Bácsmegyei Napló, 1926. június (27. évfolyam, 151-177. szám)
1926-06-01 / 151. szám
4. oldal BACSMEGYEl NAPLÓ 1926 junius 1. Bácsmegyében általános tüzoltó-kötelezettség lesz A várm’Sfye uj tüzrendészeti szabályrendelete Szomborból jelentik: Bácsbodrog vármegye legutóbbi közgyűlése uj kö.zrcndészeti szabályrendeletet alkotott. Az uj szabályrendelet minden tekintetben alkalmas arra, hogy a vármegye tűzrendészetét magas nívóra emelje. A 4S nyomtatott oldalra terjedő rendelet sizáz szakaszból áll és főként preventív intézkedéseket tartalmaz. így megállapítja, hogy milyen elemi tűzoltószerszámmal kell felszerelve lennie minden háznak. Általánosságban megtiltja rendelet, hegy a learatott gabonát a községbe hordják be és ott csépeljék. Csak külön indokolt esetekben adhat a községi elöljáróság engedélyt beltéri csépiéire, cserepes házaknál az épülettől legkevesebb húsz méter, zsindelyes és nádas házakban harminc méter távolságban. A rendelet szerint az egyedélyért 1—5 holdig 2 dinár, 6—10 holdig 5 dinár, 11 —20 holdig 15 dinár, 21—40 holdig 30 dinár, 41—60 holdig 50 dinár és 61— 100 holdig 100 dinár illetéket kell fizetni. A szabályrendelet legfontosabb része, hogy a tüzoltókötelezettséget a katona kötelezettség mintájára, általánossá lesz!. Az általános tiizoltókötelezettség a tizenhat évnél kezdődik és hatvan évig tart és vonatkozik úgy a tűzoltásban való részvételre, mint a fuvarozási kötelezettségre. A tüzoltókötelezettséget azonban meg lehet váltani. ‘ A megváltás összegét az illető vagyoni viszonyaihoz mérten a közrégi elöljáróság állapítja meg, a megváltás azonban ötven dinárnál kevesebb és hatszáz dinárnál több nem lehet. A szabályrendelet előírja, hogy minden községben tüzoltóegyesületet kell alakítani, amelyeket járási tiizoltószövetségbe egyesítenek, ezeknek összessége pedig a megyei fiizpjtósízövetséget alkotják. Minden járási tiizoltószövetség élén járási tüzíelügyelő, a megyei szövetség élén pedig megyei tüzérségi főfelügyelő áll. Ezek1 az állások tiszteletbeliek és semmiféle díjazással nem járnak. A vármegyei tüzoltószövetség köteles évenként rendes költségvetést készíteni és a szövetség hiányát az egyes községek, vagyonuk arányában kötelesek viselni. A iizabályrendelét előirja, hogy minden községben tűzoltói alapot létesitse-Párisból jelentik: Jor dana spanyol tábornokot hétfő estére várják Párisba, hogy kedden megkezdjék a spanyol-francia marokkói tárgyalásokat. A Journal szerint Primo de Rivc-Budapestről jelentik: Az ítélőtábla Kállay-tanácsa hétfőn kezdte meg Léderer Gusztávné bűnügyének tárgyalását. A törvényszék annak idején — mint ismeretes — kötél általi halálra ítélte Léderenét. Ugyancsak halálra ítélte a katonai törvényszék Lederer Gusztávot is és' ez az ítélet már jogerőssé is vált. A tábla Lédererné ítéletét megváltoztatta és a gyilkos aszszonyt tizenötévi fegyházra ítélte, a Kúria azonban ezt az ítéletet megsemmisiette és az ítélőtáblát uj tárgyalásra utasította. A tábla ezt az uj tárgyalást kezdte meg hétfőn és miután időközben Léderer Gusztáv is kijelentette, hogy hajlandó részletes vallomást tenni, öt is elővezették a tárgyalásra. A tárgyalás megnyitása után az iratokat ismertették, majd Léderenét hallgatták ki. Vallomásában Lédererné visz szavonla a Prónay-tisztekre tett kordb -nek, amelynek jövedelmét a község évenkénti hozzájárulásán kivül a tűzoltói és fuvarmegváltási dijak, a cséplési dijak és a tüzrendészeti kihágási büntetéspénzek alkotják. A szabályrendeletet a vármegye most terjeszti fel jóváhagyás végett a belügyminiszterhez és valószínű, hogy az idei cséplésre az uj rendelet már életbeléjb . ■ ra diktátor azt követeli, hogy Abd el Krímmel, mint gonosztevővel bánjanak el, a francia kormány azonban azon az állásponton van, hogy a rifkabil vezért el kell ismerni a legyőzött ellenség vezetőjének. bi vallomását és általában visszavont mindent, amit magára és férjére terhelőén vallott. Kijelentette, nem tudja mi történt az emlékezetes éjszakán és nem vett részt Kodelka Ferenc hentesmester meggyilkolásában, hanem csak a lövésre ment be a szobába, ahol Kodelkát már vérző fejjel találta. Az Ítélőtábla azután Léderer Gusztávot hallgatta ki. A volt főhadnagy közlegényi ruhában jelent meg a bíróság előtt és rá sem nézett feleségére. Vallomásában előadta, hogy felesége állandóan panaszkodott neki arról, hogy Kodelka szerelmével üldözi. A gyilkosság napján, január 7-ikén délután borzalmas lelkiállapotban voltam otthon — vallotta Léderer — mert kételkedtem abban, hogy feleségem hű hozzám. Ezért elhatároztam, hogy végzek úgy az asszonnyal, mint Kodelkával. Este a feleségem sírni kezdett és szemrehányást tett nekem, hogy aszszonyi tisztességét nem védem meg. Ezért bementem a szomszédos szobában tartózkodó Kodelkához és megkérdeztem tőle, hogy mit akar a feleségemtől, mire Kodelka a következőket válaszolta: Amit maga főhadnagy ar nem akar! —Erre elővettem revolveremet — folytatta vallomását Léderer főhadnagy — hogy megfenyegessem Ködeikét és őt távozásra bírjam. Kodelka erre rámtámadt. Dulakodni kezdtünk és amikor Kodelka a pamlagra esett, véletlenül elsült a revolver. Nem tudom, hogy ezután mit csináltam, azt sem hog.y mit valottam. A fötárgyáldson azért vállaltam magamra mindent, mert azt akartam, hogy mielőbb végezzenek ki és igy minél gyorsabban szabaduljak a szennyes világból. Az ítélőtábla Léderer vallomása után a tárgyalás folytatását keddre halasztotta. A főügyész intézett ezután kérdéseket Lédererhezl Ha ön féltékenységében ölte meg Kodelkát, mért rabolta el pénzét és ékszereit. Léderer arrogánsán válaszolt: Én nem öltem meg. — Hát talán öngyilkos lett? — Ez froclizás — válaszolta a gyilkos csendőrfőhadnagy. Az elnök erélyesen rendreutasitotta Léderet és figyelmeztette viselkedésének következményeire. Pogonyi előadóbiró felmutatta Léderer levelét, amelyet a fogházból akart kicsempészni feleségének. A levélben Léderer kitanitja feleségét, hogy mit valljon és egyúttal közli vele, hogy ő miiyen vallomást fog tenni. Az elnök felolvastatja a levelet, amelyből nyilvánvalóan kiderül, hogy Léderer a tárgyaláson valótlanságokat mondott. — Ön irta ezt a leveelt? — kérdezte Léderertöl az elnök. — Én nem írtam semmi levelet — válaszolja Léderer, aki az elnök további faggatásaira is konokul megmarad amellett, hogy ő semmiféle levelet nem irt feleségének. A tárgyalást ezután berekesztették és folytatását kedd délelőttre halászották. Kedden megkezdődnek a spanyol-francia marokkói tárgyalások A Léderer-házaspár visszavonta eddigi vallomásait A budapesti Ítélőtábla megkezdte Lédererné bűnügyének újbóli tárgyalását Nelli kisasszony Irta : Birányi Jáuos Illett Nelli kisasszonyhoz, hogy az udvariéiról meséljen sokat, mert már a harmincon túl evezett. Azonban Neili kisasszony ennivalóságát még nem rágcsálták el az esztendők. Szemében édes tavacska ringott, amibe jó volt belenézni. De mi ez a lélek szépségéhez — gondoltam és ilyenkor üzenetet váltott velem Nilli kisasszony kicsit szomorú szempillája. Talán megérezte ezt és igazat adott. Aggszüzek módjára keveset evett, mint aki nemcsak kenyérrel él és én önkéntelen hippokrateszi életet éltem mellette, amennyiben sohase laktam jól. Mindezért kárpótoltak az igék, amelyek puhák voltak akár egy ágy. Nekem kellettek is, mert forró lelkemben úgy hordtam az élet komolyságának tudatát, mint valami hideg, de sima márványgolyót. Nem értem, mért választotta ki számomra ép ezt a helyet az ezerszemü szerzetes iskola. Holott tudott dolog, hogy ilyen helyt silbakol a legíölajzotírbb igyekezettel az ördög. Egy századrésznyi vigyázatlanság és fekete marka úgy kapja el a lelket, mint a lusta ember a legyet. Időnként betegséget rögtönöztem két aszpirinnal. Nelli kisasszony orvosa készségesen megállapította a lázat, hőmérő nélkül is. De a hőmérőtől se féltem. Az ágy végében zsémbeskedett kedvesen a kályha. A doktor a másik szobában diskurált és én olyan magasságot mérettem le a higannyal, amilyent éppen akartam. ■ Nelli kisasszony a nagy őszinteség hangján mesélgetetij ilyenkor egész nap. Néha csak hallgatott. A fiuk a délutáni órákat drukkolták és én a lefüggönyözött szobában észlelhettem, hogy milyen csodákon utazik az ember, ha semmit se tesz, csak bámészkodik. A téli délután, a barna akrobata egyszerűen a három ujjára vette Nelli kisasszony tömött fehér testét és alig észrevehető reszketéssel egyensúlyozta, hogy azt hittem komolyan lázban vagyok az egész csak álombéli cirkuszmutatvány, megrázkódtam és mind a ketten beleesünk egy mélységes hegyszakadékba. A kopott szék feszengett, mintha szellemet idéztek volna vele. Neili kisasszony királynő volt nyilván, kicsi .cipőit lángok ráspolyozták és embérfejeket gurított előtte a néha megborzongó kályhatüz. — Mért nem mejit férjhez? — kérdeztem meleg részvéttel. — Óh — sóhajtott Neili kisasszony — az emberek olyan rosszak. Nagyon rosszak. Mindenük van, csak lelkűk nincs. Pedig ez a legfőbb. Egyetértettem vele, nem is csodálkoztam. De szerettem ellenkezni, hogy még többet halljak. Mert már negyedikes voltam, stilisztikával és függelékben a verstan elemeivel. Attól tartottam, hogy Neili kisasszony helyeslőleg bólint erre az éles ellenvetésre, amit magam se cáfolhattam meg vállvonás nélkül. De csak csökönyösködött. — Azért a lélek a fő és ha az ember ezt szereti, akkor nem csalódik. — Még nincs késő — biztattam óvatosan. Most már késő. Most már nem tudok és nem is akarok szeretni. Az 9a valaki meghalt és én mindent eltemettem vele,, Ez szépen volt mondva. Örültem neki, habár én Neili kisasszonyért nem égtem se titkos lángokkal se máskép. Csak szerettem a szemét csodálni. Különben erős jellem voltam és a jámbor atyák tanácsára nagy lelki terpeszugrásokat végeztem. A sürgönyt, ha jött órákig nem szakítottam föl, a friss vizet a legjobb kortynál letettem és noteszom egyik lapján a rossz tulajdonságaim fölött tartottam szemlét. Javulási célzattal természetesen. Egyszer hat hétig gondolatban se követtem el erkölcsi baklövést, leszámítva a hivatalból üldözendő diákcsinyeket. — Soha se tudnék szd-etni — ismételte Neili kisasszony — és maga? Maga még nem szeretett senkit? A kérdés úgy hullott elém, mint egy illatos fehér virágfürt. Elhatároztam, hogy őszinte leszek. — Pirit szeretem — vallottam be bizonytalanul. Bólintott. Kicsit mosolygott is. — Piri jó lány. Csak vigyázzon. Nagyon kell vigyázni. Szinte galvanizáltam fényes arcélit a homályban. A többi könnyebbéit ment Neili kisasszony lassan mindent megtudott. Rejtegetett titkos délutánjaimat Pirivel. Nagy édesség volt ez persze. — Piri sokszor akart eljönni hozzám — mondta. — Majd egyszer ha megint nem megy iskolába, idehivom és együtt leszünk. Akarja? Kezet csókoltam. Azontúl gyakran eljött Piri, ha odahaza voltam. Oyankor átmentem a másik szobába és Neili kis asszony jókedvűen vetette ki a kártyán hogy egy szőke lányra gondolok. De őt is érdekelte az ügy. — Mondja — kezdte egyszer — maga csak igy szereti Pirit vagy máskép is? — Máskép? — Igen. Máskép. Tudja úgy, ha egyszer egyedül volnának... később. Es Piri... Határozottan megráztam a fejem. — Úgy nem. Én akkor kiábrándulnék. Pirinek múltkor is egészen fölcsuszott a ruhája és én nem akartam odanézni. Piri sokáig nem jött egyszer. Nyugtalankodtam és megmondtam Neili kisasszonynak, hogy a jövő hét szerdáján beteg leszek. Neili kisasszony közömbösen vetette magának a karját és rámnézett. — Most magukra gondoltam s nézze: már harmadszor mutatja a kártya, hogy a szőke lány nem az igazi. Magát valaki más fogja szeretni sokkal jobban. — Bánom is én mit mond a kártya — heveskedtem — az csacsiság és én nem vagyok babonás. Amikor találkoztam Pirivel azt mondta, hogy nem jön többet Neili kisasszonyhoz. Haragszik rá. Ezentúl menjek én őhozzájuk. Nem értettem a dolgot. De egy este szörnyűségesen veszekedett magában a kis kályha és csupa piros szájakat láttam a sötétben villanygyujtás előtt. A másik szobában félórája sustorgott, zizegett valami. Ez mégjobban kaparászta az idegeimet. Neili kisasszony öltözött vagy a ruháját. simogatta. Dühös voltam rá kegyetlenül. Pár perc múlva kijött, egyenest felém illatosán és tisztán. Kopogó kis léptei helyén riási fájdalmak terebélyesedtek egyszerre. Óvatosan az arcomhoz nyúlt. Piri képe fehéredett akkor elém egy ijedt jajszóval, piros sikoltással. Föl akartam kelni, de fejem mégis Neili kisasszony ölébe esett. Másnap kitéptem zsebkönyvemből a titkos jegyekkel befirkált lapokat.
