezd az alkoholtörvény ellen — Három napig álltak sorban az uccákon az egyik jelölt kortesei, mig a dijaikat egytől-egyig felvehették (A Bácsmegyei Napló tudósitójától) Newyork, junius hó. Pennsylvania államban a legutóbbi szenátorválasztás alkalmával három jelöli mintegy három millió dollárt költött, részben hirdetésekre, részben pedig kortesekre. Ez már azért is nevezetes, mert még Amerikában is, ahol pedig a választási költségekkel nem takarékoskodnak, ez az összeg a rekordot tartja. Eddig a legnagyobb választási költség egy negyedmillió dollár volt, úgy hogy a mostani rekord messze túlhaladja a legutolsó maximumot. De nemcsak azért lesz hires Amerika történelmében az 1926-os szenátorválasztás, hanem azért is, mert akkor indult meg az a hatalmas mozgalom, mely azt lesz hivatva eldönteni, vájjon az Egyesült-Államok tovább fog-e kísérletezni az alkoholtilalommal, vagy pedig letompitja a jelenlegi »száraz« törvény szigorúságát. A pennsylvániai választást egy olyan ember nyerte meg, aki szembehelyezkedve az itt még mindig divó hipokrizisscl, egyenesen arra az álláspontra helyezkedett, hogy az Egyesült-Államok lakói még nem érték el a tökéletesedés azt a fokát, ahol alkoholra már nincs szükség. Ralph Beaver Strassburger, Pennsylvania állam egyik legsúlyosabb milliomosa, akinek a neve úgy Amerikában, mint Európában széles körökben ismeretes, volt a prohibició-ellenesek zászlóbontója. Pcnnsylvániában Strassburger valósággal a keresztes vitézek hevével vetette magát az ütközetbe. Amerika történelme feljegyzi, hogy német neve ellenére, Strassburger Amerika legrégibb családjának leszármazottja. ősei már a tizenhetedik században települtek le Pennsylvaniában, miután Elzász-Lotharingiát el kellett hagyniok az akkori protestáns üldözések miatt. Itt a család hatalmas vagyonra tett szert, amelyet Ralph Beaver Strassburger tovább növelt. Közvetlenül a háború előtt elvette Frederic Bourne, az Egyesült-Államok ellentengernagya leányát és igy felesége révén örökölte a Singergépgyár részvényeinek többségét Apósa ugyanis a Singcr-gyár elnöke volt. Politikában már régebben részt vett Strassburger 1924-ben az Egyesült-Államok elnökjelöltjeként szerepelt. Már akkor ragaszkodott ahhoz, hogy a köztársasági párt, melynek ő egyik vezére, határozottan az alkoholtilalom eilen foglaljon állást. Egy évvel később megverte Pennsylvania állam kormányzóját, Gifford Pinchot, aki pedig Roosevelt elnök legjobb barátja, régebben nagy népszerűségnek örvendett. Az idei szenátorválasztás egyébként nemcsak a milliók, hanem a dollármilliomosok harca is volt. Strassburgerrel szemben állott az Egyesült-Államok pénzügyminisztere, Andrew Mellon, aki a harmadik leggazdagabb embere a világnak. Mellon számlálatlanul vetette a dollárszázezreket a választási küzdelembe és mégis olyan nagy volt Strassburger népszerűsége, hogy nem a pénzügyminiszter jelöltjét, Pepper szenátort, hanem Strassburgerét, William S. Varét jelölték szenátornak. Az Egyesült-Államok szenátusa most vizsgálja, hogy vájjon Mellon kiadásai mind jogosak voltak-e és a vizsgálat során kiderült, hogy Mellonék sok tízezer »kortesnek« adtak tizdolláros jutalmakat. Több tanú szerint három napig tartott, mig a pénzt kiosztották és néha hatosával állottak három uccaliossznyira a kortesek, akik mindegyike megkapta a maga kis sápját. A választásban a leglényegesebb az, hogy az Egyesült-Államok második legnépesebb és leggazdagabb állama nyíltan az alkoholtörvény ellen foglalt állást. A jelek szerint az alkoholtörvény napjai meg vannak számlálva Uccai tüntetés Karlovácon Kalodjera ókatholikus püspök ellen Püspök-látogatás bonyodalmakkal Karlovácról jelentik: A pőréiről hires Kalodjera ókatholikus püspök karlováci látogatása során súlyos összeütközés támadt az ókatholikusok és a katholikusok közt. Kalodjera az ókatholikus templomban istentiszteletet celebrált, mely után az ókatholikus hivek a templom előtti téren gyülekeztek. A tömegbe feíurakodott egy Hropec Alajos nevű szabósegéd, aki Kalodjera elvonulásakor elkiáltotta magát: — Éljen a pápa! Az ókatholikusok rátámadtak a szabósegédre, akit súlyosan összevertek. A verekedésnek a rendőrség vetett véget, mely Hropccct letartóztatta. Az ókatholikus hivek Kalodjerával az élén ezután az Aeroplan nevű kávéház elé vonultak, ahol már előzőleg nagyszámú katholikus gyűlt öszsze és tüntetett a püspök ellen. — Le a tolvajjal! — Hol a püspök szeretője? A tüntetők olyau fenyegető magatartást tanúsítottak, hogy az ókatholikusok. a rendőrség védelme alatt, kénytelenek voltak szétoszlani. A zöldhas Irta: Diószeghy Tibor 1. Amikor az előkelő idegen megpillantotta Zajcsek doktort és integetni kezdett neki, kitűnő barátom úgy tett, mintha nem venné észre és idegesen megrántotta karomat: — Gyerünk innen! — Miért? — Nem akarok ezzel az úrral találkozni. ... Amikor már kint voltunk az uccán, a doktor rágyújtott trabukójára s amig a szivarból tartott, némán sétált mellettem. Az utolsó szippantás után megszólalt: — Tulajdonképpen roppant ostoba ez az egész história... 2. Az idén lesz huszonöt éve — kezdett bele a doktor a roppant ostoba história elbeszélésébe — hogy véletlenül megismerkedtem valamilyen nyári mulatóhelyen azzal az urrai, aki elől most elmenekültünk. Nagyobb társaságban kerültünk össze, nem tudom, ki mutatott b.c egymásnak bennünket, csak arra emlékszem, hogy amikor kezet fogtunk és kölcsönösen a legolvashatatlanabb aláírást morogtuk el nevünk helyett, én Doktor Pályaudvart lebegtem be neki. Azidötájt vicces fiúnak tartottam magara és mindenkinek Így mutatkoztam be, holott még nem vájtam doktor és talán mondanom sem kell, pályaudvar még kevésbé. Mellettem szorítottak helyet neki és beszélgetésünk folyamán megtudtam később, hogy Woltt Albertnek hívják, akkor jött haza valamelyik német egyetemről mint végzett mérnök. En egyetemi magántanárnak adtam ki előtte magamat, ami szemmelláthatólag imponált neki — Ilyen fiatal korban — mondta ez igen szép pozíció, ön még sokra fogja vinni. Ezt olyan komolyan és annyi őszinte tisztelettel jegyezte meg, hogy csaknem elröhögtem magamat. A fiú kissé naiv volt, az akkoriban divatos műszóval ezt úgy mondtuk, hogy zöldhas. Mindenesetre elsőrangú csemege egy válogatott jasszokból álló társaságnak, amelynek tagjai, egyenkint és részesen, a legjobb utón voltak ahhoz, hogy záros határidőn — mondjuk másfél órán belül — tökéletesen berúgjanak. A derék Wolff hamarosan céltáblája lett a legkülönbözőbb és legfantasztikusabb ugratásoknak és az volt a legbájosabb az egészben, hogy ö mindebből semmit nem vett észre, úgy ugrott, mint Osborne, a jelenlegi magasugró világbajnok. Nem tudtunk olyan képtelenséget kitalálni, amit készségesen el ne hitt volna, a maga romlatlan becsületességében fel sem tudta tételezni valakiről, hogy az nem mond igazat. Már nem voltam egészen józan, amikor megemlítette, hogy a Severingmüvek műszaki osztályába szeretne bejutni, de a dolog csaknem reménytelen, mert nincs protekciója. — Hogy hívják annak a gyárnak a Vezérigazgatóját? — kérdeztem tőle — hátha ismerem. — Lovag Halasi Jenőnek — felelte reménykedve. — Persze, hogy ismerem — hazudtam folyékonyan — a legjobb barátom. Majd szólok neki a maga érdekében, ha legközelebb találkozunk. Lehet, hogy holnap délelőtt felmegyek hozzá, Tovább ittunk és már el is felejtettem az egész beszélgetést, amikor Wolff félrehivott. — Tudja, kérem — dadogott egészen megiUetődve — nekem már mennem kell, de előbb nagyon szeretném megkérni valamire... — Parancsoljon — Nem lenne szives egy ajánlólevelet adni nekem Halasi vezérigazgató úrhoz? — Miért ne, szívesen. A pincérrel tintát, tollat és levélpapirost hozattunk és megírtam az ajánlólevelet. Á vezérigazgat ót vén marhának szólítottam benne és egy klasszikus idézetet közöltem vele Goethe János Farkas ifjúkori müvéből, a »Goetz von Berlichingen«-ből; ez a citátum tudva levőleg nem éppen nyomdafestékképes, de annál gorombább. Amikor a levél elkészült, beletettem a borítékba és gondosan ‘leragasztottam. Wolff boldo gan vette át és távozott. Visszatértem az asztalhoz és elmeséltem nyomban az esetet. Általános röhögés, a tréfa mindenkinek hallatlanul tetszett. — Hogy ki fogja rúgni holnap ezt az alakot az a vezérigazgató — ujjongott a kis Horváth és csuklani kezdett örömében. Exet ittunk Wolff egészségére. Csak egy szőke fiatalember jegyezte meg az asztal végén, hogy kissé erős a dolog, tulajdonképen nem lett volna szabad megcsinálni. Lehurrogták. 3. — Ennek a szőke fiatalembernek — mondottam, amikor Zajcsek doktor idáig ért az elbeszélésében — teljesen igaza volt, ezt a vicét nem lett volna szabad edkövetni. A doktor bólintott. — Tudom. De te tudod-e, hogy ki-, csoda ma Wolff Albert? — Sejtelmem sincs róla, — A Severing-gyár műszaki osztályának vezetője és mellékesen Halasi vezérigazgató veje. Az öreg hozzáadta az egyetlen leányát. Akár hiszed, akár nem, az én ajánlólevelemnek köszönheti a karrierjét. — Hogyan? — Pár évvel ezelőtt összejöttünk egy bálon. Rögtön felismert, még mindig ugyanaz a zöldhas volt, aki régen, hálálkodni kezdett, amiért embert csináltam belőle és erőszakkal odacipelt apóséihoz azon az alapon, hogy »nem szép magától, hogy egészen elhanyagolja öreg barátját.« El sem tudod képzelni, milyen kincs Jelenet volt, amikor ott álltam szemtől-szembe az öreggel, ö mentette meg a szituációt, Rétegezett és úgy’ beszélt velem, mintha csakugyan régi, intim Ismerősök lennénk. A vejét valamilyen ürüggyel eltávolította és amikor egyedül maradtunk, igy szólt: »Albert még ma sem tudja, mi volt abban a levélben. Nem mondtam meg neki, mert jiatalkoromban és is kaptam egy csirkefogótól hasonló ajánlást. Engem azonban kidobtak vele.« Azzal hátatforditott és szó nélkül otthagyott. Zajcsek doktor elgondolkozott és hozzátette: — Az öreg gorombaságával nem törődtem, de a vele kedvességét nem tudom elviselni. Ha hálálkodni kezd, úgy érzem magam, mintha a fogam húznák. Inkább mesztről kikerülöm.