Bácsmegyei Napló, 1926. július (27. évfolyam, 178-208. szám)

1926-07-11 / 188. szám

8ÄCSME6YEI NAPLÓ fel, de ha közelebbről nézzük ezt. az olasz nagyhatalmi politikát, akkor más színben fogjuk' azt látni és súlyos ellent­­mondásokra fosunk ráionni, Olaszor­szág'nemcsak a Maré NÖ.stro politiká­ját. a-Crisot óta tradicionális és sok te­kintetben ioEcs imperialista külpolitikát és kulturmissziot folytatta a Középten­­seren, hanem északon;is usn anezt. tette. A-Brenner-hágó ínegszállá a és Déltirol erőszakos elolaszositásu ezt jelentik és nemcsak *. fasiszta külpolitika aggresszi­­vitását es türelmetlenségét, hanem iiak nyílt szembehebezkedését is Locar­nos al. Az, igazság kedvéért el kell is­merni. hogy Olaszország ugyan aláírta a locarnói szerződést, bár már ugyan akkor mentális réserivátióval élt. de mégis Németország kezdte Mussoliniék érzékenységét irritálni, az oil megszo­kott tapintatlansággal. Végre is Német­ország volt .i,z. amely közvetlenül Lo­carno .után az olasz. bo\ kot tut elkezdte, jóllehet Mussolini a rajnai megszállás kérdésében szokatlanul nagylelkűnek bi­zonyult. Ma » Németországgal való el­lentét még inbban kiélésedért. mert a genfi kongresszusán a '.avaszi ieinetn­­\ étel egyenesen Mussolini intrikájára történt, finnek oka azonban egy egész, inás körülményben keresendő, mint ))él­­tirok Mussolini azért segítette elő Né­metország felnemvétéléi, mert ezáltal akarta megakadályozni, hogy Német­ország az, ö rovására újból gyarmathoz jusson. Az angol hivatalos külpolitika álláspontja ma már az, hogy az igaz­ságtalan békekötés jóvátételéhez feltét­lenül hozzátartozik, hogy Németország valamelyik afrikai gyarmatát vissza­kapta. Viszont Mussolini elsősorban Olaszországot akarja újabb gyarmathoz juttatni s épen ezért nem riad vissza attól sem, hogy az cllndegiilt, sót telje­sen ellenségessé fajult egykori, francia­­barátságot felújítsa open Angliával szemben. Erre jött -kapóra Marokkó. A marokkói hadjárat véget ért, bár a rií­­kabíl törzsek lecsillapítása még mindig fegyveres erőt igények Azonban a ma rokkói szultánátus megszűnt es ma a francia és spanyol érdekzónát kell ren­dezni újból, mert az 1906 és 1911 i ren­dezés változtatásra szóiul. A írancia külpolitika ezt házilag véli elintézni Pá igényeit a középtenger egy részére be­jelentse, illetőleg, hogy koncessziók fe­jében koncessziókat tegyen. Ezt Mus­solini az abesszinai vasút kiépítésével Erytrea és a Számul! tengerpartig már még iš kapla. Itt ugyanis eddig csak francia vasút volt s most, hogy Olasz­ország a kiépítési jogot a Szudánon és Abesszínián át megkapta, úgy látszik a főirányitó. Anglia kielégífettnek véli Olaszország minden további igénylését a Földközi tenger vidékére és sem főb­bet ném hajlandók adni, sem pedig nem lehet szíj Olaszország oly nemű támo­gatásár). mely a Népszövetség és Lo­carno szellemével ellentétes. Ezért van az. hogy a Brenner-hágó megszállása óta az angol külpolitika az olasz tengeri igények támogatásától, csak úgy. mint a kolóniákra való törekvésétől teljesen hidegen áll szemben és ha a Népszövet­ség székhelyét esetleg (Jeniből Becsbe teszik át már az ősszel, akkor az olasz álom, az uralom a Közép-tenger fölött álom marad s a régi törekvés, melyet Mussolini Crispitöl, sőt (jiolittitöl örö­költ, megfeneklett s a zátonyt az olasz történelem ezzel a névvel fogja leiktat­ni, Breuner-hágó. A VILÁG VÉGE Irta: BAEDEKER risban, ahol csupán a spanyolokkal és angolokkal tárgyal, viszont Mussolini­­ijek —. s ez olasz szempontból teljesen jogosult minden törekvése az, hogy Az olasz külpolitika zátonya írta: Dr. Seltmann Reisó Az elmúlt hónapban a kis-entente kül* ugyminiszterei Blédben tartották meg egrikét azoknak a gyakori megbeszélé­seknek. amelyeknek kézzel fogható eredménye máskor, sem volt sok, ’sem jelentősége nem volt túlságosán nagy, de mindig elegendő volt ahoz. hogy an­nak hátterében valami célkitűzési.-'ke­ressünk és találjunk. A bledi konferen­ciának is. a háttér adja meg az eevedüli jelentőséget. A konferencia azt mutatta, hogy a kis-entente többé, mint egységes külpolitikai tényező pent számit, mert a ré:i-tve\ ‘i hárem állam mindéi! köl­csönös 16 viszony a. i arát-ágv és néniélv közös érdeke datá'ra is Srk tekintet­ben ‘ külön külpolitikái folytat (• külön szerződéseket köt. •CöCrrz'ovákia távo­­zófélben levő külügyminisztere, Benes volt az egyedüli, aki a békekötések óta Középeurópa sorsát intéző Francíaot­­szág külpolitikáját: képviselte. mint­hogy Csehország az) egyetlen állam, mely a . kizárólagos francia-szövetség mellett kitartott máig. Ezzel szemben a másik kis-entente hatalom. Románia teljésen az olasz orientáció vizén evez: miniszjjrelnöke, Avares.cn határozottan és .feltétlenül olaszbarát, aki Olaszor­szágtól kért és kapott Áilamkölcsönt, viszont Olaszországnak adott, előnyö­sen részesedést a romániai petróleum­ból. Emellett rz olaszbarátság . mellett pedig. Romániának Görögországgal és Lengyelországgal van szerződése, ami­ül tál úgy a balkáni, mint a keleti vagyis oroszpolitikát illetőleg fixirozva vau .ál­láspontja. mely Olaszországhoz minden­esetre közelebb áll. mint Franciaország­hoz. melynek irányitó szerepe az, egész Közép-, Kelet- és Dél-Furópában épen­­•ugy hanyatlóban vau. mint ahogyan ma­ca a francia írank esik. A harmadik állam, Jugoszlávia az, amelynek lekötöttsége Franciaország­hoz nine's tisztázva. i Nincsics külügyminiszter szintén igen erősen exponálta magát Mussolini mel­lett, de mindig anélkül. hogy Párist meilőzto volna. Vajamennyi római útja Nincsicsnek Parison át vezetett és bár az ő párisi tárgyalásait meglehetős ho­mály fedi, amennyi mégis megállapítha­tó egész határozottsággal, hogy nagy olaszl-szimpátiája mellett is Nincsics azon a véleményen van. hogy a Musso­lini Olaszországával való barátság bár­mily jő is. de mégis veszélyes francia egyensúly nélkül', mert a két állam — Jugoszlávia és Olaszország — . balkáni politikája és igényei határozottan diver­gálnak. Ebből a szempontból kell nézni a fa­len, hogy a bécsi Belleislxtik etaoiiinn siszta külpolitika aktivitását. Ma két­ségtelen. hogy a bécsi Bellplatziról Ró­mába helyeződött át a Balkán-politika irányítást, de az is kétségtelen, rogy a Balkáu többé már nem az a fókusz, ami a ráboru előtt volt; az ellentétek ma már ott inkább gazdaságiak, mintsem politikaiak, vagy épen nemzetiségiek. Az ellentétek közül, amelyek gazdasá­giak s amelyék bizonyítják, hogy annak rendezése politikai bonyodalmak nélkül is lehetségesek, a legfontosabb a szaló­­nikii kikötő kérdése. A békekötés ezt — ugylátszik hosz­­sziabb időre — Görögországnak juttatta s ezáltal Jugoszláviát legfontosabb kül­kereskedelmi lehetőségétől fosztotta meg. főleg, ha tekintetbe vesszük, hogy Fiume Olaszországnak jutott. Mindkét helyre Jugoszláviának vasúti vonala van, de a Szalonikibe vezető vonal ön­állóságát egy épen most kötendő szer­ződés szabályozza Görögországgal. így tehát Jugoszláviának olaszbarát külpoli­tikája már ez utóbbiért is fontos, mert a Balkánon ma Olaszország a legfőbb tényező. Ezt bizonyltja Mussoliniék szerződése Romániával és Jugoszláviá­val, mely utóbbit Nctfynóbau kötötte Niucsiescsel s amelyet főleg horvát részről nem valami nagy. szimpátia ki­sért, úgy. hogy annak ratifikálását ez­ért őszre halasztotta a beogradí parla­ment. Egy másik fontos ütközőpont: Albá­nia - ma mondhatni teljesen olasz protektorátus alatt áll s ezzel Olaszor­szág végleg uralkodik az Adrián, inig.az Angorával kötött külön szerződése lát­szólag az egész középtengeri és balkáni politikát függetlenítette Angliától. Mindéi igen eredménynek tűnik 1926. julius 11. Régi meseidőkbeu, amikor még hittek az emberek a jóslásokban, élt valamelyik városban egy jövendő­­mondó, akinek a tekintélye előtt meghajolt mindenki. Leginkább azért állott ily különös tiszteletben, mert rendkívüli óvatossággal gyakorolta a mesterségét: csak akkor Ígért esőt. mikor a felhők már leszakadni akartak s csak azoknak a polgártár­sainak jósolt fényes jövőt, akiknek már a múltjuk is fényes volt. így hát nem blamálta s nem járhatta le ma­gát, s a jó hire, amelyet távoli or­szágból hozott magával, állandón megmaradt s a csalhatatlanság nim­buszával vette körül. A város lakos­sága esküdött a szavára, senki se kételkedett a jövőbelátásán, s éppen, mert ritkán hallatta a szavát, minden megszólalása szentirásként hatott. Ez a fölfogás még ma is megvan az emberi természetben, s közöttünk is igen sokan annak köszönhetik a re­noméjukat, hogy bölcsen hallgat­nak. aminek folytán a közönség azt hiszi róluk, hogy bölcsessége­ket hallgatnak el. Egyszer aztán megszólalta min­­denttudó ember s azt hirdette sira­lomhangon, hogy három nap múlva elpusztul a halálraítélt világ minden élőlénnyel, amely rajta vagyon, csak háromszor huszonnégy óránk van, hogy magunkba szálljunk, kegyele­mért forduljunk az Egek Urához s bünbocsánatot könyörögjünk a vét­keinkért. A világhír s annak fémjelzése igen nagy hatalom volt mindég. A város­nak müveit és műveletlen lakossága egyaránt hitt a rémes jóslásban, s mindenki készült az egyetemes pusz­tulásra, a maga megsemmisülésére s' a világ végére. Sajnos, ami a kon­zekvenciákat illeti, a Jó emberek nem azokat, vonták le, amelyeket a jósiat hirdetője várt tőlük. Nem szálltak magukba, nem látogatták a templomokat, nem zarándokoltak a bucsujáró helyekre, nem koldultak bünbocsánatot s a hátralévő idejüket nem töltötték vezetéssel, hanem a korcsmákat .és? egyéb mulatóhelye­ket keresték föl, hogy még egyszer és. fájdalom, utoljára! — kitom­bolhassák magukat s a kéj mámorá­ban próbálják feledni a borzalmas véget, amely fenyegeti őket. Hiszen most /nár úgy is minden mindegy! A polgári munka megállt, a bolto­kat bezárták, a műhelyekben csönd lett, a gépek nem zakatoltak, a pénzt széjjelszórták az uccán és ki­dobták az ablakon (és senki se ha­jolt le érte), a tisztviselők nem mentek hivatalba, az orvosok nem törődtek betegeikkel, az iskolákban nem volt se tanitó, se tanuló, — mindenki amerikázott. Ellenben ez­rével lepték el a vendéglőket, a melyek sohase voltak olyan tele, mint e kritikus napokban, s még azok is idemerészkedtek, akiknek nem állt módjukban megfizetni a cech-et, mert a gazda ingyen adta a bort és kitárta a spájz ajtaját, — hadd fogyjon a készlet (amelynek az árával még talán ő is adós), hi­szen három nap alatt Így is, úgy is mindnyájan elveszünk! Szemérmetlen korhelytanya, bot­rányos tivornya-fészek lett az egész város. A családi békesség is felbo­rult, s mig a férjek a korcsmákban dőzsöltek, az asszonyok pirulás és minden ellenkezés nélkül fogadtak idegen férfiakat. Ma már ilyen fiata­lon meg kell halni gondolták e jó nők —legalább kössenek erre a rö­vid időre néhány érdekes ismeretsé­get és barátkozzanak meg az úgy­nevezett bűnnel, amely talán nem is olyan főbenjáró, amilyennek az er­­kölcsbirák festik. Szodomában . és (homorúban se lehettek az erkölcsök rosszabbak, mint ebben a városban az utolsó Ítélet e három napján. Min­denki megkótyagosodott. Senki se félt, sem az Isten kezétől, sem az örök igazságtól, sem az elkárhozás­tól, sem a vérbajtól. Azelőtt jóhirii polgárnők kiállottak a házuk kapuja elé vagy kikönyökölték az ablakjuk­ba s onnan szólitgatták szerelmi kettősre az arra ödöngö részeg fér­fiakat, s az eddig tisztességes élet­módot folytatott családapák a nap­pali órákban is szégyenérzés nélkül keresték föl a nyilvános házakat és uccai lányokkal karöltve bandukol­tak a népes uccákoii. Tanárok a tanítványaikkal lum­­polták végig a '-árost, a rendőrka­" ■ -V ' . V- ■ / pitányok zárórán túl is együtt du-?­­hajkodtak a rosszhirü lokálokban a könnyelmű korhelyekkel és a legfö­­lületesebben öltözött nőkkel. Az uc^ cán sokan anyaszült meztelenül sé­táltak, s a rendőrök ezt minden megbotránkozás nélkül nézték, — eszükbe se jutott, hogy közszemé­rem elleni kihágás miatt előállítsák Őket. Minden rend fölbomlott. A kö­zelgő halálra való készülődés elfoj­tott minden inás érzést, A erőket és az értékeket elpusztítani, ez volt a vágyuk a halálraítélteknek, s három nap alatt három esztendőre valót él­vezni, volt az ambíciója fiatalnak, öregnek. Szomorúságnak nyoma se látszott. Senki se busult, senki se .sirt, mert hiszen nem egyes ember haláláról volt szó, hanem mindenkié­ről, tömegpusztulás lesz, s együtt halni meg százezrekkel, milliókkal egy csöpet se fáj, sőt közelebb áll a gyönyörhöz, mint a bánathoz. Sokan őszintén örültek és úgy készültek az utolsó terminusra, mint egy nagy népünnepélyre, amely sok és tarka attrakcióval szolgál. Nem is szólva arról, hogy nagy városban találko­zik mindég egy sereg deszperádó, aki bünvizsgáiat alatt áll, adósságok terhe alatt nyög vagy gyógyíthatat­lan betegségben szenved, —, ezeket egyenesen boldogokká tette a rémes jóslat, amelynek a révén vége lesz a bajuknak, gondjuknak, szenvedé­süknek. Ök voltak a legkicsapougób­­bak. Megszűnt minden különbség gaz­dagok és szegények közt. Ez utób­biak már nem tekintettek föl bámuló respektussal és sárga irigységgel a gazdagokra, s emezek nem nézték le gőgös megvetéssel szegényebb testvéreiket. A gazdagok szivét még az a diadalérzet se dagasztotta, hogy fényesebb síremlékek alatt fog­ják aludni örök álmaikat, mert hi­szen nem lesz, aki cinléket állít ne­kik. Az a szokatlan látvány Is elő­állott tehát, hogy a város hatalma­sai cgy-asztalnál mulattak a nincs­telenekkel, ami igazán csak akkor történhetik meg, ha már nem soká áll a világ ... Fejtetőn állott minden. Legboldogabb egy menyasszony volt, akinek egy hét múlva kellett volna férjhezinenni. Utálta a vőlegé­nyét, akihez a szülei s azoknak szo­morú anyagi helyzete kényszeritet­­ték. s örömében, hogy nem kell meg­érnie ezt a szerencsétlen napot, oda­adta magát az első férfinak, aki vá­gyakozó szemmel tekintett rá. Majd­nem ilyen boldogok voltak az adó­sok is, pkik eddigelé minden lejárat­tól féltek, - - ezentúl nem lesznek olyan határnapok, amelyek aggaszt­ják őket. Mindenki levonta e helyzet végső konzekvenciáit, s nem fékezve a szenvedelmeit, s fegyelmezetlenül engedvén át magát az indulatainak, úgy élt, mintha három rövid napnak a kínálkozó gyönyöreibe akarná be­lefojtani egy hosszú élet minden meleg vágyát. Csak egy ember volt a nagy vi­lágvárosban, aki kételkedett, aki nem hitt vakon a jóslatnak s nem vette biztosra a vesztét: egy uzso­rás, aki ezekben a napokban is a könyvei, az adóslevelei, váltói és egyéb értékes papirosai közt ült és kamatszámítással szórakozott. Nem hitte, amint e becses dokumentumo­kon legeltette a sóvár szemét, hogy ennyi szépség, az életnek és a gaz­dagságnak ennyi biztositéka ily gyorsan, három nap alatt semmivé lehessen. S mivelhogy egy adósának a kötlevele éppen most, a jósolt ha­táridő második napján járt le, ez ok­mánnyal fölszerelve meglátogat­ta őt. Az adósát dőzsölve találta. Boros palackok közt, finom harapnivalók­­tól körülvéve, két lánnyal mulatott. Az egyiknek vörös volt a haja, a másiké kékesfekete. Sok évszázad­dal történt ez a bubifrizura kultur­________________13l oldal.’

Next

/
Thumbnails
Contents