Bácsmegyei Napló, 1926. június (27. évfolyam, 151-177. szám)

1926-06-09 / 158. szám

4. oldal. NRPRŰL HRPRR • ■ 9 A német nacionalistáknak nem kell Heine Szegény költő már régen meghalt, de a sírjában se hagyják nyugodni. Heinének van egy szép márványszob­ra, amelyet Erzsébet magyar’, királyné. Korfu szigetén, Achijleion nevű nyárila­ka diszkertjében állíttatott föl kedves költője emlékére. 11. Vilmos volt német császár, midőn az Achílleiont megvette, ridegen eltávolíttatta onnét. A szobor 1911-ben Heine régi kiadója’ utódjának. Julius Campe hamburgi könyvkereske­dőnek birtokába került, aki Barkliof ne­vű nagy áruháza előcsarnokába helyez­­tetté el. De az 19231 év tavaszán a hé-BACSME6YEI NAPLÓ ! katonai évkönyvnek újabb kiadása öt­­] venhét ország fegyverkezéséről közöl I adatokat. E hivatalos adatok szerint a i világon ma valamivel kevesebb katona \ dll fegyverben, mint közvetlenül az 1914- j ben kezdődő bábom előtt. Ennek a csök- I kenésnek azonban a legyőzött államok í teljes lefegyverzése az oka. A kimuta­­; tás szerint Franciaország fegyverben : tart 562 ezer’ katonát. Mindjárt mellette ; áll Oroszország ugyancsak 562 ezer ka­tonával. Olaszország hadserege 230 ezer ember. A kisantant •államainak hadsere­gei összesen 450 ezer katonát tesznek ki. Anglia és az Egyesült Államok szá­razföldi hadseregének békelétszáma, bár a háború előtti létszámhoz mérten emel­kedett, még mindig nem jelentős az európai kontinentális államok fölfegy­­verzett százezreihez mérten. Most ezcrküéncszázhuszonhatot írunk. De, ki tudja, kUroer jót állani a követke­ző esztendőkért? Nem: a holnapi nap-A Népszövetség kizárólag európai intézmény — állapiíja meg a brazíliai kormány félhivatalosa met nemzeti párt iijnsági szervezete be­­mocskolía Heine szobrát, bosszúból a költő . zsidó származásáért. Azóta ke­­gyeletes tulajdonosai faköpönyeg alatt őrzik, s ekként sötét börtönbe került fchérnmrvány alakja annak, aki szom­jazta a napsugarakat. Nemrégen ismét felmerült az a terv, hogy Hamburg egyik főterén felállítják a nagy költő szobrát. Amikor ezt a na-, icionalista ifjúság megtudta, tüntető me­netben vonult fel a városháza elé és az­zal fenyegetőztek, hogy összetörik a szobor márványfejét, ha ki merik hozni :az uccára. Szegény Heine ott a föld alatt hogy be lehet gyulladva! Ámbár egész életében keményfejü ember volt, matráe-sir költője és ami­lyen konok ember, képes most is fü­tyülni a fajvédőkre, akik azért harag­szanak rá, mert a »Sehlosslegende« ci­án ii versével meggyalázla <a Hohcn'zol­­lérek ősanyjának emlékét. ' Európa fegyverben Hivatalosan már nyolc éve, hogy béke ül a világon. De ha nyitott szem­mel körülnézünk a glóbuszon, minde­nütt véres tüzeket látunk fellobbamii , a perifériákon, fegyver csörög és vér fo­lyik és az elégedetlenség szelleme ül a lelkeken, mint baljós, nyirkos, köd a mezőn. A nemzetek szövetsége titkárságának leíegyverezésj osztálya által kiadott Parisból jelentik: A lapok rio-de­­janeirói jelentése szerint a braziljai kormány félhivatalosa bejcleni, hogy Brazília szilárdan el van tökéi­vé, hogy kilép a Népszövetség' bői. mert meggyőződött róla, hogy a Népszövetség kizárólag európai in­tézmény és nincs meg az 'egyete­mes, az egész világra szóló jellege. A noviszadi kereskedelmi és iparka­mara első választása iránti érdeklődés teljesen leköti a gazdasági köröket. Egymást követik az értekezletek, ta­nácskozások, nemcsak helyben, de az egész megyében. Dr. Koszics Mirkó egyetemi tanár. • a noviszadi kereske­delmi kamara titkára Bácsmegye min­den jelentősebb gazdasági gócpontját felkeresi, hogy a választásokat előké­szítse. A Vajdasági Gyári párosok Szövetsé­ge pénteken, e hó 11-én délután öt óra­kor fogja saját helyiségében plenáris ülését tartani és azon a kereskedelmi-A francia sajtó mélyen fájlalja Brazília elhatározását. A lapok szerint szó sem lehet ar­ról, hogy Géniben sor kerüljön ha­marosan a leszerelés kérdésének le­­tárgyaiására. A Népszövetség főtitkársága ed­dig még nem kapott értesítést Bra­zília kilépéséről, de -bizonyosra ve­szik, hogy a bejelentés megérkezik. és iparkamarai választásokra vonatko­zó jelöléseket megejteni. A szövetség választmánya, amelyen Dungycrszky György nagyiparos, a szövetség elnöké fog elnökölni, nyolc kamarai rendes ta­got jelöl. A nyolc jelöltnek, a kamarai alapsza­bályok szerint, a következő nyolc cso­portból kell kikerülnie: 1. textil-, bőr-, kender- és posztógyárak, 2. kémiai ter­mékek I. (szappan-, gyertya-, cukor­ka-, jég-, gyufa- és műtrágyagyárak), 3. kémiai termékek II. (konzerv-, cukor-, sör-, szesz-, ecet-, likőr- és rokonszak­mái u gyárak), 4. malmok, 5. fémipari Megindult a harc az iparkamarai mandátumokért Jelölnek a gyárosok Sápadt ur a bazárban Irta: Kosztolányi Dezső A sápadt ur — hideg, februári dél­előtt volt — benyitott a bazárba, te­kintetűt a boltilányra emelve ezt mondta: — Kérek egy öngyújtót. A lány hozta az öngyújtókat, üveg­­tálcákon sokféle fajtát, taplósat. vat­tásat, felpattantotta a készülék fedelét, a kiskerékkel működésbe hozta a tűz­követ. Apró szikrák világították meg a sötét bazárt. De a kanóc nem gyul­ladt meg. Most már megbánta, hogy öngyúj­tóit akart venni. Legjobban szeretett volna sarkon fordulni, kimenni a ba­zárból. De erre nem volt ereje. A gyufa megpörköli körmét, az öngyúj­tó viszont nem működik. Ellenben okos dolog lenne például leszokni a szivar­ról végkép. Attól oly keserű a szája, reszelés a nyelve. Ásitást gyűrt'szét bélelt keztyüjében. Aztán utálva ön­magáit — a gyengesége miatt — el­mondta a tréfát, hogy az öngyújtót leghelyesebb egy gyufa lángjánál meg­­gyujtani, akkor biztosan tüzet fog. A lárry, aki minden vevőtől hallotta ezt, elkényszeredetten mosolygott a sápadt urra, aki prémes télikabátjában állt előtte. Benzint öníiött a vattára. De az ön­gyújtó akkor se lobbant lángra. Félén­ken jegyezte meg: — Nehezen gyullad. — Nem is az a fontos — felelt a sápadt ur — hogy meggyulladjon, ha­nem ... — és nem tudta tovább foly-Mert egy kis gondolkozás után belát­ta, hogy az öngyújtóban mégis ;.z a fontos. ' * Utóbb gyakran rajtakapta magát ilyen kijelentéseken, melyeket csak nyelve mondott, de maga nem értett. Hangosan beszélt az uccán, a megkez­dett mondatot pedig a közepén abba­hagyta. mert közben észrevette, hogy nem érdekli, semmi köze hozzá. Most idegesen dünnyögíc: — Kétségtelen. Ez a »kétségtelen: se jelentett sem­mit. Legfeljebb azt, hogy rosszul érezte magát. Cukrot szopogatott sárga fogai közt, erős cukrot, köhögés ellen valót, mely fodormenta szagává teiiie. — Ez az öngyújtó egészen -használ­hatatlan — állapította meg szomorúan, majd megkérdezte mibe ikerül és felső mell én y zsebébe cs us z í adta. Fizetnie kellett volna, de nem sietett, hisz nem tudta, mivel üsse agyon a hosszú délelőttöt az ebédig. Álldogált a bazár közepén. Egyik asztalkán a bors­­rartlő, meg a kávédaráló mellett meg­pillantott egy kis cscngotyüt, nikkelből, foggantyusat, felvette és — vigyáza­­tosan — elkezdett vele csengetni. Mu­lattatta. Arca kissé földerült. Felka­pott egy másik cseugeíyüt, azzal is csengetett egy darabig. Ennek még kel­lemesebb hangja volt, tiszta, üde hang­ja. Mesékben olvasta, hegy a gyöngy­­vitágkelyhék hajnalban a harmattól csilingelnek, körülbelül azok szólhatnak igy, mint a kis bol-ilcsengetyü ezen a sötét téli diélelöttön. Amint összeráncolta homlokát, ami nagyon fáradtságos, unalmas művelet, mint minden a világon, pontosan eszé­be jutott, hogy mire emlékezteti. Va­laha náluk lakott a nagynénje, magas, tiszta öregasszony, az folyton az ab­lak mellett ült, egy iadobogón. Az asztalán a piros, kék, fehér pamut­gombolyagok mellet, a tűpárna szom­szédságában ilyen csengő állt. Ennek a testvére. Azzal szokott csengetni a cselédjüknek. Járni már öt éve nem tudott, szegény és minden mozgását, életösztönét a «tengelyűbe száműzte. Akkor Italt meg, mikor ő gimnáziumba került. Mikar is lehetett ez? Hosszan számolt, magában. Várjunk csak, ami­kor is volt. A boltilány uj vevőket szolgált ki, jöttek-mentek az emberek, csapó­dott az ajtó, csak ő állt az asztal mel­lett, mereven, Közben a bazáros is fi­gyelmes lett reá. Sovány kereskedő­­arcát feléje emelve megkérdezne: — Parancsolja? — Nem — rebegte tétován éis sze­mébe nézett, bátran. — Dehogy — és le­gyintett. — Praktikus — szólt a bazáros — ott, ahol nincs villamos csengő, prak­tikus — és meggyujtoíta az asztal fö­lött a villanyt. A cseugeíyüt pedig megtörölte egy kis szövettel. A sápadt ur csak most vehette szem­ügyre. Ez egészen más. Nem olyan, mint az. Hogy téved mégis az ember. Ennek a foggantyuja fekete, ellenben azé barna voit, a sok használattól ne­mesen, furcsán kifényeződőtt. Mikor a néni kiült a verandára, vagy a to­­iószéken eltolatta magát öreg barát­nőihez, ő fölmászott a dobogóra, egész délután csengetett vele. Ez azonban ritkán történt meg. Igazán ki se játsz­hatta magát. Meg-megráéta a csengetyiit újra és újra. Most hamis, torz hangot hallott. Megpróbált egy : másikat, harmadikat is. Azok is emlékeztették egyben-másbán rá. de mind vastagabban szóltak, min­den léfék és értelem nélkül, üresen. Ket­tő akadt csak, mely valahogy kiegészí­tette egymást és együttesen — ha hal­gyárak, 6. faipari-, esztergályos-, épitő­­anyaggyárak, 7. kő-, földtermékek-, • porcellán-, tégla-, agyag-, műkő-, cse­répgyárak és 8. bankok és váltóüzletek. Értesüléseink szerint a szövetség a következő gyáriparosokat kívánja je­lölni: Dungycrszky György nagyipa­rost, Königstädtler Dusán szeszgyárost, Afiroszayljevics Kosztät, mint a novi­szadi szappangyár ügyvezető elnökét, Faith Gyula malomtulajdenost, Konyo­­vics Demetert, az Ikarus repülőgépgyár igazgatóját, Popovics Dáka építészeti vállalkozó, mérnököt, Bauer Ferenc mü­­kőgvárost és Kassovitz Miksát, az Ipar-; és Kereskedelmi Bank vezérigazgatóját. Megindultak a választási előkészüle­tek a noviszadi iparíesiületben is, hol Czidlik Ferenc ipartestületi elnök csü­törtökön este 7 órára hívta össze a köz­gyűlés által ecélra kiküldött jelölőbizott­ságot, amely, a végleges jelöléseket meg fogja ejteni. . Az egyes ipari csoportok közül a ru­házati cikkek csoportja már tartott ülést és rendes tagnak Grbics Tosa szabót,’ póttagnak fíavidovcic Pája szücsmestert javasolta. Ugyancsak üléseket tartottak már a fémipari, bőripari, a könyvnyom­dái és élelmezési csoportok, amelyek je-; löltetni kívánják rendes tagoknak Ne-} deljkov Vladimir bádogost, Czidlik Fe­renc cipészmestert, ipartestületi elnököt; és Mikics Ferenc mészárost, a mészáro­sok és hentesek egyesülete elnökét. A könyvnyomdászok csoportja még nem tett a jelölésre javaslatot. Póttagokként, javaslatba hozták: Bcrnold Szilveszter redőnygyáros és Latinovics Giga cipészt, Szerdán iiésezik a faipari csoport. Sok szó esik arról, hogy ki lesz a ka­marai elnök. Az eddigi elnök az alap-, szabályok szerint nem jelölhető. Olyan megoldásra gondolnak, hogy Miroszav- Ijevics Koszta eddigi elnököt diszelnök-; ké választják, az elnöki széket nem töl­tik be és a diszelnök intézné a kamarai; elnök teendőit. ; Az elnököt a megválasztott kamarai , tagok választják és igy. erről korai be­szélni, de. máris igen erős agitáció in­dult meg Popovics Dáka mérnök, épí­tési vállalkozó érdekében. Mellette Ada­­movics Sándor pezsgögyárost is emle­getik jelöltként. 1926 jjunius 9. kan és vigyázatosan csengetett velük, és kissé behunyta szemét — eszébe idéz­te a régi hangot. Össze kellene ezt a kettőt olvasztani, a nikkelből és acélból valami öntvényfélét készíteni. — Kérem — mondta hirtelenül —nin-j csenek önöknek régi csengetyüik? — Itt minden uj — tiltakozott a bazá­ros — vadonatúj, elsőrangu áru. — Úgy. értem, hogy nem vesznek önök néha használt cseugetyüket? Na­gyobb készleteket. Vidékről. ' — Tessék talán ezt — mondta a ba­záros s gyanakodva fürkészte a sápadt urat. — Nincs kissé vékonyabb haügtlf — Vékonyabb hangt: nem létezik. Ki­zárt cser, kérem. — Nekem pedig olyan kellene. — Milyen célra? Erre nem tudott felelni. Némán állot­tak egymással szemben s időközönként csengettck-csengettek. Künn szaporán, vastag pamacsokban esni kezdett a hó. — Becsomagoljam? — kérdezte a bazáros. Inteti, hogy csak csomagolja be, de aztán azt mondta: —- Mégse. Valami másfélét szeret­nék ... A pénztárnál kifizette az öngyújtót, mely nem gyullad meg soha, begombol­ta kabátját, kiment az utcára. Kétség­telen ... az kétségtelen... hogy. jól elröpült az idő... Észre se vette. Ez is ritkán történt meg vele utóbb... Bár bágyadt volt még és kesernyés, valami örömfélc is bizsergetíe mellét. Az utca egészen megfehéredett. Ha­vasam idillien borzongott, mint gyer­mekkorában. Aztán egyszerre megállóit. Úgy hallotta, hogy háta mögött, vagy fölötte, inkább fölötte, magasan, elér­hetetlenül magasan csilingelni kezd a csengetyii, a régen elnémult csengetyü, melyet oly sokáig keresett. Brazília kilép aNépszövetségből

Next

/
Thumbnails
Contents