Bácsmegyei Napló, 1926. július (27. évfolyam, 178-208. szám)
1926-07-15 / 192. szám
4. oldal. CIRKUSZ Különben hagyjuk, ezt mégsem lehet elmondani Ezerszer megfogadtam, hogy nem fogok többé kávéháZban dolgozni, ott csak zavarják az embert munka közben, mindig jön valaki, akit nem lehet elkergetni, mert ha úgy vesszük, udvarias ember vagyok és a formákra mégis adni kell, pedig sokkal célszerűbb és kellemesebb lenne egyszerűen tüdőn rúgni például ezt az alakot is, aki most letelepedett az asztalomhoz. Mit akar tőlem? Azt hiszi, hogy érdekel, amit összelocsog? Nem, uram, ön engem nem érdekel, sőt egyenesen untat, de ezenfelül még fel is tart. Mert én, bár a felületes szemlélő első pillantásra nem lát bennem mást közönséges feketéző állampolgárnál, valójában alkotok most: egy nagyszabású regényt agyalok ki, amely arra van hivatva. hogy ma még széles körökben ismeretlen nevemet lángbetükkel Írja bele az irodakvmtörténeieni aranykönyvébe. A magam szerény, de tevékeny módján betűket, szavakat és mondatokat ácsolok egymás mellé, hogy az utókor majdan gyönyörködjék maradandó becsükben és hogy azonkívül fölvehessem értük a sordijat, mert sasszáruyakon közéig az augusztus elsejei házbémegyed — s önnek, miszter, van pofája ilyenkor azzal zavarni ihletemet, hogy mit mondott a Málcsi néni, amikor a forró ribizlilevesbe a Bandika pelenkástul beleesett? Mosziő, jegyezze meg, hogy én azt sem tudom, ki az a Málcsi néni. A Bandikéhoz sem volt még szerencsém s fogalmam sincs róla, hogy a huszárőrnagy, akiről most kezd beszélni, azonos-e az előbb említett Málcsi nénivel, illetőleg a ribizlilevessel. Mert mellékesen megjegyezve mindjárt sokkal érdekesebb lenne az egész történet, ha a ribizlilevesről kiderülne, hogy az tulajdonképpen huszárőrnagy, vagy ha a huszárőrnagyot lelepleznék, hogy amikor nem ül lovon, akkor ribizlilevesnek adja ki magát, hogy igy befurakodhasson a Málcsiékhoz, akiket vörös nadrágja megtéveszt. De persze önnek nem jut ilyen fordulat az eszébe és megmarad a sablonnál, hogy a Bandika azért esett bele a huszárlevesbe, mert az a büdös Málcsi nem vigyázott rá, tekintve, hogy el volt foglalva a ribizliőrnaggyal, aki már két év óta fülig bele van esve a Málcsi nénibe, csak a kaució hiányzott. Ne folytassa, goszpodin, mert kegyedet is beledobom a forró málnaszörpbe. Ez az egész marhaság szigorúan privátügye a szóbanforgó Máicsinak és a szóbanforgó törzstisztnek, meg legfeljebb a ribizlibenforgó Bandikénak, másra azonban egyáltalában nem tartozik, legkevésbé rám, akit az őrnagy szerelmi bánata megdöbbentően nem érdekel, akit Málcsi néni szűzies odaadása nem indít meg, akit Bandika tragikuma távolról sem érint olyan közelről, mint ön gondolná, és akit még a forró ribizlioldat is hidegen hagy. Ha öij gondolatolvasó lenne, szinyor, már rég pofonvágott volna azokért a minősített becsületsértésekért, amelyekkel tiz perc óta elhalmozom. Sajnos, kegyed nem gondolatolvasó és nincs tisztában azzal, hogy mi mindent kívánok én önnek magamban, mert ha tisztában volna vele, nem mesélné tovább rendületlen hidegvérrel, hogy az őrnagy a pólyánál fogva kirántotta Bandikat, mire Málcsi a nyakába borult és igy szólt: — Adolf, én... Essünk túl rajta, doktor, hogy mit mondott Málcsi néni az Adolfnak, aztán vegyünk érzékeny búcsút egymástól, mert nekem dolgozni kell. Hát mit mondott? ön nem akarja ezt elmondani? Kérem. Akár a többit se mondta volna el. Engem igazán nem érdekelt a ribizli. Hogy ne legyek megsértve? Egyáltalában nem vagyok. Csak nem értem, hogy maga mént lett most egyszerre ilyen diszkrét. Mért jelenti ki olyan rejtélyesen, hogy »különben hagyjuk, ezt mégsem lehet elmondania BACSMEGYEI NAPLÓ 1926 július 15. Mindent el lehet mondani. Intelligens ember a legkényesebb témákról is tud beszélni megfelelő formában. Ismeri maga az Alraune alapötletét? Na látja. Azt is meg lehetett Írni. Ha a Málcsi néni olyan drasztikus kifejezést használt, hogy az nem nyomdafestékképes, akkor próbálja körülirni. \ Hogy a Málcsi nem szokott drasztikus kifejezéseket használni? Pláne. Annál inkább érdekel, hogy mit mondhatott, amit nem lehet elmondani. Egyáltalában nem érdekes? Ezt bízza rám. Engem roppantul érdekel. Direkt izgat Na, ne legyen rossz és súgja meg szépen. Pofikám, ne húzzon feL Látja, hogy már kezdek dühbejönni. Mondja, vagy nem mondja? Nem? Mars, takarodjon innen! Mész a fenébe? Pusztulj, te csirkefogó! Ha megmondja, visszavonom a csirkefogóit, ez természetes. Csak vicceltem. Nos? Szóval azt mondta, hogy Adolf, én szeretlek? Érdekes!!! Ne mondial Igazán? Skiz Abeogradi Uprava Grada rehabilitálta Bánó Zsigmondot vásárolják, mint a régit vették. ízben a különbséget alig lehet észrevenni és az épitővállalkozóknak sincs kevesebb' dolguk, mint ezelőtt. — Amíg lakástalanok vannak — hangoztatta Mussolini — addig bérházakat, családi házakat kell építenünk, nem pedig palotákat és villákat! A vendéglősök, kávéháztulajdonosok, cukrászok sem tiltakoznak a megszorító rendszabályok ellen, mert ez egyszersmind a konkurenciától való megszabadulást jelentik számukra, a középosztály pedig, amely sok hasznát látja az intézkedésnek, egyelőre csöndesen szemlélődik, nem foglal állást sem jobbra, sem balra. A milánói uccai forgalom egy gondolattal sem lett kevésbé viharos julius 1-e óta és Velencébe sem érkezik kevesebb idegen. így fest Olaszország a zuhanó lira árnyékában. Visszavonták a körözést és megállapították, hogy Bánó ellen semmiféle eljárás nincs folyamatban Beogradból jelentik: A beogradi Uprava Grada 1926 július ?3-iki keltezéssel 19139. szám alatt határozatot adott ki, amely szerint Bánó Zsigmond ellen semmiféle eljárás nincs folyamatban. Ezzel a nagy port fölvert ügy a volt szuboticai vezérigazgató teljes rehabilitálásával fejeződött be. A határozat kiadására az késztette az Uprava Qradát, hogy bebizonyosodott, hogy a köröző levél kiadására alapul szolgáló feljelentés hamis vádakat tartalmazott. Bánó Zsigmond ugyanis egy közös börzeügyletet bonyolított le egy beogradi kereskedővel. Az ügyletből kifolyólag elszámolási differenciák merültek föl a felek között és a beogradi kereskedő, hogy megfélemlítse üzletásrát, a tényállást meghamisítva, büntető feljelentést tett Bánó ellen. Ennek alapján rendelték el a volt szuboticai vezérigazgató körözését, amikor azonban Bánó jogi képviselője a valódi tényállást közölte a rendőrségei és az ügy a lapokban is megjelent, maga a feljelentő vonta vissza feljelentését és újabb beadványában megjelölte, hogy Bánóval szemben tisztán magánjogi igényei vannak. Ennek alapján rendelte az Uprava Grada a köröző levél visszavonását. Ezzel az üggyel kapcsolatban szó esett arról is, hogy az 1918-as forradalom alatt a vasútról nagymennyiségű árut a Bánó és Bröder-cég raktárába szállítottak és a cég nagyobb összeget keresett az elraktározáson. Megállapítást nyert ezzel szemben, hogy a Bánó és Bröder-cég raktárában való elhelyezés pillanatától kezdve állandóan katonai őrség őrizte az árukait és az impériumváltozás után az őrizetet az SHS katonaság vette át, majd később a hadizsákmányoló bizottság a visszamaradt árukaí elárvereztette. Ami az árukból hiányzott, az akkor veszett el, amikor az áruk még az állomáson voltak. Ami a fekbért illeti, az elárverezett áruk után a Bánó és Bröder-cég egy fillért sem kapott és emiatt jelenleg is folyamatban van egy többmilliós per, amelyet a cég indított az államkincstár ellen. A zuhanó lira árnyékában Az olaszok nyugalommal fogadták a takarékossági intézkedéseket — A Bácsmegyei Napló római tudósítójától — — A Urai külföldi nagybankárok tözsdejátéka miatt esik — igy vigasztalják egymást az emberek szerte Olaszországban. Ebben az egy mondatban benne van a mai Itália egész optimizmusa. Ha esik a lira, majd emelkedik holnap és ha holnap is esik, holnapután talán már a dollárnál is jobban fog állni. így biztatják magukat az olasz kereskedők. Hanem az olasz gyárak, amelyek exportra dolgoznak, bizonyos fokig mégis csak leszámítolják az árfolyamkülönbőzetet és ha nemzeti büszkeségből nem is csinálnak idegen valutában árjegyzéket. nagyon örülnek, amikor az autót vásárló idegen megkérdi: — Ha dollárban fizetek, mennyi az összeg? Különben az olasz kereskedelem meglepő egyöntetűséggel helyezkedett a »nagy forgalom, kevés haszoné bölcs álláspontjára. Olaszország, Európa hotelje, az idén is tele van a világ minden tájáról odasercglö nyaralókkal, turistákkal és átutazókkal, akik természetszerűen szükségleteiket is itt szerzik be. Ezeket a rendkívül értékes vásárlókat az olasz kereskedők nem merik maguktól indokolatlan áremelésekkel elriasztani és inkább beletörődnek abba, hogy a pénz ingadozása a haszon egy részét vigye el. Az árakat tehát csak azért nem emelték ok nélkül és nagy arányokban, mert attól tartanak, hogy ez elriasztaná a külföldit, akinek pénzére és érdeklődésére az olasz keresícedeleninek — valljuk be: az egész országnak — ma nagyobb szüksége van, mint valaha. A hatóságok természetesen roppant erővel kezdtek bele a nagy harcba, amellyel az országot meg akarják erősíteni és meg akarják védeni a pénz zuhanásának bajai elől. Ismeretesek azok a takarékossági rendszabályok, melyeket az olasz kormány julius 1-ével életbeléptetett. , Tagadhatatlan, hogy eleinte az egész országban bizonyos elszörnyedéssel beszéltek az uj rendről. — Nem szabad luxuslakást építeni! — mondogatták — nem szabad uj vendéglőt, cukrászdát nyitni, a kenyérlisztet is uj anyagokkal keverik! Bármennyire valószínűnek látszott, hogy nyomatékos okok nélkül Mussolini nem határozta el magát ilyen drákói rendszabályokra, sokan zavargásoktól féltek, sőt egyesek arról beszéltek, hogy az ipari kerületekben lázadás fog kitörni, a gyengébb minőségű kenyér miatt. Elérkezett a kritikus nap, amikor az újságok is kisebb terjedelemben jelenhettek meg és először került forgalomba az uj keverésű lisztből sütött kenyér. Rendőrség és katonaság, meg a fasiszta milicia teljes készenlétben állott — és nem történt semmi. Beszélik, hogy néhány nap előtt baráti körben Mussolini maga is csodálkozott azon, hogy az egész ország milyen nyugodtan fogadta az uj rendet. — Ezt sosem hittem volna! — hangsúlyozta elégedetten. Tény, hogy az ui kenyeret épppgy.. Leánykereskedők garázdálkodnak a Vajdaságban Tizenöt szentai leányt adtak el mulatóhelyekre A szentai rendőrségnek kedden reggel jelentették, hogy M. Juliska tizenhatéves szentai leány titokzatos módon eltűnt szüleinek lakásáról. A rendőrség azonnal megindította a nyomozást. Felkutatták a leány szobáját és két ceruzával irt levelet találtak. Az egyik levelet egy Maca nevű leány irta Szuboticáról. A szuboticai Maca felhívja M. Juliskát, hogy kérjen a rendőrségen személyazonossági igazolványt, amelybe tizenhét éven felülinek írassa be magát. »Tizenhat évre semmiesetre se állittast ki — irja a titokzatos Maca — mert akkor nem vesznek fel az intézetbe«. A rendőrség a levélből arra következtetett, hogy a feltűnően szép tizenhatéves leányt egy szuboticai mulatóhelyre csalták. A szentai rendőrség azonnal érintkezésbe lépett a szuboticai rendőrséggel, az eltűnt leány apja pedig, aki jómódú szentai iparos, beutazott Szuboticára. A szuboticai rendőrség az apával együtt végigjárta az összes mulatóhelyeket és az egyik mulatóban meg is találta a titokzatos Macát. A lány bevallotta, hogy ő irta a levelet M. Juliskának és egy Kővágó nevű asszony utján juttatta el Szentára. Az volt a célja, hogy a tizenhatéves leányt egy rosszhirü mulatóhelyre csalja, amiért ötszáz dinárt kapott volna. A nyomozást vezető Cankovics Miodrág rendőrkapitány megállapította, hogy M. Juliska kedden korán reggel érkezett Szuboticára. A vasútállomásról egyenesen a mulatóba ment, ahol már várták. A mulatóban beváltott egy öt dollárost, kétszáz dinárt kapott érte, azután lefeküdt. Délelőtt tiz órakor, amikor a detektívek először keresték a mulatóban a leányt, a tulajdonosnő eltitkolta, hogy ott van. Amikor a detektívek elmentek, felkeltették a leányt és közölték vele, hogy detektívek keresik. M. Juliska nagyon megijedt. Nem mert tovább ott maradni, mert félt, hogy a detektívek visszajönnek érte. Eltávozott és azt ' mondotta, hogy hazautazik Szentára. M. Juliska azonban nem érkezett haza. A rendőrség most tovább folytatja a nyomozást és megállapította, hogy az utóbbi időben mintegy tizenöt fiatalkorú leány tűnt el hasonló módon Szcntáról, akiket keritőnök drága pénzen adtak el vidéki nyilvános házakba. A szentai rendőrség őrizetbe vett egy asszonyt, akit azzal gyanúsítanak, hogy ő juttatta a lányokat a lélekkufárok kezébe, az asszony azonban tagadja, hogy köze lenne a leányok eltűnéséhez. A nyomozást kiterjesztették az egész Vajdaságra.
