Bácsmegyei Napló, 1926. július (27. évfolyam, 178-208. szám)

1926-07-14 / 191. szám

y 4. oldal. BÁCSMEGYEÍ NAPLÓ 1926 július 14. CIRK USZ B • ■ Szürrealizmus A költővel beszélgettünk délután négy óra felé az ablaknál. Néztük a körutat. Barátom, több modern szép­irodalmi lap munkatársa és a »Szür­realizmus« áldásait fejtegette előttem. Több okot sorolt fel annak bebizonyí­tására, hogy a szürrealizmus miért a legjobb miivészi irány. A végén az a benyomásom volt, mint mikor az ember elolvas egy kcserüvizes plakátot, hogy ez mi minden ellen jó. — A szürrealizmus — mondotta a barátom — az a művészet, mikor az ember csak lát és nem köti össze a dolgokat értéktelen reflexiókkal. Min­dent meglátni és leinti úgy, ahogy lá­tom. Es a következő versenyt eszeltük ki. Mindketten leülünk az ablak mellé és elkezdjük Írni, amit az uccán látunk. Aki öt perc alatt több dolgot tudott meglátni és értelmesen leinti: nyert. Munkába fogtunk s öt perc múlva megmutattuk egymásnak a kész dol­gozatot. Az olvasó megítélésére bízom, melyik pályamű .tökéletesebb. Az enyém Ucca. Kétoldalt házak. Házak fölött égbolt. Két felhő megy rajta át, egyik­nek a széle rojtos és olyan formája van. mint egy kanálnak, a kinek az egyik felét lelőttték, a fele pedig meg-Magyar állampolgárok százmilliós kártéritést követelnek Jugoszláviától A faágai döntőbíróság tárgyalja a vagyonjogi kereseteket Hágából jelentik: A jugoszláv­­magyar vegyes döntőbíróság julius I ötödikétől kezdve tárgyalja a ma­gyar álíampolgárok által Jugoszlá­via ellen benyújtott vagyonjogi ke­reseteket A döntőbiróság elnöke Gustav vyn Sutea, a hágai felebbvi­­teli bíróság bírája. Jugoszláviát dr. Szubotics .Dusán, a semmitőszék el­nöke és dr. Arangyelovics Drago- Ijub egyetemi tanár, Magyarorszá­got dr. Zoltán Jenő volt igazság­­ügyminisztetr képviseli. Hét ügy került tárgyalásra a dön­tőbiróság előtt. Gróf Born, aki ma­gyar állampolgár, de a trianoni szerződés életbelépte előtti időben felvette a német állampolgárságot is, aziránt nyújtott be keresetet, hogy Szlovéniában fekvő birtokát oldják fel a szekveszírum alól. Kö­vetelését azzaí indokolja, hogy né­met állampolgársága csak ideigle­nes volt és igy birtokát nem lehet a Versailles) hékeszerződés szerint iszekvesztrálni. Az Ogulin-Lanáes­­.grenze részvénytársaság a likai vo­­raai mentén levő ingatlanaiért és be­rendezésért követel kártéritést, mert azokat a horvátországi forradalom S'tán, mint gazdátlan birtokot, az ál­lam kisajátította. A felperes társaság jogi képviselői amellett érvelnek, hogy a birtok nem volt gazdátlan, mert a forradalom után mindent lel­tárba foglaltak és tulajdonjogukat fenntartották. Dr. Szubotics Dusán a döntőbiróság illetékességét vitat­ta, mert a trianoni szerződés 250. szakasza értelmében a döntőbiróság csak a kétségtelenül megállapított tulajdonosok reklamációinak elbírá­lására illetékes. Egy Kemény nevű magyar állampolgár százhatvan millió dinár kártéritést követel a ju­goszláv államtól horvátországi bá­nyájáért. A bányát elkobozták, mert a koncesszió jogát nem jelentette be az elrendelt határidőn belül a ha­tóságnak. A bányajogot másnak adták oda. Az állam jogi képviselő­je ebben az esetben is kétségbevon­ta a döntőbiróság illetékességét, azonkívül kifejtette, hogy a felperes valóban elvesztette minden igényét a bejelentési kötelezettség elmulasz­tása folytán. Ezenkívül még négy kisebb ügy került tárgyalásra. . A döntőbírósági tárgyalások nyil­vánosak és a hágai jogakadémia hallgatóinak, valamint a holland elő­kelőségek nagy számának jelenlété­ben folynak le. A felperesek ügyvé­dei francia és német nyelven mond­ják el argumentumaikat. A döntő­biróság a napokban meg is hozza ítéletét mindezekben az ügyek­ben. Leszúrta a felesége udvarlóját A kajmoki gyilkosság a bíróság előtt görbült. Házakon ajtók. Ablakok is. Szemben sárga ház. Tetején kémény. Ablakokból feketeruhás nő néz ki fe­­!hér arccal. Vörös száj. Kikönyököl, egyik karján felcsúszik a blúz. kent villamos. Megy, hatos számú. Két ka­tona átmegy a sinen. Egyiknek piros ■az orra. Másiknak fekete a cipőié. Pe csak az egyik látszik. Feketeruhás nő siet, megfordul, visszanéz, cilinderes ur csóválja fejét, zsebéből újság lóg ki, új­ság kiesik. Kiskutya keresztülszalad rajta. Tégla leesik épülő házról. Csör­­ren. Ur elesik. Rendőr odamegy, fejbe­üti, rákiabál, hogy ne csoportosuljon. Rendőr hangja másodtenor. Szembe­­lévő nő most idenéz, rámnéz, kacsint, int valamit nekem. Lent, kapu alatt munkás áll. Káromkodik. Pucolja a ruháját. Zsákot akar felemelni. Zsák fehér. Egyik oldalán ránc. Munkás fel­néz. Ránéz a barátomra, aki mellettem ir és azt kiabálja fel neki: »Az áldó­ját az urnák, még van képe tátani rám a képét, míg én itt kínlódom, a terem­tésit neki.« Öt perc. Az övé Házak. Egyik másik mellett. , Másik egyik mellett. Felhő, mint dunyha. Szemben sárgásbarna ház, piszkos ab­lakok. Egyik ablakon kreol nő ing­blúzban. Nyaka kétoldalt be van ha­tárolva, blúzán egyik gombon két kis madár. Kövér kereskedő kinéz a bolt­ból, abban a pillanatban csődöt' mond. Lent bezárnak egy bankot. Reklámem­ber, fejével lefelé, tótágast. Szembenlé­­vő no ebben a percben idenézett. rám­kacsintott. Mintha mondana is valamit, úgy látszik a nevemet. Legalább is a kezdőbetűit. Villamos keresztülmegy emberen. Egyik darab szürkéssárga. A bácsi, úgy látszik, tud angolul. Em­ber megy, görbén. Valaki a házból kályhát dob le rá. Lent,, kapuban mun­kás emel zsákot, most felnéz és mellet­tem iró barátomnak a következőket mondja: »Az áldóját az urnák, még van képe tátani a képét rám, mig én itt kínlódom, a teremtésit neki.« öt perc. Gs-V. v Kedden tárgyalta a szuboticai tör­vényszéken Pavlovics István törvény­széki elnök büntető tanácsa a szándé­kos. emberölés bűntettével vádolt Gál Antal bajmoki földműves bűnügyét. A vizsgálati fogságban levő Gál An­tal ellen az volt a vád, hogy junius 12-éjn a bajmoki szállásokon késsel le­szúrta Bokák Józsefet, aki pár órai szenvedés után belehalt sérüléseibe. A keddi főtárgyaláson a közvádat Csulinovics Ferdó dr. államügyész kép­viselte, a védelmet Ruby Gyula dr. ügy­véd látta el. A vádlott az elnök kérdé­sére ''kijelentette, hogy a vádat megér­tette» de nem érzi magát bűnösnek. Részletes kihallgatása során elmondta, hogy az elhalt régi szomszédja volt. — »Jól meg voltunk vele — mondta — csak .egy esztendő óta nem hagyott bé­két. Az telnök: Miért? A vádlott: Mert odajöttünk az ő szál­lása mellé. Azt beszélte széltében, hogy nem nyugszik addig, amig meg nem szökünlk. Háromszor jelentettem az elöl­járóságnál, hogy fenyegetőzik, be is idézték és szigorúan megintették. Azon a szombat délutánon, amikor az eset történt* a feleségem kihajtotta a libákat két kislányommal a völgybe. En bent voltam és a szállás körül dolgoztam. Egyszerre csak hallottam, hogy a fele­ségem és az egyik kislányom sival­­kodnak. Erre odaszaladtam és láttam, hogy Bokák üti a feleségemet egy bot­tal. Aradkor odaértem, Bokák rögtön nekem »esett és felém csapott a bottal. Én hirtelen leguggoltam, hogy kike­rüljem az ütést, de ekkor Bokák meg­fogta a nyakcsigolyámat. Most aztán ijedtemből] megszurtam azzal a késsek ami a kekemben volt, mert mielőtt oda­­szaladtarrp salátát vágtam vele. Hogy hányszor ’ szúrtam és hol szúrtam meg, azt nem tudom. Ezután bementem a szállásra, befogtam és elhajtottam a csendőrségre, ahol jelentettem az esetet. Az elnök: Mit csinált a felesége? A vádlott: Menekült. Az elnök: Miért civakodott az elhalt a feleségével? A vádlott; Nem .tudom. Ha nem hal­lottam volna sivalkodást, nem mentem volna oda. Ezzel véget ért a vádlott kihallgatá­sa és a tanukat szólították be. Gál Antalnét, a vádlott feleségét hall­gatták ki először. Elmonda, hogy az el­halt Bokák szemet vetett rá. Múlt év áp­rilis havában kezdte szerelmi ajánlatai­val üldözni. — Rosszra kényszeritett — mondta a fiatal, huszonhat esztendős asszony, aki a tárgyalásra karján hozta el egy hónapos kis csecsemőjét — azt mondta, hogy csaljam meg vele az uramat. Én elutasítottam és megmondtam neki, hogy nem hagyom el sem az uramat, sem a családomat. Rá akart venni ar­ra is, hogy vegyek mérget és adjam az uramnak. Én mindezt megmondtam az uramnak. Azon a szombat, délutánon, amikor kihajtottam a libákat a völgy­be, a kis öt éves Mariska lányom mond­ta, hogy vigyünk botot, hátha a Bo­kák »cigány« megtámad. Vittünk is bo­tot. Kint a völgyben én pipacsot szed­tem, amikor egyszerre ott termett Bo­kák és megtámadta a kislányomat. Ez sírni kezdett. Én odamentem megnéz­ni, mi a baj. Bohák azt mondta, hajt­sam el onnan a libákat. — Ez nem a te földed, a tiedben pa­rancsolj — feleltem én. — Mit, éri nem parancsolok — mond­ta ő dühösen — és rámvágott, úgyhogy elestem, de gyorsan felugrottam és ki­vettem a lányom kezéből a botot. Bo­hák megfogta a botot és ketten vias­kodtunk a boton, én is fogtam, ö is. Ekkor azt mondta Bohák: — Régen éhes voltam az életedre, most itt vagy, még ma iszom a vé­redből. — A botot kicsavarta a kezemből és én segítségért kiáltottam. Ekkor érkezett oda, szaladva az uram. — Még te is ide mersz jönni? — mondta Bohák — most veled is végzek. — Erre az uramnak fordult és mellén megragadta. Ami ezután történt, nem tudom, mert én menekültem. Fiilöp Pál után a vádlott kis öt éves lányát, Juliskát vezették be a terembe. A kis leány odaállott a bírói emelvény elé és élénken, bátran válaszolt az ..el­nök kérdéseire. A botot nem ő, hanem Mariska nénié vitte. A botot azért vit­ték, mert féltek, hogy Bohák édesany­jukat megveri. Látta, amikor Bohák a segítségükre siető apját megütötte és apja Bohákot megszurta. Tanúvallomá­sa befejeztével hátrafordult a leányka a vádlottak padján ülő édesapjához, odalépett hozzá és megcsókolta. Jeremies Risztó dr. és Berazsics Bo­­zsidár dr. törvényszéki orvosok ter­jesztették elő ezután orvosi szakvéle­ményüket az elhalt sérüléseiről. A bi­zonyítási eljárás ezzel befejezést nyert és a perbeszédek után meghozta a bí­róság az ítéletet, mely szerint bűnös­nek mondja ki a vádlottat, erős felindu­lásban elkövetett emberölés bűntettében és az enyhitő körülmények figyelembe vételével egy évi börtönre ítélte. Az elitéit felebbezett. A biróság az ítélet jogerőre emelkedéséig a vádlott szabadlábra helyezését rendelte el. A munkásbiztositás egyszerűsítését követelik az orvosok A beogradi orvosi kamara közgyűlése Beográdból jelentik: A beogradi or­vosi kamara, amelynek hatásköre a Vajdaságra és a Szerémségre is kiter­jed, most tartotta meg rendes évi köz­gyűlését. A közgyűlésen dr. Konstanti­­novics Koszta elnökölt. Az orvosok több fontos kérdést tár­gyaltak le, amelyek az orvosok gazda­sági helyzetére vonatkoznak. Elhatároz­ták, hogy bizottságot küldenek ki azzal a feladattal, hogy a munkásbiztositó pénztárak országos központjával tár­gyaljanak a jelenlegi rendszer megvál­toztatása végett. Az orvosok különösen azt kívánják, hogy a mai hosszas admi­nisztráció helyett a beteg könnyebben jusson az orvoshoz. Elhatározta a köz­gyűlés, hogy a Jugoszlávia és a Phö­nix biztosító társaságokkal tovább foly­tatják a tárgyalásokat az orvosok élet- és rokkantsági biztosítása ügyében. Részletes vita fejlődött ki a külföldi állampolgár-orvosok gyakorlata ügyé­ben. Elhatározták, hogy memorandumot terjesztenek be a kormányhoz, hogy a jövőben csak olyan külföldi állampolgá­rok folytathassanak orvosi gyakorlatot Jugoszláviában, akik középiskolai és egyetemi tanulmányaikat itt végezték. A jelenleg Jugoszláviában gyakorlatot folytató külföldi állampolgár-orvosokra • vonatkozólag azt határozták, hogy fel kell hívni ezeket az orvosokat, hogy zá­ros határidőn belül szerezzék meg a ju­goszláv állampolgárságot Olaszországban kézrekerűlt gynrgyevéi szélhámos Másnak az ingatlanára akart kölcsönt felvenni Noviszadról jelentik: Furfangos vaj­dasági szélhámos került kézre a napok­ban Olaszországban, ahonnan most át­szállították Noviszadra. Popics Ráda gyurgyevói földmives a szélhámos, aki Musicki Milorád, gyurgyevói szabóval a múlt évi február elején Zsabaljra ment és ott felkeresték dr. Lőxvy György ügy­védet, akinek Popics Ráda Kosztics Lju­­bomir néven mutatkozott be és az ügy­védnek megbízást adott, hogy Kosztics Ljubomir zsabalyi lakos ingatlanairól készítsen telekkönyvi kivonatot. Ami­kor az ügyvéd a kivonatot beszerezte, Musicki és Popics bementek Noviszad­ra és végigjárták a bankokat, ahol 12.500 dinár kölcsönt akartak Kosztics ingat­lanaira felvenni. A Centralni Kreditni Zavod noviszadi fiókja kilátásba is he­lyezte ai kölcsönt, ha a kölcsönösszeget a zsabalyi telekkönyvi hivatalban beke­­beleztetik Kosztics ingatlanaira. Erre Musicki és Popics újra felkeresték dr. Lövvy ügyvédet, akit a betáblázás ke­resztülvitelével és a bankkölcsön felvé­teléivel bíztak meg

Next

/
Thumbnails
Contents