Bácsmegyei Napló, 1926. július (27. évfolyam, 178-208. szám)

1926-07-02 / 179. szám

2. oldal________ BÄCSMEGYEI NAPLÓ ________ ____1926. julius 2. tűni konvenciók elfogadása is, amelyek ellen a független demokrata párt akciót indított és az elhalasztás lehetőséget nyújt a szerződés revíziójára. Az ellenzéki pártok a szólásszabadságért Az ellenzéki pártvezérek csütörtök 'délelőtt értekezletet tartottak. Az érte­kezleten azzal a sérelemmel foglalkoz­tak, hogy az ellenzék gyűléseit több helyen nem engedélyezik, illetve kiilömbö­zö okokat keresnek azoknak felosz­latására. A felszólalók megállapították, hogy ezek az intézkedések mindannyiszor beogra­­.di utasításra történnek és a biügymi­­niszter kitér az elől, hogy a szkupstiná­­ban ezekről jelentést tegyen. A belügy­miniszter ezzel az alkotmány 82. parag­rafusát szegi meg. Az ellenzéki pártve­zérek elhatározták, hogy a parlament elnökségiénél és a kormánynál is el fog­nak járni ebben az ügyben. A panamabizottság munkája A korrupciós ügyek megvizsgálására kiküldött parlamenti bizottság csütörtök délután folytatta munkáját. A bizottság ülése az egyes vádpontokra vonatkozó akták felolvasásával telt el és az tilos végén elhatározták, hogy ezentúl a bi­zottság minden nap délelőtt kilenctől tizenkettőig ülést tart. Hadügyi javaslatok a pénzügyi bizottság előtt A pénzügyi bizottság csütörtöki ülé­sén letárgyalta a hadügyminiszter tör­vényjavaslatát a katonatisztek költöz­ködés! járulékáról és a szolgálati uta­zási illetményekről. Trilunovics Dusán tábornok-hadügyminiszter, majd Peiics Ninkó pénzügyminiszter ismertették <i ir.varjatot, amelyhez valamennyi ellen­zéki párt szónoka hozzájárult, kivéve a szlovén néppárot. Az ellenzéki szónokok kisebb javaslatokat tettek. így a muzul­mánok javasolták, hogy a hadsereg fe­lesleges épületeit adják út a polgári ha­tóságoknak iskola és kórház céljaira. Azonkívül kérték, hogy az aratás és különösen az árvíz miatt azokat a ka­­tonákát, akik utolsó hónapjukat szolgál­ják, bocsássák haza. Trifunovics Dusán hadügyminiszter kijelentette, hogy erre vonatkozólag már ki is adta az intézkedést. Ezután a javaslatot a két szlovén bi­zottsági tag szavazata ellenében a bi­zottság valamennyi tagjának szavaza­tával elfogadták. A pénzügyi bizottság a hétszázalékos beruházási kölcsön felhasználásának Bécsből jelentik: A Zentralbank der Deutschen Sparkassen, amelyet általá­ban a nagynémetek bankjának tekinte­nek, fizetési nehézségekkel küzd. A szö­vetségi kormány megtett minden intéz­kedést, hogy a betevők pénzét bizto­sítsa és ennek köszönhető, hogy csütör­tökön simán kifizethették a jelentkező­ket, akik nemcsak Bécsből, hanem a vi­dékről s rémülten siettek betéteik meg­­mentésésre. A Zentralbank az infláció káros kö­vetkezményeit szenvedi, de nehézségei főleg, arra vezethetők vissza, hogy az intézet egyre inkább politikai befolyás Noviszadról jelentik: Az építésügyi minisztérium a noviszadi építésügyi igazgatóság utján szerdán értesítette Noviszad város tanácsát, hogy a vám­hivatalhoz vezető uccák és a vasúti sé­tány kövezésére kiirt árlejtést megsem­misíti. A határozat elrendeli, hogy a már megkezdett kövezést munkákat azonnal végleg hagyják abba és hogy a város a két vállalkozó: a beogradi Solarovics-cég és dr. frank Mihály ed­digi munkáját fizesse meg. Egyben uta­sította a minisztérium az építésügyi igazgatóságot, hogy húsz napon belül a maga hatáskörében tartsa meg az uj árlejtést. Ezzel a rendelkezéssel a sokat boly­gatott noviszadi kövezési ügy újabb érdekes fordulóponthoz jutott. Legutóbb nagy bonyodalmat okozott, hogy a vá­rosi mérnöki hivatal a felebbezés elle­nére és a belügyminisztérium jóváha­kérésévei is foglalkozott. A kölcsönnek kikötők építésére előirányzott részét, hetvenmillió dinárt nagyrészt vasútépí­tésre használták fel és most a pénz­ügyminiszter visszatérítési javaslatot terjesztett a bizottság elé. A javaslatot a bizottság hosszú vita után elfogadta. a?á került. A bank sorsa teljesen bizony­talan, mert a kormány csak a betevők pénzének biztosítására vállalkozott. Nem látható még előre, hogy a német birodalmi Girozentraléval megindult tárgyalások, amelyek arra irányulnak, hogy a Zentralbank részvényállomá­nyának egy részének átvételével szo­rosabb kooperáció jöjjön létre, milyen eredményre fognak vezetni. Az osztrák, kormány nem zárkózik el az elől a megoldás elől, hogy a rész­vényállomány túlnyomó többségét a kormány a takarékpénztárak közre­működésével átvegye. gyása nélkül értesítette a vállalkozót a munka elnyeréséről, amiért el is rendel­ték a fegyelmit megelőző vizsgálatot Plavsics Nikola műszaki tanácsos el­len. A két vállalkozó közben rendület­lenül folytatta a kövezési munkát. Az építésügyi miniszter határozatá­ban hivatkozik arra, hogy már az ár­lejtés kiírásakor értesítette a várost, liogy , a? építésügyi' igazgatóság fogja az árlejtést megtartani és a munkát ki­adni, mert olyan útépítésről van szó, amelyet a kövezetvámtörvény értelmé­ben az állam által behajtott kövezet­vámból fedeznek, de a városi mérnöki hivatal fogja a munkálatokat vezetni és ellenőrjzni. A városi mérnöki hivatal ezt nem közölte a tanáccsal, hanem saját hatáskörében felirt ez ellen, mint a vá­rosi autonómiába ütköző határozat el­len. A munkálatokat csütörtökön abba­hagyták. A határozat a sziikebb városi tanácsban nagy konsternációt okozott. Dr. Milovanovics Milovan polgármester csütörtökön reggel Beogradba utazott. A város sérelmesnek tartja a miniszter határozatát, mert az az autonómiát sérti és mert közgyűlési határozatokat csak a belügyminiszternek áll jogában meg­semmisíteni, vagy jóváhagyni. Jugoszláviába szöktették egy budapesti bankigazgató leányát A beogradi rendőrség kinyomozta a szökevényeket és visszaszállította őket szülőikhez A budapesti rendőrség néhány nap­pal ezelőtt megkeresést intézett a beo­gradi rendőrigazgatósághoz és kérte, hogy tartóztassa le és szállítsa Buda­pestre Halmay Boriskát, egy budapesti bankigazgató tizennyolc éves leányát, aki egy budapesti joghallgatóval Beo­gradba szökött. Halmay Boriska feltűnően szép, elegáns fiatal leány, aki már régóta szerelmes volt Kovács István joghallgatóba. A le­ány apja azonban, hogy ne találkozhas­sanak, napokig nem engedte ki az uccá­­ra a fiatal lányt és ha mégis elment ha­zulról, detektívek’ figyelték, hogy nem találkozott-e a joghallgatóval. A leány apja, aki a detektivektől az utóbbi időben leányáról kedvező jelen­téseket kapott, megnyugodott abban a hitben, hogy leánya elhidegült a fiútól és ezért több szabadságot adott a le­ánynak. A fiatal szerelmesek ekkor ha­tározták el, hogy meg fognak szökni. A leány, amikor kitervezték a szökés részleteit is, nagyobb pénzösszeget vett magához atyja Wertheim-szekrényéből és egy borús éjszakán megszökött Ko­vács Istvánnal. A szökést a leány szülei csak más­nap reggel vették észre. Azonnal jelen­tést tettek a rendőrségen és egy ma­gánnyomozó hivatalt is felkértek a nyo­mozásra. A rendőrség csakhamar meg­állapította, hogy a fiatalok Jugoszláviá­ba menekültek és Olaszországba szóló útlevelük is volt. A kétségbeesett apa feljelentést tett leánya ellen lopás miatt is, mire a rendőrség diplomáciai utón kérte a szerelmes lány kiadatását. A jugoszláv hatóságok megindították a nyomozásit és Beográd mellett egy köz­ségben ráakadtak a szerelmes párra, aki­ket a jugoszláv hatóságok kiadtak a szülőiknek. Válságba jutott a nagynémetekbécsibankja A német birodalmi Giro-Zentrale részvételével próbálják szanálni az intézetet Konfliktus Noviszad város és az építésügyi minisztérium közt A miniszter megsemmisítette a vámkövezésre kiirt árlejtést Három utas és a szerelem Irta: Barabás László Hárman ültünk a vasúti fülkében. Egy fekete, angof.bajuszos, feltűnően csinos fiatalember, mosolygó szemek­kel, viilogóan fehér fogakkal. Körülbe­lül ilyenre mondják, hogy nőhóditó. Szembe vele egy kicsit fáradtképü, ele­gáns, magas, sovány ur ült. Mindket­ten újságot olvastak. Én szivarom füst­jén keresztül kibámultam az ablakon. A csendet a nőhóditó külsejii zavarta meg. Félredobta az újságot és igy szólt vi­­zavijának: — Utálatos ez a sok szerelmi dráma. Az ember elrontja tőlük a gyomrát. A másik igy felelt: ■— Én is ezt olvastam. Éppen most. Szóval, rajtakapta és rálőtt. Az os­toba! — Igen, ostoba — hagyta helyben indokainál fogva a nőhóditó az utitárs konklúzióját — mert ezt revolverrel nem lehet elintézni. —- Nem bizony! Dehát az ilyen fel­indulásban az ember nem okoskodik. A nőhóditó azonban nem talált eny­hítő körülményeket és igy rep.iikázott: — Az igazi férfi sohasem veszti o! a fejét. Az egész szerelmi élet a hiten alapszik. Aki nem tud hinni egy nőben, az vegye a kalapját és rohanjon el. És legfökép, sohase hordjon magánál re­volvert. , — És ha úgy szereti, hogy nem bir-j ja otthagyni? — kíváncsiskodott a má­sik. — Az nincs. Az nem lehetséges. Az nem férfi. Hátradőlt, elegáns mozdulattal ci­garettatárcát vett elő, megkínálta part­nerét, rágyújtott és igy folytatta: — Ezen az erőpróbán minden igazi férfinak át kell esni. Mert gyáva az, aki nem tud elmenni egy nőtől’ és ostoba, aki revolverrel akar szerelmi problémá­kat megoldani. A vizavi azonban nem hagyja magát: — Itt nem lehet általánosítani. Min­den eset más. Lehetnek olyan titkok két ember életében, olyan emlékek és olyan kapcsok, amelyek elválaszthatatlanok­­ká teszik őket. Hát akkor mit tegyen ilyen esetben? — Gyújtson rá egy cigarettára és bocsásson meg. Azután nézzen a tü­körbe és telijés erőből vágjon a saját arcába. De úgy, hogy kipattanjon a bőre és a vér borítsa el. Legalább marad egy kis emléke. Kevés szünetet tartott, aztán fölénye­sen folytatta: — A szerelmi életben csak egy le­hetséges, a teljes optimizmus. Soha nem volnának szerelmi drámák, ha az emberek nem gyötörnék egymást. — Ez a nőtől is függ! —ágált a másik.-— Igen, a nőtől is. De a nőt nevelni kel! tudni és olyannak formálni, hogy hinni tudjak benne. Hogy ismerjem ä gondolatait, a fölfogását dolgokról és emberekről. Meg keli! tudni tanítani, hogy sohase hazudjon. Egészen tüzbe jött, de a másik ki­csit lehiitötte: — Uram, nem akarok gorombáskod­­ni, de. ezek frázisok, nem pedig tapaszta­tok. Az én házaséletemben soha a fél­tékenység nem okozott egyetlen rossz percet. Soha nem éreztem, hogy most résen kellene lennem, hogy félnem kell­jen a csalódástól. Mert én ilyennek ne­veltem az asszonyt. — Boldogok, akik hinni tudnak, ön művész! Én a legboldogabb házasság­ban élek és nem mondhatnám, hogy annyira nyugodt lennék. — Hogyan, ön féltékeny? — Nem lehet mondani, hogy féltékeny vagyok. De néha valami kínos érzés szorongat. Valami szörnyű bizonyta­lanság idegesít. Ilyenkor nem tudok dolgozni és kerülöm az embereket... — Akkor el kell válni. T— Ezt könnyű mondani. De amikor szeretem. — Akkor nem marad más hátra, mint a tükörjelenet az önpofonnal. — Uram, én még nem jöttem rá sem­mire. — Akkor higyjen, mint én., — Ezt nem lehet parancsszóra. Az I éli szerelmem csupa szkepszis. —• Mert nem hízik sajátmagában. — Lehet. •— Látja, ezekből lesznek a drámák. — Igen, ezekből az esetekből. — És ön mégis ostobának mondja | azt a lövöldöző szerelmest. — Igen. Minden szerelmes ember ostoba a másik szerelmes ember Sze­mében. És minden ember bölcsnek, fö­lényesnek, csalhatatlannak akar látsza­ni, ha saját magáról van szó. — Pedig szamár? — Dehogy szamár, csak beteg. Tév­eszméi vannak, éppen úgy, mint a pesszimistának. Az egyrk királynak kép­zeli magát, a másik koldusnak. Ép úgy, mint az elmegyógyintézetben. Az ablakot kinyitottam, mert nagy volt a füst. És rakosgatni kezdtem poggyászomat. Utitársaim is készülni kezdtek. — Dr. Kenyeres — mutatkozott be pótlólag a nőhóditó külsejű. — Demeter — mondotta, kezét nyújt­va a pesszimista. A vonat befutott az mdóházba. Ki­szálltunk. A perónon két hölgy várta nőtársaimat. A nőhóditó optimistát egy igen elegáns, feltűnően szép, fiatal, ki­csit kifestett asszonyka, aki a nyakába borult és össze-vissza csókolta. A pesszimistára egy idősebb hölgy várt, régimódi kalappal a fején, esetlen, rosz­­szulszabott ruhában. így fogadta: — Már tegnapra vártalak. Sohasem tudsz pontos lenni. Miért kell mindig egy nappali előbbre jelezni az érkezése­det? Ilyenek a te dolgaid! A peszimista egy szót sem szólt, ka­­ronfogta' az asszonyt és elsietett. Kitünően mulattam a jelenetem En­gem ugyanis nem várt senki.

Next

/
Thumbnails
Contents