Bácsmegyei Napló, 1926. július (27. évfolyam, 178-208. szám)
1926-07-11 / 188. szám
BÄCSMEGYEI NAPLÓ 1326 julius 11. mm Otuen esztenőő marton mátyás pápai prelátus aranymiséjere Virág. Muzsika. .Pompa. És suhogó ünnepi reverendák sziluettjei. ,tz Jellemezte pénteken huszonnégy órán keresztül a tiszamenti magyarság gyöngyét: Sztárakunizsát. Reggel korán harangzúgás úszta meg a nyári hajnalt és száguldott végig a Tiszavidék földjén, hirdetni a nagy ünnepet: Márton Mátyás pápai prelálus, plébános aranymiséjét. Bácskából, Bánátból, a volt érseki főegyházmegye területéről csapatostól érkeztek a látogatók, hódolni a mecenás-pap személyének, tisztelegni az ősz prelátus előtt, aki eseményekben változatos fél évszázad óta lankadatlan kitartással csiszolja a lelkek kertjét. Mi hajtotta ezt j a sok embert Kanizsára, a kanizsai j parókia eresze alá, mi adta szemük- j be a hála fényét és a ragaszkodás csillogását? Hogy történt meg, hogy a válságos idők, az elfonynyadt lelkesedés korában robbanó bomba volt a szeretet: kicsinyek és nagyok, asszonyok és férfiak örökké feledhetetlenné sulyosodott dekorációja. Papok, hivatalnokok és kereskedők, iparosok és birtokosok, gazdagok és ágrólszakadtak pénteken egyek voltak a prelátus ur infulás aranymiséjén. A kis város, ahol csodafürdő csalogatja az idegeneket, ünnepelt pénteken. Illetve szeretett volna ünnepelni, ha a pápa 73 éves prelátusa le nem fújja az ünnepséget. Márton Mátyás szeretetreméltó lénye tiltakozott a zajos program ellen. így történt meg, hogy csöndben, külső színek nélkül múlott el Sztarakanizsa házi ünnepe. * Reggel kilenc óra. Az üzletek alig, hogy nyitottak. A Haynaldintézet farkasszemet néz a plébániával. A virágok tódulnak a templomba. A lakosság ünnepi ruhába. Az aranymise nemes vasárnapot varázsolt borús péntek penitenciás napján. Ilyen igazán csak az őskeresztények tudtak még ünnepelni. A katakombákban. Ilyen lelkesedéssel, ilyen hittel Néró cirkuszainak mártír áldozatai lelkesedhettek. Az Ur kapálatlan szőlőjéért. Itt nem hivatalos mutatta be áldozatát. Kiválasztott. A kórus dalárdája Isten irgalmát könyörögte és a lelkiismeretek rozsdáját rágta. És a prelátus negyvennyolc papos miséje ötven szelíd esztendő mennyei mérlegét mérlegelte. * És elérkezett a prédikáció ideje. És Virág István horgosi plébános a Szentlélek védelme alá helyezte magát. És a klasszikusokra emlékeztető legkitűnőbb egyházi szónok beszélni kezdett. Szava a próféták zengő kürtje, történelem igazsága és bölcsesség leszürődött kristálya volt. Nyelve a Pázmány Péter nyelvezete, okos, drága és messzenéző szemében a Pázmány Péter tüze. Láng, amely Krisztus kívánságát kémleli, az örökélet kulcsát kutatja és szárnyakat ad a hitnek. Virág István a homiletika legfölényesebb gesztusu mestere, az Üdvözitő iránt való alázat nagyobb dicsőségére patyolatfehérre mosta a lelkeket Márton Mátyás aranymiséjén. * Márton Mátyás pápai prelátus 1852-ben Aldebrön, Hevesmegyében született. Kalocsán szemináriumba került. És ettől kezdve szédületes iramban minden volt. Tanít óképzöintézeti tanár, történetiró. számos monográfia szerzője. Cikkírója a tudományos folyóiratoknak, ünnepelt szónoka zajos sikereknek. Káplán ' Jánoshalmán, hitoktatási szakértője a terjedelmes , főegvházmegyének. 1891-bsn kanizsai plébános. És ettől kezdve — dédelgetett kedvence — a Tis^ameptének. Prépost lesz, majd esperes. Hallgatólagos vezére a kerület papságának és tekintélye az aulának. Ma pápai prelátus. Mecénása tudománynak és irodalomnak. Szent szerelmese - a betűnek, tutora a sajtónak és tu lajdonosa egy hatalmas könyvtárnak, amelynek erdejében éli áldásos életét. Beutazza Nyugatot. Végigbarangolja Itáliát és minden útja után Ciseri. Murillo és Rafael képekkel népesíti be otthonát. Képtára muzeális értékű ritkaságok tárháza. Nevelője a fiatal papságnak. Keze alól kerülnek ki a Tiszavidék legképzettebb és legkitűnőbb papjai. És van egy szeretet, amelyhez nem kell kommentár és amit fölösleges megindokolni1: rajongva veszik körül a gyerekek. * ó jubileumi misén, prédikáció közben, súlyos igazságok szavai nak pörölycsapásai árnyékában figyeltem Márton Mátyást. A prelátus a baldachin alatt ült. Nyugodt, tiszta, derűs fény a fiatalos kedélyű öreg arcon. Szelíd, öreg ur. Kibékülve világgal, emberekkel és önmagával. Mindenkivel. A jubileum véget ért. Ötveu év lepergett. Az esztendők Kanizsán is egyre súlyosabbak. És bizonytalanabbak. Csak egy szikla szilárd ezen a szirten. A fehérhaiu prelátus. aki a múltak parancsnoki Indiáról biztos szemmel tekint jelenből a jövőbe. Mesterház)) Ambrus Emlékezzünk A nemzetiségek képviselete a közigazgatásban — „A törvény előtti egyenlőség különös illusztrációja" —- „Fel kell ébredni a jogérzetnek" ha a nép nem nemzetiségi arányszáma szerint vesz részt a közigazgatásban Nagy-Becskerek követének beszéde tizek felöl meggy űzendő önöket, A magyar képviselőhöz I8b7.' március 7-ik napján tartott üléséről felvett naplója a következő beszédet jegyezte fel: Sztratimirovies György: Jóllehet a miniszteri előtérjesztvényt elvileg elfogadom s az alkotmányos adminisztráció mielőbbi visszaállítását szükeségesnek tartom, mindazonáltal a móddal, mely által ez létesítendő,' nem érthetek egészen egyet. Aggodalmam főleg az előterjesztvény kiinduló első pontjára, az 1861-t megyei és városi bizottságok kivételes megalakulására terjed, mert úgy találom, hogy ezek által a haza több vegyes nemzetiségű fiainak jogegyenlősége mélyen megsértetett. A t; képviselőház ismételt alkalmakkor kimondá abbeli komoly és becsületes száncjokát, hogy az ország minden testvérnemzetei iránt igazságos lesz; ünnepélyesen ■ kijelenté nem egyszer. ezeknek alapos igényeit kielégíteni és teljesíteni. Nyomatúkkal es ismételve hangoztatott e házban, uraim, hogy mi mindnyájan kivétel nélkül e haza jogegyeulő fiai vagyunk. Eli tehát ezúttal a nemzetiségi kérdést lehetőleg háttérbe szorítva és mellőzve a jogegyenlőség elvéből indulok ki s a haza minden egyenlő polgáraiért nyilvánítom kívánalmaimat, de hasonlólag kérem a t. Házat, miszerint ő is a nemzetiségi szemponttól elvonatkoztatva a jelen tárgy megítélésénél csakis a minden polgár törvény előtti teljes egyenlősége elvéből induljon ki és ebből vonja ki határozatát. Oly helyzetben vagyok, hogy adatokkal bizonyíthatom be, miszerint okokból — melyeket itt az egyetértés kedvéért közelebbről nem érintek az ország némely megyéiben és unmicipiumaiban a liatvanegyediki bizottságok szervezése alkalmából, ezek a magyar s németajkú polgárok minden alapot nélkülöző kiemelésével alakultak: Á választás és választhatás csekélyebb igényei mellett és dacára, kiemelteitek és előnyben részesítettek a velők egyenlő jogokat bírható szerbek, q románok és szerbek ellenében. Vegyes* 1 nemzetiségű megyékben mesterkélt majoritásu bizottságok alakíttattak, fontos politikai jogok vonatván tólük ezáltal el uraim, nem iogom a szónoklat fegyvereit használni. Nem a fehengző szavakat, melyek a jogoknak vajmi gyakran rést nyitnak s még gyakrabban a gyöngébb ellen elkövetett jogtalanságot magasztalják. Adataimat prózai szövetség nyújtja, a statisztika kérlelhetetlen s nehezen cáfolható fegyvere. Ezzel akarom a t. házat meggyőzni, hogy a hatvanegyediki bizottságok feltétlen és kivételes megalakulása a jogegyenlőség kiáltó megsértése és lábbal tiprása. Egy példát a többiekre alkalmazva: Vegyük először is Torontál-megyét. Kiterjedése, nemzetgazdasági jelentősége, földrajzi fekvése által egyike ez az ország legfontosabb megyéinek. Lássuk, hogyan volt itt a liatvanegyediki megyei képviselet összeállítva. Torontálmegye számlál: 140.000 szerb, 120.000 német, 70.000 román s alig 30.000 magyar lakost. Az egyesült szerb és román népesség tehát abszolút, a szerb relativ többségben van. Birtok-adózási és egyéb társadalmi viszonyait illetőleg a szer-' bek, ha nem is nagyobb, de mindenesetre egyenlő arányban állanak a többi lakosokkal. A törvény értelmében e két nemzetiség polgárainak a bizottság többségét kellene képezniük. Íme, itt fekszik előttem a 6l-ben megválasztott bizottsági tagok névlajstroma. Ebből látható, hogy 202 szerb és 218 román vau a képviseletbe választva, inig a magyarok s németek közül 554. Lássuk tovább. Becskerek városa 10.000 szerb lakost számlál, 6000 magyart, németet és szlávot. Csakne inaz egész földbirtok a szerbek kezében van, szintúgy a kereskedés. A szerb intelligencia tízszer nagyobb, mint az egyesült magyar-német. S e kedvező körülmények dacára a megyei képviseleti bizottságban csak 25 szerb van, inig a magyar-német kisebbség 57 taggal van képviselve. Az ezer lakossal biró Magyar-Ittebe 12 képviselővel s 3200 lakossal biró Szerb-lttebe 2 képviselővel bír. Mokrinban 6700 szerb és 300 német van s a bizottság 8 szerb s 5 német tagot számlál. Ezen szerbre tehát csak egy képviselő s minden százra a németec közül másfél. Bánát-Zombor 1500 magyar lakossal s tiz képviselővel bir, mig a 2000 lakost számláló Szerb-Keresztur iCsak egy képviselővel. Nem találjákv $15:&odaT. Önök, uraim a szerb-magyar jogegyenlőség proporcióját — egy a tizenkettőhöz — hibásnak? Nem találják-e, hogy ily tények mellett a törvény előtti egyenlőség különös illusztrációt nyer s ez nemcsak itt Toronfálmegyében van így, hanem Bihar, Arad s egyéb megyékben is. Remélem uraim, hogy ily méltánytalanságok hallatára kegyetek jogérzeltnei is fellázadnak s kérdendik: hát miként lehet az, hogy a nemzetiségek ily méltánytalanságok ellen föl nem léptek és nem tiltakoztak? Fölléptek ők, tiltakoztak ők, uraim, gyűléseket tartogattak, óvásokat készitgetfek és nyújtogattak be, de mindhiába: ezen, óvások hihetőleg ad maiorem glóriám constitucionis Hungáriáé — a provizórium valamely mohos levéltárában alusszák az örök béke álmait. Úgy hiszem, uraim. hogy az itt általam kimutatott tények. megcáfolhatatlan érvek erejével bírnak, önöket meggyőzik, hogy a 61-i bizottságok kivételes megalakulását hátráltatniok kell, mert ezek a jogosság alapjait nélkülözik. A hazának fiait, kik csak azért látják magukat megfosztatni politikai fontos jogaiktól, mert esetleg nem magyarok, vagy németek, ily esetek nagyon sértik s az elégedetlenség csíráit oltják szivökbe, melyek annál aggasztóbbak, miiéi alaposabbak az ily méltánytalan esetek. Ezen okokból óhajtanám én a miniszteri előterjesztést módosítva látni s hogy önök, uraim, meggyőződjenek, hogy nekünk szerbeknek legkevésbbé szándékunk viszályt és ingerültséget előidézni, a legjobb utat vélem választhatni, midőn a kormányra, illetőleg a t. Házra bízom ezen igen fontos kérdés mély belátása szerinti megoldását, mert önök ezt, uraim, ismeretes állambölcse sségökkel a legsikeresebben tehetik, ellenkező esetben kénys/.eritve lennék kimondani, hogy én részemről mindazon koncessziókat, melyeket a kormány előterjesztése, az I848:VI. t.-c. e pontjának mellőztéve! a nemzetiségekre nézve készitni látszik, a megyei bizottságok megfelelő újjáalakítása nélkül, illuzóriusoknak tartom és ismerem. A miniszter urak ismert lojalitása felől azonban föl nem tehetem, hogy ily koncessziókat nyújtana, mert előrcbocsáták, hogy a megyei bizottságok jelen állapotát tekintve ezek gyakorlata a nem magyarokra nézve semmi értékkel sem bírna. Föltételezem tehát, hogy a minisztérium midőn tények által ecsetelem a kiáltó méltánytalanságokat, melyek ha a jövőbeli is fenmaradnak, a nemzetiségek egyetértésének eszméje csak a képzelet szüleménye lesz, nem fog késni az igényelt modifikációt megtenni, mert ezáltal elejét vesszője minden rekriminációnak, melyeknek be nem következése hazánk jövőjének érdekében is egyik legfőbb óhajom. Alinál inkább remélem, uraim, hogy észrevételeimet meghallgatják s kiásásaimat alaposaknak fogiák találni, miután a t. Ház törvényre való hivatkozással nem képes ebbcli kívánalmamat megcáfolni. A hatvannegyediki bizottságok elfogadása — melyeket törvénytelen kormány teremtett — már niagábanvéve is a törvény szigorú betűitől való elpártolás, uraim, mi a legközelebbi napokban — célszerűségből -- oly jelentékeny engedményeket tettünk, hogy a célszerűség épugy van indokolva jelen esetben, midőn ez több millió honfitárs megnyugtatására és kibékülésére irányul, mint azon sok egyéb, mi e napokban engedménykép e házban szőnyegre került. MÜ1.ÄBAK, MÜKAROK EGYENESTARTÓ FŰZŐK, EETEGTOLÖ KOCSIK egyedüli készítője SCHÖNBRUMN VÁLLALAT I SOBOTICA. PAJF. KUJONDŽTĆA CT.ICA 2!.
